Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-05 / 130. szám

N. £ P L Л P 1956. június 5, kedd ★ A második ötéves terv útján A Nyíregyházi Homokkísérleti Telep sikeres működése érdekében szükséges beruházások Képek а VI. magyar képző­művészeti kiállítás anyagából a Jósa András múzeumban Ma már vitathatatlan: a homokkísérleti telep által 1929. évben beállított ho­moki vetésforgók jó pél­dát mutatnak arra nézve, hogy a Nyírség területén előforduló gyenge laza ho­moktalajokat miként lehet megjavítani úgy, hogy azok nemcsak nagy terméseket •adjanak, hanem a rajtuk folytatandó gazdálkodás jö­vedelmező is legyen! így tehát nem kell egyebet tenni, mint ezeket a jól bevált vetésforgókat átül­tetni a gyakorlati életbe. Ez így nagyon egyszerű kérdésnek látszik, de en­nek keresztülvitele a gya­korlati életben mégis na­gyon nehéz. Figyelembe kell ugyanis venni azt a tényt, hogy a korszerű gaz­dasági irányelveken ala­puló vetésforgók beveze­tése egy üzemegységben na­A Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak javaslata: Mit lehetne beruházás nélkül végrehajtani? Megyénk területén leg­több esetben a vízkárok okozói a volt uradalmi és községi vízlevezető árkok. Dolgozóink szívesen adnak műszaki segítséget az ár­kok karbantartásához az érdekelt termelőszövetke­zeteknek, állami gazdasá­goknak, vagy községi taná­csoknak. Ilyen módon a szükséges munka külön állami beruházás nélkül aránylag könnyen elvégez­hető. A vízkárok elhárítá­sán túl — különösen belső területeken — közegész­ségügyi célokat is szolgál­na ezeknek az árkoknak rendbehozása. Műszaki dolgozóink ja­vaslata: az öntözéssel és ha­lastó üzemeltetéssel foglal­kozó termelőszövetkeze­teink érdekelt dolgozói szá­mára lehetővé kellene ten­ni szakmai tanfolyam el­végzését. így a kellő szak­tudás révén lehetőségeiket, tervfeladataikat eredmé­nyesebben tudnák megva­lósítani. Dolgozóink felvetették a Tisza hajózhatóvá tételé­Konzervgyárat és rizshántolót kér a tiszalöki járás Járásunk termelőszövet­kezetei előszeretettel fog­lalkoznak konyhakertészet­tel. Lehetőségeiket azon­ban még korántsem hasz­nálják ki. Hiszen a Keleti Főcsatorna nagy lehetősé­geket teremtett erre. Mi ennek a magyarázata, hogy termelőszövetkezeteink nem igyekeznek bővíteni és fej­leszteni konyhakertészetei­ket? Mindenek előtt az, hogy baj van az értékesí­téssel. A kerti termények­nek csak egy részét tudják frissen értékesíteni, ha Nyíregyházára, vagy Mis­kolcra szállítják. Azonban a szállítás sem egyszerű feladat. Mindezekre való tekin­tettel javaslom, hogy járá­sunk székhelyén létesítse­nek a következő ötéves tervben konzervgyárat, amely a frissen nem érté­kesíthető terményeket gyon alapos szaktudást, hosszú gyakorlatot és he­lyes üzemgazdasági érzé­ket igényel. Ennyi szakis­merettel pedig a szövetke­zeti gazdaságok dolgozói nem rendelkeznék és ezt nem is lehet tőlük elvárni, hiszen mindez hosszú éve­ken át való tanulást igé­nyel. Másrészt pedig nem sza­bad arról megfeledkezni, hogy egy korszerű vetésfor­gó beállítása egy gazdasági üzemegységben igen nagy körültekintést igényel. — Más beosztást igényel ugyanis a vetésforgó, hogy­ha az üzemegység szántó­földjének fele barna vá­lyogtalaj és a fele futóho­mok és más a . beosztás, ha túlteng a futóhomok. Vi­szont más beosztást kell alkalmaznunk, hogyha a szántóföldön kívül van az nek további kiterjesztését is. A Tiszalöki Erőmű ré­vén Dombrádig hajózható­vá vált a Tisza. Bizonyos szabályozási munkákkal Dombrádtól felfelé meg le­hetne hosszabbítani a ha­józható szakaszt. A vízi szállítás olcsóbb volta miatt ez újabb megtakarítás len­ne népgazdaságunk szá­mára. A megtakarított anyagok felhasználásával a követ­kező években a gát- és csatorna őrházakat tataroz­zuk. Ahol villany még nincs, oda azt is bevezet­jük. E javaslatok állami be­ruházás nélkül, tisztán a tanácsokkal, jó együttmű­ködés révén, helyi kezde­ményezés és erőforrások felhasznásával megvalósít­hatók. Dolgozóink — mint eddig is — legjobb tudá­sukat, igyekezetüket vetik latba megyénk mezőgazda­ságának felvirágoztatása ér­dekében. Barna Bertalan segédtechnikus. konzervvé dolgozná fel. — Ez a gyár lendületet adna a kertészkedés! adottságok gazdaságos kihasználására. Ezen kívül sok helyben lakó munkást a helyszínen tudna foglalkoztatni, nem kellene nekik családjuk­tól elszakadva, távoli vidé­kekre járni. Ugyancsak javaslom, hogy, járásunk területén egy rizshántolót létesítse­nek. Ennek az az indoka, hogy a következő években fokozzuk a rizstermlést. A legközelebbi rizshántoló Hajdúnánáson van, mely a környék termelvényeit kép­telen feldolgozni. — Né­hány termelőszövetkeze­tünk, amelyek a múlt őszön adták be a rizst hán- tolásra — még a mai napig sem kanták vissza. Czinc Ferenc mg. oszt, vezető, Tiszalök. üzemegységben nagyobb ki­terjedésű természetes gyep­terület, tehát rét és legelő és megint más bosztást kell igénybe vennünk, hogyha a szántóföldön kí­vül alig van érdemleges természetes gyepterület. — Ezeken kívül figyelembe kell venni az üzemegység állattartási és állattenyész­tési lehetőségeit is és en­nek alapján kell kiszabni a vetésforgó takarmányter­mesztési képességét. — Ugyancsak szem előtt kell tartanunk az üzemegység piaci viszonyait és közellá­tási kötelezettségét is. — Mindezen néhány sorból látható, hogy a vetésforgó az alapja minden gazdasá­gi üzemegység üzletvitelé­nek és annak döntő befo­lyása van nemcsak a nö.- vénytermesztés terén elér­hető termésekre, hanem az egész állattenyésztésre is nem utolsó sorban a mun­kaegység értékére és az egész gazdaság jövedelme­zőségére. így tehát nem lehet azon csodálkozni, hogy gazdasági üzemegysé­geink dolgozói nehezen vállalkoznak korszerű ve­tésforgó bevezetésére, kel­lő helyszíni • útbaigazítás és tanácsadás nélkül. Már pedig ezt a beható helyszíni útbaigazítási munkát a Homokkíséleti Telep ez ideig nem tudta teljesíteni, mert nem ál­lott rendelkezésére a szük­séges munkaerő. Tudomá­nyos munkálkodás terén a Homokkísérleti' Telep ez ideig csupán 1 osztályveze­tővel és 1 tudományos se­gédmunkaerővel rendelke­zik. Ezeket pedig teljes mértékben lefoglalja a tu­dományos munka, neveze­tesen a kísérletek beállítá­sa és azok eredményeinek kiértékelése, valamint a tudományos társintézetek­kel lefolytotott értekezési munka. Ennél fogva feltét­lenül szükség van legalább 2 további tudományos munkatárs alkalmazására, akik a Homokkísérleti Te­lep osztályvezetőjének út­mutatásai szerint felkeres­nék a gyakorlati üzemegy­ségeket és azoknak a hely­színen adnának tanácsot a korszerű vetésforgók beve­Versenyre hívás Az 1956. június 3-tól jú­nius 10-ig tartó ünnepi kövhéten 4000 forint értékű könyv eladását vállalom és versenyre hívom a Szabolcs- Szatmár megyei földműves­szövetkezeti boltok vezetőit. A verseny teljesítését az alábbi előfeltételekkel biz­tosítom. Az ünnepi könyvhét va­sárnapjain Nagyecsed köz. ségben könyvsátrat állítok fel, amelyet ízlésesen be­rendezek ifjúsági, szépiro­dalmi, politikai és szak­könyvekkel. Az állami gazdaságban, a gépállomáson és a termelő­szövetkezetben kibővítem a bizományi hálózatot. A bi­zományosoknál lévő könyv­készletet kiegészítem, bizto­sítom, hogy az ünnepi könyvhéten foivamtosan megkapják a kért könyve­ket. A verseny értékelésére felkérem a MÉSZÖV kér. főosztályát és az FJK-k ke­reskedelmi osztályait, vala- zetése terén. Csakis ezen az úton lehet elérni a kormány és a párt által kidolgozott célkitűzést, hogy a korszerű vetésforgók el­terjedjenek a szövetkezeti és egyéb gazdasági üzem­egységekben. Másrészt meg kell való­sítani a Homokkísérleti Te­lepen a már régen kiterve­zett főépület felépítését, mert ez egy alapkövetel­mény a sikeres munkához. A Homokkísérleti Telepet ugyanis okulás céljából fel­keresik a tanulmányozó csoportok és nincsen sem kultúrterem, sem üzemi konyha, amely lehetővé tenné; hogy a gazdasági üzemegységek tanulni vá­gyó dolgozói hosszabb időt eltölthessenek a Homokkí­sérleti Telepen. Ezen kívül nincsen megfelelő irodahe­lyiség sem. Ugyanis ezideig csupán egy 3 m hosszú és 3 m széles kicsiny iroda­helyiség áll rendelkezésre, ahol 3 értelmiségi dolgozó kénytelen összeszorulni. — Mindezen elősorolt hiányo­kat ki kell pótolni a fel­építendő főépület segítsé­gével. Tehát 2 újabb tudo­mányos munkatárs alkal- magása és a főépület mi­előbbi felállítása: ezek a nélkülözhetetlen alapfelté­telek a Homokkísérleti Te­lep sikeres munkálkodásá­hoz a gyakorlati élet érde­kében. Ezeken kívül tudományos közérdek, hogy a Homok­kísérleti Telepen felállíttas- sék egy talajélettani, tehát talajbiológiai laboratórium, mert ezen a téren a tudo­mánynak még nagyon sok feladatot kell megoldania és sokat kell még kutatnia. Egy talajbiológiai laborató­rium pedig ott dolgozhat a legsikeresebben a tudo­mány érdekében, ahol leg­alább 25—30 éves vetésfor­gók vannak, mert csakis ott van jellegzetes bakté­riumflóra a talajban. A Homokkísérleti Telep pedig ma már 27 éves vetésfor­gókkal rendelkezik, ennél­fogva az országban ez a legalkalmasabb egy talaj­biológiai laboratórium fel­állítására. ­Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató. mint a járási FJK könyves, boltok vezetőit. Horváth József, a nagyecsedi földműves­szövetkezet boltvezetője. Megalakult a méhészek megyei szakbizottsága A méhészet előtt álló új feladatok megvitatása cél­jából értekezletet tartottak a MÉSZÖV igazgatóságon. Az értekezleten részt vett Kapcsos Sándor megyei mé­hészeti felügyelő, Gyetkó Miklós szakcsoport-vezető es nyolc méhészeti szakcso­port elnöke. Gyetkó Miklós beszámo­lójában többek között a kö­vetkezőket mondotta: „A földművesszövetkezet keretében működő szakbi­zottságok jól ellátják fel­adatukat. A szerzett tapasz­talatok alapján indokolt, hogy a méhészet vonalán is alakítsuk meg a szakbizott­ságot.“ Gyetkó elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, A VI. magyar képzőmű­vészeti kiállítás képeinek egy részét mutatja be ez al­kalommal a múzeum az ér­deklődő közönségnek. A kiállítást a Műcsarnok ren­dezte azon képekből, me­lyek hivatva vannak bemu­tatni a szocialista-realista képzőművészetünk mai helyzetét, illetve valamilyen módon kapcsolatban van­nak Nyíregyházával, annak környékével. A kiállítás éppen ezért nagyon tanulsá­gos és érdekes. Szocialista-realista jesté- \ szetünk közel tíz esztendős múltra tekinthet vissza. Ezek a képek tehát nem je­lentik a végeredményt. Képzőművészetünk állandó fejlődésben van. Ha meg akarjuk közelebbről magya­rázni a mai helyzetét, ak­kor elmondhatjuk, hogy a jelenlegi magyar képzőmű­vészet eredményesen tá­maszkodik a haladó magyar képzőművészeti hagyomá­nyokra. Ez azt jelenti, hogy a szovjet művészet példájá­ra a magyar képzőművészek is magukévá tették és ta­nulmányozták a haladó ma­gyar festészet, szobrászat eredményeit. Ez azonban önmagában nem elégséges, az eredményeket tovább is kell fejleszteni. Ha a szem­lélő végignézi a kiállításon bemutatott képeket, meg kell állapítania, hogy na­gyon sok jó és kiváló alko­tás van már. A képek nagy többségében megtalálható mindaz, amely a jó képet, vagy szobrot kell hogy ielle- mezze. De mégis van vala­mi hiányérzetünk. A mű­vészek között nagyon kevés az egyéniség. Kevés -tehát az egyéni átélés az alkotá­sokban. Az alkotásokban szereplő emberek nem tipi­zált alakok, kissé általános mondhatnám sablonos figu­rák. Gondoljunk csak vissza Munkácsy nagyszerű népi típusaira. Itt ilyen vagy, eh­hez hasonló egyéni típussal nemigen találkozhatunk. Még a Szőnyi István képein látható alakok is sematiku­saknak mondhatók néha. Festőink sokat foglalkoztak a mesterséggel és a legfon­tosabbról sokszor megfeled­keztek. De nézzük talán sorra a képeket. Az első teremben balra Szőnyi István „Reggel“ cí­mű képe. Tele gyönyörű festői értékekkel, de a ben­ne szereplő alak mégis csak egy már régen jól ismert szőnyis akt. Tehát a régi is­métlése. A következő kép Főnyi Géza: „Szerelmespár“ cí­mű képe. Óvatosan, de kis­sé fáradtan megfestett kép. Izinte dekázgatva vannak hogy önálló méhészeti vetkezetet is kell alakítani, ahol erre lehetőség van. Ezeknél nem okvetlenül szükséges a szövetkezeti ta­gok méhcsaládjai közös mé­hészetben való egyesítése Mind a méhészeti szakbi­zottságoknak, mind az ön­álló méhészeti szövetkeze­teknek legfontosabb felada­ta a méhállomány fejlesz­tése és a méztermelés nö­velése. A méhészeti szövet­kezetek átveszik a- földmű­vesszövetkezetektől a méz felvásárlását és értékesíté­sét is. A méhészeti szövet­kezeteknek lesznek önálló szaküzletei, ahol méhészeti felszerelést fognák árusí­tani. i benne a kép jó tulajdonsá­gai. Azonban kevés erőt su­i gároz. Rudnay Gyula: „Vihar előtt“ c. képe a következő. Kissé nyers és kemény. Ismét egy Szönyi-kép kö­vetkezeik: a „Szerelmesek”. j A hangulata szép, de stili- [ záltnak hat kissé. Burghardt Rezső virág- I csendélete kellemesen össze­foglalt kép. Szépek a csil­logó .fehér virágok, melyek ■ a letompított környezetből ' kivillannak. Szabó Vladimír „Földosz­tás“ című képe egyéni alko­tás, de nem fedezhető fel benne a magyar táj. Talán a német renaissance festők­re emlékeztet. Botos Sándor: „Puszta mélye“ című képe pedig mintha Paál László másolat lenne. Ez talán a haladó ha­gyományokkal kapcsolatban mégis csak túlzás. Iván Szilárd: „Dália“ c. képe friss és kellemes, de néha nyersnek hat. Bencze László: „Bányá­szok téli hajnalon“ nem rossz kép, csak az ott sze­replő alakok szintén inkább, németalföldi embertípusok. Különösén Bencéére jellem­ző az állandó stilusváltozás Reméljük, egyszer önmagá­ra talál. A második teremben lát­ható Szentiványi Lajos: „Kossuth-hid építése“ c. képe. Nagy festői tudással megfestett kép, melyben az ember és táj egyforma sze­repet kap. Pallay József: „Eső után" c. képe szintén Paál Lász'ó másolatnak hat. Szép és erőteljes kép Moldovány István: „Székely leány“ c. képe. Móricz Sándor: „Ipari ta­nuló“ c. festménye reálisan megfestett, kellemes szín­hatású kép. Nagyszerűen értékesítette a szovjet ered­ményeket. A harmadik teremben Dómján József: „Pipacs és szarkaláb“ c.. színes famet­szete nagyszerűen adja visz- sza a pipacs erőteljes szírét a környezet zöld kontraszt­jából. Bencze L.: „Reprodukciót néző leány“ c. képe mester­kélt beállítású. Itt látható továbbá Váci András: „Kallói vasútállo­más“ c. képe, mely már ré­gebbről ismeretes a Váci itt rendezett kiállításával kapcsolatban. Jól esik látni továbbá Nagy S. plakettjeit. Nagy Sándor szintén a nyír­egyházi szabadiskolából in­dult el. Herényi Jenő: „Vízbelé­pő“ c. szobrában nagyon sok életfesziiltséget látha­tunk. Kiss Kovács Gy.: „Vak Bottyán“ c. szobránál a ru­házat mozgalmas volta za­varja a szobor egységét. ! A kiállítással kapcsolat­■ ban hiányként lehetne meg­említeni, hogy nem hozták le a Bernáth- és Domanov- szky-képeket. Annál is in­kább, mert erős egyénisé­gük sok alkalommal kiállí­tás-arculat meghatározó. A vidéki közönség tehát nem kaphat teljes globális képet képzőművészetünkkel kap­csolatban ezek ismerete nél­kül. Sajnálatos körülmény az is, hogy a kiállítás megnyi­tásának és tartamának idő­pontja a középiskolások év­zárásával úgyszólván egybe­esik és így a középiskolá­soknak elenyésző száma lesz képes csak megtekin­teni. * DIÓSZEGI BALAZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom