Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-13 / 112. szám

4 NÉPLAP ISS®, májas IS. vasárnap Utazás a nagy terr 68 éve született — most válik valóra a nyíregyházi vízvezeték és csatornázás terve! Utazásunk első állomása N/íregyháza. Mindenekelőtt ismerked­jünk meg néhány történel­mi adattal. Ugyanis a nyír­egyházi vízvezeték és csa­tornahálózat terve olyan öreg már, hogy a hozzáfű­ződő dátumokat bízvást le­het történelmi adatoknak nevezni. 76 esztendővel ezelőtt, <1888-ban gondoltak először 'arra, hogy a fejlődő tirpák városnak szüksége lenne vízvezetékre. Megkezdték a próbafúrást, hogy bővizű ku­tat találjanak. A Bessenyei téren (Beloiannisz tér) 300 méterre jutottak, azonban a kút másodpercenként mind­össze 2 liter vizet adott. Ez ja vízmennyiség csupán a Bessenyei tér közvetlen kör­nyékének lett volna elegen­dő. Aztán 1892-ben a Kos- 'suth-téren, majd 1911-ben a Bujtos északi határán és а ■Büdszentmihályi út mellett végeztek próbafúrást — eredménytelenül. 1926-ban került újra na­pirendre a vízvezeték és „Meg kell kezdeni a vízmű építését Nyíregyhá­zán .. (A második ötéves terv irányelveiből) csatornázás kérdése. A vá­ros megbízott egy buda­pesti Irodát a vízkutatás­sal. A Becsey-féle iroda a város északi részén, a Sós­tón kezdte meg a munkát, majd egyre északra haladt. Eljutottak egészen Kótajig s ott végre megszületett a várva-várt eredmény. Meg­állapították: a Kótaj kör­nyéki durva kavics- és ho­mokréteg, amely állítólag valamikor’ Tisza-meder volt, 80 méter vastag és olyan ki­terjedésű, hogy örökre el tudja látni vízzel a várost. A mélyfúrású próbakút na­ponta 2600 köbméter vizet adott. Nagy volt az öröm a vá­rosban. Ám korai volt. A vízvezeték építését, a csa­tornázást a város képviselő­testülete nem szavazta meg, „jobb gazdasági évekre várva” — mint egy nyír­egyházi monográfia írja, rítőjéig. 1956-ban és 1957- ben mintegy 4 és fél millió forintot fordítunk erre és lehetővé válik a Szabolcs- utcai üres telkek beépítése, ibüIió forintos beruházással 70 ezer lakos mindegyike ISO liter vezetéki vizet kap naponta A jobb gazdasági évek ásn elérkeztek, 30 évvel az utolsó kísérletezés, a sza­bad Nyíregyháza egy évti­zedes fejlődése után, A második ötéves terv irány­elv-tervezete határozottan leszögezi: „Meg kell kez­deni a vízmű építését Nyír­egyházán . s íme néhány részletesebb adat erről a vízműről, A vízmüvet, fővezetéket és néhány mellékvezetéket 40 millió forintos beruhá­zással építjük meg. A ter­vezés munkái két eszten­deig tartanak mintegy 2 millió forintos költséggel s a tényleges munka 1958- ban veszi kezdetét. A ter­vezés nem a mostani' mint­egy 50 ezres lélekszámot veszi alapul, hanem a víz­vezetékrendszer 70 ezer la­kos számára épül meg úgy, hogy minden nyíregy­házi polgárnak 150 liter víz jut majd naponta. A vizet szolgáltató kutak az 1926-os kutatások alapján Kótajban épülnek. Eddig hét kút van készen, amelyek percenként 1000—2000 liter vizet ad­nak s a lakosság mostani ellátására bőven elegendők. Még négy kutat fúrnak az építkezés során. A vizet 7 kilométeres ve­zeték hozza be a városba a Sóstói úton és a Kossuth utcán. A vastalanító a Sós­tón lesz. A víztorony pon­tos helye még nincs eldönt­ve — mindenesetre a város déli részén épül fel. Megkapja a város a várva-várt csatornázást is! Sokan kérdezgették az el­múlt évek alatt s kérdezik most is: mért nem építke­zünk gyorsabb .ütemben Nyíregyházán? A válasz csak egy lehetett: Nincs csatornázás, a múlt rend­szer közművek nélküli vá­rost hagyott ránk.,,” Most, a második ötéves tervben megkezdjük Nyír­egyháza csatornázását is és a helyi derítőket, részleges csatornákat felváltja az egységes, korszerű szenny­az újjáépült színház, vala­mint a korszerűsített hús­üzem bekapcsolása. A to­vábbiak során 10 millió fo­rintos programmal folyta­tódik a város csatornázása és a második ötéves terv­ben felépül a szennyvíz­tisztítótelep egynegyed ré­sze. Dr, Bíró Béla fontos javaslata: „Keverjük a kólaji vizet a borbányai sős-jódos kát hévizével“ Mit is jelent Nyíregyháza számára a vízvezeték és csatornázás? Erre nehezen lehetne felelni, még akkor is, ha az egész újság terje­delme rendelkezésre ál­lana. Szorítkozzunk néhány nyíregyházi ember vélemé­nyére. Mindenekelőtt dr. Bíró Béla elvtársat, az egészség­ügyi osztály vezetőjét kér­deztem meg. Válaszában nemcsak erre adott felele­tet, hanem nagy jelentősé­gű, feltétlenül megszívle­lendő javaslatot is tett: — Tiszta és jó ivó­vizet kap a város la­kossága. Ugyanakkor lehe­tővé válik, hogy a vállala­tok, üzemek gyorsabban és jobban oldják meg az egészségügyi feladatokat. Hogy példát mondjak a mostani helyzetre: a kon­fekció üzemnek, a tőzeg vál­lalatnak korszerű munkás­fürdője van, de egy pohár­Földesi nyi víz sem áll rendelke­zésre, A csatornázással megszűnik a mostani lehe­tetlen állapot, eredménye­sebben vehetjük fel a har­cot a betegségek ellen. — Éppen ezért szeretném ismételten felhívni a fi­gyelmet a borbányai 2579 méter mély hévizű kútra. Ennek a vize jódot, brómot, fluort, bórsavat tartalmaz, tehát gyógyvíz. A kút a mostani számítások szerint naponta 260 köbmétert ad. 124 liter kólaji vízhez 1 li­ter borbányai vizet kellene keverni s ez egyszeribe megszüntetné a golyváso- dást, ezt a nyíregyházi be­tegséget. — Természetesen igen jó az a terv is, amely népfürdő létesítését célozza. A 65 fokos víz gyógyítja az anyagcserés, reumás bete­geket. A megye lakosai­nak nem kellene Hajdú­szoboszlóra utazni, nagy­szerű gyógyfürdőt találná­nak Nyíregyházán is, elvtárs: lágy költséget emésztenek lel a mostani kóláit“ vízlevezető-csatorna rend­szere. Az építés már ebben az évben megkezdődik — a körülményeknek megfe­lelően. Az Arany János utcán már építik azt a 300 lakásos bérháztömböt, amelyből az idén 40 lakás készül el. A csatornarend­szer első szakasza tehát en­nek megfelelően itt épül. Arany János utca, Maka­renko utca, Szabolcs utca, Búza utca, Rákóczi utca, Árok utca — a TITÁSZ de­Földesi elvtárs, Nyíregy­háza város- és községgaz­dálkodási osztályának veze­tője arról beszélt, hogy nagy költséget emésztenek fel a mostani kutak. — Nyíregyházának 96 köz- kútja van, ám ezek közül ivásra csak 54 ad jó vizet, ennyi a mélyfúrású kút. Ez nem sok. Minden eszten­dőben igen magas összeget fordít az állam és a város a nyíregyházi kutak javí­tásra, újak fúrására. 1955— 56-ban felújítottunk 7 kutat. Új kutat fúrtunk és fúrunk a Dimitrov utca végén, a Vörösmarty utcában, a Zsdánov ut­cán, a Ságvári telepen, a Pazonyi úton, a Géza ut­cán, az Orosi úton, Bor­bányán. — Természetesen mindez csak ideiglenes megoldás. A vízvezeték és csatornázás megvalósítása után gyorsabb ütemű lesz az iparosítás és a lakás­építés is! ■I960 fiő-Ulíé Es mit mondanak a nyíregyházi háziasszonyok? Azt hiszem, a legnagyobb örömük mégiscsak a nyír­egyházi háziasszonyoknak lesz a vízvezeték megépíté­sével. Hallgssuk meg őket. A Fazekas-család a Ma­karenko utca végén, a 126. számú házban lakik. A Le­hel utca sarkán levő kútra járnak vízért. Kicsi a csa­lád, mindössze három vö­dörrel kell naponta. Egy évben így is 300 kilométert kell gyalogolni a vízért! (A mosási napok nincsenek beleszámítva). A Dózsa György utca vé­gén lakó családok az 500 méterre levő Öszőlő utcai kútra járnak. Bakos Pálék az Orosi út 39-ben laknak. „Még szebb lesz a mi nyíregyházánk! Naponta 10 veder vizet hoznak 60 méter távolság­ból. Szikora Józsefnének, akinek a családja a Kos- suth-utca 69. szám alatt la­kik, naponta 10 vödör víz­re van szüksége, mert három gyermek is van ott­hon. 300 méterről hordják a vizet. Ez évente mintegy 1000 kilométer gyaloglást jelent! A Rákóczi út 25. szám alatt lakó Kovács Zoltánéknak szintén jó 100 métert kell gyalogolniuk a kútig. S természetesen sok­kal nehezebb, körülménye­sebb a házimunka, a főzés, a mosás, ha nincs vízve­I zeték, jó szennycsatorna. H A nyíregyházi embereknek nagy örömet szerzett a má­sodik ötéves, terv; A tir­pák város, amely ezelőtt .200 esztendővel mocsarak, sívó homokbuckák, szikes aljak kietlenségén kezdett egyre gyorsabban nyíregyhá- már meg­épülni, fejlődik. S a 7-iak- akik iskola épületének kibővíté­sére. (Ebből építették az Iskola északi szárnyat). S csak ennek láttán adott az állam 120 ezer forintot az iskola teljes felépítésére 1904-ben. A következő évben — ami szintén a polgárok se­gítőkészségét bizonyítja — kétezer forintos alapítványt tettek, melynek célja: „a nyíregyházi kisgazdáknak az ágostai hitvallású evan­gélikus főgimnáziumba járó fiait tanulmányi jutalomban részeltetni, s ezáltal a hely­beli kisgazdákat arra ösz­tönözni, hogy fiaikat az ele­mi népiskolai tanulmányok befejezésével, középiskolái oktatásban is részesítsék. Azért, hogy a nemes város a hazai kultúra előmozdí­tásában minél jobban bűz. dítsa az érdekelt kisgazdák fiait... “ 1891-ben pedig Kossuth Lajos emlékalapítványt tesznek az iskolában az in­tézet legjobb tanulójának megjutalmazására: „A ki­tüntetett ifjú megjutalma- zásánál figyelembe nem ve­endő sem vallása, sem szü­leinek vagyoni állása, sem származása, egyedül jeles szorgalma, és a magyar tör­ténelemben elért tanulmá­nyi eredménye. így véljük leginkább az egyenlőség szent eszméjét megvalósí­tani. Erkölcsi tulajdonok lépjenek egymással ver­senyre s győzzön a jobb ,.. " A nemzeti gondolatok fenntartásának és megőr­zésének érdekében 1921- ben felveszi a Kossuth La­jos nevet a gimnázium. 1923-ban a Kossuth-alapít- ványhoz hasonló Petcfi- alapítványt létesít a tanári ! kar. Azokat a diákokat ré- ■ szesítik jutalomban, akik a' i március 15-i ünnepségekre! a legjobb irodalmi vonatko-' zású pályaműveket írták. Itt kell megemlíteni, hogy a jubileumi évben a tanári kar, a szülői munka­közösség támogatásával j Vietorisz József (az iskola I igazgatója volt, a múlt év- I ben hunyt el) alapítványt j szervezett az irodalom jövő; munkásainak megjutalma- zására. 1944. márciusában Kos­suth Lajos halálának meg­ünneplésére készült az is- I kola. Az ünnepséget beül« ! iották. Ezen a napon száll- ! ta meg ugyanis a hitlerista ! német hadsereg Magyaror- i szágot. Rendőrterror tiltot- I ta, hogy szó essen e napon ! a szabadságról és lánglelkű harcosáról, Kossuthról. A diákok és a tanárok mégis ünnepeltek: 20-án gyűltek össze — a leányiskola ud­varán. Az ünnepélyen részt vett a város dolgozóinak agy része. Tömegesen nem koszorúzhatták meg a szob­rot, így a tanári kar és a! diákok küldöttei helyezték' el a koszorút nagy történel-‘ mi hősünk szobránál. (Folytatjuk.) Miska János. szokták és megszerették a fermentálóval, pályaudvar­ral, irodaházzal, bérházak­kal, bölcsődékkel bővült uj városképet, most nagy, bi­zakodó őrömmel azt mond­ják: „Még szebb és kedve­sebb hely lesz a mi Nyír­egyházánk!” Soltész István., 190 O-ban nyíri térkénén A 150 éves Kossuth gimnázium történetéből „Munkássága, élete csu- 1 ?án a szabadságharc után ' reánk nehezedő pestis hatása alatt szünetelt. Nem halt neg. Beteg sem volt. Élt- Hsak az volt a baja, hogy • vérereioa nem volt. kepe, о venni az abszolutizmus ada- ! tolásait. Ezentúl sem fogja | oevenni azt, ami gyilok a magyarra, ami gyilók a ma­gyar kultúrára ... “ 1906-ban mondta ezeket i szavakat a nyíregyházi Kossuth-gimnázium igazga­tója, Seffler Sámuel. Ezek : a gondolatok a 48-as sza-, oadságharc utáni évek ab- 1 szolutisztikus éveire vonat- ' koznak, melyekben a Kos- ! >uth-gimnáziumnak is be kellett szüntetni működését. Megbénították, mert a ha­zafias eszmék ébrentartásá­ban olyan ifjakat bocsájtott; ki az életbe, akik bátran j szembehelyezkedtek azok- j kai az „eszmékkel“, ame-; lyek a korra „nehezültek“. | Horváth Sándor, az iskola j jelenlegi igazgatójának ku- ■ tatásai nyomán vessünk pil- ' lantást a gimnázium 150 éves útjára, kísérjük fi­gyelemmel fejlődési útsza­kaszát. Az iskolát 1806-ban ala­pították. Az antifeudális, haladó polgári eszmék je­gyében jött létre. Egykorú feljegyzés szerint a város polgárainak az volt a célja, hogy „az idő szellemének megfelelő ismeretekkel lás­sák el gyermekeiket, s a nemzeti nyelvet megismer­tessék azokkal, akiknek még a szüleik is csak törték a magyar nyelvet.“ A polgárok anyagi támo­gatásaikkal is elősegítették az iskola jó megalapozását és szívügyüknek tekintették annak sorsát. Az egyre erősbödő iskolát — mint már említettük — a szabad­ságharc után bezárták. Tel. jes mértékben nem sikerült eltörölni, de minden igye­kezet erre irányult. Terhel­ték a tanítást, és általában olyan pénzbeli kötelezettsé­gek elé állították, amelyek megnehezítették működé­sét. De Nyíregyháza város a nehéz időkben is kiállt a gimnázium mellett. Mint a megőrzött dokumentumok is mutatják, 1861-bén 100 ezer forintos alapítványt bocsájtott rendelkezésére, hogy tovább működhessék. A város polgárai a nemzeti eszme fenntartása mellett más haladó gondolat meg­teremtését is várta az is­kolától. Tudva lévő, hogy a kiegyezés után a magyar ipar is némi fejlődésnek indult, s az iparpártolási politika következtében a századforduló idején az ipar egyik-másik ágazatában je­lentős fellendülés mutatko­zott. Ennek a fellendülésnek a csiráját hordta magában Nyíregyházán az az egész­séges gondolat, hogy az iparral a gimnáziumban is megismerkedhessenek a fia­talok. 1884-ben 35 ezer forint készpénzt és 800 ezer téglát szavazott meg a város az

Next

/
Oldalképek
Tartalom