Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-09 / 108. szám

4 NÉPLAP 1958. május 9, s®erda ASSZONYOKNAK # LÁNYOKNAK Д /f ég nagyon korán van. A szálloda félhomá­lyos, hosszú folyosóján vö­dörrel és seprűvel egy ta­karítónő megy végig. A ma­gas kékköpenyes takarító­nő a bejárati ajtónál egy <VuiZíL CL /jOLwUL — Elbeszélés — Irta: GEHN AGYIJ GERODNYIK összecsavart futószőnyzget terít le. A folyosón most fel­tűnik egy 25 év körüli ala­csony, szőke nő. Közömbös pillantása végigsiklik a ta­karítónőn és hirtelen fel­villan a szeme: — Lorejda?! — — Ije! A két nő talán ölelkezne, de az piszkos a keze a munkától, a másiknak meg mindkét kezét elfoglalja a törülköző, a fogkrém, a szappan. — Hát te vagy az, rejda? — kérdi ismét. De régen láttalak. Mesélj hát, hogy élsz, mit csinálsz? — Hogy mit csinálok?... •— kezdi vontatottan Lorej­da. — Hát látod, ez az egész munkám. Takarítónő vagyok. Férjhez mentem. Emlékszel még Unó Pij- riszáár-ra? A kislányunk már négyéves. Hogy repül az idő! Inkább te beszélj magadról. Mi újság van Lindmjaeban? Mennyi idő­re érkeztél? Mit csinálsz Tallínbán? kiált tel. össze is egyiknek Lo­ér­De az — bólin- meg­— Az állattenyésztők tekezletére jöttem ... bocsáss meg, Lorejda, mondotta Ije, miközben órájára nézett — már siet­nem kell... Tudod mit, hét óra körül szabadulok. Ez itt a szobám, a 32-es. — Jól van, Ije tolt Lorejda. — Majd látogatlak. * TVo, te alaposan meg­előztél! — kiáltott fel Ije, amikor meglátta a négyéves Szilviát. — Az én kis Elvám mégcsak másfél­éves. — Igen, ebben egy kicsit megelőztelek — felelte bá­natos mosollyal Lorejda. Mint rendszerint, amikor két jóbarát hosszú idő után találkozik, Lorejda és Ije beszélgetése is kissé akado­zott: — Nagyon meggondolat­lan voltam akkor — mondta Lorejda a viaszosvászonnal letakart asztalkánál ülve. — Anyám temetésére megér­kezett Oszkár bácsi. Én a sok sírástól egészen elvesz­A biri Táncsics TSZ MNDSZ asszonyai teljesítették vállalásukat A közelmúltban a biri Táncsics TSZ MNDSZ szer­vezetének tagjai az anyák gyűlésén beszélgettek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán elhangzott, a nőket érintő gazdasági, politikai és kul­turális kérdésekről, majd a Képek a máriapócsi gyermekotthonból 5 éves a Szabolcs-Szatmár megyei Csecsemőotthon máriapócsi intézete. 83 gyermek nevelkedik itt egy éves kortól három éves korig 15 szakképzett gondo­zónő és 8 óvónő felügyelete mellett. A képen az intézet bejárati része látható. szervezeti élet kérdéseire tértek át. Üjjáválasztották a szervezet vezetőségét, s vál­lalást tettek, hogy május 1- re a háztáji után járó be­adásaikat teljesitik. Az asz- szonyok boldogan számoltak be arról, hogy április 15-re már rendezték egész évi be­adásukat. Növelik a közös és a háztáji baromfi állo­mányt is. Mindnyájan be­kapcsolódtak a keltess több baromfit mozgalomba, s szép eredményeket érnek el. Sok az olyan asszony, mint idős Kévés József né, akinek már 120 csibéje van, vagy idős Graholy Miklósné baromfi gondozó, akinek közel 200-ra emelkedett ba­romfi állományának létszá­ma. Tervezgetnek, nem lé_ hetne-e napközit is szervez­ni a tsz-ben, megkezdődik a dárja, legyen gyerekeket. Az asszonyokban nagy az erő és az akarat, s ahol a pártszervezet és a tsz veze­tősége segíti a munkát, ott úgy dolgoznak az MNDSZ asszonyok, mint a biri Táncsics TSZ-ben. Sőrés Sándorné, MNDSZ járási elnök Nagykálló. hogy mire munka dan- kire bízni a tettem a fejemet, mindent ráhagytam. Még magamhoz sem tértem, odavezetett en­gem, mint egy kis gyerme­ket a kolhozelnökhöz. Azt mondta: „Én vagyok az ár­vának a legközelebbi roko­na, szeretném magamhoz venni.“ Megsajnáltak, elen­gedtek. — Akkoriban ez volt a divat — fűzte hozzá Ije, — mindenki a városba igyeke­zett. — Igen, igen, a divat. Oszkár bácsi szünet nélkül ezt hajtogatta: „Én viselem érted az erkölcsi felelőssé­get, nem engedhetem meg, hogy ezen az eldugott he­lyen elkallódj!“ ... Későn jöttem rá, hogy engem az elbocsátott takarítónőjük helyett vettek magukhoz. Reggeltől-estig meg nem álltam, még levegőhöz sem jutottam. A néném még a falat kenyeret is sajnálta tőlem! Akkor értettem meg, hogy az én igazi barátaim Lindmjaeban maradtak. Egy fél év múlva otthagy­tam rokonaimat. Nemsoká­ra Unó is ideköltözött, most szerelő a szállodaipari trösztnél. Kaptunk egy kis szobácskát. Hát így élünk... — Amint te elutaztál, a teheneidet — a Csillagot és Hópelyhet rámbízták — kezdte elgondolkozva Ije. — Hópehely nem bánta a dolgot, de sokáig nem akart megismerni, még sajtárt is kiverte bői... — Még mindig jaeban lakói? — Ugyan, hová — legyintett Ije. — A régi tanyának már nyoma sincs. A házat átszállították Lind- jmae kolhozfaluba. istállókat kolhozban tettek. 120 lyezték el tállójából a teheneket, már vízvezeték, önitató, lanyvilágitás, nagyon Csillag engem a fejő- a kezern­Rjatszim­gondolsz! A régi felfürészelték. A nagy istállót épí- tehénnek. Ott nyolc tanya he- is- Ma vil­csillepálya van nálunk... Ha látnád! — Egyébként most nagy­szerű elnökünk van — foly­tatta kis szünet után Ije. — Emlékszel Mjarta Tomberg- ra? Tartuban kitanult ag- ronómusunk. Az ő kezde­ményezésére most házat építünk az állattenyésztőte- lepen dolgozók számára. Három lakás már elkészült, a negyediket meg éppenség­gel az újonnan érkezőknek szánták. Már öt család át­költözött hozzánk a város­ból. A régiek is visszajön­nek, meg újak is érkeznek. Mi lenne, ha rábeszélnéd Unot... Lorejda kissé erőltetetten elmosolyodott. — Nem kell neki sok rá­beszélés. Szabad idejében mindig szeretett kertész­kedni, meg horgászni. Mi­lyen jó traktoros volt... Itt meg nem leli a helyét! En meg... De restelném magam Lindmjaeban! Cser­ben hagytalak benneteket akkor, elutaztam ... — Mit tesz az! — felelte bátorítóan Ije. — Hiszen neked arany kezed van, Lo­rejda! Itt meg... itt akár­melyik öregasszony ellátja a munkádat, * T orejda még nem adott határozott választ ré­gi barátnőjének. Amikor Ije elment, lefektette Szil­viát aludni és megirt oda­ült az asztalhoz. Sokáig ült ott maga elé meredve. Azután levette a polcról a fényképalbumot. Gyorsan átlapozta az első lapokat és tekintete megál- lapdott egy homályos ama- tőrképen. ... Hat évvel ezelőtt tör­tént. Egy forró júliusi na­pon. délidőben a gulya a rjatszimjaei réten pihent, az útmenti öreg hársfák ár­nyékában. Kissé távolabb a gulyától állt Kalóz, a hatalmas te­nyészbika. -Fólia lehunyva szemét, szcndergett. még a tolakodó bögölyöket sem kergette el. Lorejda társnőivel együtt éppen végzett и fejéssel, amikor a Rjatszimjaeba ve­zető úton arra robogott ke­rékpárján, piros trikóban, a nyakigláb, vöröshajú Unó. Lorejda jóformán alig is­merte azelőtt. Mindössze egyszer táncolt v>le a lind- mjaeí népházban. A legény, amikor észre­vette a lányokat, letért az útról, s odament hozzájuk. — Idenézzetek’ Most vet­tem Antszuban, — mutatta a nyakában függő fényké­pezőgépet. — Gyertek, ki­próbáljuk. Bár Unó udvariasságból.. azt mondta „gyertek“ mind a hat előtte álló lánynak, a szeme csak Lorejdát hívta: — Hát csak próbálja 7cií — bólintott Lorejda és a haja tövéig elpirult. — Dei Csillag is rajta legyen.., ... Lorejda merengve néz­te a megfakult régi fény-! képet. A magas karcsú lányi fehér köpenyében ápoló-, nőre emlékeztetett, fél kar-j jával átölelte a szép faj-\ tiszta tehenet, amely hom­lokán fehér csillagot viselt: Kissé összehunyoritott sze­me zavartan nézett — eb­ben Uno a hibás — s ugyan­akkor gyöngédséget fejezett, ki — ez Csillagot illette —r amely kíváncsian és kissé félénken bámult a lencsébe. — Mama! — hangzott fel Szilvia álmos hangja. —’ Megint a tehénkédet nézed? Lorejda összerezzent és gyorsan becsapta az albu­mot. — Aludj, kislányom, i aludj! Hamarosan te is meglátod az én tehénkéi-' met! Az otthon kertjében és az udvaron minden gyer­mek megtalálja a neki kedves játékot, s amint a ké­pünk ábrázolja, a kis lurkók jól érzik itt magukat. Л három évesek már „komolyabb” foglalkozás után néztek, mint a hintalovacskázás, vagy várcpités. Próbál az otthon ifjú zenekara. HORGOLT TERÍTŐ Hndszl CSENGÉKBEN Horváth Júlia a járási pártbizottság’ munkatársa tartott beszédet az anyák-napi ünnepségen. A kultúrotthonban az isko­lás és DISZ fiatalok műsor­ral köszöntötték az édes­anyákat. * KÖLCSÉN MÁJUS 6-ÄN a „Szabadság, szerelem“ című három felvonásos da-: rabbal léptek színpadra az MNDSZ asszonyok. Tervük az, hogy műsorukkal sorra látogatják a szomszédos községeket és a bevételt a község villamosítására for-’ dítják. Eddig 4000 forintot, adtak a községfejlesztési alaphoz. * AZ ÁRVÍZKÁROSUb- TAk megsegítésére a szat-' márcsekei asszonyok eddig 4000 forintot gyűjtöttek, s elküldték egy fél mázsa ba­bot, és 50 darab háziszőttes kendő-ruhák r. * MEGALAKULT A VÁ­ROSI ÉS MEGYEI „Gyer­mekért bizottság“, amely a június 27-én megrende­zendő gyermek-nap megün­neplésének előkészületeivel, foglalkozik. Munkájához nagy segítséget ad az' SZMK. a DISZ, az MSZT és más tömegszervezetek. * A NYÍRTURAI ÁLTA­LÁNOS ISKOLÁSOK levél­ben köszöntötték május 6- án az édesanyákat és átad­ták nekik az úttörő foglal­kozásokon készített emlék' tárgyakat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom