Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-19 / 117. szám

ч NÉPLAP 1956. május 19, szombat ......................... A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaülése (folytatás a 2. oldalról.) tiv vezetés. Ugyanakkor erősödött rrinden téren a centralizáció s a helyi Fel kelt vennünk a harcot a szektaszel lem minden megnyilvánulása ellen Már az lí'53 júniusi ha­tározat kövei elte, hogy har­cot kell indítani áz ellen az érdes, rideg bánásmód el­len, amellyel az állami, de nem egyszer a pártfunkcio­náriusok is melyenként ke­zelték a dolgozókat. S möst, hogy a XX. kong­resszus munkájának fényé­ben ezt a kérdést köze­lebbről szemlügyre vesszük, látjuk, hogy J a munka dan­áéra még előttünk van. Ezért nekünk most fel kell venni a szektaszellem min­den megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatain­kat a tömegekkel. Minden módon bátorít­suk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szán­dékú. s amelyet a szocializmus erősítésé­nek szelleme hat át. Harcoljunk a kritika elfojtása ellen Harcoljunk I kíméletlenül minden olyan kísérlet el­len. mely el akarja foj­tani a szabac kritikát. Ha a munkások, dolgozó pa­rasztok és haladó értelmi­ségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy mint az államgé­pezetben erőteljesen érvé­nyesül a demokrácia szel­leme/úgy ei fokozza a - párttagok és pártonkíyüliek politikái aktivitását és egy­ben megnőve i tömegbefo­lyásunkat. Már most is tapasztal­juk, hogy a XX. kong­resszus óta sokkal bát­rabb. elvibb természetű hiányosságaink bírálata és szaporodnak azok a hasznos I javaslatok, melyeknek laz a célja, bogy a hibáinkon, hiá­nyosságainkon segítse­nek. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az ilyen kri­tikát, melyet^ szocialista építésünk és i nép érdeke fűt és mely azok ellen irá­nyul, akik bürokraták, akik félnek az újtol, akik már elfelejtették a' dolgozónép­pel szemben fennálló köte­lezettségeiket. A kritika, fő­leg az egyszerű dolgozók kritikájának bátorítása a legbiztosabb módja annak, hogy pártunk tömegbefolyá­sát gyorsan megerősítsük. Szakadatlant 1 küzdenünk kell a bürokratizmus min­den megnyilvánulása ellen. A mi munkáiknak, külö­nösen gazdasági téren a bürokratizmus a legna­gyobb ellensége. Lenin kíméletlenül harcolt a bürokratizmus ellen. Min­den gazdasági szerv egész munkája nálurk legtöbbet a bürokratizmustól szen­ved — mondotta annak idején. A bürokrácia ná­lunk is kezd o.yan mérete­ket ölteni, hogy ha nem vesszük fel vele szemben erőteljesen a | harcot, na­gyon komoly veszéllyé vál­hat. Л bürokratizmus elleni határozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja egyéni kezdeményezés he­lyett egyre inkább a felül­ről jövő utasítás hódított teret. Bátran támaszodjunk a tö­megekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosol­juk jogos panaszaikat, le­gyünk figyelmesek velük szemben. Ugyanakkor in­formáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kér­déseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat, (Nagy taps.) akik az illega­litás nehéz éveiben, a spa­nyol szabadságharc tüzé- ben, а II. világháború ide­jén a legnehezebb viszo­nyok közt bátran küzdöt­tek a kommunizmus nagy ügyéért, s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.) annak, hogy megerő­södjön pártunk és a dolgozó tömegek kap­csolata. A pártélet lenini normái­nak megerősítésével kap­csolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgo­zók kritikája nem mindig találó vagy csak részben helyes. Mi magunk va­gyunk hibásak abban, hogy az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bi­zony nem nagyon bátorí­tottuk és támogattuk. Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fo­gadjuk el, ha annak csak egy része is a megfelelő. Ismétlem, ne féljünk a legszélesebb' kritikától sem, ha azt valóban építő szán­dék, valóban népi demok­ratikus rendszerünk, szocia­lista építésünk szeretete sugallja. A pártszerű bírálat és önbírálat mellett, elkerül­hetetlenül előfordul nálunk is, más országokban is, hogy kispolgári vagy kis­polgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat lát­nak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát meg­kísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Mi erőteljesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenség- gel szemben, mely megkí­sérli a párt sorainak egy­ségét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében tesszük, aki nem egyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad megenged­ni olyan bírálatot, mely árt a pártnak vagy megnehezíti a párt ál­tal meghatározott ak­ciók egységet. Az ellenséges bírálat, el­utasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat el­fojtása, az utasítgátás, a parancsolgatás, a dogma­tizmus, a bürokratizmus, maradiság ellen. Nem sza­bad megengedni, hogy né­hány demagóg, pártellenes kritika miatt'csökkenjen az i egészséges kritika, a párt­demokrácia szabadabb leve­gőjének áramlása. Minden kommunista szent köteles­sége, hogy miközben az el­követett hibákat és bajo­kat bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogy ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot, azt mu­tassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat kiküszöbölni. így minden téren gyorsabban és ered­ményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem szabad megfelcjtkez- nünk az önkritikáról sem. A kritika és ön­kritika egymást gyak­ran kiegészíti, alátá­masztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészitsc a helyes önbirálat. Erre annál inkább is szük­ség, van, mert az önbírálat­ról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pártélet lenini elveihez tar­tozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszer­vek határozatainak köte­lező végrehajtása. Mindezt együtt nevezte Lenin de­mokratikus centralizmus­nak. És hozzá tartozik a szigorú pártfegyelem, a pártegység megvédése és a párt vezető szerepének biz­tosítása. A lenini munkás­pártot változatlanul az aka­rat egysége jellemzi. Az ilyen párt — Lenin szavai­val élve —- a harcos forra­dalmárok fegyelmezett had­serege. Ezért a kritika és önkritika, a kollektív ve­zetés, a pártdemokrácia lenini elveinek további szi­lárdítása mellett őrizzük meg, mint szemünk fényét, pártunk egységét és össze- forrottságát! (Nagy taps.) Nekünk nem arra kell a kritika és' önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vas­fegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicső pártun­kat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá, még egységesebbé, még cselek­vőképesebbé, a tömegekkel még összeforrottabbá te­gyük, hogy pártunk egész tagsága megértse, magáévá tegye, segítse kidolgozni Központi Vezetőségünk he­lyes politikáját és egy-aka- rattal és vasfegyelemmel biz­tosítsa e politika sikeres megvalósítását. (Nagy taps.) Meg kell javítani a párt munka­stílusát А XX. kongresszus tanul­ságai alapján meg kell javí­tanunk a párt munkastílu­sát is. Most, hogy nálunk is a marxizmus-leninizmus gazdasági oldalai és a tö­megek politikai nevelése ke­rültek előtérbe, szükséges, hogy párt­funkcionáriusaink és párttagjaink konkrétan és ne általánosságban dolgozzanak és vezes­senek. Ismerniük kell saját terü­letük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv saját területükre vonat­kozó célkitűzéseit, a ter­melőszövetkezetek helyzetet, és fejlesztési tervét, az ott feladataik megoldását. Sa­játítsák el legalább a mi­nimális szakismereteket, melyek lehetővé teszik szá­mukra, hogy a felmerülő kérdésekhez biztosan tudja­nak hozzányúlni. kérdése hazánkban bélyegét a szocialista világ­rendszer létrejötte. 8—10 év­vel ezelőtt, amikor a dolgo­zó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világ­rendszer még csak kiala­kulóban volt. Elég rámutat­ni arra, hogy a Kínai Nép­köztársaság akkor még nem létezett. A szocialista világ­rendszer, melynek mi is tag­ja vagyunk, olyan tényező, az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőtel­jesen a mi javunkra billen­ti. Ezt tudja az ellenség is és az a .reménye, hogy szo­cialista rendünket belülről meg tudja dönteni, ki nem alszik ugyan, de egyre hal­ványabb. Az osztályellenség maradványainak fő remény­sége nálunk, külső fegyve­res beavatkozás. A nemzet­közi helyzet alakulása, a békés egymás mellett élés gondolatának erőteljes tér­hódítása az ilyen reménye­ket persze lohasztja, de nem szünteti meg. Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nem rég vertük le és még elég elevenen él bennük a restauráció, a nyeregbe visszakerülés reménye. Azt is látnunk kell, hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk és a Nyugat közelsé­ge, az ellenséges sajtó- és rádiópropaganda, sőt, gyak­ran közvetlen anyagi támo­gatás is tartja bennük a lel­ket. Ilyen viszonyok között az osztályharc nálunk ke­vésbé látható, bonyolultabb, jobban fedett formában, de természetesen tovább folyik, amit éppen а XX. kongresz- szust követő hetekben ta­pasztalhattunk is. A párt és a kormány nem kívánja az osztály­harc éleződését. Ellen­kezőleg: mindent meg­tesz arra, hogy azoknak az osztályidegen ele­meknek. akik belátták eddigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szo­cialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik a né­pi demokráciát, minden­ben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesz­tiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály is. Az országgyűlés munkájának megjavítása Pártunk Központi Vezető­sége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az országgyűlés telje­sítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára meg­szabott, s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kér­déseire vonatkozó javaslato­kat. (Taps.) Ugyanez vonatkozik az országgyűlés bizottságainak munkájára is. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek az előké­szítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek, s akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülése­zik. Fel kell vetni azt a kér­dést is, hogy a megyék, a dolgozó vezető kádereket, a nehézségeket és lehetősége­ket. Közvetlenül <a helyszí­nen dolgozzanak úgy, hogy munkájuk, gyakorlati segít­séget jelentsen és meg­könnyítse a dolgozóknak Az osztályharc Szólni kívánok az osztály­harc egyes kérdéseiről is. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a falun még előttünk áll a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi termelés teljes megvalósítása. Azt azonban már előre meg lehet monda­ni, hogy a termelőszövetke­zeti gazdálkodásra való tel­jes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal, mint 1930—31-ben a Szov­jetunióban a kulákok ellen­állása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a kulákság gazdasági és poli­tikai ereje a korlátozó rend­szabályok és sok kulákgaz- daság felszámolása követ­keztében jelentékenyen meggyengült. A kulákok gazdasági ere­jének csökkenése természe­tesen politikai befolyásuk csökkenésével jár. Sokkal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kuláknak, akinek 10 évvel ezelőtt még 60—80 holdja volt, anyagi és politikai függőségben tar­tott nem egy szegény pa­rasztot, de most már ön­kéntes likvidálás vagy a korlátozások következtében csak 20 holdja maradt, vagy annyi se, vagy éppen csak időnként tér vissza a falu­ba a városból, ahol elhe­lyezkedett. Felmerült nálunk az a kérdés, hogy ilyen viszo­nyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszö­vetkezetekbe be is vegyék a kulákot. E kérdés egy sor termelőszövetkezetben fel­merült. A kulákok felvételé­vel szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: he­lyenként, ahol ez a kérdés felmerült, a termelőszövet­kezetek szegényparaszt tag­jai azt mondották, hogy in­kább otthagyják a szövetke­zetei, semmint együtt le­gyenek a kulákokkal. Ott is, ahol egy-egy volt kulák be­került a termelőszövetkeze­tekbe, legtöbbször nehézsé­gek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívá­natos változtatni. Ellenben feltétlenül ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak eló. hogy közép­parasztokat kulákká nyilvánítottak, bár földjüket maguk mű­velték meg, és rendsze­resen nem alkalmaztak idegen munkaerőt. A mi véleményünk sze­rint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősí­tett dolgozó parasztokat is, akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplőgépjük, vagy műhe­lyük volt, s ezen a címen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszövetkezetek tagjai közé azokat a dolgozó pa­rasztokat, akiket eddig a kulák-rokonság miatt uta­sítottak el. Ha az ilyen kö­zépparasztot bátran felve­szik a termelőszövetkezetbe, példáját biztosan számos más középparaszt követi. A felvétel kérdésénél termé­szetesen döntő a termelő­szövetkezeti tagság többsé­ginek véleménye. Bárki legyen is, csak azt lehet felvenni a termelőszö­vetkezetbe. akit a termelő­szövetkezeti demokrácia be­tartásával, azaz a többség határozata alapján befogad­nak. Az osztályharc viszonyai­ra nálunk erősen rányomja járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek. Magyarországon jelenleg a fővároson kívül 19 megye van. Lengyelországban, melynek területe több mint háromszorta nagyobb ha­zánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye vagy Bács megye, melynek területe 11—12.000 négyzetkilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul mint másutt. Hasonlóképpen ér­demes megvizsgálni, hogy nem lehetne-e összevonni Budapesten is egy sor ke­rületet. (Nagy taps.) Mindezeket a rendszabá­lyokat ki kell egészíteni az­zal, hogy a csökkentett szá­mú megyékre és tanácsokra maximálisan rábízzuk a he­lyi feladatok elvégzései. (Lelkes, nagy taps.) Bátorítani kell minden téren a megyei, járási, vá­rosi és falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra kell serkenteni őket, hogy ne mindent felülről várja­nak, hogy kutassák fel, s hasznosítsák a helyi tart a-, lékokat, legyenek aktívak, hogy a lakosság minden tekintetben magáénak vall­ja őket. Kerüljenek köze­lebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dolgozó tömegekkel szemben, ök is őrköd­jenek a szocialista tör­vényesség fölött és ee- zel is erősítsék a népi demokrácia befolyását, dolgozó népünk erköl­csi politikai egységét, A nemzetközi helyzetről beszélt ezután Rákosi elv­társ, majd a párt felada­tait jelölte meg. Feladataink A feladatok röviden ösz- szefoglalva: az iparban a termelés fokozása mellett a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, a mi­nőség javítása, az exportra szánt áruk idejében való legyártása, a munka és tervfegyelem továbbszilár-: dítása, a műszaki színvo­nal emelése. A mezőgazdaságban: a tavaszi munkák, a növény­ápolás jó elvégzése, az ara­tás, a begyűjtés gondos elő­készítése, a lakosság hús­sal, zsírral való jobb ellá­tása céljából az állatte­nyésztés fokozása. A ter­melőszövetkezetek tovább­fejlesztése, megszilárdítása. Az államigazgatásban: a törvényesség további meg­szilárdítása, harc a bürok­ratizmus ellen, a demokra­tikus, gyors operatív ügy­intézésért. A pártban: a pártélet le­nini normáinak, a kollektív vezetésének, a kritika és ön­kritika, a pártdemokrácia kibontakozásának érvényre juttatása, a párttagok es pártszervezetek aktivitásá­nak és felelősségének nö­velése, a párt egységének, összeíorrottságának erősí­tése és harcos kiállás a párt célkitűzései mellett. Rákosi elvtárs viharos, nagy tapssal fogadott be­széde után Kovács István elvtárs emelkedett szólásra. Folytatás az a, oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom