Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-24 / 121. szám

1

NÉPLAP

1Ö58. május 24, csütörtök

SZABOLCS-SZ ATMÁRI IFJÚSÁG

b-X X *

SiA-.V.\V\'XX\VV%M«ífc X. X x XX XX X .V .XX XXX XXV V X •» .X XX 4 X \Х \V \ X XX X Ч X V X X X К X X V X XX V X X V X К X X X х -V XX \Х XX X % X V X ч ххччххххххххх.ххххх - v. V XX X XXX XXX X XXX X X XXX.XX X ХХХХ ХХ'ХХ-ХЧЛХ XX XX

A DISZ munkája 150 éves iskolánkban \ RÉGI DIÁK - MAI TANÁR

Serény munka folyik is-, kólánkban, a nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban. — Még pár nap, és ünnepi díszbe öltözötten mutatjuk meg, milyen élet folyik öreg iskolánk megszépült, falai között. Most nincs megállás. Amire két év óta készül tanár és diák — az iskola 150 éves fennállásának. megünneplésére — ez < ayre több, jobb munkát kíván DISZ-szervezetünktől. Most a. tízpercek is munkáról telnek el, a délutánok ' ~rény előkészületek órái.

Tompa csillogással szuny- r'iad az igazgatói irodában új iskolai zászlónk. Alig várjuk, hogy a ragyogó májusi ég alatt kibomoljon pi.ros-fehér-zöld selyme.

A legnagyobb lendülettel a szakkörökben folyik a ■munka. Kiállításra készülnek. A földrajzi szakköi Nyíregyházát, a Nyírséget, városunk településtörténetét mutatja be. Nehéz a munka, mégis gyönyörűen dolgoznak a fiúk. A fizikai szakkör szemléltető eszközöket készít — jut belőlük más iskolának is. Itt készültek a képek keretei is. Nagy a. gond a. magyar szakkörben. Mindennapos a próba, mégis izgatottak a szereplők. Nincs könnyű dolguk, öregdiákok költeményeit fogják szavalni, s azt akarják, hogy az öregdiákok „mea legyenek velük elégedve".

Nem jutott könnyű faludat a történelmi szakkörinek sem. Itt dolgozzák fel az iskola történetét. Hónapok óta bújják a fiúk a levéltári anyagot, a tanári 'könyvtárt, gyűjtik a képeket. Ezekből bontakozik majd ki a régi iskola élete. S a régi iskola mellett milyen az új. a mai, milyen a mi életünk? Erre készíti a feleletet a foto-szakkörünk. Felvételeik arról mesélnek, hogy dolgozik, szórakozik a mai Kossuth-diák.

A biológiai-szakkör botokéba. vette az udvart. Fákat

ültetett, elkészült a kísérleti kert, az iskolaépület előtt is megszépítette az utcát. S várja már a kiállítást a Nyírség, a sóstói erdő növényvilága is. A modellező körben már kora reggel lelkesen dolgozó fiatalok barkácsolnak.

Sok most a munka az iskolában, sok mindent kell megbeszélnünk tanárainkkal, de nem feledkezünk meg a DISZ többi feladatáról sem. A megyében talán elsőnek szerveztük meg a József Attila olvasómozgalmat. Délutánonként igen sok tanuló tesz bizonyságot olvasottságáról, szerzi meg az ezüstfokozatot. A szép jelvény is igen nagy csábító.

Sok, igen sok tanuló jelentkezett a nyári, mohácsi társadalmi munkára, főleg negyedikesek. Kevés lesz a megyeadta keret a negyedikeseknek is, pedig a többi osztályok tanulói is segíteni, dolgozni akarnak.

Lelkesen készültünk a vasárnapi ifjúsági napra is. A kisvárdai diákokat fogadVIETÓRISZ JÓZSEF: ()REG Ш <К DALA

(Réssiet

*

)

1936.

Nyíregyházi öregdiák vagyok én. Magam után jó emléket hagyok én; Amit kaptam, könnyen el nem felejtem, Amit adok, könnyem érte nem ejtem.

Télé volt a város akácvirággal, Csilingelt a szivem, mint a madárdal; Ismeret is megakadt a fejemben, Még több érzés ujjongott a lelkemben.

Boldog tavasz bűvös-bájos mosolya, örömforrás volt nekem az iskola; Hát még a szép majális, a próbabál, Az első csók és az első ideál! i;»

Megtanultunk mindenféle tudományt: Nemzeti és klasszika! hagyományt, Matézist és fizikát és kémiát, — Jó, ha felét tudja minden vén diák!; u

tuk. Hiába volt rossz az idő, azt hiszem, kellemesen emlékeznek vissza a kisvárdal fiatalok a Kossuth-diákok- kal töltött napra.

Egy feladatot kell még megoldanunk. Meleg, közvetlen kapcsolatot teremteni köztünk s tanáraink között, olyat, amilyenre az öregdiákok emlékeznek vissza. Az egyik osztálytársam ajánlotta nekem: .,

Seneca szavait értesd meg a fiúkkal: Nem ellenségeink ők nekünk ,.. “ A jubileumra készülve, a tanárok és diákok együttes munkája, fáradozása ezen a téren is meghozza a legszebb gyümölcsöt, az összhangot, a fiatalok fegyelmét, további sikeres ifjúsági munkánk alapját'.

DISZ fiatalok! Ha majd szombat délelőtt kékruhás Kossuth-diákokat láttok vonulni zászló alatt, emlékezzetek: nemcsak iskolánkat, munkánkat is ünnepeljük mi most.

KARASZ GYÖRGY DISZ-titkár.

1929-ben kerültem a Kos-! suth-gimnáziumba, mint el-| söoAtályos kisdiák. Eleinte nem voltam az osztály jó! tanulói között, később sem' lettem a legjobb — ez\ Medgyesi Pali, ma kiváló matematika-tudósunk privilégiuma volt — bár a felsőbb osztályokban jeles, kitűnő rendű voltam. Mindig tanár szerettem volna lenni, s 1942-ben idekerültem. Ma én vagyok itt a „legrégibb" tanár.

Régen is mindig tanítottak itt olyan tanárok, akik Kossuth-diákok voltak előzőleg, például Vietórisz József. Moravszky Ferenc,' Leffler Béla, Máczay Lajos, Makranczy Béla, Vargha Károly, Kézdy (Kubacska) Gyula. Szíjas Pál, Márkus Jenő. Pelsőczy Zoltán, Ági Sándor, s ma is még: Lipa András.

Nagyon jó volt visszajönni ide, s ma sem vágyom másfelé. Most már nemcsak a nyolc évi diákság, hanem az a sók tanítvány is ideköt, akiket — jól, rosszul, más lapra tarHa helyemet becsülettel megállóm. Magamat is, iskolám is megáldom: Babért kell a homlokára gyűjtenünk: Megérdemli, a mi Alma Materünk!

::; Jertek, jertek, öregdiák testvérek, Áldozni a legnemesebb eszmének: Fürössze meg lelkünket a sok emlék, Könnyítse meg sorsunk ezer keservéi.

Békéljünk meg mindenféle csapással, Valahányszor találkozunk egymással;

Úgyis olyan rövid a mi életünk: Örüljünk, ha jó napot is érhetünk.

Boldog az, ki sokra vitte, meglehet, Dicsősége mégse izgat engemet;

Odadnám az érdem minden keresztjét, Ha még egyszer ifjú diák lehetnék!

Társaság választotta tagjai sorába.

tozik — én tanítottam meg az irodalom, a nyelvtan alapjaira. A jubileumi előkészületek ezt a kört jobban kitágították: idejárlak bátyám osztálytársai, megismerkedtem sok régi évfolyambeli öregdiákkal, akikkel mind közös emlékeink vannak az iskoláról.

Ha reggelenként bejövök ide az új ruhába öltözött iskolába, sokszor képzelem a csengőhöz Andris bácsi helyére kedves Mihály bácsinkat. A folyosókon ma is csendesen járok, mert egyszer Zsolnai Vilmos igazgatónk nagyon összeszidott, amikor fütyörészni találtam. Ha elfelejtek valamit, Barcs Rezső, ez a csupaszív ember jut eszembe, aki ugyancsak keményen kérte számon a késéseket. hiányzásokat, mulasztásokat, Fillér Egylet-i tartozásokat. Ha most egyik-másik konfidens tanítványom Kubassy Tamás vagy Kun Pista cifra kérdéseket tesz fel: magamat látom Valent József vagy Monsieur Sziklay előtt a folyosón, és a Belohorszky- féle önképzőkör harcos hangú, „életfontosságú" vitáin. A diákok köszöntését mindig igyekeztem, kalapemeléssel viszonozni, mert Ga csályi Sándor is így telt, s az nekünk akkor nagy megtiszteltetés volt. Ha beszélünk a politechnikai okin tás-nevelés kérdéseiről, hálásan kell gondolnom Kozák Istvánra. Máczay Lajosra, mert ők vezették a cserkészcsapatot, ahol a sokoldalú gyakorlatias gondolkozás. eljárások alapelemeit elsajátíthattam. Amikor tudós tanárt keresek példaképül, akkor a volt Eötvös collegista Schárbert Armin jut eszembe, akinek érdekes természterajz órái, ismeretterjesztő előadásai híresek és közismertek voltak. És idetartozik Péter Károly a szépirodalmi síkéi- reket elért történelem tudós. és később kedves barátom, munkatársam Tóth Pista, ez a tragikus véget ért széplelkű művész, aki igazán nem lehet arról, hogy hat év alatt nem. sikerült megtanítani az „acs-’i." (ahogy ö mondta az ecsetet! helyes használatára. Ha beszélnek „hivatalsegédről", én akkor „pedellusra" gondolok és Fábián bácsira, akinek utódja ma Róbert és Róbertné...

Arról kellett volna írnom, : hogy milyen érzés ott ta- i nárnak lenni, ahol régen diákoskodtam. S most látom, hogy arról van fentebb szó: mennyire diákja vagyok én most is ennek a 150 éves iskolának, azoknak a. tanároknak, akik engem itt tanítottak. De ez mind csak azért van, mert volt mit tanulni tőlük, s nekem is sok tanulni válom, van még. Ezért voltam itt szívesen diák, ezért örülök annak, hogy itt taníthatok, és még nagyon sokáig szeretnék itt iskolába járni!

MARGÓCSY JÓZSEF.

Lassan egy éve, hogy a József Attila művelődésháza vezetősége eleget téve egy régi kívánságnak, Nyíregyházán tervbe vette a Sza- bolcs-Szatmári népi együttes megalakítását. A művelődésháza vezetősége mellett a városi pártbizottság illetékes szervei, a városi népművelési csoport, a megyei tanács népművelési osztálya, a városi és megyei DISZ-bizottság saját ügyének tekintette ezen együttes megalakítását. Ennek eredményeként ma már működik a megye központi népi tánccsoportja, dolgozik egy kórus, egy zenekar (József Attila szimfonikus zenekara) és egy népi zenekar. Tehát minden művészeti ág megkezdte működését. A közel egy esztendős munka eredménye mégsem mondható teljes mértékben kielégítőnek. A táncsoportot közmegelégedéssel láttuk már többször szerepelni. Április 4-én a kórus és a zenekar közös produkcióval mutatkozott be és mégis sok munka szükséges ahhoz, hogy az együttes minden tekintetben megállhassa helyét a szomszéd megyék központi együttesei mellett.

Vizsgáljuk meg a különböző művészeti csoportok munkáit;

Vegyük először a kórust. Vegyeskar ez. Feladata. a Szabolcs-szatmári népdalkultúra ápolása. Magas művészi szintre való emelése. Végtelen szépségű, nagy feladat ez. Megyénk gazdag népdalanyaggal szinte egyedülálló az egész országban. A munkát megkönnyíti az, hogy különösen a szatmári részeken igen elevenen él a népdal kultúránk. Rengeteg a fel- gyüjtcni való, a feldolgozni való. Az énekesek ilyen szellemben fogtak munkához. S ma már elmondhatjuk, hogy igen sokan meg is szerették a kórus munkáját, pedig elég nehezen ment eddig a próbák ösz- szehozása, s így a kórus fejlődésében is igen nagymérvű lelassudás következett be. Persze a szervezéssel is hibák voltak. Az üzemek és intézmények delegálták az énekeseket, de legtöbb helyen nem tekintettek nagy jelentőséget ennek, így több énekes csak néhány próbán veit részt Aztán lemorzsolódott. A kórusnak nem volt ereje jjjabb tagokat szerezni,

Több segítséget a népi együttesnek

I esesse a DISZ-sxerveset és társadalmi bizottság

a Ssabolcs-Sxaímári népi együttest

ezért 35—40 embernél igen kevés esetben jött össze több. Ezeknek cgyrésze pedagógus, másrésze egy régi munkáskórus beolvadásával került a központi együtteshez. E két nagy csoporton túl csak itt-ott találunk egy üzemi, vagy intézményi dolgozót. S mégis nagy erő ez. Tekintsék szívügyüknek a kórus tagjai az énekkar megerősítésének kérdését. Legyenek harcos agitátorai ennek a nagyon szép munkának. S akkor biztosak lehetnek abban, hogy az illetékes szervek segítségével újjászerveződhet a kórus. Az üzemeken túl a tanársapparátus, az ’ irodaházban elhelyezeti szervek, pénzintézetek és más intézmények fiataljai és minden énekeinivágyó és tudó embert fel kell kérni, illetve lehetővé kell tenni, hogy részt vegyen a munkában.

Néhány szó a táncCso- portról: Megyénk tánckultúrája igen gazdag s annak az ápolása főleg a központi együttes feladata lesz. Ezt a tánccsoport eddig is szem előtt tartotta. Az együttesnek ez a része, mely napról-napra gyarapszik. Eredetileg csak öt pár volt, ma már tíz párnál is több. De még mindig hely van a jelentkező fiatalok számára. Ezt jól tudják a táncosok, nem ritkaság, hogy cgyi- kük-másikuk új taggal jelenik meg a próbán. S ezentúl az utánpótlás tevszerű megszervezésére is gondolnak. Nemcsak középiskolákban és üzemekben, hanem még az úttörőházban is táncegyüttes létrehozását tervezik.

A József Attila szimfonikus zenekarról már írt lapunk. Ezért nem kívánunk hosszabban foglalkozni a zenekarral, esetleg csak annyit: A zenekar fejlődik, egyre nagyobb feladatok el végzésére válik képessé.-A népi zenekar kérdéséről kell többet beszélni. Ez a leggyengébb pontja az együttesnek. Egy esztendő alatt háromszor-négyszer is váltakozott már a népi zenekar, de mindeddig véglegesen nem intéződött él az ügye. Ez természetesen anyagi ügy is. Mindenesetre a stabil zenekar megteremtésé úgy képzelhető el, hogy a József Attila művelődés ház 3 napos szerződése mellé a másik három munkanapra szerződtetési kötelezettséget, vállal a vendéglátó vállalat. Ez, — ahol ilyen központi együttes van, —- így szokás. Ez az alapja, talán egyedüli lehetősége a jó- népi zenekar megteremtésének.

Pár szóban szervezeti kérdésekről: A központi együttesnél olyan állomáshoz érkezett a munka, ahonnét a továbbjutás feltétlenül megköveteli, hogy az együttes szervezetileg is a saját lábára álljon. A művészeti tanács, amely a különböző művészeti ágak vezetőiből áll, ha nem is ilyen név alatt, de eddig is működött. De sem DlSZ-szerve- zet, sem társadalmi bizottság nem volt az együttesben. A legrövidebb időn belül ezeket a szerveket létre kell hozni. A DlSZ-alap- szervezet az együttesben dolgozó fiatalokat fogja majd össze. Es segíti a művészeti tanácsot a fegyelem megszilárdításában és az együttes létszámának feltöltésében is. Ugyanez lesz a feladata a társadalmi bizottságnak, amely az idősebbek munkáját ellenőrzi és értékeli majd. Tehát ilyen módon az együttes saját lábára áll. De ehhez, igen nagy szükség van a létrehozó szervek mindennemű támogatására.

Hogy a megyei tanács komolyan veszi az együttes problémáit, ezt . bizonyítja; az elmúlt időben egy nagyobb összeget, közel 60 ezer forintot szavazott meg az együttes anyagi segítésére. Ez a pénz nem fedezi minden kiadását az együttesnek. Éppen ezért nagy feladat áll a vezetőség előtt, ha anyagilag is stabillá akarja tenni a központi népi együttest. Minden lehetőséget meg kell keresni, fel kell használni az üzem és különböző intézmények anyagi segítse-' gét is.

Az együttes tagjaiban és tegyük hozzá, hogy a közeljövőben megválasztott vezetőségben biztosan meg lesz az az erő, amely meg tudja oldani a felmerülő kérdéseket. S így augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére Szabolcs-szatmárf műsorral tudja megajándékozni a központi együttes városunkat és megyénket.

H. 3s, X.

*Dr. Vietórisz József a Kossuth gimnázium tanulója, majd tanára, (1891—

1928). kétszer igazgatója, majd felügyelője volt. Tanügyi kiválósága miatt főigazgatói címet kapott, szépirodalmi munkássága eredményeként a Kisfaludy