Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-31 / 126. szám
41 1956- májú?» 31, csütörtök !■ PÚM !■ mini ■Р1И|Р|1ШП1ШИВГГТГГГП NÉPLAP SZABOLCS-SZATMÁRI IFJÚSÁG Hírek a gyermeknapról с/г етшш м Cukorcsomagot kaptak a nyíregyházi gyermekek Hétfőn délután az Irodaház kistermében a Kiskereskedelmi Vállalat pártszervezete és az MNDSZ kedves ünnepséget rendezett a gyermeknap alkalmából. — Bikád! Józsefné üdvözlő szavai után a kis Bálint Palika önként vállalkozott, hogy elszavalja József Attila Mama című versét. — Ezután került sor a filmvetítésekre. Az apróbb vendégeknek inkább a „Hogyan győzte le a nyuszi az elefántot” című mesefilm tetszett, de a nagyobbakat inkább a „Gulliver a liliputiak között” c. kisfilm szórakoztatta. A vetítés után került sor az est fénypontjára, a cukorcsomagok szétosztására. A csöppségek szokatlan türelemmel várták, hogy mikor kerül rájuk a sor. — Amikor megkapták, nagy elégedettséggel menteki haza De a felnőttek még náluk is boldogabbak voltak, mert érezték, hogy azok érdekében fáradoztak, akik nekünk a legdrágábbak... Radncziner íjászióné, 45 gyermeket láttak vendégül Tarnyospálcán Kedves ünnepségnek voltunk részvevői szombaton és vasárnap. A tornyospál- cai óvodában 45 gyermeket láttak vendégül a szülők az SZMK és az MNDSZ közreműködésével. Különösen az utóbbi érdemel dicséretet. 450 forint értékű függönyökkel és asztalterítőkkel ajándékozta meg az óvodát. Vasárnap az iskolások közös kiránduláson vettek részt. Jól szórakoztak a gyermekek. Számháborút játszottak, majd megnézték a kézilabda válogatott mérkőzést. A kiránduláson sok szülő és diszista is részt vett. Barkóczi István Tornyospálca. Tolón még ólmukban is a táncot ropták, vagy a madarakat utánozták... A nyír túrái gyermekek az erdőn ünnepelték meg ezt a kedves napot. Velük örült a falu, az erdő, a mező ... A gyermekek boldogságát nem lehet leírni. Fagylaltos-kocsi ment előttük, amikor vonultak ki az erdőre. Megrohanták és nyüzsögve vették a hűsítő fagylaltot. A gyermekek vidáman játszottak, míg a szülők ki nem jöttek. Mikor összegyűltek, megkezdődött a műsor. —■ Szép táncokkal, szavalatokkal szórakoztatták az anyákat, apákat. Műsor után a megéhezett gyermekek finom kávét, kalácsot kaptak. A délutáni órákban pedig megkezdődött a gyermekbál. Saját hattagú zenekaruk játszott. Amikor leszállt az est, a gyermekek nehezen váltak meg az illatos erdőtől. De a gyermeknap örömeivel és a sok játszás okozta fáradalmakkal hazamentek. Talán még álmukban is a táncot ropták, a. labdát rúgdaltak, vagy utánozták az erdő madarainak hangját. Fcrkő Mária, gyakorlóévé» nevelő. Amerikái diákok diákcserét követelnek a Szovjetunióval „Főiskoláink hallgatói egyöntetűen diákcserét követelnek az Egyesült Államok és a Szovjetunió közt” — írja Hamilton, a Iowa államban fekvő „Grinnell College” diáktanácsának tagja a „Chicago Sun and Times” című laphoz intézett levelében. Az a véleményünk — írja a továbbiakban Hamilton, — hogy a Grinnell College csak nyerhet azzal, ha hallgatókat küldhet a moszkvai egyetemre. Ezenkívül hozzá szeretnénk járulni a két nagy ország kapcsolatainak megjavításához. 11 eflektorként vetődtek rá a tekintetek. Az alacscmytermetü,. szerény lány megilletödve állt a terem közepén. Arcát melegség öntötte el, halvány pír jutott végig rajta. Solcz Eta zavarban volt, szive izgalmában hevesebben dobogott. Szokatlan volt számára ez a nagy ünnepség. Tanárai, tanulótársai csak őt figyelték. Mosolyogtak rá. Gratuláltak neki. Nem mindennapi esemény történt. Nemcsak Eta, de az iskola történetében ritka kiemelkedő esemény. Kiállították a. kitűnően végzett növendékek közül és az igazgató ezeket a szavakat mondotta: — Solcz Eta eminensen végzett. Egy bő évvel ezelőtt történt ez a. Nyíregyházi Ta- nitónőképzőben n kis orosi lánnyal. A legkiválóbb eredményt érte el, ami. igen ritka eset. Ott állt az élet, nyitott kapuja előtt. Teljesült gyermekkori vágya. Tanítónő lett belőle. ♦ llejáró tanuló volt. Vta- zási költségét az iskola fedezte. Tankönyvsegélyben részesült. Szüksége volt erre. Etának, mert bizony otthon igen szűkösen éltek. Apja a földosztáskor juttatott 3 hold földön gazdálkodott. Sokszor ment cl a lány scmminélkül, néha szárazkenyérrel az iskolába. De tanult, mert ember akart lenni. Amikor a képesítőre készülődött, meghallotta, hogy az édesapja hirtelen meghalt. A lányt megrázta a tragikus eset. Nem adta fel a küzdelmet. Erős akarata- győzedelmeskedett. Legyűrte a nehézségeket. mert terve — hogy nevelő lesz — úgy vésődött be szívében, mint életének legfőbb célja, értelme. Boldogság sugárzott arcán, amikor megtudta, hogy Nyírpazonyba helyezték. Kartársai örömmel fogadták. Solcz Eta azt kérte az igazgatótól, hogy az első osztályosok nevelését, tanítását bízzák rá. Tudta, hogy nehéz feladatra vállalkozott. Éppen ezért vállalta. A szülők kétkedve vették tudomásul amikor meghallották, hogy ez a fiatal, tanító néni fogja tanítani az elsősöket, nevettek: — Hisz még ő is gyermek — mondogatták. Eta nem keseredett el. Munkához látott. — Amikor szeptemberben az elsősök bejöttek, féltek tőlem. — magyarázta, r- Volt olvan gyermekem, amelyik egy hétig mindig sírva jött az iskolába. Hiába kérdeztem, nem. szólt hozzám. Izgalmasak voltak az x első tanítási napok. Olyan dolgok történtek, amikre bizony nem figyelmeztették Solcz Etát a képzőben. A pöttömnyi emberkék, kislányok valameny- nyien sírtak. Hangos volt a gyermeksírástól a terem. Hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen. Hol az egyik, hol a másik gyerekhez szaladt. Egyiket a töltőGondolatok a román-magyar ifjúsági találkozón Megyénk ifjúsága a közelmúltban nem egy olyan eseménynek volt részese, amely sok-sok kedves élménnyel ajándékozta meg. Nemrég volt a Komszomol fiatalok magyarországi látogatása, május 20-án csehszlovák, koreai, irán, albán, görög fiatalok tartózkodtak Nyíregyházán. Vasárnap pedig román ifjak látogattak el Nyírbátorba, másnap Kislétára, Nyíregyházára . s , Nagyon kedves napok voltak ezek. Igazi barátság alakult ki a külföldi vendégek és a magyar fiatalok között. Vidámság, boldogság, lelkesedés jellemezte ezeket a találkozókat. Hasonlóan a román-magyart is. Sőt, ha egészen őszinték akarunk lenni, elmondhatjuk, hogy a közvetlenségnek, őszinteségnek, fesztelenségnek ilyen meghitt formájával eddig még nem találkoztunk. Boldogság töltötte el az ember szívét, amikor látta, hogy milyen igazi baráti érzésektől vezettetve integettek Terem, Nyírvasvári és a többi községek dolgozói a kocsikból kihajló, ugyancsak integető fiatalok felé. Nem mindennapi élmény volt az sem, amikor megérkeztek Nyírbátorba és ölelték, csókolták, körülfogták a román fiatalokat. lami társasjátékot, a zakatoláshoz hasonlót. Mérk- nél, a határ mentén hosszú ideig nem váltak el. öregek, fiatalok a román párnatáncot játszották , ■, . Milyen szép, milyen megkapó pillanatok ezek! De a legkedvesebb élménynek talán azok voltak boldog részvevői, akik jelen voltak vasárnap az ünnepi ebéden. Mikor befejeződött az ebéd, egy magas román fiatal felállt és kérte Botoc Angelica fiatal szekretárt (DISZ-titkárt), hogy énekeljen valamit. A hosszú hajú, élénk tekintetű leány kissé vonakodott, de a jelenlévők énekA múlt és a Jelen Az embernek egy pillanatra akaratlanul is a múlt jutott eszébe. Itt éltünk ezen a vidéken, és most is jól emlékszünk azokra az intrikákra, amelyeket az urak szítottak a két szomszédos nép között. Most pedig újra Vállajon vagyunk. Fogadja a község egésze, szorongó szívvel várják a román fiatalokat. Mikor megérkeznek, elvegyülnek, érdeklődnek, mi újság van odaát. Egy idősebb asszony szorosan magához ölel egy román ifjút, s arra kéri, hogy látogassanak el hozzájuk, itt laknak a falu szélén , . , Hétfőn Nyírbélteken a szövetkezeti bolt előtt állt néhány fiatal. Az egyik azt kérdi: „Hány román fiatallal ismerkedtek meg tegnap . . ” S hosszú időn keresztül az élményekről beszélnek. S meg kell mondanunk, hogy ezt a közvetlen ebédutáni jó hangulatot a román ifjak váltották ki. — Angélica, a fiatal funkcionárius vidámságával, üde- ségével magával ragadta mind a vendégeket, mind a vendéglátókat. Nagyon kellemes benyomást tett ránk ez a nagyszerű jellemvonás. Igen, egy fiatal funkcionárius kezdeményezésével, vidámságával milyen nagy hatással tud lenni 80, 90 emberre. De nem csak ő volt az egyedüli, valamennyien ilyenek voltak. Vidámak, közvetlenek „mulatósak”. Pedig nagyrészük ifjúsági vezető. Az ember elgondolkozott rajta. hogy a mi fiataljaink vezetői bizony nem mindig ilyenek. A mi DlSZ-titká- raink — tisztelet a kivételnek — gyakorta elhatározott komolyságot öltenek magukra, gondolván, hogy tö- s a lésre bírták. Nem tud kéletesen magyarul, mégis szépen énekelte legszebb magyar népdalokat. S vele mondták a többi román fiatalok, Germán Marika nagykárolyi tanítónő, Elek Károly ifjú festő és a többiek. Együtt énekeltek román, magyar nemzetiségűek. Feloldódtak, egymásba kapcsolódtak a szívek. Amit meg kell tanulnunk и román fiataloktól egy vezetőnek ilyennek kell lennie. Az tény, hogy a komolyságban, fegyelemben példát kell mutatni. De ez nem jelenti azt, hogy az ifjúság vezetője nem szeretheti a dalt, a táncot. S a mi fiataljainkra nem az jellemző, hogy ne szeressék a társaságot, a vidám összejöveteleket, még akkor sem, ha vezetőkről van szó. Miért van hát oly sok fiatal funkcionáriusunk, aki kerüli mindezt? Azért, mert azt tartják, hogy nem illő ugyanúgy szórakozniuk, mint egy egyszerű DISZ- tagnak. Félnek. Mitől? Attól, hogy esetleg elvesztik a tekintélyüket a fiatalok előtt, nem hallgatnak majd úgy rájuk? Nálunk egy beteges jellemvonás észlelhető: amikor egy fiatalt vezetőnek választanak, úgy érzi, hogy hatalmas palástot térítettek rá, ami sok mindentől megfosztja őt. S Fiatalok ! Legyetek levelezői az ifjúsági mellékletnek éitől kezdve valami megmagyarázhatatlan komolyságot ölt magára, komoly arccal jár, ritkán mosolyog, kemény kezű. Hogy ez mennyire helytelen, arra számtalan példát mondhatnánk. Sok DlSZ-szervezet- ben azért nincs élet — mert számtalan ilyen van! — mert maguk a vezetők nem visznek életet abba, hiányzik belőlük az élet tartalmassága, sokrétűsége. Hány meg hány Petőfi iskola azért volt unalmas, mert száraz, sablonosak voltak a foglalkozások. — Mért nem szeretik a fiatalok sok helyen a taggyűléseket? Mert vérszegények, unalmasak, vontatottak. — Pedig mennyi életet, szépséget, érdekességet lehet vinni egy taggyűlésbe! A román Angelica tudna erről legtöbbet beszélni. S nekünk meg kell hallgatnunk őt, hogy tanuljunk tőle, és a többi tornán funkcionáriustól. Vidámságot, életkedvet . . . A Jiaialofc és a kommunisták közötti kapcsolat Ennek is szép példáját láthattuk a román elvtársaktól. A rajoni pártbizottság első titkára, Kovács Zsigmond elvtárs együtt énekelt a fiatalokkal. S milyen közvetlen, baráti kapcsolat van a fiatalok és a kommunisták között. Nálunk is megvan ez, de nem annyira mély és közvetlen. Kevés olyan megmozdulás van, amely sokkal közelebb hozná a fiatalokat a kommunistákhoz, s kapcsolatainkat kiszélesíthetné. Hogy a párttagokban ne csak a példaképeket lássák, hanem a barátokat is. Miska Jánoe^ tollával, másikat a ceruzájával vigasztalta. A harmadikat cukorral kínálta. így kezdődött a tanítás. Jött a segítség. Az első tanítási, órára igazgatója. Ivánesó elvtárs is bement. — Nem ügy kell azt elvtársnő. így ni. S odament a táblához. Krétát vett elő. — Aki sír azt most le fogom rajzolni. Ilyen csúnyalesz. — S nagy ákom-bákom fejeket, tapsifüleseket rajzolt a táblára. A következő órán már ő rajzolt a táblára. Nevető,' mosolygós gyermekeket. S magyarázott. így szoktatta magához a kicsinyeket. — Olyan eredményt ért cl, ami bizony becsületére, válna idősebb tanítónak is — vélekedett az idős pedagógus. Kazicsku Mihály elvié,rs. aki n községi pártszervezetnek a titkára is. — Itt rs eminens ez a lány, T/alóban az. A múlt évben ’ egyetlen elsős sem bukott meg nála. Nem kegyelemből engedte át őket. A gyerekeknek nagyon meg kellett dolgozni a jó jegyekért. Három kilométer az út, Orosra, három vissza. Dél-: után tanított. A délelőttöt ■ sem fecsérelte el. Tanult.! Felkereste Kovács Júlia volt’ tanító nénijét, aki már több mint 18 éve tanítja az első-', söket. Beült az órára, mint’ egy kis diák, s jegyzetelt. Jj'gy évig csinálta eztil Türelemmel, kitartás-\ sál, szivvel-lélekkel. S most' az eredmény? Solcz Eta él-, sós gyermekei olyan eredményeket értek cl, mint a tizennyolc éve első osztályosokat tanító orosi Kovács Júliáé. Sokat dolgozik, öt óráig tanít. Utána korrepetál. Az úttörő kultúrcsoporttal foglalkozik. Huszonegy éves de egy egész család gondja- szakad a nyakába. S ő még sem panaszkodik. Gondjaiban, bajaiban szívesen segítik a társai. Különösen az igazgatója, meg a párttitkár. Ivánesó elvtárs sokszor elbeszélget vele. Megkérdezi, hogyan osztja be a fizetését, elmondja hogyan viselkedjen, mint fiatal lány a faluban az emberekkel- Apró dolgok ezek, de igen fontosak. — A viselkedés talán, még nehezebb, mint a tanítás — vélekedett a tanítónő. — Itt megszólják azt, aki nem bánik helyesen az emberekkel. Ezt sem lehet a könyvekből megtanulni. Nincsenek nagy tervei. Egy nagy kívánsága van. — Megmondom őszintén, szerettem volna a mostani' elsősöket negyedikes korukig tanítani. Nekem is javamra vállna. Jobban megismerném a gyerekeket, a szülőket, a tanulók lelki világát, szokásait, magatartásukat, szorgalmát, egyes tantárgyak iránti különösebb képességeit. — így nehezebb. Hisz minden évben új gyermekeket kapok, mire megismerném őket, már más tanítja. Colcz Eta második éve tanít. Nemcsak tanítani, hanem nevelni is akar. Gondolkodik, hogy lenne jobb. Már most foglalkozik az óvodásokkal, a jövő elsősökkel. Szerény, példamutató kötelességteljesítő. Ez a vélemény róla. Nemcsak Nyir- pazonyban, hanem a pedagógusok körében is. Életvidám fiatal tanítónő. FARKAS KÁLMANj Kislétán, ugyancsak het- I főn együtt játszottak a román-magyar fiatalok. Va- | Angelica énekel...
