Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-27 / 123. szám

JLSűü május &<, vasaiéi». 1 N f. P L А Г >»ЯИИЯ!ИЯИИ0ЯЯЯИ®Ие!ЯЯЯЯВВИЯИЯИИВЯЯвИЯЯЯИ'ВИЯИЯЯИ!вЯ"га«”И'!’И’!®И™'00Я»п’™',»и“'’«|₽’’’,<’' Nemcsak Szabolcsbáka ügye „A tanács végrehajtó bi­zottsága elnökének székébe senki nem ülhet. S ha vé­letlenül ez mégis előfordul, Szilágyi elvtárs, a vb. elnö­ke durván rátámad az ille­tőre, mint ahogy ez néhány nappal ezelőtt Komár elv­társsal, a járási tanács egyik dolgozójával történt“ — ezeket írja többek között le. veiében egyik szabolcsbákai olvasónk. S levele végén azt is megjegyzi, hogy a tanács vb. elnöke többször ittasan jelenik meg a tanács’, a vb., vagy a pártszervezet ülé­sein. Kiutaztam Szabolcsbáká- ra, hogy a szerkesztőség ne­vében megnézzem: ez hát e a valóság? A tapasztalatok meggyőztek arról, hvgj saj­nos lg«!; Furcsa munkarend A dolgozók így mondják el a vb. elnök napi munka­rendjét: reggel ő költi fel a kocsma kiméröjét, délben ugyanitt tárgyalja meg a község egyes ügyeit, este ő záratja be az italmérést. S, ha van is ebben a megálla­pításban némi túlzás, egy biztos: Szilágyi elvtárs dur­vaságát, idegességét, türel­metlenségét az emberekkel szemben nagyban befolyá­solja az italozás. A durvaság pedig nem­csak az „elnöki szék“-kel kapcsolatban jelentkezik. Mutatkozik abban, hogy legtöbbször nem hallgatja meg a végrehajtó bizottság tagjainak véleményét, a vb. titkárának javaslatait, kü­lönböző módon megsértik Szabolcsbákán a szocialista törvényességet, nem szület­nek kezdeményező, lelkes A végrehajtó bizottság ülésének tükrében A vb. ülés után csalódot­tan állapítottam meg, hogy ebben a községben bizony még kevéssé érződik a XX. kongresszus friss levegője! A község egyik vegyes­boltjának vezetője számolt be az áruellátásról. Néhány perc alatt kiderült, hogy az áruellátással tulajdonkép­pen nincsenek bajok, s rá­térhetnek a második napi, rendi pont tárgyalására. Hiába szólt hozzá N. Baksa András vb. tag, nem hall­gatták meg javaslatait. Az­az hogy meghallgatták . ;. Tudomásul vették, hogy a községben 10 napon keresz­tül nem volt cukor, hogy ma is hiányolják a só és papri­ka ellátást, hogy nincs ko­csikenőcs és a szeke­reknek be kell érniük egy negyedévben 23 kiló kocsi­kenőccsel ..; Az előre elké­szített határozati javaslat viszont „olyan szépen volt gépelve, hogy kár lett volna utólagos bejegyzésekkel tar­kítani“ ezért elfogadtatták a vb. tagjaival, hogy „nincse­nek problémák“. Bár min­denki tudta az ellenkezőjét. (Legkevésbé talán a vb. el­nök, mert ő igen keveset beszél ezekről a problémák­ról. Még kevésbé érdeklő­dik.) Pedig az asszonyok széltében-hosszában beszél­nek ezekről. S a panasz­A választók jó munkát A helyzet évek óta ilyen Szabolcsbákán. A végrehaj­tó bizottság elnöke elsza­kadt az emberektől, nem ismeri azok gondjait, bajait. Jónak tartja a vb. ülést s sokszor a tanácsülést is ak­kor, ha röviden intézik el a „kérdéseket“ és egyhangú­lag szavazzák meg a hatá­rozati javaslatot. Ellenben türelmetlen és ideges, ha n*n megy ilyen „simán“ a A községi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke — Szilágyi Sándor elvtárs iszik. Elmondja ezt a köz­ség majdnem minden lako­sa. Szabolcsbákán, ha a vb. elnököt nem találják a ta­nácsházán, a dolgozók a kö­vetkező útbaigazítást adják: „Menjen csak kérem а II. számú tanácsházára, egé­szen biztos, hogy ott van.“ Ilyen névvel illetik a kocs­mát, ahol valóban sokat for­dul meg Szilágyi elvtárs. Nem egyedül. Legtöbbször ott vannak vele barátai: Ki­rály László, a Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet elnöke, s nagyon sokat eljár velük Szarvas elvtárs is, a föld­művesszövetkezetek felvá­sárlója. a pártbizottság meg­bízott titkára. tettek egy-egy végrehajtóbi­zottsági, vagy tanácsülés eredményeként. A tanács hivatali apparátusára kö­löncként ragadt a tespedés, amelyet keserű szájízzel fo­gadnak a szabolcsbákaiak. A vb. elnöke nem tanul. Molnár elvtárs, a járási ta­nács vb. elnökhelyettese megjegyzi, hogy Szilágyi elvtárs nem ismeri a fontos rendeleteket sem. Nem ta­nulmányozza azokat, s ter­mészetesen nem dolgozhat szellemükben. Nézzük, hogyan dolgozik a végrehajtó bizottság. Részt vettem egy végre­hajtóbizottsági ülésen, ahol két napirendi pontot tár­gyaltak: 1. Szabolcsbáka áruellátása, 2. A község egészségügyi helyzete. könyvet sem ártana meg­nézni néha. Milyen az egészségügyi helyzet? Szabó Sándorné, községi szülésznő, az egészségügyi áb. elnöke csak a maga ne­vében beszélhetett. Mert az állandó bizottság papíron található csupán. Mégis he­lyesen mutatott rá a tenni­valókra. A kihelyezett kör­zeti orvos nem jár a köz­ségbe. Évek óta nincs állan­dó körorvos Szabolcsbákán, pedig a biztosítottak és csa­ládtagjaik száma megkíván­ná ezt. (Négy termelőszövet­kezet működik itt.) Az or­vos szívesebben veszi, ha Kisvárdára megy hozzá a beteg, mert, mint mondja: — és igaza van — nem le­het a borbélyüzletben ren­delni! A házakba fertőtlení­tő kellene, többet törődni a dolgozók egészségével. De a községfejlesztési terv min­denről megfeledkezett, a já­rás sem gondolkodott ezen. Szilágyi elvtárs pedig a kocsma bővítéséről beszél, amikor szóbakerülnek a község problémái. íme a határozat: „ ... A vb. tárgyalja az egészségügy állását és meg­állapítja, hogy nagyobb hiányosság nem mutatko­zik ...“ követelnek dolog. Ezen a vb. ülésen azért lett ideges, mert meg­tudta, hogy' a lakosság nem jment teljes létszámban a ;vállalt közútjavítási munká- fra. Az első mondata ez ' volt: „Ki kell dobolt atni: aki nem jelenik meg, fele- llősségre vonja a vb:“ ' Szilágyi elvtárs maga mondja el, hogy 33 tanács­tag közül legalább 20 nem tevékenykedik. A tanács­ülésre még csak eljár 22-24, de ritka eset, hogy ennél több legyen. A többiek állandóan hiányoznak. Ezért a pártszervezet politikai munkáját bírálja. Nem ok nélkül teszi, de a hibákhoz sok köze van a tanács vég­rehajtó bizottságának, első, sorban a vb. elnökének. A tanácstagság nagy erőt képvisel ebben a községben. A dolgozók mindent meg­A kádernevelés fonákságai Régen rá kellett volna térni a helyes útra a ta­nács vb. elnökének. De mint ahogy ő nem ismeri az emberek problémáit, nem tudja hogy a dolgo­zók ma segítséget, s jóval nagyobb türelmet várnak ügyeik intézésében — tü­relmet még akkor is, ha panaszuk némelyike jog­talan. Sajnos, a járás vezetői nem fordítanak kellő gon­dot Szilágyi elvtárs neve­lésére. Mit tudnak róla? Sorba kérdezhetünk min­denkit a kisvárdai járási tanácson. Elmondják, hogy durva, iszákos. Molnár elv­társ, a járási tanács vb. elnökhelyettese megálla­pítja: „Szabolcsbákának az az átka, hogy önhatalmú­lag intézkedik a tanácsel­nök. Törvénysértések so­rozatát találhatjuk itt. — Legtöbbször azt sem vár­ják meg, míg egy fellebbe­zésre megjön a járási ta­nács vb. válasza. Az el­múlt év tavaszán fegyel­mije volt Szilágyinak, ak­kor le akarták váltani.” Mióta tudják ezt a járá­si tanácson? Nagyon régen. Azaz, hogy több, mint há­rom éve. És hogyan foglal­koztak ezzel az emberrel? Víz helyett olajat öntöttek a tűzre. Megfenyítették, „nevelni” kezdték tízperces hivatalos beszélgetésekkel. S milyen segítséget adnak neki most, amikor már szinte szakadék szélén van, amikor már úgy tárgyal­nak róla, hogy ime egy el­veszett ember? Brigád vizsgálja a község adott­ságait, helyzetét. S a ta­Szilágyi elvtárs talpra akar állni Ez az ember elismeri a hibáit. Ha nem is mindet, de nagy részét. A történtek után felve­tődik a kérdés: „Mi legyen most vele? Dobjuk el? Ál­lítsuk félre?” Nemigen helyénvaló. Mert az elkö­vetett hibákért nem egye­dül ő a felelős. 11 éve tag­ja és munkása a pártnak, 9 éve dolgozik az állam­igazgatás területén. Nagy a befolyása a községben, sokat segíthet ügyünknek. Neveléséért, magatartá­sáért a járási vezetők, s a helybeli kommunisták a felelősek, Király elvtárs, Szarvas elvtárs főképpen, A ki (i virágot szereti ... All a gyár. Az Alkaloida i kéménye füst nélkül nyúlik a magasba. De vajon mit csinálnak ilyenkor, amikor nem zúz­zák a mákgubót, amikor nem csomagolják a mor­fint? Az udvaron, ugyanúgy nagy a sürgés forgás, mint máskor. Jönnek, mennek az emberek. Az egyik hosszú csöveket illeszt egybe, majd szigetelő anyaggal vonja be. Varga János elvtárs, az üzem igazgatója a jövő ter­vén dolgozik, főmérnökével mozgattak, hogy felépüljön a kultúrház, hogy rendbe tegyék községüket. De más bánásmódot várnak a vég­rehajtó bizottságtól. És jog­gal. hiszen ők választották annak minden tagját, ők bízták meg ezeket az elv­társakat Szabolcsbáka veze­tésével. Éppen ezért nem nézik jó szemmel azokat a tényeket, amelyek ma saj­nos fennállnak. nácselnöktől mindössze azt a „személyes problémát” kérdezték meg: akar-e se­gíteni Szabolcsbáka ter­melőszövetkezeti fejlesz­tésében? Figyelmeztették a rossz módszerekre, de nem mutatták meg neki, milyen úton induljon el és ho­gyan dolgozzon tovább. Az eleven, gyakorlati se­gítség a vb. ülés előkészí­tésénél is elmaradt. A vi­harfelhők összegyűltek Szilágyi elvtárs, — a köz­ségi tanács apparátusának — feje fölött. Megindult a vizsgálat, az ellenözés, de nem azzal az igazi segíteni akarással, amelyre most szükség lenne. Ilyenkor, amikor a községben me­zőgazdasági előadó sincs, az utasítások, instrukciók garmadával traktálja őket a megyei és járási tanács, megjelennek a különböző szervek, vállalatok instruk­torai, ellenőrei, s keresik a hibát. De helyszíni se­gítséget a munka megjaví­tásához úgyszólván sem­mit sem adnak. A tanács vb. apparátusa ezek kö­vetkeztében is, sokszor még az adminisztrációs munkát sem tudja elvé­gezni. De a járási tanács telefonja könyörtelenül zaklat: „Jelentést kérünk ” Itt is keresendő, hogy sok­szor hiábavalónak találják a tanácsfunkcionáriusok egyes községekben a fá­radságot. Úgy látják —ezt őszintén elmondta Szilágyi elvtárs is, — hogy nincs értelme a sok munkának, amelyben a jelentések a legfontosabbak. És elkese­rednek. de a pártszervezet, a ta­nács minden tagja. Más módon kell foglalkozni vele. Időt és lehetőséget kell adrfl neki, hogy meg­változzék! Nagyobb emberséggel kell közeledni ehhez az emberhez. Ha megvan en­nek az alapja, hangsú­lyozni kell, hogy az elkö­vetett hibákért le kell ugyan váltani, vagy meg kell valamilyen módon büntetni, de azért nem el­dobni való ember. Szilágyi elvtárs talpra akar állni — segítsünk neki! Корка János. együtt. A fődiszpécser...? Mackó elvtá.rs egy hosszú deszkával járja az udvart. Olyan komolyan dolgozik, hogy azt hinné az ember, hogy azon töri a fejét, hogy hogyan is fog eljutni időre a szállítmány Törökországba. Pedig nem ez a gondja most — bár a ládák, a törökor­szági szállítmányok ládái ott vannak mellette, de — begónia van benne. Mackó elvtárs pedig a virágágya­kat méri ki, — Ide, ebbe az ágyba — mutat az éppen kimért te­Bor у Zsolt: A RA N Y SZÁL Az egyik utcán fél nvolo körül, regeit Találkozni szoktam egy kisgyerekkel. Legtöbbször kocsin viszik iskolába. Az arca kedves. nyomorék a lába,.. J6| tudom, hogy a két szülő tn«f érzett. Mikor a Járvány gyermekükkel végzett S ügy hagyta lábacskáját megkonyitvr. összégörbitve és elvékonvltva. S mit érez ö e nyüzsgő éle» láttán! pajtásai szélfútta dombok hátán Kergetik egymást visongo csabaiban. Mindegyik, mint a gumilabda patton iszonyú lehet üldögélni bénán. Vidám zsivajban nézdelődni némán ó. hogv futkosna я lókedv csikója. De két kis zsibbadt lab a osititója! (A napfénynek a felhő a halála. A virágnak, ha eltörik a szála. Az anyának, ha kenyeret nem adhat. A gyerek halála, ha nem szaladhat.) — Ne hagyjátok, hogv e testvérke sorsa úgy bullion szét, mint száraz, szürke merre*! Ne szorongjon sarokba megrekedve. Ne fonnyadjon falevélként a kedve. Ha majd a Rverekhad labdázni áll fel. Az ó nevét is hangosan kiáltsd el ás szomorú szeméből fényt fakasszon A történeted, szén Nádszál kisasszony. S ha éjjel rosszat álmodik, te állj ki Megvédni öt. kis Dióbél királyfi! — Ne érezze magát az kivetettnek. Kit közrefogtunk, és a szeretőinek Aranyszálával magunkhoz kötöztünk! Hadd lelje meg helyét, dolgát közöttünk! n—~ "■ ................................. |.............. A második ötéves terv útján A malomipar jövője Nagyon sok eredményt várnak a malom dolgozói a második ötéves tervtől. A várható eredményeket elsősorban az támasztja alá, hogy a Központi M-i- lomgcpgyárban a legjobb szakemberek légiói terve­zik és készítik az új, kor­szerű malmi gépeket — jelenleg 16 új malmi gép ■prototípusát gyártják, — amelyek a második ötéves terv időszakában meg­könnyítik a dolgozók mun­káját. csökkentik az ön­költséget és magas fokra emelik a minőséget. A tervidőszakban a ml megyénkben is valóságos gazdasági forradalmat je­lent a már bevált szovjet őrlési rendszer további al­kalmazása, az emelt ke­rületi sebesség, a kis mal­mok állítható osztott hen­gerekkel történő automa­tizálása (ami sok me­gyei kis malmot érint), amelyek az említettekkel együtt azt jelentik, hogy visszaszerezhetjük a ma­gyar malomipar régi hír­nevét. M|ilyen is lesz a II. öt­éves tervben a malmok nagy része? Erre nagyrészt a Vásá rosnaményban megtartott tapasztalatcsere értekezlet adott feleletet, ahol a me­gyei szakemberek és mol­A Néplap elintézte Jóleső örömmel írom, hogy termelőszövetkezetünk rületre — 25 begóniát te­szünk Nagy elvtárs. Terebes Sándor, a szakma kiváló dolgozója féltő szeretettel veszi kezébe a virágpalán­tát, hogy új ágyába tegye. Reszegi Sándor a kétsze­res sztahanovista pedig oda­megy kedvenc rózsáihoz és figyeli — kinyilt-e már az első bimbó? All a gyár. De nem állnak az emberek. A kényszerű pihenőt felhasználják az üzem szépítésére, csinosítá­sára. lb. {,) nárok megnyugvással vizs- gálgatták az ország egyik: legmodernebb malmát, biztonságos működésé*, ahol ki vannak küszöböl-' ve az üzemzavarok, telje­sen pormentes a levegő. Az új korszerű malmok­ban egészséges munkahe- lyen dolgoznak az embe­rek és fokozatosan meg­szüntetik a legnagyobb fi­zikai munkát, a vállon, való zsákolást. Milyen ki­látások vannak? Alkal­mazható lenne nálunk is — ami a Szovjetunióban már régen megvalósult — a termény szállító vasúti kocsik egyszerű átalakítá­sa, hogy a termény egy garatszerű kiképzésen ki­folyjon a kocsikból. Ki­küszöbölhető a nehéz munkát igénylő poros le­vegőben végzett zsákba- szedés. De nem megvaló­síthatatlan feladat a sű­rített levegővel való kitá­rolás sem. A raktárbőví­tési lehetőségekkel kap­csolatban pedig megold­ható a szemestermény gépi úton való malomra táplá­lása, illetve a lisztraktá­raknál a gravitációs tör­vény alapján csiga, vagy ferdecsúszda beiktatásába’ a lisztek vagonbarakása. Brestyánszky Antal igazgató^ megkapta a korpát a fehér- gyarmati malomból. Kiss La, joe Üj Élet TSZ, Tivadar. * Gere Józsefné dombrádi lakos egyik levelében arról írt, hogy községükben nem lehet kapni nagyobb számú, olcsó női szandálokat. A MÉSZÖV kereskedelmi főosztálya ezután 50 pár — főieg nagy számú olcsó szandált küldött a földműi vesszövetkezethez, mivel előzőleg a bolt részére már 100 pár szandált a szövet-' kezet biztosított.

Next

/
Oldalképek
Tartalom