Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-02 / 128. szám
NÉPLAP 19-56. június 2. szombat ■í második ötéves terv útján Vasgyűjtőhónap kezdődik Miért nem kaphatunk Nyírbogdárnyból folyékony bitument az út karbantartásához A második ötéves tervben az irányelvek szerint a közutakon a gépkocsi teherforgalom és a vállalatok egyéb forgalma mintegy 50 százalékkal fog emelkedni. Ennek megfelelően megyénk rossz közúti helyzetén is javítani fogunk és mintegy 1700 kilométer hosszú korszerű pormentes út építése van tervbevéve. lEzenkívül az utak fenntartására tervezett többletkölt- 'ség nagyobb lehetőséget biztosít a meglévő rossz utak korszerű felújítására, illetve karbantartására is. Megállapítottuk azt is, hogy a felszabadulás óta mintegy tízszeresére nőtt gépkocsiforgalmat megyénk útjai már nem bírják. A 20—40 évvel ezelőtt épített és a kisforgalomra méretezett közutakat a régi módszerrel fenntartani nem lehet. A legjobb útügyi szakemberek kidolgozták a hazai alapanyagra épülő legolcsóbb és szinte teljesen gépesíthető korszerű útfenntartási módszert. A legnagyobb ígéretű, a legkorszerűbb és leggazdaságosabb munka a nagylengyeli nyersolajból készülő folyékony bitumennel erhető el. Az útfenntartó vállalatok által végzendő nagyszabású útkorszerűsítési program is a folyékony bitumen használatát teszi szükségessé. Rossz utak mellett ma már Bekötőutat kér Olcsvaapáti Olcsvaapáti a vásárosnaményi járásban van, négy folyó közt elzárva a külvilágtól. A járási székhely ugyan mindössze csak 7 kilométerre van, de a Szamoson csak kompon kelhetünk át, mivel híd nincsen. Ha egy kis áradás vagy eső x’^n, akkor nem tudunk bejutni Vásárosnaményba, mert nem jár a komp, az utak pedig járhatatlanok. így a .közelékedés és a szállítás Fehérgyarmat felé lehetséges, ami 18 kilométerre van községünktől. Itt is néha leküzdhetetlen akadályokkal találjuk magunkat szembe. Ugyanis Pa- nyola és Olcsvaapáti között — mintegy u km hosszú szakaszon — csak földút van. Ezt az utat kövezésre már a hároméves terv idejében szónélkül elmenni nem lehet, .mert azok fenntartása és az azokon közlekedő gépkocsik elhasználódásának többletköltsége népgazdaságunknak évente sokszáz millió forint ráfizetést jelent. Azt javasoljuk, hogy a terv végleges összeállításánál vegyék figyelembe a rendelkezésre álló anyagkészleteket is. A második ötéves terv első évében az útfenntartásnál meglepetéssel kellett tapasztalnunk, hogy az útkorszerűsítési program végrehajtásához feltétlenül szükséges a folyékony bitumen ellátással zavarok vannak és a szükségletet nem tudják kielégíteni. Megyénk útjainak korszerűsítéséhez sem biztosítják maradéktalanul ezt az anyagot, amit az is bizonyít, hogy a jelenleg Csengerben folyó bitumenhengerléshez már csak 3—4 napra való anyag áll rendelkezésre. Ha az Áfcrt az elmaradt és a so- ronkövetkező szállításokat nem teljesíti, akkor a hét munkagépből álló útkorsze- rűsítő géplánc kénytelen leállni. Folyékony bitumenünk — tudomásunk szerint — bőven van. Az ellátás körül tapasztalható zavar csakis a szervezetien munkával és azzal magyarázható, hogy a nyersolaj és termékei a külkereskedelemben kerefelmérték, de azóta mintha megfeledkeztek volna róla Ennek az aránylag rövid kövesútnak a megépítése a község szempontjából igen fqntos lenne. Az esős, sárcs idők beálltával lehetetlen a közlekedés és a szállítás Fehérgyarmat felé is, s ennek súlyos gazdasági következményei vannak. Az elmúlt őszön is nagymennyiségű alma és burgonya romlott meg, mert a dolgozó parasztok nem tudták elszállítani. A begyűjtést is akadályozza, s ez az oka annak, hogy az utolsók között kullogunk, bármenynyire is eleget akarunk tenni kötelességünknek. A tejet két-három nap múlva kénytelen visszaadni a begyűjtő, mert nem tudják elszállítani. Hat évvel ezelőtt megalakult а III- típusú sett áru, előnyösen exportálható és ezért a hazai szükségletet háttérbe szorítják. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az elkövetkező években még fokozottabb mértékben kívánunk dieselesiteni, akkor ez a hiány csak fokozódhat. Akárhogy is történik az arányok megállapítása, valahol baj van, amin lehet és szükséges is változtatni. Amennyire fontos az anyagkészletek arányos elosztása, legalább annyira fontos az is, hogy az ország különböző helyein jelentkező nyersanyag és félkészáru a lehető legkevesebb vasúti és közúti szállítással kerüljön rendeltetési helyére. Sajnos ezt sem tapasztal- hajtjuk az útfenntartáshoz szükséges folyékony bitumen szállításoknál. A nagylengyeli nyersolajból lepárlása útján többek között nehéz fűtőolajat (pakurát) és folyékony bitument is készítenek. E két anyag ösz- szetétele szinte azonos, és útépítési célra egyaránt alkalmas. A nagylengyeli nyersolaj, a dunántúli és budapesti, valamint a sza- bolcsmegyei Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat különféle anyagok készítésével dolgozzák tói. Sajnos azonban Nyírbogdányban a vállalati profilirozás miatt csak fűtőolajat lehet gyártani, amit vagonba rakva az ország különböző távoli Petőfi TSZCS, melynek fejlődését a kövesút nagyban elősegítené. Mindezeken kívül súlyos problémát jelent egészségügyi szempontból is az út hiánya, mert a községben nincs orvos, és sem hozzá, sem pedig 6 hozzánk nem tud jönni, ha beáll a rossz idő. Ügy .gondoljuk, hogy a ' izei 3000 lelket számláló községünk ennyi idő múltán jogosan kéri a 6 kilométer hosszú bekötőút építését. Az a kérésünk, hogy Olcsvaapáti és Panyola között minél előbb építsék meg ezt az utat, amelyhez a község dolgozói társadalmi munkájukkal nagyon szívesen hozzájárulnának. Márki István, az MDP alapszervezet titkára. részeire szállítja. A nyíregyházi útfentartó vállalat bitumen szükségletét viszont Zalaegerszegről hozzák megyénkbe. Nem vclna-e sokkal cél- I szerűbe. ha a Dunántúlról i megyénkbe szállított nyers- I clajból nem fűtőolajat, ha- I nem bitument készítenének, amiből fedezni tudnánk az útfenntartó vállalat szükségletét. Ezzel a megoldással szállítmányonként mintegy 250 kilométer vasúti i szállítást takarítanánk meg. I Az egy mázsa folyékony i bitumenre eső vasúti fuvar megtakarítás 10 forint. Ha figyelembe vesszük az útfenntartó vállalat évi bitumen szükségletét. — ami 13 ezer mázsa,, -— ötév alatt 65 ezer mázsa — az összes megtakarítás többmint 650 ezer forintra tehető. És a vasútiköcsikat is gazdaságosabban használhatnánk ki. Mindent összevetve, a megye úthálózatának korszerűsítése érdekében az a kérésünk, hegy az illetékes . szervek tegyék lehetővé. | hogy Nyírbogdány annyi folyékony bitument készítsen, amennyire az útfenntartó vállalatnak szüksége van. Mocsár Kálmán, KPM Közúti Kirendeltségének vezetője. Szarvas Ernő, Útfenntartó Vállalat igazgatója r Korszerűsítik a MAY létesítményeit Beszélgettem Mátészalkán a 115-ös távközlő szakasz dolgozóival, s köztük Nánási Imre elvtárssal arról, hogy a második ötéves terv célkitűzéseit hogyan segítik munkájukkal. Elmondotta Nánási elvtárs, hogy még ebben a hónapban állomássá alakítják át és üzembehelyezik Nyírmeggyes és Nyírcsászári rakodó- és megállóhelyeket. — A közeljövőben Nyíregyháza— Mátészalka és Mátészalka— Záhony távbeszélővonalakat áramkörbe kapcsolják be. (Eddig ezek teleppel működtek.) E két vonalszakaszon a dolgozók több jelentős újítást adtak be, hogy e feladatokat minél kevesebb költséggel, minél előbb meg tudják valósítani. I Kricsfalussy György tudósító, Mátészalka. Második ötéves tervünk tervezetének egyik legfon- tontosabb irányelve, hogy iparunk nyersanyagszükségletét minél nagyobb mértékben hazai forrásokból fedezzük. Mennél több ócskavasat gyűjtünk össze, annál kevesebb vasércet és nyersvasat kell külföldről behoznunk az acélgyártáshoz. Ez ad különös jelentőséget az idei vasgyűjtőhó- napnak. Megyénk mindenkor élenjárt a vasgyűjtésben. A munka lenditőkereke természetesen dolgozó és tanuló ifjúságunk. Most is jó munkát várunk úttörőinktől, diszistáinktól. A kezdet biztató. Vásárosna- ményban Csalah Imre úttörőcsapat vezető irányításával a lelkes úttörőcsapat egyetlen gyűjtőnapon 5 tonnánál több vasat gyűjtött. Meg kell dicsérni a fiatalok leleményességét, akik nevelőik szakmai továbbképzésére igénybevett idejét, vagyis a tanítási szünetet, igen jól használták ki a népgazdaságunljavára. Valóságos csúcsteljesítményt értek el a kemecsei általános iskola úttörői, akik Zombor József igazgatóhelyettes támogatásával 32 mázsa vasgyűj- I tési tervüket már eddig is 103 mázsára teljesítették, vagyis 326 százalékot ér- I tek el. A DISZ Központi Vezetősége versenyt hirdetett az ország összes iskolája számára. A 40 legeredményesebben gyűjtő iskola igen ! értékes jutalmakat kap. I Bizonyosan ezeknél a jutal- I máknál is jobban ösztökéli’, fiataljainkat a „Kiváló fémgyűjtő” jelvény, amelyet az egyes úttörőkön kívül, az úttörőcsapatok és iskolák is megkaphatnak, ha elérik az erre kitűzött szintet. Mi azt reméljük, hogy megyénk úttörői, iskolái sok kiváló fémgyűjtőjel- vényt kapnak a vasgyűjtőhónap után és több iskolánkon fog díszleni a kisváló fémgyűjtő jelvény, Bartha Dénes DISZ MB isk. oszt. vez. Szahalin A szovjet Távol-Kelet partjai közelében keskeny tengerszoros választja el a szárazföldtől Szahalin-szige- tet. A Szovjetunió végeláthatatlan vidékeihez képest ez a sziget egy parányi északról-dé’felé húzódó szárazföld. A sziget természeti kincsekben igen gazdag. Az értékes fafajtákon kívül a sziget méhében sok kőolaj és kőszén rejlik. Ezenkívül jelentős szerepet játszik ’ j Szahalin gazdasági életében a halkonzerv-, fa-, papír- és cellulóze-ipar. Bár a sziget lakói távol vannak az ország központjából, mégis tevékenyen kiveszik részüket az egész Szovjetunió gazdasági életéből. Jttzsno-Szahalinszk város egyik utcája. (Foto G. Zelm) Ilyen egyszerűen, szinte családi közvetlenséggel szólítják a gyerekek, a nyíregyházi tanítóképző gyakorló iskolájának első osztályosai. Első osztály ... Rövidnadrágos fiúcskák, rózsaszín szalagos kislányok. Szép színes virágoskert az értelem nyiladozó bimbóival. A felnőtt ember csak kutat az emlékezetében, de aligha jön rá, hogy is volt ezelőtt 30 vagy még több esztendővel? Hogy ismerte meg a betűk, a számok titkait? És ilyenkor, az első tanév végefelé már ezeken a gyermekeken is nehéz, nagyon nehéz a titok nyitját megtalálni. Legalábbis a külső szemlélőnek nehéz. Mert ugye az volna a követelmény, hogy az első esztendő végére ütemesen, szótagolva olvasson a gyerek és lám: Lakatos István szájában szavakká állnak ösz- sze a szótagok, mondatokká a szavak. Igaz, sejpít egy kissé, de mindenki megérti az olvasókönyv kerek mondatait: „Meleg napokon szeretek az erdőben járni. Milyen kellemes ott.'“ A füzeteket is megnézheti az ember. Mint a gyorsírás titokzatos jelei, úgy sorakoznak egymás alatt a betű-alkatrészek, gyakorlásul az egyes fordulatok elsajátítására. Nyomtatott és írott betűk, szavak és mondatok sorolnak, s a legOniksi/ báesi frissebb írásbeli feladat: A Himnusz első versszaka. A nyelvtan nem tantárgy az általános iskola első osztályában. De a kis Sárái megmondja, két „lö“-vel meg, hogy két ,.gö“-vel kell írni azt a szót, hogy „ellenséggel“. És később, amikor az utazás eszközeiről volt szó, bizony az sem maradt titokban, hogy a „gépkocsi“-t egybe kell írni. Egybe bizony — mert ahogy a gyerekek mondták — a gépkocsi egy darab, nem lehet kettétörni. Utazásról szóló mondatokat szerkesztettek a gyerekek, s a kis Szabó Lacinak nem tetszett ám ez a mondat: „Én repülőgépen utaztam". Úgyis megérti mindenki, ha az „én" szócska elmarad. (Régi osztálytársak. Mélykúti Attila, l'iíerLaci. Soproni Gazsi bizonyíthatjáki hogy a lutheránus elem’. 19 évvel ezelőtti negyedik osztályában egy vagy két tanuló akadt, aki észrevette ugyanezt a hibát egy hasonló mondatban-.) És a füzetek rendje... Megnézheti akárki a házi dolgozatot is. Nem tart nyilván annyi „pacát“ az egész osztály, mint egy rendetlenebb középiskolás. Azt is megmondja akármelyik elsöosztályos, hol kell kezdeni a házi feladat címét, hogy éppen az oldal közepére jusson. Rend a lelke bizony mindennek. Azt is nyilvántartja a tanító, ha valaki kitép egy lapot a füzetéből (ugye, Szabó Klári?), meg azt is, ha valaki „lusta“ felvenni a tollat a „sö“ betű leírása után (ugye Baranyai Zoli?), és az sem kerüli cl a tanító figyelmét, ha néhány betű balfelé szeretne feküdni (ugye Ötvös Márti?). Felnőttek irigyelhetik: mennyi rendet, mennyi szépet tanulnak az apró gyermekek! S hogy mennyi hasznosat lesnek el az idős tanítótól a gyakorlati órákon a jövő pedagógusai, azt csak ők : udnák megmondani. Baksy Andor nem beszél róla. Ö csak annyit mond: mint a mesebeli kis ködmönt úgy hagyományozta rá apja a „mesterséget“, s boldog, hogy harmadik unokája igényt tart a kis ködmönre, vagyis hogy ő is tanító akar lenni, A kis ködmön zsebe nem lehetett üres akkor sem, amikor Baksy Andor átvette édesapjától valahol Abaúj megyében, egy földpadlós, egytantermes falusi iskolában, ahol hat osztályt bíztak a fiatal Baksyra. De hogy tele lehetnek már azok a zsebek most, 45 év után! Észak, dél, nyugat és kelet nála nemcsak a földrajzára négy alapfogalma, hanem sok-sok kisebb-nagyobb életállomás. Nem tudni, befér-e már a ködmön zsebébe a tudománykincs, mert igaz, hogy sokat hullatott belőle, de vonalnyit sem apadt. Tarisznyát kellene inkább mondani, zsákot, vagy egész hombárt, ami befogadná a borsodi tanítóújságba írt cikkeit, ábécés tankönyvét, 1947-es elgondolásait az általános iskolák szerkezetéről, sok-sok okos tanácsát és módszerét, fiatalos mozdulatait és nyílt tekintetét. — Beteges ember — így figyelmeztetik kollégái a látogatót. — Nem használnak neki a fölösleges izgalmak. О is mondja, gyakran érzi, hogy rozsdásodik már az öreg motor. Hol a reuma, hol a szív nyughatatlankodik. De még rendre utasítja őket, akár a rakoncátlan gyerekeket. S ha meg is dobogtatja csak nem teszi próbára az öreg szivet, ha majd szombaton délben fölé helyezik az okta-, tásügy kiváló dolgozójának járó jelvényt. (KOVÄCSVÖLGYI)
