Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-24 / 147. szám

N F P t А Г 1535. június 24, vasárnap ÉRIK A BÜZAKALASZ... ARATÁS ELŐTT ROHODON “Parkas Balázs, a rohodi Л Új Élet ' TSZ elnöke délelőtt még egyszer vé­gigjárta a határt. Megte­kintette a lehajtó, súlyo­sodó kalászú rozstáblákat, a haragoszöld búzát, megsac- colta, mennyire jut a Lanz- Bulldog a burgonya máso­dolásában. Mikor a kukori­catábla mellett haladt, né­ha bosszúsan tájékozta be magát a „tiszteletbeli” ta­gok parcelláinál. — Bizony itt egyiknek-másiknak meg kell mondani kereken, hogy baj lesz, szégyen lesz, ha nem igyekeznek utolérni a többieket. Kissé elszállt a haragja s ismét felszínre tört benne a jogos büszke­ség, amit minden tsz-tag egyformán érez az eredmé­nyek láttán, ha a legelső 'űltetésú dohányföld térden felülérő növényeihez ér. 'Itt a dohányos munkacsa­pat végzi a kapálást. Az új magtár építkezési munkáit már csak futólag nézte meg az elnök, aztán indult a tsz. irodája felé. Igyekeznie kell, hogy Végleges formába öntse a beszámolót. Fontos dolgok felett kell dönteni a köz­gyűlésen. Meg kell beszélni, 'hogyan lehet összehangolni az aratás-cséplési és a nö- jvényápolási munkákat. — Nagyon fontos dolog ez, és eddig igen sokféle a véle­mény. Egyesek az aratást és a cséplést saját erővel szeretnék elvégezni. Má­sok tiltakoznak ez ellen, s az elmaradhatatlan nő­vényápolás fontosságára hi­vatkoznak. Az építkezés sem állhat meg. Kevés a munkáskéz. A gépállomás­nak legalább 100 holdat kell learatnia. Nagy gond az is, hogy mennyi családtagot lehet bevonni a közös mun­kába. Már most helyre kell : állítani a meglazult munkafegyelmet, mert bi­zony hibák vannak ezen a téren. Nehezen halad a tökfészkek bokrolása. A kukorica kézi, igazító ka­pálását sürgősen be kell fejezni. Már tíz napja el­végezték a gépi kapálást, de a kézikapa elkésett. Baj, baj ... de kevés a munka­erő, s nicsenek mindig egyakaraton ... Példás fe­gyelmet kell teremteni.. . bírságolni kell a hanyago­kat ... a vezetőséget is. Rajtunk a falu szeme. Eddig csak elismerésük­nek adhattak kifejezést. Ezt tovább kell erősíteni, hi­szen a nehezén, az első hó­napok bizonytalanságán túljutottunk. Az előlegosz­tással sokat segítettünk a tagokon eddig is. Négy fo­rint ment munkaegységen­ként. Gábor- Miklós például 1100 forintot kapott össze­sen. Nem sok, nem, de nem is olyan idős még a szövetkezetünk, alig nyolc hónapos. Ilyen gondolatok motoz­tak az elnök fejében, eze­ket vetette papírra. Volt ideje hozzá bőven, mert a tagok egy része még nyolc órakor is a földeken dol­gozott. Aztán lassan bené­pesült a gyűlésterem. A beszámoló után újra л bogozták, vitatták az aratás-cséplés dolgait, a ka­pálást, a gyümölcsös ápo­lását, a széna betakarítá­sát, a tejtermelést és egyéb dolgokat. Ki milyen erővel áll mun­kába a szorgos aratási idő­ben? — teszi fel az elnök a kérdést. Erre aztán szinte egy. mást megelőzve mondják: én másod-, én meg har- madmagammal jövök. Vé­kony János például ne­gyedmagával áll majd ki az aratási időszakban, s ja­vasolja, hogy a „tisztelet­beli” tagok aratásra „ve­gyék ki a szabadságukat”. Herczeg Sándor is bízik abban, hogy ha úgy hozza a szükség, akkor ő is meg­Az eső elállt. Az égen már csa,k egy- egy elmaradt felhőcs- ke látható. Aztán az is rohanva indul, hogy másutt, mint többi testvére, megöntözze valahol az esőtváró földet. A levegő üde, friss. A nemrég még kókadtfejű növények kiegyenesednek, nyúj­tóznak egy nagyot — legalább 5 centivel nőttek. Megnyugodva pihe­ni ki fáradalmait a búza, amely néhány perccel ezelőtt még ellenállhatat'anul sod­ródott a.természet öle­lésében, s haragos­zöld hátán tengerhez birkózik egy hold gaboná­val naponta, a család segít­ségével. Buda Albert bácsi egy kaszával tud jönni. — özvegy Zakor Ferencné is ajánlkozik: „Én is aratni akarok! Elbírom én még a marokszedést Albert után.” Dobronyi Jóska bácsi szin­tén részt kér a munkából. „Igaz, — mondja — én nem bírom a kaszát, de nekem is akad majd munkám.'’ Persze, hogy akad. Ö lesz a kazalmester, a föpallér a hordásnál. így jönnek sorba a A hozzászólások, javas­latok, s kiforr lassan a kö­zös vélemény: Segít nekünk a gép az aratásban, mi se­gítünk a gépnek, hogy gyorsan takarítsuk be a kenyérnek valót. Kézzel 252, géppel 150 forintba ke­rül egy hold kalászos rend­betétele. Itt nincs sok meg­gondolni való. Amit a gép meggyőz, azt vágja le, a többi legyen a kézi kaszáé. Lesz munka bőven ezen kí­vül minden családtagnak a mezőn, csak győzzük. S a cséplés? Hát bizony itt is az a helyzet, hogy nem akarjuk elveszíteni a vá­mon azt, amit megnyer­tünk a réven. Ha mi csépe­lünk, keresünk pár mázsa gabonát, de akkor elmarad a többi munka és így több­szörösen ráfizetünk. Mindig csak jobb a több, mint á kevés. S aki ezt tartja, an­nak ésszel kell gondol­kodni... Hullámzó búzatáblák között TUNYOGMATOLCSON hasonlóan futkároz- tak a hullámok. Va­lóban, mint egy ten­ger ez a táj. Csak nem zöld és nem kék, ha­nem olyan, mint a da­gadó cipó. Érésnek indult az élet. Itt, Szatmárban, Zalka Máté tábornok falujában, Tunyogma- tolcson terül el a Szabadság Hajnala Termelőszövetkezezet 110 holdas búzatáblá­ja. De milyen búza! Nemhogy a szabolcsi, de a jó búzatermő szatmári részen is el­ismerést érdemei. Igaz, jó gazdája van. A szövetkezet azt tartja: „Add meg a földnek, ami jár és az százszorosán visszafi­zeti neked!” A tagság nem saj­nálta a tavaszi fejtrá­gyázást, amikor eljött annak az ideje. Hol­danként 160 kilót szórtak a vetésre. Ahol gyengébbnek látszott a vetés, meg is duplázták. Az igazi eredmény csak a csép­lés után születik. Azt azonban a különben óvatos termelőszövet­kezeti tagok is eláruL ják, hogy a 12 má­zsás termést, amit még az ősszel tervez­tek, nemcsak a tava­szon hozzáadott 3 szá­zalékkal,- hanem talán Egy tsz-tag leveléből A tivadari Új Élet TSZ kapásnövényci kez­detben megsínylették a szárazságot, de az utóbbi esőzések és a jó kapálá­sok hatására most már szépen erőre kaptak. A cukorrcpábéd a mostani terméskilátások szerint 150, a burgonyából 100— 120 mázsa termés várha­tó. Az esőzés sokat segí­tett a takarmányoknak is. 29 holdon géppel ka­száltuk le a takarmányt. Másnap rendsodróval gombolyítottuk össze a rendeket. 4 nap alatt ele­vátorral be is kazaloztuk. A gépállomás azonban nemcsak a takarmány bekarításával segített, hanem az aratásnál is a lehető legnagyobb gépi segítséget adja. Minden alkalmas kalászost kom­bájnnal vágatnak le. — Amit nem tud a kombájn, azt aratógéppel aratják. Ahol pedig ez sem képes dolgozni, mert a kuszáit, vagy dőlt gabona, —eset­leg a talaj egyenetlensé­ge gátolja — ott 10 kézi kaszás csinál rendet. Az őszi búzából előzetes becslés szerint 10, őszi árpából 8 (fagykár miatt), a tavaszi árpából pedig (a tavaszi szárazság miatt) 7 mázsát várnak a tsz. tagjai. KISS LAJOS Tivadar. Az állami gazdaságok megyei igazgatósága június I. dekádjának versenyérté­kelése alapján a következő eredményeket állapította tízzel is túlteljesítik. A tsz. tagjai min­den előkészületet meg­tettek az aratásra, hisz a 110 hold búza mellett közel 30 hold árpájuk is van, amit a napokban már vág­ni kell. Helyesen szervezték meg a versenyt, amely nél­kül még nem volt aratás ebben a. szö­vetkezetben. Három munkacsapat áll ki, egyenként '3-3 kaszá­val. Ezt azonban csak 40—50 holdon teszik, mert a többi terület­re, vagyis 100 holdra megvan a szerzőáé- sük a gépállomással. A gépi aratást úgy szervezték meg. hogy a sarokkaszálást és a kévehordást, keresz­telést az idősebbekkel és az egészen fiata­lokkal végzik. Az aratással egy- időben kezdik a tarló­hántást, másodvetést. A Szabadság Haj­nala Termelőszövet­kezet vezetősége és tagsága az erőket fel­mérve — helyesen készítette el aratási tervét. Ahol ilyen alapos felkészülés előzi meg az aratást, ott nem kell tartani a meglepetéstől. A ter­més bő fizetséget ad munkájukért. Falcsik Ferenc. Д tiszadadai földmüvesszövetkezet már gondoskodott a nyári hús- és zsírellátásról Tiszadadán az elmúlt évben sok gondot okozott a földművesszövetkezet vezetőségének a község hús- és' zsírellátása. Nem volt megfelelő hizlaldájuk, de a serté­sek gondozása körül is voltak bajok. Hiába „etették’’' a sertéseket, azok mégsem akartak hízni. Már-már úgylátszott, hogy az állandó veszteség miatt a sértés- - hizlalást megvonják a szövetkezettől. Ekkor új ügyvezetőt kaptak Nagy Lajos szeme-, lyében. Az új ügyvezető a vezetőséggel együttesen hoz­zálátott a hibák kijavításához. Előbb a sertéshizlaldát! kellett rendbe tenni. A MESZÖV-höz fordultak, egy új 1 száz férőhelyes sertéshizlalda építéséhez kértek segít­1 séget, amit meg is kaptak. A hizlalda rövid idő alatt felépült, mert a társa­dalmi munka sokat segített. Az új hizlaldában a sertések ráhízási súlygyarapo­dása állandón nő. A jelenlegi átlagos ráhízás sertésen­ként 23 kilogramm. De van több olyan sertésük is,' amelyik 34 (!) kilót hízik egy mázsa takarmánytól. Ma már nem gond a községben a hús- és zsír be­szerzése. Hetenként annyi sertést vágnak, amennyire, éppen szükség van. Persze nemcsak a pillanatnyi eilá- tásról gondoskodnak, hanem már jó előre biztosították a nyári hús- és zsírszükségletet is. Jelenleg 56 sertésük — többségük egy mázsán felüli — van hízóban. A hiz­laláshoz van takarmány bőségesen. A tiszadadai földművesszövetkezet veszteségesen - működő sertéshizlaldájából a megye egyik legjobban működő hizlaldája lett. Dorogi Mihály. > '‘‘''.ékít Állami gazdaságaink versenyhíradójából meg: Növénytermelés: Legjobb eredményt a Csengeri Állami Gazdaság érte el. A brigádok kő-, zül a helyi és az urai, bri-s gád — amelyek párosver- "senyben dolgoznak — egy­aránt 140—140 százalékra- teljesítette brigádtervét. ‘ . Gépi munka: A kapálás-- bon Habor Mihály (Magy) Zetorával 10 nap alatt 45 normálholdat teljesített 16 százalékos üzemanyagmeg­takarítással. Követésre mél­tó Barna István (Nyírlugbs) is, aki ugyancsak ZetorraT 56 nopmálholdnak megfe­lelő munkát végzett el 2 százalékos üzemanyagmé'g- takarí fással. Kertészet-szőlészet: A nagygéci és a becsi permetező brigád (Csenget) párosversenyben 140—140 százalék teljesítménnyel ha­lad az élen. Egyénileg Gaáí Imre (Csenget) és Csorna Sándor (Nyírbogdány) 145— 145 százalékkal tűnt ki. — Szőlő-iskolái munkálatok­ban a Kossuth-bngád (Nyírtelek) 169 százalékot ért el. Sokáig gondolkozik, amikor a régebbi megtörtént események után érdeklődünk. Mellette örökösen zörög ócska R. 35-ös gépe, melyet még mindig javít, mert еду-két csavar hiányzik belőle. Gyöngé­den szól — pedig a. pufogó traktor mel­lett hozzászokott a hangos beszédhez — mintha nem. is gépről, hanem, egy él­ményről lenne szó. — Ezzel lettem. 54-ben országos első .. -. igaz még akkor más volt... — Aztán Int egyet olajos kezével, egy olyan moz­dulatot tesz, mintha el akarná függö- nyözni azt, ami elmúlt, a jót, a rosszat, nindent, ami most oly bonyodalmasán kavarog fejében, a megbolygatott, emlé­kezések hatására. El akarja, feledni azo­kat a szavakat, melyek még most is vlsz- szacsendülnek. El akar rejtőzni a dorgá­ló tekintetek elől, mert a. tavaszi kelle­metlen percek jutnak eszébe. Hiába eről­ködik. Még frissen emlékezetében él az a nap; amikor fegyelmi ügyét tárgyalták, látja a hozzászólók arckifejezését, és ma­gát a vezetőség előtt — amint döntenek sorsa, felöl. Megtörtént a félrelépés. Betelt a pohár. Kemény kézzel felelősségre vonták Majo­ros Andrást, — a kis Majorost — ahogy TJalfítíráll-e majoros andrás? j- .......................... otthon a Nagykállói Gépállomáson neve­zik. Eltiltották régi Zetor gépéről is és egy ócskavasba, való R-35-öst adtak a kezébe. — „Ezen mutasd meg, hogy te vagy az ország legjobb traktorosa, tedd jóvá mun­káddal, amit a viselkedéssel elrontot­tál“ — hangzott minden felől, mint egy ítélet. Aztán a pártszervezet döntése volt so­ron. Súlyos büntetést, s:ög'",v megrovást utolsó figyelmeztetéssel k:j.ott félrelé­péséért. Megkapta az árát . 'ennhéiázás- rak, az ivásnak, a duhajkodásnak és an­nak az emlékezetes csúnya verekedésnek, amelybe belekeveredett és ezzel betetőzte a tűrhetetlen magaviseletét. Odalett a hírnév. Folt esett a becsületen. Most itt piszmog gépével. Ábrázatára nincs ráírva a szívósság és makacsság, amellyel meg akarja mutatni, hogy a rossz gépet, a használhatatlant is meg tudta javítani és visszaszerzi régi hírét, becsületét... ez sem történt. Keveset beszél, inkább a traktorra fi­gyel. mint a kérdezőre. Talán mégis arra gondol: hátha megint ő lehetne a gépállo­más elismert legjobb dolgozója . .. Annak örül, ha minél hamarabb elhagyja a gép­állomás környékét és messze kígyózik gépével a földekre és ott versenyre kel azzal az emberrel, aki egy fejhosszal megelőzte a növényápolási munkában. (Igaz, Majoros a többieknél két héttel ké­sőbb kezdte a tavaszi munkát, gépeket javított és aztán indult dolgozni.) Jelen­leg 226 százaléknál tart. Előtte jár Hidasi Mihály 233 százalékot teljesítve. — Nem olyan rossz gép ez — szólal meg mégis. És mintha csak egyedül len­ne gépével, megjegyzi: Majd én rendbe hozlak. Mert rossz gép nincs, csak rossz traktoros. Sürgősen, indít, megy, sietős az útja, a kapálás után azonnal hozzákezd — ami­kor csak lehet. — a tarlóhántáshoz a nagy­kállói Üj Élet, Termelőszövetkezetben. Mire befejezik az aratást, fel akarja szán­tani az összes tarlóval borított területet. Búcsúzáskor egy kicsit felenged. Be­szédesebb lenne, de a gépe figyelmezte­tően pufog. Azért futtában bizalmasan megsúgja számítását: „A cséplőcsapatok versenyében az idén is az első három kö­zött szeretnék lenni.“ Munkájáról elégedetten beszélnek <t traktorosok, barátai, a gépállomás veze­tői és a pártszervezet tagjai. „Megembe­relte magát a fiú — mondja elismerően- Lencz Péter elvtárs, a gépállomás igaz­gatója. „Bízunk Majoros elvtársban, re­méljük vissza szerzi hírnevét“ — mondta-, a pártszervezet titkára, Radóczi elvtárs. Majd Adame József né önti szavakba ra- lamennyiük gondolatát. ..Segítünk mi. Majoros elvtársnak, nem hagyjuk maga­ra“. A gépállomás fő-mezőgazdásza, Töri Emil így foglalja össze véleményét: „Jó munkás ez a Bandi, a tüzbe is bele men­ne. Csak vigyázni kell rá.“ Igen kemény és tanulságos lecke volt Majoros Andrásnak a szigorú büntetés és ugyancsak nagy tanulság a. vele együtt dolgozóknak is. Munkája után ítélve se­gítség lesz ahhoz, hogy újra talpraálljon. P. G,

Next

/
Oldalképek
Tartalom