Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-06 / 106. szám

1956. május 6, vasárnap NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE Pénteken összeült Párizs­ban az atlanti szövetség tanácsa. Az „atlanti“ kül­ügyminiszterek ! 1950 óta nem először tartanak most értekezletet. Az alakuló ülést kivéve azonban talán még sohasem kísérte ilyen széleskörű érdeklődés a ta­nácskozások meinetét. Ezt a megnövekedett érdeklődést nem annyira e Szövetség je­lene, inkább jö’’ője keltette. 1950 óta sok víz folyt le a Szajnán és a Themzén. il 950-ben a hidegháború lég­köre uralkodott. A felkorbá­csolt szovjetellenes hiszté­„Veszélyes repedések“ „A NATO politikai olda­lán veszedelmes repedések tátonganak“ 4- írta a na­pokban a befolyásos londo­ni Times. Valóban, erről van szó. Arról, hogy az új nemzetközi helyzetben, az új nemzetköz) erőviszonyok közepette és az új, reális és rugalmas szqlvjet külpoliti­ka hatására az atlanti tag­államok eredendő ellentétei szükségszerűen felszínre ke­rültek.‘„A szervezet három tagja — állapította meg a napokban a . párizsi Libera­tion — mégpedig Görögor­szág, Törökország és Nagy- Uritannia, v|tát folytat Cip­rusért. A (szervezet egész balkáni és közelkeleti szár­nya gyakorlatilag szétesik. A skandináv országok jó­szomszédi kapcsolatokat lé­tesítenek 0 Kelettel és a bölcs semlegesség felé haj­lanak. Az' új nyugatnémet hadsereg, amelyről hosszú éveken át azt bizonygatták, hogy a „nyugati védelem“ alapvető fényezőjének kell lennie, késessel lát napvilá­got, mivel magában Nyugat­Németországban, Adenauer akarata ellenére, egyre gyakrabban vetik fel a kér­dést, szükséges-e ez a had­sereg egyáltalában. A kis Izland elsőnek követelte az „Átszervezni“, de hogyan ? A washingtoni politiku­sok természetesen nem ta­paszthattak fülükre a kezü­ket. Meg) kellett hallaniok a Nyugat-Burópában elhang­zott bírálatokat. De nem­csak meg kellett hallani az új követeléseket, cseleked­ni is kellett. Washington is elfogadtá tehát az új jel­szót: a| NATO-t „át kell szervezni.“ Washingtonban azonban,' egészen másképp kéi^ígliK el ezt az átszerve­zést/ mint Nyugat-Európá- ban. Csak a cégér átfesté­sére gondolnak. de a lénye­get. az agresszív célkitű­zést. s az Egyesült Államok csaknem egyeduralkodó po­zícióját) meg akarják őrizni. Amerikai részről tehát olyan javaslatokat vetettek fel az atlanti! tanács ülésszakának küszöbén, hogy a NATO-ba egyesítsenek valamennyi olyan európai gazdasági szervezetet. amelyben az egyes NATO-tagállamok, az atlanti szövetségtől füg­getlenül. részt vesznek. En­nek ajz amerikai elgondolás­nak a hátterében a követ­kező I szándékok húzódnak meg:i 1. Ezzel a NATO-s „egykézzel“ nagyobb irányí­tó szerepet biztosítanának magoknak az atlanti tag­államok fölött; 2. A NATO kebelében összpontosított segélynyújtás esetleg arra késztethetné a semleges vagy semlegesség felé hajló államokat, hogy a magu­kévá tegyék az atlanti szö­vetség katonai elképzeléseit. Viagyis a cél, a NATO megmentése, még szorosabb amerikai gyámkodás alatt. Mint a Newsweek című amerikai hetilap nyíltan meg is írta: Dullesnek az a készségé, hogy megvitassa ria időszaka volt ez. Hogy a világ azóta mekkorát válto­zott, napjaink eseményei tükrözik a legjobban. Ma a szovjet vezetők baráti láto­gatást tettek Angliában — öt évvel ezelőtt háború dúlt Koreában. A világ változá­sát azonban nemcsak ezen a szembeállításon lehet le­mérni. A nemzetközi erővi­szonyok alakulása, az egye­temes légkör barátságosabb­ra fordulása gyökereiben támadta meg az atlanti szö­vetséget, ezt a háborús cél­zattal létrehozott katonai jellegű tömörülést. amerikai csapatok kivoná­sát...“ Ezek azok a „veszélyes repedések“, amelyekről az angol Times beszélt. Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon, ha a nyugati országok bizonyos politikai és üzleti köreiben az atlanti szövetség céljai­nak és egész struktúrájá­nak átalakításáról folyik a szó egy idő óta. A Nyugat józanabb körei felmérték, hogy a NATO a változott nemzetközi helyzetben egy­re inkább csak teher szá­mukra, mégpedig nagyon is költséges teher. Költséges, nemcsak a fegyverkezési versenyre fordított össze­gek tekintetében, politikai értelemben is, mert a NATO hidegháborús léte elfordítja a Nyugattól az úgynevezett el nem kötelezett államo­kat. Ezért lehettünk tanúi az elmúlt hetekben annak a folyamatnak, hogy az at­lanti tanács ülésszakának közeledtével egyre szaporod­tak az olyan francia, olasz és részben angol sajtóhan­gok, amelyek azt követel­ték: a NATO ne a katonai agresszív szempontokra, ha­nem a gazdasági együttmű­ködésre helyezze a jövőben a hangsúlyt. a NATO jellegében eszköz- lendő módosításokat, csu­pán cselfogás, amely az Egyesült Államok szövetsé­geseinek megnyugtatását és azt célozza, hogy megaka­dályozzák az atlanti szövet­ség katonai szerkezetének széthullását. A jelek arra mutatnak, hogy Dulles nem egyköny- nyen tudja elfogadtatni Pá­rizsban elképzeléseit. Az Associated Press párizsi tu­dósítója úgy értesült, hogy Selwyn Lloyd ahgol kül­ügyminiszter máris közölte Dulles-szal: „kormánya szembehelyezkedik a NATO bármiféle olyan kiterjeszté­sével, hogy a külföldi se- gély keretében ez a szerve- zet szolgálja az elmaradt te- I fületek érdekeit.“ Lloyd — I az említett tudósítás szerint — azt mondotta Dullesnek. I hogy a NATO tagországai- ' nak már meglévő intézmé- • nyék révén kell megvaló- ' sítaniok segélyprogramju­kat. „Nagy-BritiÄmia ezzel j az állásfoglalásával — fűzte ; hozzá az AP tudósítója — ! csatlakozott Pineau francia I külügyminiszterhez, aki I szerdán kijelentette: Fran- I ciaország nem kívánja, hogy a segélyt fegyverként hasz- I nálják fel a hidegháború- ban.“ Áll tehát a harc az atlanti szövetségen belül. Európa sorsára nézve nem közöm­bös, hogy melyik álláspont kerekedik felül. Tito elnök nyilatkozata a Monde igazgató-főszerkesztőjének Párizs, (MTI) A Monde pénteki számában közli Beuve-Mérynek, a lap igaz­gató-főszerkesztőjének Tito jugoszláv elnökkel folytatott beszélgetését. Beuve-Méry legelőször is azt kérdezte az elnöktől, hogy vajon azok a változá­sok, amelyek a Szovjetunió­ban Sztálin halála óta be­következtek, folytatódnak és továbbfejlődnek-e vagy pe­dig alapja van annak az aggodalomnak, hogy az egyszemélyi vezetésből adó­dó hibák az újabb, a kol­lektív vezetés keretében is megismétlődjenek majd? Tito válaszában többek között rámutatott arra, hogy a Szovjetunióban be­következett változások i.agy- jelentőségűék mind a Szov­jetunió, mind pedig a világ többi szocialista országá­nak jövője szempontjából. Az új módszerek alkalma­zása a nemzetközi kapcso­latokban ugyanig hozzájá­rulhat a béke megszilárdí­tásához. így vetették fel a kérdést a XX. kongresszu­son. Tito ezután az egyszemé­lyi vezetésből következett Inbákról szólva hangsúlyoz­ta, hogy „ez a rendszer nem volt hátrány nélkül magára a Szovjetunióra sem. Éppen ezért — foly­tatta — nem hiszem, hogy újjászülethetne akár egy személy, akár pedig egy kollektíva révén a törekvés arra, amit a nyugaton dik­tatúrának neveznek. De nyilvánvaló az is, hogy nem könnyű egy csapásra kikü­szöbölni a múlt minden kö­vetkezményét és gyökeres­től kitépni bizonyos sztálini módszereket, amelyeket az elmúlt években alkalmaz­tak. így például bizonyos időre van szükség ahhoz, A Szovjetunió hatodik ötéves tervéből hogy a néptömegek meg­értsék az elmúlt évtizedek­ben elkövetett tévedések természetét.” Tito elnök ezután rámu­tatott arra, hogy nyugaton egyesek kételkedve fogad­ják a jelenlegi fejleménye­ket, s azt vélik, hogy csu­pán új taktikáról van szó. Ez. teljes mértékben téve­dés — mondotta. A Szov­jetunióban végbemenő át­alakulás sokkal mélyebb semhogy csupán taktika lenne. A szocializmus és a sza­badság kérdéséről szólva Tito elnök leszögezte, hogy a Szovjetunióban nagy lé­pést tettek előre a szocia­lista demokratizálódás út­ján. A párttagság most már hallathatja bíráló hangját, ami nem volt könnyű Sztá­lin idejében. Sok változás történik egyéb belső kérdé­sekben is. Tito elnök ezután hang­súlyozta, hogy a szabad vi­ta teljes mértékben lehetsé­ges a szocialista országok­ban. Beuve—Méry a további­akban feltette a kérdést, hogyan lehetséges össze­egyeztetni az emberi jogo­kat a szocialista társadalom követelményeivel. Tito elnök erre így vála­szolt: a nyugati humaniz­mus inkább csak szándék­nyilvánítás. Nincs összhang­ban a gazdasági rendszer­rel. Ezután arról szólott, hogy jelenleg még egyik szocialista országban sem jöttek létre azok az anyagi feltételek, amelyek lehető­vé tennék, hogy az egyéne­ket szükségleteik szerint, nem pedig a végzett munka alapján javadalmazzák. „A szocialista perspektíva azon­ban megvan, azon az utón haladunk, amely az emberi jogoknak és a társadalom jogainak megvalósításához vezet. A nyugati perspektí­va nem nyújtja ezt a lehe­tőséget“ — mondotta Tito. Beuve-Méry ezt követően megkérdezte, vajon az elnök véleménye szerint szükség van-e véres forradalmakra, vagy pedig a fejlődés útja „valamilyen összeolvadás­hoz“ vezethet a kelet és a nyugat között? Tito elnök válaszában ki­fejtette, hogy véleménye szerint a nyugati országok­ban vannak olyan ténye­zők, amelyek kétségtelenül lehetővé teszik majd, hogy 1 ezek az országok könnyeb­ben jussanak el arra a pont­ra, amelyet egyes elmara­dottabb országok már elér­tek, s hogy ezekben az or­szágokban a szocialista át­alakulásnak előbb-utóbb szükségszerűen be kell kö- i vetkeznie. j A Monde igazgató-főszer­kesztője megkérdezte, le­het-e egy újabb interna- cionálé létrehozására gon­dolni, amely egyesíthetné a kommunista és a szocialista országokat. Tito elnök azt felelte, hogy véleménye szerint a Tájékoztató Iroda feloszla­tása után nem lehet szó egy újabb szervezet felállí­tásáról, amely még széle- sebbkörű és hasonló jellegű lenne. A világhelyzet ugyanis a következő: kele­ten vannak a szocialista A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Belgiumban Brüsszel, (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége, amely V. T. Lacisznak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Nem­zetiségi Tanácsa elnökének vezetésével a belga parla­ment meghívására tartózko­dik Belgiumban, május 4-én felkereste a belga parla- ' mentet. Huysmans a belga képviselőház elnöke és Gil- lon, a szenátus elnöke kí­sérte a szovjet vendégeket és adott felvilágosításokat az őket érdeklő különböző kérdésekről. Ezután a szovjet küldött­ség tagjai részt vettek azon Amerikai küliigyminisztériumi megbízott nyilatkozata a Szovjetunióba utazni kívánó amerikaiakról Washington, (TASZSZ) — Mint a Daily News közli, Nicolas, az amerikai kül ügy-1 minisztérium útlevélosztá­lyának helyettes vezetője a szenátus belbiztonsági kér­désekkel foglalkozó albizott­ságában felszólalva kije­lentette: nagy számban ér­keznek levelek az amerikai külügyminisztériumba olyan személyektől, akik az Egye­sült Államokból a Szovjet­unióba akarnak utazni. — Ezek a személyek kijelen­tik, hogy „nem tudjak biz­tosítani létüket az Egyesült Államokban.'’ .4 Szakszervezetei Elnökségének h tart] A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa Elnökségének tagjai a továbbiakban min­den hétfőn délután 5 órá­tól 7 óráig fogadóórát tar­tanak a szakszervezetek Zsdanov utca 24. szám alatti székházában (I. eme­let 9. sz. szoba). A dolgozók társadalombiztosítási, nyug- országok, amelyekben kom­munisták vannak hatalmon, a nyugati országokban pe­dig vannak kommunista és szocialista pántok. E pártok között lehet megszervezni tanácskozó jellegű találko­zókat, akár a nemzetközi helyzet tanulmányozására, akár a szerzett tapasztala­tok kicserélésére. így például el lehet ta­nulni a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától, vagy Ju­goszláviától mindazt, ami ott jobb, de azzal a felté­tellel, hogy ez szabadon, minden kényszer nélkül tör­ténjék. A szocializmus fel­építése, egy új szocialista állam megteremtése számot vetve az illető ország sajá­tos jellegével, sokkal bo­nyolultabb, semhogy létez­hetne olyan nemzetközi szervezet, amely képes len­ne eldönteni azt, hogy az egyik vagy másik országban mit kell tenni. Magától ér­tetődik azonban, hogy szük­ség van nemzetközi szolida­ritásra és hogy kapcsolato­kat kell fenntartani a kom­munista és szocialista pártok között, sőt e pártok és a vi­lág minden haladó szerve­zete között is, hogy eszme­cserét folytathassanak a különböző általános jellegű és közös érdekű problémák­ról. így lehet haladást el­érni a világban.“ — mon­dotta többek között Tito el­nök. az ebéden, amelyet a belga parlamenti képviselők ad­tak tiszteletükre. Az ebéden V. I. Avilov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott brüsszeli nagykövete is részt vett. Május 4-én délután a szovjet küldöttség tagjai felkeresték a rákkutató intézetet, ahol az intézet igazgatója adott felvilágosí­tásokat. Ugyancsak május 4-én a szovjet vendégek Huysmans és több képviselő kíséreté­ben megtekintették a brüsz- szelj egyetemet. Nicolas követelte, hogy a külügyminisztérium vesse vizsgálat alá ezeket az em­bereket, mielőtt kiadja a kiutazáshoz szükséges útle­velet. Szombaton rendezte az MKDSi az Anyák-Napja központi ünnepségét Szombaton délután a; MNDSZ központi székhaza ban az MNDSZ országo; központja és budapesti el nöksége az Anyák-Napj alkalmából ünnepi találko zót rendezett. £ Megyei Tanács igjai fogadóórát' inak díj ügyi, munkaügyi, bet ügyi és más szakszervezet . problémáikkal fordulható^ az elnökségi tagokhoz ’ fogadóórát holnap Szilagy Menyhért elvtárs, a Szak szervezetek Megyei Tana csa Elnökségének elríök tartja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom