Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-22 / 119. szám

NÉPLAP J 956. május 22, kedd Koreai, albán, irán, görög fiatalok A második ötéves terv útján a III. Ifjúsági Békefalálkozón (Folytatás аг 1. oldalról.) Tegnap délután nagyon kellemesen érezték magu­kat nálunk. Meglátogatták a Sóstót, s igen-igen tetszett ez a vidéki, természeti szép­ségekben bővelkedő kirán- .úulóhely. Ok így fejezték ki valahogy: nagyon szép természete van... T»e nemcsak a város ” természeti szépségei­ben gyönyörködhettek, ha­nem a város egyik leggaz­dagabb éléstárában is, a Sertéstenyésztő Vállalat ál­latállományában. Nagyon kedvesen fogadták őket a vállalat dolgozói, fiataljai. Készséggel megmutatták a telep egész gazdaságát, a gondozott sertéseket, a jól tejelő szarvasmarhákat, a nagy jövedelmeket hozó apaállatokat. Nagy tetszést aratott a fiatal vendégek számára a telep két hatal­mas, négy mázsás sertése, amelyet az őszi mezőgazda­sági kiállításra készítenek. Addig legalább hat má­zsásra szeretnék meghizlal- ni. Bizonyosan első díjat nyernek velük. Ezt a bizo­nyításunkat Hasszan-Vahé- badzé barátunk is megerő­sítette. aki eddig még nem látott ilyen kövér sertéseket. Egy-két fejős tehén nevét fel is írták, különösen An­tonios, aki cikket akar írni az egyik görög lap hasáb­jain az itt látottakról. Kü­lönösen tetszett nekik a 35 liter tejet adó Mandula. — Igaz, Kocsis Feriék — így hívják az állattenyésztő gya­kornokot — sem sajnálják tőle az abrakot. Szépek voltak a habfe­hér apró, alig két napos A népművelési munka szeretele Hangzatos cím ez és mégis a vasárnapi béketa­lálkozó műsora, az előadás körülménye teljes mérték­ben igazolja és igényli ezt a címet. Mindenki tudja, hogy esőre álló idő volt, sőt sokszor meg is eredt az eső, s a színpad körül még ekkor sem ritkult a nézők serege. Hogy milyen volt a mű­sor? Nehéz a válasz. Mert az esfi, a rossz idő befolyá­solása ellenére is művészi magaslatú teljesítmények voltak. Ki ne emlékeznék az ajaki népi táncosokra, a tákosiakra, a piricsei Kos­suth TSZ együttesére vagy a tiszavasvári úttörők ze­nekarára! Ki ne dicsérte volna meg a tiszalöki gim­názium nagyszerűen sze­replő zenekarát! Minden szám élmény volt. Minden szám emlék marad. Emlék marad a nézőknek, s emlék az együtteseknek is. Saj­nálhatja a mátészalkai földmüvesszövetkezet ci­gánycsoportja, hogy nem jött el. Itt a Sóstón rendezték meg a népművelési szak­körök kiállítását is. Több- százan tekintették meg ezt a kiállítást is. A műsor második része a tiszti klubban zajlott le. Több mint két órán ke­resztül színpompás felvo­nulását láthattuk a külön­böző csoportoknak. Szinte a szépség, a fiatalság ünnepe volt ez a béketalálkozó. — Részvevői elfelejtették az esőt, elfelejtették a hűvös időt, az átázott cipőtalpa­kat, önfeledten nézték a műsort, ropták a színpadon táncaikat. És tapsoltak, vagy köszönték a tapsokat. Itt lépett fel a vállaji fú­malacok, de Li Mun-Szun- nak inkább a feketék tet­szettek, tekintve, hogy ná­luk túlsúlyban fekete ser­tések vannak. De mit mondjunk, in­kább a kedves vendégek­ről? Azt, hogy szeretnék magukat nagyon jól érezni ezen a napon? Ha szívesen jöttek, ha vágytak, bizonyo­san ez az óhaj vezérelte őket. Az ellesett beszélge­tések azt bizonyítják, hogy a város szépsége mellett az embereket kutatják. A z ünnepségen a fiata- lók ezrein keresztül tanulmányozták a magyar munkás és paraszt fiatalok lelkialkatát, modorát, ven­dégszeretetét, ilyen vagy olyan tulajdonságait. Nem­csak a Sóstó és városunk külseje érdekelte őket, ha­nem az ifjúság, s azok élete is. Nagyon boldogok voltak az ünnepség alatt, hogy meg­ismerhették ezt a távoli vi­déket, a tiszamentét, mely­ről oly sokat olvastak Pe­tőfi verseiben. Ott ünnepeltek velünk, megnézték a lelkes fiata­lok kultúrműsorait, meg­hallgatták az üdvözlő be­szédeket, ők maguk is be­széltek, hogy mi is jobban megismerhessük életüket, országuk népét és helyze­tét. Reméljük, az itt szer­zett élményeket elviszik magukkal, s alkalomadtán Görögországban, Perzsiában, Korában, Albániában be­szélnek rólunk, akikkel két kellemes napot töltöttek a Béketalálkozón, Nyíregy­házán. — Ki. J. — vószenekar, a györteleki népi tánccsoport és a Má­tészalkai Állami Gazdaság tánccsoportja nagy sikerrel. Sokat tapsoltak a tyukodi tánccsoportnak is. Az ifjúság szórakozni akart és ime: a rossz idő nem tudta megakadályozni ebben. A mosolyt a felhők nem tudták beárnyékolni. Szuromi Péter bácsi, a népművészet mestere szinte megifjodott a színpadon s ezzel mutatta meg, hogy mennyire örvend a vidám élniakarásnak. S erre tett pontot a nyíregyházi József Attila művelődésház köz­ponti népi táncegyüttese is. A Szamuelly kulturális teljesítmény versenyben ki­váló munkásságukért az alábbi csoportokat jutal­mazta a megyei népműve­lési osztály: A porcsalmai népi tánc­csoportot táncruhával, a ti­szavasvári úttörő fúvós ze­nekart szoborral, a piricsei népi tánccsoportot harmo­nikával, az ajaki népi tánc­csoportot lemezjátszóval, a tiszalöki gimnázium zene­karát szoborral, a tákosi népi tánccsoportot táncru­hával, a cégénydányádi népi tánccsoportot táncruhával, a Mátészalkai Állami Gazda­ság népi tánccsoportját szo­borral, ar tyukodi népi tánc­csoportot nagy vázával és a nyírbátori színjátszókat ku­lisszavászonnal. Az ajándé­kokat Gacsó László osztály­vezető a r.iűsorszámok ve­gén nyújtotta át a már fel­sorolt együtteseknek. Földművesszövetkezeti dolgozók beszélnek a tervről A megye földmüvesszö- vetkezeteinek vezetői össze­gyűltek az SZMT kistermé­ben, és megvitatták máso­dik ötéves tervünk elő­irányzata végrehajtásának módjait. Bevezetőül Cim. bolmos Béla a MÉSZÖV igazgatóságának tagja be­szélt a földművesszövetke­zetek feladatairól a kiske­reskedelem munkájának 35 százalékos növelésével kap­csolatban. Áruforgalmunk emelésén túl fokozniuk kell a dolgozó parasztság ter­mésfeleslegeinek felvásárlá­sát, a városi lakosság el­látása és az export kötele­zettségek teljesítése érde­kében. A megbeszélésen többek között Szabó Sándor a má­tészalkai járási központi igazgatóság elnöke ar­ról beszélt, hogy községük­ben már hoezú évek óta ki­Néhány szó a második ötéves tervhez Az Állami Gazda ságok Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága a második öt­éves tervről a gazdaságok­ban rendezett megbeszélések és az igazgatóság szakem­bereinek véleménye alap­ján behatóan foglalkozott a terv irányelveivel. Molnár János, az igaz­gatóság vezetője többek kö­zött elmondotta, hogy a gyümölcsösök további tele­pítése a gazdaságokban ad. dig nem célszerű, míg a je­lenlegi 5700 hold fiatal te­lepítés járulékos beruhá­zásai (utak, kutak, víztor­nyok, feldolgozó és tároló­házak, hűtőházak építése) — akár minisztériumok kooperációjával is — meg nem valósulnak. Ha ezek a létesítmények elkészül­nek, akkor a gazdaságok­ban 1000—1500 hold gyü­mölcsöst lehet még telepí­teni a mezőgazdasági ter­melésre alkalmatlan tala­jon. A növénytermesztés és az álllattenyésztés összességé­ből ki kell ragadni a talaj­erő utánpótlás kérdését. Ez annál is fontosabb, mert a gazdaságok jelenlegi állat­sűrűsége elérte az 1960-ra javasolt szintet és mégis évente többszáz vagon trá­gya felvásárlására kerül sor. Ezt a hiányt mérsékel­ni lehet tőzeg- és zöldtrá­gya felhasználásával. Jelen­A kéki Petőfi TSZ iro- dójában egv öreg asz- szony alszik. Alatta puha a tömött szalmazsák s rajta jó vastag, melegítő pokróc. Az alvó lélegzése egyen­letes; fekete fejkendő mé­lyen a szemére van húzva. Amikor befelé szívja a le­vegőt, horkant is egy-egy kicsit. Mert jó így ledülni rövidke időre napsütéses délelőttön annak, aki het­vennyolc éves, hajnali öt­kor kelt és a nap első sza­kára való kötelességét már reggeli harangozásra elvé­gezte. De miért alszik itt, a tsz. irodában özvegy Ágoston Miklósné? Akik ismerik a dolgot, azok szerint oka van annak. rrörtént ugyanis, hogy húsvét hetében meg­érkezett a szövetkezetbe az igényelt 500 apró kacsa. Csupa elevenség, szépek és olyan sárgák mind, mint a tavaszesti hold. Abbizony, de melléje gondozó kellene, aki megvágja a kocsisok, a határt járó tagok által haza­hozott csilántot. összeke­használatlanul áll egy ecet­gyár. Furcsának találja, hogy az üzem régen meg­van és az ecetet mégis Bu­dapestről szállítják úgy a község, mint a megye dol­gozóinak. Vinkler József a Zöldszöv. tervosztályának vezetője azt mondotta el, hogy az el­múlt évben közel 2000 va­gon almát exportáltunk megyénkből. Még többet is tudtunk volna szállítani ab­ban az esetben, ha nagyobb gondot fordíthattak volna a tárolásra és így az alma minőségére is. Azt javasol­ja, hogy — Mátészalkán, Csengerben, Tuzséron és a nagyobb almatermő vidéke­ken — építsenek átvevő raktárakat. Még nagyobb gonddal küzdenek a földmű­vesszövetkezetek a burgo­nya átvételénél, tárolásánál és szállításánál. Szükséges leg annyi keserű csillagfürt, mag áll a gazdaságon, ren­delkezésére, hogy évente az összes szántóterületnek a 20 százalékán biztosítható a zöldtrágyázás. Ebben sz esetben tágabb teret lehet­ne biztosítani a sertés- és juhtenyésztésnek s a meg­4® ötéves terv irányelveiből л vegyiparitermelést öt év alatt meg kell kétsze­rezni. A vegyipar fejlesztését szolgáló beruházásokra öl év alatt inintcgy öt :n.iliiártl forintot kell fordítani. verje darával, vízzel és eli- be tegye napjában legalább ötször a falánk állatsereg­nek. Aztán vizet tartson előttük a vályúkban, ti:ztát, frisset. Meg vigyázzon rá­juk gonosz szándékú raga­dozók és rossz idő ellen. És este felszedje a hosszú lá­dákba, reggel pedig kirakja ismét.. Ki csinálja ezl? A tagok húzódoztak s ere­jük teljében azt mondták, hogy ők nem csinálna.k ilyen „naplopós“ munkát. Gyermeknek vagy öreg­asszon, ynak való az ilyen. Ezt hallotta meg özvegy Ágoston Miklósné. Előbb a tagságra haragudott, amiért ilyen nagyra,Iá'ók“, aztán a szégyen kérdését mérle­gelte. Hogy mi lenne, ha ő vállalná az aprójószágok gondozását. Szégyen, lenne az? fj'lőször Eszter menyé- nek, a tsz. párttitká­rának mondta el kívánsá­gát. hogy ő szeretné, de na­volna a megyében több nagy befogadóképességű burgonyatárolót is létesí­teni. — A kisvárdai járás föld­művesszövetkezeteinek — mondotta B. Katona Ist­ván — rendelkezésükre áll elegendő pénz is a beruhá­zásokra. Leküzdhetetlen akadályként áll előttük az anyaghiány. Meg akartuk oldani ezt a problémát és ezért kikísérleteztünk szov­jet módszerek alapján egy salaktéglaégetést. Ügy a nyersanyag, mint a felsze­relés rendelkezésünkre áll, de cementet nem adnak másképpen, csak fogyasztói áron. Ez megnehezíti mun­kánkat. Gáti Zoltán, a Mészöv, főelőadója szóvátette, hogy a Földművelésügyi Minisz­térium helytelen intézke­dése miatt egyes mezőgaz­lévő és létesítendő ipari szeszfőzdék mellett a sőre­hizlalásnak. A talajerő fenntartása és növelése már jelentős ered­ményeket hozott a terme­lésben s a feladat a terület korlátozottsága miatt ezt a lenetőséget messzemenően Igyon szeretné gondozni azt | a sok apró jószágot. Ezt még elbírja. — Ennyi nem lehetett nekem sose egyszerre, já- nyom. Még a fél falunak se. Most lenne. Én meg gon­doznám. Bízzátok csak rám. Menye mosolygott. — Ugyan, anyám. Het­vennyolc éves maga. öreg Ágostonná csak azért hallgatott egy kicsit, hadd vegye észre a menye megbántottságát. Majd azt felelte sértődött hangon: — Na, asztán? Nem tu­dok én már csilántot vágni? Enni adni nekik, meg inni? De tudok. Beszélek én az elnökkel is, ha kell. És valóban beszélt az el­nökkel (de nem tudta, hogy már csak a párttitkár me­nye után), az elnök pedig a tagsággal, a tagság meg ő róla. S annak rendje-módja szerint rábízatott az apró jószágok gondozása. De az­dasági felszereléseknek igen igen nehéz a beszerzése. Ha valamelyik szövetkezetnek gépalkatrészre van szüksé­ge, fel kell utaznia Buda­pestre, hogy a törött alkat­rész helyébe újat kapjon. Azt javasolta, hogy szer-: vezzék át a mezőgazdasági kisgép alkatrészek elosztá­sát úgy, hogy azok a táj­jellegnek megfelelően kö­zelebb kerüljenek a terme­léshez. Beszélt arról is, hogy a mezőgazdasági gép­gyár általában csak' 12 és 14 soros vetőgépeket gyárt, viszont a termelőszövetke­zetek ennél nagyobbakat is keresnek, de nem kapják meg azokat idejében. Na-, gyobb gondot kell f.lfitani.' — mondotta — a termelők igényeinek kielégítésére. Varga Gyula. kihasználni. Lényegében 1956-ban kezdődött meg a gazdaságokban az adottsá­goknak megfelelően Kidol­gozott hazai vetésforgók megvalósítása. Nagy gondót kell fordítani a lóhere, s zabosbükköny, a zabosbor- so borsócsalamidé és siló­kukorica termesztésére az elkövetkező években, hogy ezzel szilárd takarmánybá­zist biztosítsunk. A teljes gépesítés az ed­digi tapasztalatok alapján a helyi újítások alkalmazásá­val halad a megvalósítás felé. A gyümölcsösökben a talajmunkákat és a nö­vényvédelmet gépesítettük. Feladat a második ötéves tervben a szüret és a gyü­mölcsfeldolgozás gépesítése. A 0-szériás aratókombájn járva-silózóvá átalakítva (Tiszavasvári Gépállomás újítása) egy hónap helyett öt hónapon keresztül doL gozhat. A csörlős traktorok, az oldalozó tárcsák és még több erő- és munkagép sze­leskörben való alkalmazása már az idén sok munka végzését teszi könnyűvé. Elmondotta még, hogy égető feladat a szakmunkás kérdés megoldása. S ezt a feladatot a gazdaságban végre kell hajtani, mert a szakmunkások oktatása nem tartott lépést a ‘gyü­mölcsösök telepítésének és egyéb termelési ág fejlődé­sének az ütemével. S. A. zal a figyelmes feltétellel, hogy a tizenhatéves Sanyi unokája segítsen neki. Ez utóbbi rendelkezésből azon­ban mindjárt az első nap nem lett semmi. A hetven­nyolc éves nagymama el­küldte maga mellől Sanyit. Hogy menjen oda, ahol több a munka és jobban kell az erő. IVlost megmozdul az öreg 1 1 alvó. Felül, aztán le­lép az ágyról. Húzni kezdi fel kávészín vászoncipőjét s közben durcásan motyog magában: „Én teremtőm, hogy elaludtam! Lehet tán dél is. Nem ettek tíz órára az én kicsiim ...“ A valóságban még félóra híja a tíznek. És ő megy apró léptekkel, vénes igye­kezettel, hogy megetesse immár másodszor máma a zsibongó állathadat. Köztük azt a százötven darab gyö­nyörű kendermagos, nagy­fajta csirketábort is, ame­lyek május második vasár­napján érkeztek a szövetke­zetbe özvegy Ágoston Mik­lósné gondozása alá. — A, B—

Next

/
Oldalképek
Tartalom