Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-22 / 145. szám

NÉPLAP 1956. június 22, péntek Az végzi jól munkáját a közösségért, aki szereti az embereket Vila a Hazafias Népfront megyei bizottságának ülésén a családi demokráciáról Tegnap közöltük, hogy ülést tartott a népfront me­gyei bizottsága, amelyen Kovács István, a megyei bizottság titkára tartott be­számolót. Az előadást vita követte. Elsőnek So rés Sándorné, a nagykállói járás nőszövet­ségének aktivistája szólalt fel. Kifejtette, hogy a nő­mozgalom erőteljesebbé vá­lik a Hazafias Népfront ke­retein belül. Szabó kárulvné az MNDSZ nyírpazonyi szervezete nevében köszön­tötte a nagygyűlés résztve­vőit. Többek között ezt bnondta: Örömmel tölt el bennünket, hogy a nép­fronton belül együtt dolgoz­hatunk a békebizottságoK- kal, mert hiszen mi nők, valamennyien a béke hívei vagyunk. Községünk a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kákban évek óta elől jár- Adófizetési tervünket töbo mint két éve állandóan 100 százalékra teljesítjük, beszolgáltatásban nem radtunk el. Ezekbe^ eredményekben részünk nekünk is. Munkánkat a Hazafias Népfronttal tör­tént egyesítés után meg­nagyobbodott erővel akar­juk folytatni. A ma- az van Kovács András, a vajai békebizottság tagja arról beszélt, hogy nevelni csak az tud. aki maga is példamutató életet él. Ezután a református egy­ház küldötte Molnár Bálint lósítása. Egyházunk, lelki­pásztoraink szívesen vesz­nek részt e hazafias mun­kában. A következő felszólaló Rat kő Anna, a Hazafias Népfront alelnö- ke volt. Tisztában vagyunk azzal — mondotta többek között —, hogy megnövekedett fel adatok előtt állunk. A nő­szövetség tagjai sohasem húzódtak el a munkától és büszkék eredményeikre; Talán éppen ezért gondot okozott egyeseknél az a gondolat, hogy az egyesülés következtében nem mosó dik-e el majd az MNDSZ munkája, ugyan így a béke­bizottságoké is. Ez a gond nem megalapozott, mert biztosítéka van annak, hogy a nőszövetség munká­ja ezentúl nem hogy elmo­sódjon, hanem megjavuljon. Ennek biztosítéka az, hogy mi nők ott leszünk a Haza­fias Népfrontban és még nagyobb erővel veszünk részt a feladatok teljesíté­sében. A Hazafias Népfront egyik legfontosabb feladata véleményem szerint az, hogy türelmesen, emberségesen végezze munkáját. Mert a közösségért helyesen dol­gozni csak az tud, aki át- érzi az emberek kisebb- nagyobb gondjait, aki na­gyon szereti az embereket. Horváth Sándor gimnáziumi igazgató fel­szólalásában hangsúlyozta, szükség van arra, hogy az emberek a gyűléseken kí­vül baráti megbeszéléseken is találkozzanak. Ezután Varga Sándor, (a megyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Ez a megbeszélés — kezd­te beszédét — annak bizo­nyítéka, hogy az egj'esülés gondolatát a megjelentek rendkívül megértőén fogad­ják. Ahhoz, hogy a munka eredményes és jó legyen, nagyon fontos, hogy az ed­digi hibákat kijavítsuk. Megyénkben is jelentkezett hatása annak, hogy a nép­frontot egyesek el akarták lelkész szólalt fel. Egyházunk nagy öröm­mel nézi és látja népünk életének fejlődését, az álta­lános nemzetközi élet ala­kulását: a békés egymáj mellett élés elvének diadal­mas érvényesülését és he­lyesli azt a döntést, hogy társadalmunk legszélesebb rétegei összefogása érdeké­ben a békemozgalom a Ha­zafias Népfronttal egyesül. E két tömegmozgalom cél­ja azonos: a jó békemunka, a hazafias kötelességek tel­jesítése, a második ötéves terv maradéktalan megva­A Néplap „Vitatkozzunk-I a családi demokráciáról“. szóló cikkéhez szeretnék ' hozzászólni. Valóban sok gondot okoz ( a dolgozó nőnek a család, I a háztartás, s a munkahe- | lye. Helyesnek tartom a vitaindítást, mert lehetővé teszi tapasztalataink kicse­rélését, hasznos tanácsokkal segítheti a családi összhang megteremtését. Sok férj természetesnek tartja, hogy a feleség, mielőtt munkába megy, takarítson ki, este mosson, főzzön és a gyer­mekekkel is foglalkozzon. Ugyan akkor a férj elmegy sétálni, szórakozni, arra sem gondol, hogy van két vagy három gyermeke, akikkel néhanapján foglal­kozhatna. így az asszonyra vár. hogy házi munkája közben még a gyermekek­kel is törődjön. Elérkezik az este 10—11 óra és akkor kimerülve, fáradtan aludni tér. Férjemmel mind a ketten dolgozunk, s közös az ott­honi munka is. Két gyerme­künk van. Férjem reggel el­viszi a gyerekeket az óvodá­ba, ezzel nyerek egy órát és nyugodtan kitakaríthatok. Este hazahozza őket, addig én elkészíthetem a vacsorát, moshatok, vasalhatok. így már nyolc órakor kész va­gyok s jut időm arra, hogy moziba menjek férjemmel együtt, vagy olvassak, de sokkal több időm van arra is, hogy gyermekeimmel foglalkozzam. Minden anya és apa tudja: hogy a legki­sebb gyermek is elvárja, hogy a szülő sokat foglal­kozzon vele, ha kell még bukfencet is vessen, mert ha nem így van, hamarosan megkérdezi: „Anyu, te miért nem szeretsz engem? ‘ Mikor arról beszélek is­merőseimnek, hogy a fér­jem még parkett-kefélésben is segít, akkor azt válaszol­ják, hogy „papucsférj“ .. Pedig azt hiszem, hogy ez nem ebben mutatkozik meg. Sajnos, találkozom nemegy­szer olyan asszonnyal, aki bánatosan mondja el, hogy férje hetekig nem érdeklő­dik a család iránt, nem jár haza csak úgy éjjel 1—2 óra között, hivatkozva a tervre, a begyűjtésre, most az aratás előkészítésére stb. Úgy gon­dolom, helytelen minden szigetelni a párttól. Más­részt akadtak olyan párt- • funkcionáriusok, akik szék- ■ tás magatartást tanúsítot­tak a népfronttal szemben.! Szervezetileg sem volt meg- ' felelően megerősítve a Ha­zafias Népfront. Varga elvtárs foglalkozott az egyesülés jelentőségével, majd így folytatta: A nép­frontnak harcolnia kell me­gyénk kultúrájának emelé­séért. Helyes lenne mozgósí­tani a dolgozókat arra, hogy minden gyermek vé- i gézzé el az általános isko­lát. E tekintetben sajnos, a statisztikák nem mindig fedik fel a hibákat. A fe­hérgyarmati, csengeri, vá- sárosnaményi járásban gya­kori, hogy a hatodik osz­tály elvégzése után a gyer­mek kimarad az iskolából. Ez a vidék felszabadulás j előtt a legelnyomottabb! volt. Itt kell legtöbbet tenni a kulturáltság emeléséért. A Hazafias Népfront a jobb életért, a kulturál+sá- gért dolgozik. Munkájához ezért szorosan hozzá kell tartoznia annak, hogy a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit minél több dolgozó paraszt megismerje. A ter­melőszövetkezeti mozgalom sikere biztosítéka annak, hogy dolgozó parasztságunk élete fokozatosan javuljon, kulturáltsága növekedjék. Ismertté kell tenni a ter­melőszövetkezetek, mint a laskodi Vorosilov, a nagy­kállói Vörös Csillag, vagy Rákosi Termelőszövetkezet tagjainak életét, termelési eredményeit — hangsúlyoz­ta, majd a második ötéves terv irányelveiről beszélt. Több felszólalás hangzott még el. majd kimondták az MNDSZ, békebizottság és a Hazafias Népfront megyei bizottságának egyesülését. Egy öttagú bizottságot vá­lasztottak és megbízták ha­tározati javaslat szerkeszté­sével. Az elnökség új tagjai let­tek: Végh József, a megyei pártbizottság tagja, Valent Sándorné. az MNDSZ me­gyei elnöke. Baráth István, az MSZT megyei titkára, Málnási Alajos, a megyei tanács mezőgazdasági igaz­gatóságának főagronómua, Magna Andrásné dolgozó parasztasszony és Szitányi Menyhért, az SZMT elnöke. férj részéről az ilyen ma­gatartás, mert nemcsak a feleségét hanyagolja el, de megfeledkezik a családi élet gyöngyszemeiről, a gyer­mekekről is. Helytelen az is, amikor a dolgozó férj lebecsüli a fe­leségét azért, mert háztar­tásban dolgozik, főz, takarít és mos a férjére, gyerme­keire. K. J-né is mint szorgal­mas háziasszony mosott, fő­zött szerény otthonában, míg egy napon azon kezdett gondolkodni, hogy miért kell a férjének mindennap éjfél után hazajárni. Akkor- ment el először egyedül mo­ziba. Másnap már késő es­tig az utcán sétált, legköze­lebb már nem egyedül járt, akadt kísérője. Ezt észre­vette a férje, hűtlennek mondta és beadta a válási kérelmet. Feleségét mind­máig elvetemült asszonyrak mondja. Pedig ha ő is igye­kezett volna egy héten leg­alább kétszer időben haza­menni, akkor nem került volna oda az ügy, hogy K. J. különél családjától. A vállalatok, hivatalok vezetői okos munkaszerve­zéssel segítsék a dolgozókat, hogy szabadidejüket család­juk körében töltsék. Gon­doljanak saját családjukra, feleségükre, gyermekükre, akik bizonyára hazavárják az édesapát. Szeretném, ha Л Tiszalöki Vízmű látogatóinak figyelmébe Az utóbbi időben egyre nő azoknak a száma, akik meg akarják tekinteni a Ti- szalöki Vízmű épületét, va­lamint a duzzasztóművet. Nagyon sok külföldi látoga­tó is felkeresi az építkezést, hogy tanulmányozza a víz­lépcsőt, a duzzasztóberen­dezést. Megyénkből is sok az ér­deklődő. Tanulók, diákok, a környező és a távolabbi helységek lakói is szívesen felkeresik csoportosan vagy egyénileg ezt a szép és ér­dekes építkezést. A vízmű és a duzzasztó­mű igazgatósága a nagy ér­deklődésre való tekintettel arra kéri a látogatókat, ők is elmondanák erről a fontos problémáról vélemé­nyüket. Mindannyian csak akkor beszélhetünk a családi de­mokráciáról, ha mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy családi fészkünk szép és kellemes legyen. Jó érzés ez nemcsak az asz- szonynak, hanem — úgy gondolom — a férjnek is. így együtt nevelheti min­den férj és feleség a gyer­mekét és együtt szórakoz­hatnak is. Nem kerül sor arra, hogy a borospehár mellől feltűnően figyeli a férj a más asszonyát, vagy fordítva. P. J-né Nyíregyháza. Csehszlovákiában megkezdték a szintetikus kaucsuk gyártását A bratislavai kutatóinté­zetben a közelmúltban megoldották a szinteti­kus kaucsuk gyártásá­nak problémáját. — Hosz- szas kísérletezés után a ku- tatóintézet dolgozói szén­hidrogén gázokból szinteti­kus kaucsuk előállításához szükséges nyersanyagot von­tak ki. A kísérletek teljes sikerrel jártak és rövidesen; hozzálátnak a szintetikus -kaucsuk előállításához. . . hogy minden csoportos lá­togatást előre jelentsenek be. A duzzasztóművet a Debreceni Vízügyi Igazgató­ság, a vízmüvet pedig az Energiaügyi Minisztérium Villamosenergiaipari Igaz­gatóság (Bpest, V., Markó utca 16) engedélyével lehet': megtekinteni. Természetesen a megte­kintés útjába senki sem gördít akadályt, az enge­délykérés csupán azért szükséges, hogy a helyszí­nen felkészüljenek a láto­gatásra és vezetőt, illetve szakembert tudjanak bizto­sítani a szakszerű ismerte­téshez, magyarázathoz. ÉLETEK. SORSOK ­a mi ktziinkb-en Távol a falutól egy er­dei tisztáson van az otthon. Amolyan régi kis kastély. Volt tulajdonosa talán azért építette, hogy ha lejön a városból vadászgatni, itt is meglegyen a kényelme. — Nem hallik ide sem az or­szágút zaja, sem más lár­ma. Az erdő fáinak hűs ár­nyékában a tehenek, mala­cok és aprójószágok delel­nek. Bent az otthon udva­rán pihen, vagy segít a ta­karításban 53 gondozott. A tarpai szociális otthon la­kói elesett emberek. Olya­nok, akiket társadalmunk igyekszik felemelni. Na­gyon nehéz ez a vállalko­zás. hiszen az esetek több­ségében elmebetegekről van szó. A jázminbokrok alatt egy lány ül, sötét a ruhája, fe­hér a fejkendője, könyv van a kezében. Koszorúba font haján úgy hull alá a kendő, mint az apácák fő­kötője. És viselője, В. M. csakugyan apáca volt. Élet­története homályos. Senki­je sincs. 5—10 percig lehet vele beszélgetni bármiről. Értelmes, művelt. De ami­kor már únja a beszélgetőt, hirtelen kitör: — „Vegye tudomásul, én az angol ki­rálynő vagyok.” В. M. há­rom éve van az intézetben, de még egy falat kenyeret, vagy egy kanál levest meg nem evett. Csak tejet és nápolyit eszik. Bár semmi baja nincs, az a rögeszmé­je, hogy kavernás a tüdeje és fekélyes a gyomra. Odébb két ember — egy fiatal és egy idősebb — •szótlanul kerülgeti egymást. Búskomor mind a kettő. .— Van még egy harmadik tár­suk is, de az most pihen, mert a múlt héten nap­hosszat menetelt dísz-lé­pésben két 10 méteres tá­volságú fa között. Egyikük állandóan pipaszárat farag, hogy legyen mivel pótolni a régit. Már van a zsebében vagy ötven darab, de a régi még mindig jó. Van aztán itt egy „tá­bornok” is, akinek olyan érdemrendjei vannak, ami­lyenek — saját bevallása szerint — „nincsenek min­den bokorban”. Egy volt ta­nítónő állandóan olvas, minden szóhoz külön kom­mentárt fűz. A lipótmezei bombázás áldozata. De nemcsak elmebetegek vannak itt, hanem családi tragédiák áldozatai is. Gy. M. bácsi 76 éves. Rendben tartja a kertésze­tet, öröm ránézni. Egész nap ott dolgozik a 400 öles földön (egy hold földnél többet nem adott a tanács az otthonnak) és öntözi, gyomlálja a zöldséget, ka­ralábét, paprikát, paradi­csomot. Már saját termésű borsójukból főznek, a saláta is elfogyott, éppen most telepítette be a helyét Gy. M. bácsi paradicsommal. Úgy látszik, jól érzi itt magát az öreg, pedig néha el-elszorítja a torkát a ke­serűség. Egész életében dol­gozott, összegürcölt kis föl­det, szőlőt és egy házat. — Férjhezadta lányát, rájuk íratta a vagyonkáját. A fia­talok „hálája” az volt, hogy elűzték otthonról. Vénségé. re elment dolgozni a tisza- menti fűrésztelepre, s ami­kor nem adta oda a fizeté­sét a lányának (saját ma­gának kellett bakancsra), az megmérgezte, s bevitette Kálióba. Három éve van Gy. M. bácsi az otthonban és még egyszer sem láto­gatta meg senki. Sz. E. dajka volt: nővé­rének gyermekeire vigyá­zott. De csak addig volt jó. amíg dolgozott. De mivel meggyengült a látása, kiad­ták az útját. A szerencsét­len asszony ócska holmit árult egy darabig a kis­várdai piacon, de kihasz­nálva, hogy nem lát, be­csapták, hamis pénzt adtak neki. Most már teljesen vi­lágtalan. Megkérdezi, mi­lyen a gondnokné kislányá­nak a szeme, a haja színe, s mikor megmondják, hogy kék és szőke, oly szomo­rúan mondja: „Az nagyon szép lehet, és úgye göndör a haja?” #■ így folytathatnánk a sort az otthonnak mind az 53 lakóján. Mind külön élet, más sors. Mindegyik életet igyekszünk megmenteni, mindegyik sorsot jóra vál­toztatni. Hadd álljon itt Szabó Zoltán gondnok néhányso- ros véleménye. Három éve vezeti ezt az otthont. Ismeri a gondozottakat. Tudja, ho­gyan ’ lehetne még inkább segíteni rajtuk: — Ezeknek az emberek­nek a munka jelentene né­mi gyógyulást. Sajnos, csu­pán egv hold földünk van. pedig 5 holdon tudnánk fog­lalkoztatni a gondozotta­kat. Ebben az évben 39.000 forintot szándékszunk meg-' takarítani, s ebből már május 1-ig 19 ezer forintot megtakarítottunk a zöldség­ből, a tejből és a zsírból. Van három tehenünk — két ellős — 18 sertésünk és 150 baromfink. Jó lenne ezen a területen bors-mentát termelni, mert amellett, hogy jó jövedel­met biztosít az otthonnak, gyógyító foglalkozást jelent a gondozottaknak. Két othon van a megyé­ben, ahol fogyatékosokat helyeznek el. Helyesebb lenne, ezt a kettőt is kate­gorizálni. Az egyikbe csak a munkaképtelen elmebete­geket gyűjtenék össze, a másikba viszont olyanokat, akik tudnak dolgozni. Ez az otthon vezetőinek javas­lata is. Az illetékesek bizonyára a helyes megoldást fogják választani. Kenyeres Irma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom