Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-05 / 105. szám
4 NÉPLAP 1956. május 5, szombat Torja szélesebbre kapuját ßR' ISTVAN: < ** őri Petőfi Termelőszövetkezet A kisvárdai vár helyreállításának tervéről 1955. november 30-вп ;,Brigádmunka nyomában az őri Petőfi Termelőszövetkezetben“ címmel hosszabb cikk jelent meg a Néplapban. Annak a segíteni akaró munkának rögzítése, tudatosítása volt ez, amit a baktalórántházi járási pártbizottság, a járási tanács és a járási DISZ-bizottság titkára részvételével alakult brigád több napon át végzett a termelőszövetkezetben. Ugyanis a brigád tagjai mind gazdasági, mind szervezeti dolgokra kiterjeA napokban ism< és azt kellett tapasztalnunk, hogy a termelőszövetkezet jsokat tanult az előző évek 'hibáiból. Most például nem Csak kialakították a munkaiszervezetet, hanem törekednek annak a zárszámadásig 1 aló megtartására. Tavasznyíláskor nagy bizakodással és minden eddiginél nagyobb lendülettel kezdtek a dolgok végzéséhez. Hosszú isora lenne annak, ha mind ileírnánk, aminek már utána vannak. Csak egy néhányat iá sok közül: fejtrágyáztak 1165 hold őszikalászost, a imeglévő 20 holdhoz több mint 45 holdon gyümölcsö- sítettek, a 35 hold erdőhöz további 15 holdat erdősítettek, elvetettek (április 24-ig) 5 hold cukorrépát, 4 hold tavaszárpát, 20 hold napraforgót, 77 hold csillagfürtöt, 16 hold tavaszbükkönyt, 23 Amiben nincs előrehaladás Mindezeknek a tényeknek a megállapítása után azt lehetne hinni, hogy most már minden jól halad és nincs semmi hiba. Pedig nem így van egészen. Az eredményeket még mindig torzítja egy esztendők óta fennmaradt akadály, aminek leküzdésében eddig még nincs számottevő előrehaladás. Ha megnézzük a tsz. számszerű növekedésének statisztikáját, az derül ki, hogy az ebben való fejlődés semmiesetre sem tükrözi a község középparasztjainak érdeklődését, helyeslését a nagyüzemi gazdálkodás iránt. Az elmúlt őszön megjelent cikkünkben világosan rámutattunk arra, hogy teljesen alaptalan az az elgondolás, melyszerint azért nem halad a tsz. számszerű fejlődése, mert az egyéniek jobbminőségű földön gazMit mondanak a A termelőszövetkezet elért eredményeit és fejlődésének további lehetőségeit nem lehet tagadni. Az elmúlt évben is például búzából és rozsból z mázsa 20 kilóval termeltek többet holdanként, mint az egyéniek. Burgonyából pedig 30 mázsás holdankénti magasabb termés igazolja a közös gazdálkodást! És ezt a termelési fölényt az idén is tartani, sőt túlszárnyalni akarják a szövetkezetiek. Nem látnák ezt a középparasztok? Látják és hiszik is a szövetkezeti jövőt. Ezt bizonyítja az, hogy mind az elmúlt években, mind a közelmúltban többen is közeledni akartak a termelőszövetkezethez. — 1953-tól szinte minden évben „felvetődik” a megállapítás: „Középparasztok is akarnak közénk jönni.” S erre a már „törzsökös” szövetkezetiek eddig így vélekedtek: „Vezetésre pályáz- dő alapos vizsgálata alapján számos jó javaslatot tett a tsz. vezetőségének, tagságának az észlelt hibák, fogyatékosságok megszüntetésére. Hatékony segítség volt ez, amely egyszerre több úton is előrébb segítette a termelőszövetkeze tet. (Újrafedték a takarmánykazlakat, átválogatva földelték el a töbtszáz mázsa burgonyát, nagyobb rendet vezettek be a takarmányozásnál, szalmahaszrjálatnál stb.) jf Őrben jártunk hold kukoricát, 12 hold lóherét. Л gyorsaság mellett sokat törődnek a fejlett agrotechnika alkalmazásával. Mármost igyekszenek megvetni alapját a bőséges terméshozamoknak. Hogy egyenletesebb legyen a kelés és eredményesebb a művelés: az összes napraforgót géppel vetették. Kukorica vetési tervük 80 hold, melyből 60 holdat négyzetesen, 20 holdat pedig fészektrágyázással vetnek. Hogy a tagság teljes mértékben magáénak tekinti a szövetkezetét, mi sem bizonyítja jobban: a gyümölcsfa-ültetések nehéz munkáiból a tagság 80—85 százaléka vette ki naponta a részét; A vetőburgonya válogatására több napon át 20—22 asszony s ugyanannyi lány jelentkezett, dálkodnak. Ezt egyenesen maga a szövetkezet cáfolja meg éspedig éppen a tényekkel, a több termeléssel. S ez olyan valóság, ami minden alapot megad a tsz. számszerű továbbfejlődéséhez. Miről van itt szó? Arról, hogy 1952-től ezideig alig 50 fővel szaporodott a tsz. tagsága. S ez a szaporodás is a teljesen földtelen családtagokból és a pár holdas dolgozó parasztok soraiból való. De azt jelentené-e ez, hogy a több földdel rendelkezők, a középparasztok valóban nem akarják a könnyebb és biztonságosabb paraszti életet? Hogy ténylegesen idegenkednek a fejlődés nagyobb ütemű lehetőségeitől, a nagyüzemi gazdálkodástól? középparasztok ? nak azok.” Aztán: „Mi évek óta itt vagyunk, küzdöttünk és ők most jönnek már a készre?!” Természetesen az ilyen elvtelen, alapjában káros és helytelen hangok visszariasztják a tisztességes szándékkal közeledő középparasztokat. Megsérti becsületes önérzetüket. Idős Görög József 12 holdas középparaszt például 1954—55. telén erősen gondolkozott azon, hogy az egyéni gazdálkodást a szövetkezetivei cserélje fel. Erre a tsz-ből olyan hangok „csapódtak” ki, hogy idős Görög József funkcióra pályázik. Hasonlóan történ» Kálmándi Dániel 8 holdas középparaszttal, aki egyébként ezüstkalászos gazda és tapasztalt, jól munkálkodó, serény embernek ismerik az egész községben. Az ilyen esetek természetesen visszataszítják a közeledőket, mert ugyan ki akar I. Amióta a kisvárdai vár területén elkészült a Spartacus sportpálya s ismertekké váltak a pályaépítéssel egy időben végzett ásatás eredményei, a helybeliek és a hivatalos szervek érdeklődésé is egyre fokozottabb mértékben fordul a várral kapcsolatos, történeti, műemléki kérdések felé. Ennek a helytörténeti kutatás területén megvan a maga haszna: egy előző cikkben már a második év, tervszerűen végzett kutatómunkájának eredményeit ismertethettem. De munkánk folyamán eddig is és a jövőben még- inkább nagy súlyt helyezünk a várral kapcsolatos történeti, régészeti problémák felkutatására. Emellett állandóan foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is: hogyan lehetne a vár maradványait a további pusztulástól megóvni s a külső vár területének további rendezése, épületrészek helyreállítása révén az egész komplexumot még szorosabban hozzákötni mai életünkhöz? Amikor ezekről a kérdésekről tárgyalásokon, előadásokon szó került, nem egyszer nekünk szegezték ezt a kérdést? mi értelme van ennyit törődni a kisvárdai várral, mi lehet a célja a megmentésére indított mozgalomnak? Az alábbiakban röviden ezekre a kérdésekre szeretnék a nyilvánosság előtt is válaszolni. Köztudomású, hogy történelmünk küzdelmes de egyben dicsőséges korszakaira emlékeztető műemlékeink, de ezen belül elsősorban váraink száma elenyészően csekély az utóbbi négy évszázadban könyörtelenül el- pusztítattokéhoz képest. (Egy példa: megyénkben legalább hat vár, vagy megerődített kastély volt, Ib- rány, Kálló, Ecsed, Nyírbátor, Vámosatya, Várda stb., ma ezekből fenálló falak csupán a kisvárdai várból maradtak meg olyan meny- nyiségben, hogy abból hozzávetőleg következtetni tudunk egykorú nagyságára.) A várak pusztulása nemcsak a törökök rcmbolásázégyént vallani döntésének [ felfedése miatt?! Es mit mondanak a középparasztok? Azt: minek lépjenek be ha pozícióhaj- ,basznak tartják őket; ha nem kellenek jó szándékkal, talán könyörögjenek? A fejlődést nem lehet megáll í tárni Magatói értetődik, hogy a termelőszövetkezet részéről a középparasztok felé megnyilvánul.'! bizalmatlanság megbosszulja magát. Egyenes következésként vonja maga után a középparasztok zárkózottságát. Ez pedig sehogy sem helyes! A termelőszövetkezeti mozgalmat nem lehet kicsinyes féltékenykedéssel, alapjában téves szemlélettel megállítani. Tóth Miklós elvtárs, a termelőszövetkezet pártszervezetének titkára az I. növénytermelési brigád vezetője teljes mértékben helyteleníti a tagság magatartását a középparasztok irányában. De ez magában véve még nem elég. Az kell, hogy mindenekelőtt a tsz. pártszervezete igyekezzen megérteni és magáévá tenni a nagyüzemi gazdálkodás számszerű fejlesztésének törvényszerűségé * . —- Magyarázzák meg a kommunisták a pártonkivu i tagságnak, hogy az az álláspont merőben helytelen, amelyik nem hogy előrébb vitte volna, hanem mind- f-zideig inkább hátráltatta őrben a középparasztok döntését a fejlettebb gazdálkodás útjára való áttérésben. Szükség van arra, hogy a tsz. vezetősége is segítse ele a számszerű fejlődést és egyik legfontosabb feladatának tekintse a középparasztokkal szembeni bizalmatlanság eloszlatását. Ugyanis a jövőt s a szebb paraszti élet lehetőségét a nagyüzemi gazdálkodás révén nem félteni és kiváltsággá kell tenni, hanem az egész község dolgozó parasztsága számára követendő célként tudatosítani. Ezt pedig nem lehet máskép, csak úgy, ha a termel őszövetkezet szélesebbre tárja kapuját és Vázaimat adó kézfogással fogad minden jóakaratú érkezőt. Ha ezt megteszi az őri Petőfi Termelőszövetkezet — és meg kell, hogy tegye, — erőben és megsokszorozódott okos akaratban egy még hatalmasabb lépéssel halad előre. Asztalos Bálint. 1 Uj elnök, új élet a komoréi Szocializmusért 1 SZ-ben Ha olyan valaki járt az utóbbi években Komorón, aki régebbről ismerte ezt a falut, s a falu középpontjában a szép parkot, a csinos kastéllyal, bizony nagyon elcsodálkozott azon a gon- j datlanságon, amely a park i teljes megsemmisülését, a! műemléknek számitó kastély pusztulásnak indulását okozta. Viszont, ha valaki ezek közül most jön a faluba, most már kellemesen meglepődik. A kastély verandájának kidőlt oszlopai helyett I nak. németek sorozatos vrir- : robbantásainak tulajdonit- I hatók. А XVIII—XIX. szá- I zadi Magyarország uralkodó osztályának közönye, nemtörődömsége talán ugyanannyi műemléknek okozta pusztulását! Hány, de hány helyen hordták szét az évszázadok viharát kiállott várfalak köveit házépítésekhez, hány helyen csákányozták szét a gyönyörűen faragott márványtagozatokat, hogy meszet égessenek belőlük! A kisvárdai vár három épületszárnyának elpusztítása а XVIII. század folyamán történt. De jogos büszkeséggel emelhetjük ki azt a tényt, hegy Kisvárda lakossága több mint 125 évvel ezelőtt, a nemzeti múlt meg- j becsülésének, nemzeti önérzete feltámadásának jeleként, 1327-ben határozatot hozatott a közbirtokossággal, melyben a vár maradványainak, mint „betses régi- i ségnek“ további bontását megtiltották és elhatározták a várdomb befásítását. Ha SzabcJcs-Szatmár megye műemlékvédelmének „haladó hagyományait“ keressük, erre, úgy hiszem, aligha találhatunk jobb példát! Természetesen a további pusztítás megakadályozása még csak fél megoldás úgy, ha csak az embereknek tiltjuk meg a romok bontását.- De meg kell akadályozni az időjárás pusztításait is, s ehhez komoly pénzáldozat is kellett volna. A megye még az országos átlagnál is kevesebb múemékei közül a két nyírbátori gótikus templom mellett még a kisvárdai vár a harmadik, igen kiemelkedő épületmaradvány. Mégis a felszabadulás előtti évtizedekben soha egy fillért sem áldoztak megóvására. Felszabadulásunk óta a műemlékvédelem terén is döntő változások következtek be. Ennek eredményeit jót-rcsszat egyaránt láthatja az országot járó, vagy újságokat olvasó ember. A budavári ásatások, Visegrád, Nagyvázsony, Siklós, Gyula, Diósgyőr várában folyó munkák jelei a megbecsü- A kisvárdai vár helyreállítási tervrajza a régi formában új téglaoszlopok mutogatják magukat s mondják el, hogy itt valami történt. Ez is és még sok más beszél az új életről, ami a Szocializmusért TSZ-ben megindult. Hatalmas téglarakások, mély meszesgödör, kiásott alap a beszédes bizonyítékát annak, hogy a szövetkezet tagjai élükön új elnökükkel, Tamás Pállal nagy reménységgel tekintenek a jövő elé. Magtárt építenek, nagy szükség van erre, hiszen munkájuk gyümölcse eddig a padlásokon, tantermekben, padlásszobákban doho- sodott. Most minaezt elkerülik. A tanács örömmel látja, hogyan fejlődik, növekszik ez a szövetkezet. Az épülő új magtár nem jelent vagy terhet a tagságnak. Az őszieken elvégezték a fejtrágyázást, elakarják érni, hogy a fejlett módszerek alkalmazásával szárnyalják túl az elmúlt évi terméshozamot, nem 3 százalékkal, hanem többel. Gyümölcsfáikat a legjobb egyéni gyü1 lésnek, mellyel népünk és tanácsszerveink is a műem- ' lékeket részesítik, hiszen — igen helyesen — nem az ' urak „sasfészkét“, hatalmának jelképét látják bennük, . amit pusztítani kellene, ha- i nem az elmúlt évszázadok I jobbágy-, iparosembereínek, I őseiknek kezemunkáját, amire, mint kulturális örökségünk sok más emlékére I büszkéknek kell lennünk. A műemlék iránti fele- Ilősségérzet felébresztése igen fontos feladat, éppen itt Szabolcs-Szatmárban, ahol kevésszámú emlékünk az utóbbi évtizedben nagymértékben megrongálódott, megfogyott, s ahol e téren, valljuk meg, a felszabadulás óta még igen kevés erőfeszítés történt. A megye műemlékvédelmi programjában. éppen jelentősége mi-' att első helyen kell, hogy szerepeljen a kisvárdai var megóvásának munkája. Sürgeti a cselekvést az a körülmény is, hogy az erős északi szelek, viharok any-' nyira kipusztították a falakat, hogy a legfelső ,me- letsor falai néhány éven belül teljesen ledőlnek, ha nem teszünk valamit megvédésükre! Mai műemlékvédelmünK azonban nem elégszik meg egyszerű megóvó munkával, hanem igyekszik módot keresni arra is, hegy a műemlékek minél erőteljesebben legyenek belekapcsolhatok a mai élet, elsősorban a kulturális élet vérkeringésébe. Ez volt az oka annak, hogy az illetékes hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy Kisvárdán a várdomb területén a földbástyák eltüntetése árán is sportpálya létesüljön. S ez magyarázza, hogy miért emeli ki Gerő László ,.A magyar várak“ c. könyvében azt a tényt, hegy a kisvárdai vár öt holdnyi területének körülkerítésével a fentvázolt cél érdekében újabb kezdeményezés történt s megvan a lehetőség arra, hegy a várromok, kulturális létesítmények idetelepítése révén állandó gondozásban, restaurálásban részesülnek. (Folytatjuk.) mölcstermelőket is megelőzve, rég megpermeteztek. Előleget osztottak a tagságnak cs ez csak növelte a munkakedvet. Jól gondozták a melegágyi dohánypalántákat és néhány nap múlva, kiültetik azokat. A községi tanács fokozottan segíti ezt a szövetkezetei, többek között gyakorlati útmutatásokkal és rendszeres ellenőrző, segítő munkával. BERECZ ISTVÁN vb. titkár.
