Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-01 / 127. szám
<Vil(Lq fLi^le/árjai Készül a fénykép ! AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 127. szám Д munkaverseny nem külön feladat! A legutóbbi — május elseje tiszteletére indított — munkaverseny eredményei világosan megmutatták, hogy a jól szervezett, elérhető célokért folytatott verseny feltétlenül gyümölcsöző. Érthetetlen azonban az a még ma is megtalálható papír-módszer, amely a versenyt némely üzemben kíséri. Hogy csak egyetlen példával -világítsuk meg: a dohány fermentálógyárban több, mint tíz oldalon állították össze a verseny eredményeit, s ennek az összeállításnak majdnem teljes egésze ilyen mondatokból áll: Kiss Borbála vállalt 105 százalékot, teljesített 112 százalékot. De hasonló „kiértékeléseket” lehet találni másutt is. A papírgyáros „versenyfelelősök”, vagy a szakszervezeti aktívák ezt úgy indokolják, hogy a versenynek nyilvánosságot kell biztosítani. De vajon tényleg ez a módja-e a nyilvánosságnak? Szédülve olvassa az ember a részletező írást már a második oldalon, s végül sem tudja meg, hogy a nagyobb munkateljesítménynek volt-e következménye, csökkent-e a költség, nőtt a termelékenység? Pedig hát ez a cél, ezért versengenek a munkások, egyébként öncélú kirakat játék az egész munkaverseny, bármilyen alkalomból folyik is. Nem gyanúsítás ez, mert mindjárt meg is mondjuk, van teljesíttnény a számok mögött, azonban ezt külön ki kell „kaparni”, legtöbbször nehezen, mintha semmi köze sem volna a munkaversenyhez. A másik hátránya ennek a papírharcnak, hogy jól „bevált” módszer, aminek múltja van. A munkások is megtanulták már, szinte semmi szervezés nem kell hozzá, csupán az előző havi teljesítményhez öt százalékot „hozzávállaltatni”. És ez jó bármilyen alkalomra. Nem szólunk arról, hogy az ilyen versenynek semmi lelkesítő hatása nincsen, legyenek akármilyen jutalmak kitűzve. És végre kell arról is beszélni, hogy a nagyobb teljesítés utáni nagyobb kereset sem lelkesíti annyira a dolgozókat, amennyire egy „közös ü|y”, feladat megoldása. Gondoljunk csak arra, hogy a Vulkánba)! a havi termelés negyven százalékát húsz nap alatt, a maradó hatvan százaléknyi munkát pedig fele idő alatt, tíz nap alatt végezték el az öntödei dolgozók. Vagyl a Ruhagyár fiatal DISZ-brigádja, amelynek tagjai példanélkül álló eredménnyel gyűrték le az anyaghiány miatti feltorlódott munkát. Ha csak a kereset billent sné ilyen irányba a mérleget, altkor az effajta munkagyőzelmek mindennaposak volnának, s nem egy ilyen versenyszakaszban történne mindegyik. Fel kell tehát hagynunk az ilyen érvelésekkel, a leg- kételkedöbbek is lássák be, a munkások a maguk ügyének látják az eredményes termelést, s helyes feladatok láttán meg is oldják azokat. A feladatok meghatározása, közelebbről a terveknek az egyes feladatokig történő szétporciózása vár a versenyszervezésre. Ha az üzem maga elé tűzött öt százalékos költségcsökkentést, ezt az egyes munkahelyek lehetséges megtakarításainak összegezésével tette. De vajon tudnak-e erről a munkahelyek dolgozói? Tudja-e Kiss Sándor, hogy neki személy szerint ötszáz forintot kell megtakarítani ebben a hónapban? Mert, ha tudja, ez a gondolat betölti1 minden munkapercét, s az eredmény nyilván biztosabb, mintha „rávállaltatnak” öt százalékot előző havi teljesítményére. S itt ki kell térni arra, hogy a verseny „ügyintézése” legtöbb helyen nagyon is központosán van megoldva. Ha az üb. elnök, vagy versenyfelelős nincs a munkahelyén, legfeljebb csak a tervosztály vezetője tud felvilágosítást nyújtani, vagy éppen az igazgató, de ezek a felvilágosítások is nagyon általánosak. Mi a tanulság ebből? Nyilván az, hogy a munkaverseny az ilyen helyeken külön munkafeladat, külön „reszort”, terhes és felesleges — holott enélkül sem nagyobb' termelés, sem önköltségcsökkenés, tehát a termelékenység emelkedése nem képzelhető el. Hiszen emelkedik itt is a termelékenység, hogyne, mert a munkások versenyeznek, csak erről éppen a versenyszervek nem tudnak. Le kell rázni végre ezt a bürokratikus versenynyilvántartást, változtatni kell a módszereken. Nagyobb jogkört kell biztosítani e téren a brigádvezetőknek, a feladatokat sokkal élesebben, s közelebb a vállalat tervéhez, kell kitűzni. A brigádvezetők érezzék azt, hogy a vállalati terv rájuk eső részét kell teljesíteni, s ne csak részletmunkát lássanak maguk előtt. Ugyanígy az üzemrészek, mint erre jó példa a Vulkán. A dohányfermentálógyárban a brigádok legtöbbje közt egészséges vetélkedés van. Meg kell teremteni, hogy a vállalások nyomán a teljesítések fogható módon jelentkezzenek az önköltség alakulásában, a termelékenység emelkedésében, s a kitűnt dolgozók népszerűségét növelje az, hogy munkamódszerüket átadják többi dolgozó társaiknak. A termelékenység 4—5 százalékos növekedése többet elmond, mint húsz oldal versenypapír, s akinek módszerét bevezetik dolgozó társai, büszkébb lehet, mint az, akinek neve egy esőmosta verseny táblán hónapok óta ottfelejtve letörlésre várakozik. ÁRA 50 FILLÉR 1956. június 1, péntek Újítás a záhonyi grafit-pakolásnál A napokban újítást vezettünk be a záhonyi átrakónál. A Szovjetunió grafitrudakat szállított hazánknak, amit nekünk át kell pakolni magyar vagonokba. Nem könnyű feladat ez már csak azért sem, mert a szovjet kocsi jóval magasabb a mienknél és egy-egy grafitláda súlya eléri a 10—14 mázsát is. A pakolásnál bányafából fűrészelt fagörgőt használunk. Hat ember helyett három is elég volt az átrakáshoz. Az új módszerrel a brigádban a többieknél jóval magasabb eredményt értünk el. Juhász István. Tito elvtárs nyilatkozata Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a Szovjetunióba való elutazása előtt a TASZSZ belgrádi tudósítójának kérésére nyilatkozatot tett. Többek között a következőket mondotta: — Utazásunkat úgy kell tekinteni, mint a két ország közötti viszony igen gyors rendeződésének és a baráti együttműködés megteremtésének eredményét. Különösen nagy szerepet töltöttek be ebben a belgrádi nyilatkozat és azok a megbeszélések, amelyeket a nyilatkozat aláírása idején folytattunk szovjet vezetőkkel. Ilymódon most megállapíthatjuk, hogy e nyilatkozatnak a mi viszonyunkra vonatkozó összes tételeit maradéktalanul teljesítettük. — ' Szeretném kiemelni azt a rendkívül fontos tényt is, hogy a két orPusztadobos dolgozói is a terv sikeréért harcolnak Községünk dolgozói az elmúlt években sem kullogtak hátul a mezőgazdasági munkák elvégzése és a begyűjtés teljesítése terén. Az idén május 7-re nem maradt egy talpalatnyi bevetetlen terület a községben és megkezdték úgy a Béke TSZ-ben, mint az egyéniek területein a növényápolást. Az első öthónapos begyűjtési feladatunk végrehajtásának 153.9 százalékban tettünk eleget, s vágómarhából 156.4, sertésből 142.6, baromfiból 138.8, tojásból 137.9 és tejből 194.2 százalékra teljesítettük a tervet. Ezeknek a szép eredményeknek az eléréséhez nagyban hozzájárult az a lelkesedés, amit államunk eddigi segítségadása váltott ki a község dolgozóiból. 1953. óta kapott a község mélyfúrású kutat, 2000 méter hosszú járdát, földművesszövetkezeti üzletházat, és egy fióküzletet. Ebben az évben a lakosság legnagyobb örömére megépítik a község villanyhálózatát, új kutat is kapunk, tatarozzuk a kultúrházunkat, 700 méterrel bővítjük a betonjárdát. Dolgozóink tudják, hogy milyen nagy segítség mindez s igyekeznek is állampolgári kötelességüknek maradéktalanul eleget tenni. A község lakosságának az még a vágya, hogy építsenek meg egy 1500 méteres bekötőutat, ami igen megkönnyítené a közlekedést s nagyban hozzájárulna a terméshozam növeléséhez, s szeretnénk, ha a posta igazgatósága 1954. évi kérésünket végre teljesítené. Kértük, alakítsák át az ég- renyiló postahivatalt, hogy ne legyenek kénytelenek a dolgozók esőben, sárban, hóban, fagyban a nyílt utcán állva intézni ügyesbajos dolgaikat. Nagy Ferenc Pusztadobos. Megyénkből több a A mindennapi munka után jól esik a szórakozás és természetesen egy évi fáradtságos munka után felüdít, új erőt rd egy hosszabb pihenés. Hazánk legszebb tájain kényelmes, jól felszerelt üdülök váriák a vendégeket. Államunk hatalmas összegeket fordít az üdüiőottho- nok szépítésére, bővítésére. Ebben az évben berendezési tárgyakra 15 millió forintot fordítottak és csaknem 300 üdülőt tataroztak. Balatonfüreden ezen a nyáron nyílik meg először a SZOT 200 férőhelyes szanatóriuma, amely 8 millió forintba került. Az idén körülbelül 180 ezer dolgozót és 23 ezer gyermeket üdültél: kedvezményesen a SZOT. De körülbelül ugyaneny- nyien töltik szabadságukat a saját üzemi, vállalati, hivatali üdülőkben. Megyénkből is ezen a A képen: Készül a fénykép! . . . Munka után az urnyekszki gabonaszovhoz (Kazah SZSZK) egyik dől-: goizója traktoros-társait fényképezi. a TASzSz tudósítóidnál« szag közötti viszony, mint két egyenjogú állam viszonya, tökéletesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatt majdnem teljesen kiküszöbölődtek mindazok az elemek, amelyek kétségessé tehetnék viszonyunk ilyen jellegét. — Ami a külpolitikai kérdésekben megnyilvánuló együttműködésünket illeti, azt tartom, hogy nem szabad lebecsülni azokat az eredményeket, amelyeket eddig elértünk, mivel a Szovjetunió és Jugoszlávia közös nézeteket vall olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint például a leszerelés, a kollektív biztonság, a békés és aktív egymás mellett élés, a béke megszilárdítása, a nemzetközi, gazdasági és kulturális együttműködés stb. Ha eltérnek nézeteink néhány nemzetközi esemény vonatkozásában, ezek jelentősége nem lényeges. Véleményem szerint ez norma-; lis olyan államok viszony-, latában, amelyek önálló külpolitikát folytatnak. — Magától értetődó dolog, hogy a külpolitikai együttműködés fejlesztésé-; nek folyamatában azonos: nézeteket lehet majd elérni 1 ' azokra a problémákra vo-' natkozóan is, amelyekben' most különböző véleményt' vallunk. Ha elemezzük kor-1 Hiányunknak az utóbbi időben folytatott külpolitikáját, — amelynek legfőbb! célja a béke megőrzése és: a nemzetközi együttműködés. a békés egymás mel-* lett élés megteremtése az! államok között, függetlenüll azok belső rendszerétől — ■» úgy h.’szem, nem lehet kétségbe vonni, hogy utazásunk célja és óhajunk a szilárdabb együttműködés kiépítése Jugoszlávia és a Szovjetunió között. — A Szovjetunióba indulva, Jugoszlávia népei' nevében forró üdvözletem küldöm a Szovjetunió népeinek, boldogságot és to-: vábbi sikereket kívánok nekik fejlődésükben. „Kellemes, jó pihenést I" mint kétezerháromszáz dolgozót üdültél SZOT ezen a nyáron nyáron 2372 dolgozót üdültet a SZOT, ezen kívül a pedagógus szakszervezet 60 gyermek nyaralását biztosítja és 105-en üdülnek saját költségükön. Jelenleg a hajdúszobosz- lói gyógyfürdőben üdül Pólyák György üzemi kovács, a tiszaberceli téglagyár dolgozója, Szabó Gábor kocsiszerelő és Bem András gépkocsivezető a magasépítőktől, Rozicska Sándorné, a Hodászi Állami Gazdaság fejőgulyása, Kovács István, a Nyírma- dai Gépállomás igazgatója. A csopaki MEDOSZ üdülőben tölti szabadságát Jakab Sándor, a bak- talórántházi erdőgazdaság dolgozója. a visegrádi SZOT üdülőben Szűcs Miklós, az Üjfehértói Gépállomás traktorosa, a balatonfüredi MÁV üdülőben Szamosszegi Gyula váltóőr, Guthi István kocsirendező Hévízen, Sallai Sándor vonatvezető Bala- tonbogláron üdül. A napokban érkezett szerkesztőségünkbe egy levél, amelyben a nyíregyházi Csillag utcai óvodások szülői munkaközössége köszönetét fejezte ki azért, hogy gyermekeik egy hétig a Sóstón nyaralnak. „Valamennyi szülő legnagyobb megelégedésére tapasztalhatjuk —• írják —, hogy gyermekeink kitűnő bánásmódban részesülnek. Az óvónők és a gondozónők nagy szeretettel veszik körül őket, s fáradtságot nem i kímélve otthonossá, lakályossá tették a nyaralót és 63 kis apróságnak vidám,} kellemes nyaralást biztosítottak egy hétig.“ Minden egyes üdülő-, nek és nyaraló gyermeknek mi is kellemes, jó nihenést kívánunk.
