Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)
1956-05-27 / 123. szám
^OlLaq fumleiárfai ec/fjcstíljefék! SZABOLCS- ki Г П I А П sz>T"bi Пег!-й“ Ä mai számban: ■V MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 150 éves a Kossuth gimnázium (2. oldal) Tavaszi híradó Nyírtelekről (3. oldal) Nemcsak Szabolcsbáka ügye... (4. oldal Tito elnök Moszkvába utazik (5. oldal) Földművesszövetkezeti híradó (7. oldal) ХШ. évfolyam, 123. szám ARA 50 FILLER 1956- május 27, vasárnap ígéretünk: a gyermek ígéret á virágbaborult fa, da »ennyi gond, munka, vigyázkodás tarthatja csak meg a virágok kelyhében fejlődő kincset, a gyümölcsöt? Fagy, szél, kártevők pusztítása — s az ígéret nem válhat valósággá. A virág) rövid hetek alatt gyümölccsé érik; hosszú éyek érlelik a gyermeket! míg embernyi lesz belőle. Mennyi minden alakítja, formálja testi erejét és gondolkozását helyes irányban és helytelenü|l! Míg elénk áll kiforrva az ember, aki nem gyermek többe. De milyen ember? Olyan, , amilyent a társadalom formai, a gazda; fél geset és romlottat, ha rossz a gazda, s üdén mosolygót, ha jó. Röviden szólva: mi vagyunk felelősek gyermekeinkért. A kapitalista társadalom — mivel céljaival ellenkezett — igyekezett kibújni e felelősség alól, s elfogadta azt a sötét filozófiát, amely szerint a jellem kialakításában egyedül az egyén sajátságai, az öröklött tulajdonságok döntenek. S mindjárt e posványos alapra felépítette az alacsonyabb és magas^bbrendű ember elméletét. Ez a ranglétra kezdődött a városszéli nyomorgó munkástömeggel, az ótvaros, puffadt hasú szegényparaszt gyerekekkel, míg a magasban a „Kitenyésztett” nemesi vér, az arisztokrácia lebegett, — valahol a felhők között. Természetes, hogy ilyen elmélet mellett elsikkadt a gyermek iránti felelősség, s a gyermek-Így súlyos és kényelme tlen terhet jelentett cs ak a társadalomnak. Hiszen nem emberi akart nevelni, hanem о cső bérmunkást, nem kívánt a helyzeten változtatni, hanem meg- szilárdítahi azt — erre szolgált áz elvtelen, minden eszközzel küzdő fegyveres karhatalma is. Bölcsőé e nem volt, minek? A nőt, akin a terhesség jelét felismerték, elbocsájtották. Az anya szűkösebb viszonyok közé kerüli, a csecsemő — ha az anya tejének elapadása folytán éhen, vagy betegségben meg nem halt, elégtelen, rossz táplálkozással kezdte meg fejlődését. Gyakori látvány volt az angolkóros gyermek. Az iskolák zsúfoltak- Nem ritka jelenség egy osztályba szorítva hat évfolyam, egy tanítóval. A követelmény is kevés, s mégis a gyermekek nagy része ezt az I alapiskolát sem végzi el, mert szükség van munkaerejére. Rosz- szul táplált, rongyos gyermekek hadserege Iá- togatta a megyei iskolákat. — Mégis megnőttünk! Hány parasztgyerekből lett orvos, tanító, meg pap! — ismerjük már ezt a csatakiáltást is. Hát persze, megnőttek ezek a gyerekek is, már amelyik meg nem halt. A megyei statisztika szerint ugyanis a csecsemő és gyermekhalandóság többszöröse volt a mainak. — És hát orvos lett, vagy tanító, — hatalmas tisztség, ugyan. Csak a keresetüket kell megnézni a felszabadulás előtti években, s munkájukat nem irigyelheti senki. A papi hivatást pedig az élet gyönyörűségeinek netovábbjaként állították az egyszerű parasztok elé, s fegyvernek használták fel saját vérei ellen. Hanem erre a kiáltásra: Mégis megnőttünk! — válaszol maga az élet. — Válaszol a mai iskolások, a csecsemők és anyák élete. Nem kell ehhez csak ennyi: megállni az iskola előtt, amikor a gyermekek kijönnek. A ruházatuk után ítélve, egy tíz évvel ezelőtti szem csodálkozva látná, hogy a proligyerekek nem járnak iskolába. Hát csakugyan nem? Dehogy nem. ök azok, lám, a jó kis ruhások, ízléses, szép kabátkákban, — mert olcsó a gyermekruha. Szép sorban mennek, a falukban nagyot köszönnek, egyszerre, mint Márokpapiban hallottuk: Jó .. napot.. kívánok! Az ember hozzászokik évek során a változásokhoz, mégis akad napjainkban érdeklődést ébresztő jelenség. Aki Csarodán, ezen az eldugott megyei falucskán halad keresztül, az egyik kertben hatalmas gesztenyefák alatt kastélyt lát. S a fák alatt apró gyermekeket, fehérruhás nőkkel. Idénybölcsőde. Hihetetlen a kép annak, aki még emlékszik az egyszál inges, magárahagyott csecsemőkre, gyermekekre, a porban, piszokban henter- gőkre. Ez az idény-jellegű bölcsőde húsz férőhelyes, de most is 26 gyermeket fogad be. Közöttük Barát Endre három kicsinyét, Popovics István két gyermekét és több olyan családét, ahol a szülők mindketten dolgoznak.— Árnyas fák alatt tisztán tartott, kitűnően táplált kisdedek játszanak, szinte ingyen, — és mintegy negyven helyen megyénkben. Ez a szám még kevés. Kezdeti eredmény, igen sok helyen még kevéssé változott a gyermekek sorsa. Éppen ezért javaslatba vették, hogy az elkövetkező öt évben majdnem megháromszorozzák a bölcsődei férőhelyek számát. Még ma is tapasztalható idegenkedés a bölcsődéktől, ennek legtöbb esetben oka nincs. Eltűntek a zsúfolt osztályok, a tantermek száma kétszerese a felszabadulás előttinek. A nevelők száma majdnem háromszorosra nőtt, több a követelmény, magasabb az oktatás színvonala, -? Hasonlóan az óvodáknál is képzettebb dolgozók látják el feladataikat, s hogy itt mekkora utat tettünk meg, jelzi e két szám: 1945-ben 850 gyermek, ma 5763 gyermek tanul, étkezik és ismerkedik az élettel az óvodákban. A következő években mintegy 10 óvoda, harminc egytanter- mes, — 70 kéttantermes, és három négytantermes iskola fog épülni, mindegyik nevelői lakással. — A tantermek, óvodák száma még így is kevés lesz, s szükséges, hogy a szülői munkaközösségek, üzemek, termelőszövetkezetek tovább is adjanak segítséget, mint eddig tették. Az elmúlt félévben több, mint egymillió forintos munkával építettek tantermeket. Vállajon 81.364.— forint értékű, 3 tantermes iskolát hoztak létre a szülők. Ki kell emelni a termelőszövetkezeteket az áldozatos munkában, mint a tiszavasvári Üj Barázdát, a kéki Petőfi TSZ-t, amelyeknek tagjai állandó segítőkezet nyújtanak az iskpláknak. S ha bepillantunk az ötéves terv irányelveibe, a főiskolák és egyetemek hallgatóinak számszerű fejlődését, a szociális ellátottságot, a szülési szabadság 12 hétről 14 hétre való kiterjesztését, a munkalehetőségeket, általában gyermekeink jövőjét tekintve, meg kell állapítanunk, hogy félelemnek nincs többé helye. Lehet és sokat kell még változtatni gyermekeink sorsán, jobban ki kell terjeszteni az orvosi vizsgálatot, még olcsóbbá tenni a ruházkodásukat, tudományosabb módszerekkel kell összeállítani a bölcsődék és óvodák étrendjét, napfényesebb és levegősebb iskolák hiányzanak, tágabb tér a tanuláshoz, és kulturáltabb lakásviszonyok, mindezek mellett azonban azt mondhatjuk, hogy gondosabb gazdái vagyunk gyermekeinknek, mint az elmúlt társadalom. A felelősség kötelez, s mi ezt a felelősséget szívesen vállaljuk, hogy az ígéret, a végtelen dús gyermek-fánk meg is hozza gazdag gyümölcsét: az építő, alkotó embert. УИПУр Sz/t bßles-S zabnál meqy,eJ rJ!iz6ttsáq(inak ädaä&lete a megye építi’)ipáéi daltjezöitiez Építőipari munkások! Kedves elvtársak.' Ez évben hatodszor ünnepli az egész ország az építőmunkásokat. Megyénkben is azokat ünnepeljük ezen a napon, akik becsületes, odaadó munkájukkal veszik ki részüket szocialista hazánk építéséből. Nincs olyan része megyénknek — olyan falu, község, város — ahol az építőmunkások keze nyoma meg ne látszana. Üj házak, üzemek emelkedtek a hősi munka nyomán, utak, hidak, szociális és kultúrintézmények sora dicséri az építőket, akik ezáltal szebbé, gazdagabbá tették városunkat, megyénket. Felszabadulásunk 11. évfordulójára, a munka ünnepére indított szocialista munkaverseny is nagyszerű bizonyságát adta annak a lelkesedésnek, amellyel megyénk építőipari munkásai, technikusai, mérnökei és adminisztratív munkásai építik népünk boldogabb életét, szocialista hazánkat. Ma, amikor országszerte folyik a vita második ötéves tervünk irányelvei felett, amikor pártunk és kormányunk a dolgozó nép javaslatait várja szép hazánk építéséhez, különösen nagy feladat hárul az építömunkásokra is. Legyen minden építőipari munkás külön-külön és együttvéve is a terv bátor harcosa, javaslataival, ötleteivel járuljon hozzá népünk gazdagodásához, boldogabb életéhez. Az építőipari pártszervezetek soha egy pillanatra se szűnjenek meg lelkesíteni ezt a munkát, fáradhatatlanul munkálkodjanak azon, hogy eredményeink napról-napra szebbek, jobbak legyenek. Ne feledjék soha az építőmunkások: a béke, az élet számára építenek. Legyenek hát békénk védelmezői azzal, hogy tovább szilárdítják a munkafegyelmet, csökkentik a selejtet, emelik a termelékenységet és határidőre elkészítik építkezéseinket. Legyen az építők napja új erőforrása ennek a munkának. Építőipari munkások! Kedves elvtársak! A párt megyei végrehajtó bizottsága meg van győződve arról, hogy megyénk építőipari dolgozói, csakúgy mint eddig, a jövőben is nagy lelkesedéssel és akarással hajtják végre a párt és a kormány határozatait. Ennek reményében kívánunk megyénk minden épitőmunkásának jó műi. kát, sok sikert. Forró kommunista üdvözlettel: a MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA Szabolcs-Szatmár megyei Bizd9t.sága. Falusi hírek a megye minden részéből A nyíregyházi i Dózsa TSZ-nek 10.000 forint jövedelme lett eddig a korai zöldségfélék eladásából. * Az előcsiráztatott burgonyát ültető kiskállói egyéni dolgozó parasztok 25 kiló nitrogén műtrágyát kaptak holdanként, amelyet ki is szórtak a termő területekre. i ‘ : I Jól kezdődik a második , ' ötéves terv , Községünkben most i a legtöbb szó, politizá- : I lás a második ötéves 1 l tervről folyik. A leg- ; | 1: több esetben kapisoI latba hozzák ezt a leg- , 1 utóbbi árleszállítással. ’ i 1: És hogy minderről igen : I érdemes beszélni, azt a saját példámon keres?- I I ■ tül tudom a legjobban ' II bizonyítani. 11 I A napokban ruhaoe- | I műt vásároltam a gyet- ; mekeimnek. Az előre számításba vett holmik ' I ■ kiválogatása után még l . két pár szandált is tudtam venni a régi és ' 1 1• a leszállított ár külön- l. I. bözetéből. így aztán . ; én is elmondhatom, — I : mint ahogy mi, dolgo- 1, I. zók különböző módon . ’ érezni tudjuk, — hogy ' 1 ; valóban jól kezdődik l, 1 a második ötéves terv. : , Kiss Béláné 1 Tunyogmatolcs, : ( 1 a Szabadság Hajnala / TSZ tagja. ? Befejezték az első kapálást — a kukorica kivételével — és elültették a dohányt a mátészalkai Haladás TSZ-ben. * Tegnap adták át nagyszabású ünnepség keretében a tiszavasvári Petőfi Termelőszövetkezetnek a tavaszi, tsz-ek közötti begyűjtési verseny I. csoport győztesének a Minisztertanács által odaítélt vándorzászlót, oklevelet, és a pénzjutalmat. Az ünnepeiteket és a vendégeket az úttörőzenekar, az úttörők és egyéb tömegszervezetek kultúrműsorral szórakoztatták. Köszönet a jó munkáért a nyíregyházi járási és községi tanácsok tagjainak, dolgozóinak, vezetőinek Kedves Elv társak! A járási párt-végrehajtóbizottság köszönetét mond mindnyájuknak azért az áldozatkész és lelkiismeretes munkáért, amelyet a tavaszi begyűjtési terv sikeres teljesítése érdekében kifejtettek. Pártszervezeteinkkel közösen kifejtett tevékenységük eredményeként járásunk az országos versenyben második helyezést ért el. E kiváló eredmény tanácsaink valamennyi tagját, dolgozóit és vezetőit serkentse még jobb munkára, még nagyobb eredmények elérésére. Arra kérjük az elvtársakat, hogy a szocialista tör- z vényesség szigorú betartása mellett, a politikai felvilágosító munka fokozásával a jövőben is kövessenek el mindent begyűjtési terveink maradéktalan teljesítése, — ezzel dolgozó népünk anyagi ellátottságának növelése érdekében. Elvtársi üdvözlettel: a Nyíregyházi Járási Párt-Végrehajtó Bizottság. Másodszor „Kiváló Vállalat44 Tegnap este boldogan ünnepeltek a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ dolgozói. Másodszor nyerték el a „Ki. váló Vállalat“ címet es az ezzel járó 5 ezer forint pénzjutalmat. A szövetkezeti központ, — a dolgozók jó munkája által és a földművesszövetkezetek segítségével, — az első negyedévi felvásárlási tervet 118.8 és az értékesítési tervet pedig 131.2 százalékra teljesítette. Jóval túlszárnyalta a nyereség tervét is. A költségek jelentős csökkentésével komoly megtakarítást ért el. A szövetkezeti központ dolgozói arra törekszenek, hogy e negyedévben szintén kiérdemeljük a „Kiváló Vállalat“ kitüntetést.
