Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-22 / 119. szám

<Viláq pj^ldái^ai wg-tsittj-efek.! SZABOLCS­I SZATMÁRI .. I Serény munka folyik a császárszállási Uj Alkotmányban AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 119. szám ÁRA 50 FILLÉR ■май пиаамввм 1956. május 22, kedd A császárszállási Üj Al­kotmány TSZ megyénk egyik legnagyobb szövetke­zeti gazdasága. A tagságunk jóléte szüntelenül emelke­dik. Ebben az esztendőben is 225 holdon vetettük el a kukoricát négyzetbevető géppel. Jövedelmünk nem cse­kély részét biztosítja a do­hánytermelés. Idei dohány­termelési tervterületünk 65 hold. Ezért úgy készültünk már a kora tavasszal, hogy a szükséges dohánypalánta meglegyen. A kiültetéskor nincs is fennakadás. De bármit nézünk is, megálla­píthatjuk, hogy mindenkép­pen serény munka folyik az Üj Alkotmányban. Jónay József tsz-tag. Pártvezetőség — párttagság A párt egyszerű katonái a párttagok. Tőlük függ, hegy a határozatokat mennyiben tudjuk végrehajtani, tőlük, mint a párt legfőbb népnevelőitől a dolgozók felvilágosítóitol függ, hogyan mozgósítjuk a pártonkí- vüli dolgozókat a kitűzött célok, a második ötéves terv feladatainak Végrehajtására. A párt egyszerű katonái azonban csak akkor tud­nak élni jogaikkal, úgy végezhetnek eredményes mun­kát, ha a pártszervezetek vezetősége támaszkodik rájuk. Elengedhetetlenül fontos az, hogy a pártvezetőségek meghallgassák és meg is valósítsák az egyszerű pártta­gok javaslatait, helyes kezdeményzéseit. Az egyszerű kommunisták | ott élnek a falu, a termelőszövetkezet pártonkívüli dplgozóival, velük munkálkodnak, ismerik gondjukat — bajukat. Ismerik a dolgozók hangulatát, s éppen ezért tájékoztatni tudják a pártszervezetek veze­tőségeit arról, I hogy ebben vagy abban az időszakban miben segítsen a pártvezetőség. A pártonkívüli töme­gekre és a párt egyszerű katonáira való támaszkodás jelentőségét hangsúlyozta Rákosi elvtárs a Politikai Bi­zottság beszámolójában. A budapesti pártaktíva ülésen a következőket mondotta: „Most, hogy nálunk is a marxizmus-lentnizmus gazdasági oldalai és a tömegek politikai nevelése kerültek előtérbe szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosságbaú dolgozzanak és vezessenek.“ — Ez azt is jelenti, hogy1 a következőkben a párt-alapszervezetek vezetőségeinek sokkal inkább szükséges a párttagságra támaszkodni, hisz a kommunistákon keresztül kerülnek közelebb a pártonkívüli dolgozók millióihoz, s így vezet­hetnek helyesen. Igazán csak abban a pártszervezetben lehet beszélni a kollektív vezetésről, ahol a párttagság alkotó részese a pártszervezetben folyó munkáknak, ahol a kommunis­ták véleménye,: javaslata érvényesül a feladatok végre­hajtásában. Nagy hiba, hogy egyes párt-alapszervezetek a kollektív vezetést még mindig csupán valamiféle szer­vezési feladatnak tekintik. A vezetőségi üléseket néha csak kötelességszerűen hívják össze, s ekkor is napi­rendjén kevésbé fontos: nem az egész párttagságot ér­deklő, az üzem, a termelőszövetkezet vagy a község szempontjából nagyjelentőségű dolgokat tárgyalnak. A több szem többét lát és jobban lát elvét kell érvényesí­teni! Ehhez az kell, hogy a párttagság alkotó részese legyen a vezetésnek. Az a vezetőség, amely erről el­feledkezik, súlyosan megsérti a pártdemokrácia lenini elvét, a párttagók jogait. Az ilyen helyen nem halad jól a párt és gazdasági munka. A baktalórántházi Úttörő Termelőszövetkezetben a kommunisták figyelmét a pártonkívüli tsz; tagok hívták fel arra, miért nem be­szélik meg a párttagok a prémium ügyét. A vezetőség hallgat erről. Nem hívja össze a kommunistákat, hogy világosan meghatároznák: jár-e a prémium, vagy sem. Emiatt nem halad úgy a munka, mint ahogyan szüksé­ges volna. Intő figyelmeztetés Rákosi elvtárs aktívaülé­sen mondott szava: „Most, hogy a széles tömegek közti munka kérdése újra előtérbe került, azt halljuk, hogy a funkcionáriusok, helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé.“ Helyes lesz, ha ezen a téren is sürgősen változtatunk. Csak ott vezethet helyfesen a vezetőség, ahol összeforr a tagsággal, s behatóan elemzi azokat a kérdé­seket, amelyek bz egész szervezetet, de emellett a pár- tonkívülieket isi foglalkoztatja. így cselekedtek például Tuzséron. A több éve fennálló legeltetési ügyet a párt­szervezet tagságának, a község dolgozóinak kívánsága szerint rendezték. Ez a példa is igazolja, hogy a párf- alapszervezet vezetősége csak akkor hozhat helyes ha­tározatot, munkája akkor lesz tartalmas, a párttag­ságért, a pártonkívüli dolgozókért való, ha abban aktí­van részt vesz az egész párttagság. A párt-alapszervezetek vezetőségénél! fontos fel­adata, hogy a párt határozatait ismertessék a párttagok­kal, a pártfegyelemre neveljék azokat. „Ezt azért kell így aláhúzni — mondotta Rákosi elvtárs —, mert a pártmozgalom megelevenedésével egyidejűleg helyen­ként tapasztalható, hogy a kommunista felelősségválla­lás kezd elsikkadni, s a felelősséget nem egyszer igye­keznek a felső szervek munkájára hárítani,“ A pártve­zetőségeknek viszont az a feladatuk, hogy a kommunis­tákkal egyetemben kialakítsák a párt általános politi­kájának megfelelő helyi politikát. Csak így tudják a párttagok jól végezni munkájukat. Ezekre törekszik pártunk. Azt akarja, hogv a fel­sőbb pártszeevektől a legalsóbbig vegyék figyelembe a vezetők, a vezetőszervek, testületek az egyszerű párt­tagok a párt katonáinak véleményét, javaslatait. Máso­dik ötéves tervünk irányelv tervezetét a dobozok elé tárta megvitatás: végett. Hogy ez mennyire helyes, azt bizonyítják a levelek is, amelyek szerkesztőségünkhöz érkeznek. r így kell ennek lennie, mert ez a helyes. Nehéz ugyan még a régi módszerekkel szakítani, de már meg­indult az erjedés a pártszervezetekben. A pártvezelősé- gek is elindultak a helyes úton. Látják, hogy pártot építeni, erősíteni) gazdaságot, üzemet, termelőszövetke­zetet, községet vezetni csak akkor lehet helyesen, ha a pártvezetőség együttesen cselekszik a párttagsággal. AZ IFJÚSÁGI BÉKETALÁLKOZÓN 25 ezer fiatal... Oicseretet érdemelnek A nyírteleki Vörös Csillag TSZ a gépállo­más segítségével a leg­elsők közt vetette el négyzetesen a kukori­cát. A kedvező időjá­rás következtében a jól előkészített mag­ágyban a mag gyorsan kicsirázott és már a múlt héten elérte a 2-3 leveles fejlettséget. Magyar István zetoros 2 nap leforgása alatt végezte el a 36 hold négyzetes kukorica el­ső kapálását. A gépállomás körze­tében szombatig össze­sen 86 hold négyzetes kukorica első kapálá­sát végezte el a terme­lőszövetkezetek föld­jén. Több termelőszövet­kezetben megkezdődött a zöldtakarmányok etetése és a legeltetés. A sóstóhegyi Vörös Csillagban emellett rá­tértek az őszi takar­mánykeverékek egyré- szének besilózására is. Takács András DISZ- titkár traktoros veze­tésével szombatig 60 köbméter őszi keveré­ket silóztak be. vetkezet stb.). Ugyancsak a legjobbak között említette a záhonyi MÁV és a nyír­egyházi Dohányfermentáló ifjúságát. S elmondta, mi­lyen szép jövő vár a mi if­júságunkra. Ezt követte Koncz Ká­roly elvtárs, a Megyei DISZ- bizottság titkárának ünnepi beszéde. Megemlékezett me­gyénk fiataljainak a terme­lésben elért eredményeiről. Ismertette a legjobb ered­ményt elért ifjú traktoro­sok munkáját. Majd ezeket mondotta: „Az ifjúság bé­keakaratát fejezi ki az a tény — mondotta, .— hogy a megye DISZ-fiataljainak száma 35 ezer főre emelke- kett ebben az évben.” Kö­szönetét mondott a pártnak és más tömegszervezetek­nek, amelyek segítették if­júsági szövetségünket. Az ünnepi beszéd után külföldi fiatal vendégeink üdvözölték a magyar fiata­lokat. Különösen szívre- ható volt Theamárudis An­tonius görög fiatal beszéde. Elmondta, hogy neki el kellett hagynia hazáját, mert partizánmozgalomban vett részt.” Engem a ma­gyar nép mentett meg...’’ mondta. S ő szereti és meg­becsüli a magyar népet, mert hazáért hazát adtak neki. A többi külföldi fia­tal arról is beszélt, hogy milyen nagy hasznukra vá­lik majd az itt elsajátított tudomány hazájuk építésé­ben. Az ünnepség második ré­szében mintegy 27 kultúr- csoport szórakoztatta a fia­talokat, a szünetben pedig megtörtént a nap egyik leg­izgalmasabb pontja: a sor­solás. Nagy tetszést arattak a különböző kiállítások: A népművelési osztály házi­ipari, a 110. számú MTH iskola gépkiállítása, a MÖHOSZ repülőklubjának és rádiós klubjának kiállí­tása. Este, amikor elállt az eső, 150 rakétát lőttek a magas­ba, ami azt jelezte, hogy a találkozó további műsorszá­mai a városban folytatód­nak. A nem egészen kellemes időjárás ellenére is igen jól érezték magukat a fia­talok. Este, az állomásban, Nyíregyháza utcáin a talál­kozó jelvényével a mellü­kön vidáman vonultak ha­za, hogy elmondják, szép volt, hasznos volt ez a nap. Koreai, albán, irán, görög fiatalok a III. Ifjúsági Béketalálkozón |Z edves vendégek érkez- tek szombat délután városunkba. A budapesti egyetemeken tanuló kül­földi ösztöndíjas hallgatók azért utaztak Nyíregyhá­zára, hogy részesei legyenek ezeknek a feledhetetlenül szép és kellemes percek­nek, amelyeket mi is, a megye fiataljai átéltünk az esős idő ellenére is, ezen a kedves napon. S azért jöt­tek, hogy megismerjenek bennünket, amikor örü­lünk, ünnepiünk, s amikor az ünnepen elmondjuk egy­másnak a mi hétköznapi, de hétköznapokon is szép életünket, munkánkat, al­kotásainkat. Előveszem a jegyzetemet, melyben e kedves vendé­gek kéziratát találom. Bele­írták nevüket, s néhány szerény szót magukról, életkörülményeikről, s ha­zájukról. íme: „Hasszán Vahébzadé, elsőéves mű­egyetemi hallgató, vegyész­mérnöki kar... Három éve vagyok Magyarországon, ebből kettőt a bölcsészka­ron töltöttem, egyet pedig a műegyetemen. Irán nem­zetiségű vagyok...” A másik Hodzsa Fadil, negyedéves albán egyetemi hallgató, műszaki egyetem, vegyészmérnöki kar. „Négy éve vagyok Magyarorszá­gon, nagyon kellemesen ér­zem magam a magyar ba­rátok között. Azért szeret­lek benneteket, mert jó szí­vetek van, sokat segíttek nekünk, külföldi fiatalok­nak ...” Egy koreai kislány is ide­írta nevét: „Li Mun-Szun, harmadéves orvostanhall­gató. A mi hazánknak nagy szüksége van a mo­dern tudományokkal felvér­tezett orvosokra Én úgy hiy szem, az itt tanultaknak nagy hasznát veszem ott­hon, s nem vall szégyent tudásommal az egyetem, amelyen végeztem.” Ц hadd közöljük a ven­° dégek legvidámabb, legtréfásabb tagjának rö­vid bejegyzését: „Theamá­rudis Antonios (magyarul Tóninak becéznek) görög nemzetiségű vagyok, három éve tanulok a budapesti közgazdasági egyetemen. — Korábban Miskolcon dol­goztam, számos emigráns barátommal...” Igen, külföldről jöttek ezek a fiatalok, hogy ma­gyar nyelven tanulják meg a legkülönfélébb tudomá­nyokat. A marxizmus-le- ninizmus eszméit tanulja a mi iráni vendégünk, hogy hazájában segítsen azok mi­nél szélesebb körökben való elterjesztésében. Mert ná­luk, — mint elmondta — nem terjedhetnek olyan gátlás nélkül, különösen az ő szülőföldjén, Perzsiában Szakmát tanul az albán figtal barátunk, hogy az 500 éven át török igát sinylő albán nép tudományos fel­virágoztatásában 6 is részt vehessen. A koreai embe­rek egészsége felett kíván őrködni a fekete hajú, fe­kete szemű Li Mun-Szun, s a görög nép jogait kívánja egykor védelmezni a mi vígkedélyű „Tóni” bará­tunk, ha visszatérhet ha­zájába. (Folytatása a 2. oldalon) — Tűz van, tűz van!!! — Tiborszállás ég ... Száguld a hír szélnél sebesebben végig az Ecse- di-lápon. Fábiánháza, Mérk, Vállaj határában megáll a munka. A szántó­vető emberek kifogják a lovakat, teheneket és ki lovon, ki kerékpáron, vagy gyalog rohan Tibor­szállás felé. ... Tizennyolcadikén délelőtt tízet mufat az óra. Erős déli szél borzolja a szorosan egymásmellé si­muló újtelep szalmakaz­lait. Csupa fiatal házso­rok húzódnak itt: egész lakónegyed. Balázs János, Márkus Viktor. Kalenyák János, Szmolka József, Farkas Lajos ... házai. ■ír Balázs Jánosék portáján lobbant lángra a szikra, és átnyalábolva a szalmatetős mellékhelyiségeket, láng- baborította az egész gaz­dasági udvart. Belekapott a háztető szarufáiba, vé­gigszaladt a száraz kóró- kerítéseken, lángtengere elöntötte a szomszéd ud­vart is. Ezt az eget perzselő lángnyelvet vette észre a portyázó lovasjárőr: Fehér József államvédelmi fő­hadnagy és járőrtársa: Farsang Imre határőr, ösztönszerűen megragad­ták a gyeplőt, beugratták vágtába a lovakat, s irány egyenes a tűzhöz. Rémítő helyzetkép fo­gadja őket. Kétségbeeset­ten kiáltozó asszonyok, gyerekek, riadt futkározá- sok. Az őrsparancsnok leugrik lováról, leteszi fegyverét és bele a tűzbe. Farsang határőr utána. Határozott cselekedetük visszaadja a kétségbeeset­tek önuralmát és oltanak, mentenek. Letépik a tűz- csobolyt, betörik az ajtót, kiverik az ablakokat — — csak a bútor, a ruha­nemű, az élelem marad­jon. Jönnek a mezőről a dolgozók, az iskolás gye­rekek; lovaskocsik, ved­rek, tűzoltófecskendők, hordják a vizet. Összefo­gott az egész falu. A füst­től, koromtól nem látszik már az egyenruha színe. Egyenrangúvá emelte a katonákat, a férfiakat, a nőket az elszántság! Elkeseredett harc fo­lyik. Már az ötödik ház­vége ég, s ekkor hirtelen megfordul a szél. Győztek! Háromnegyed tizenegy­re az utolsó lángok is ki­aludtak és az üszkös épü­letek fölött napba nézőén áll a kormosarcú, tépett- ruhájú emberek csoportja, akik megállították a pusz­tító veszedelmet. KISS ZOLTÁN. Vasárnap Nyíregyháza a fiatalok városa volt. Mint­egy 25 ezer fiatal vett részt a III. Ifjúsági Béke Talál­kozón. Vidékről külön vo­natokon érkeztek. Vásá- rosnaményból, ököritófül- pösröl, Záhony környéké­ről és máshonnan. — Már a délelőtti órákban borús volt az ég, s a déli órákban lassan szemerkél­ni kezdett az eső. Az ün­nepség azonban nem ma­radt el. Az ünneplő fiatalok, öre­gek meghallgatták Kovács István elvtárs, a Hazafias Népfront megyei elnökének üdvözlő megnyitóját, mely­ben köszöntötte a termelés­ben és kultúrában élenjáró fiatalokat (ököritófülpösi Vörös Csillag TSZ, a piri- csei Kossuth Termelőszö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom