Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-18 / 92. szám
1956. április 18, szerda N É P L A 1* DCözös A FELKELŐ NAP még viaskodik a pírral átszőtt hajhali szürkülettel, egy elkésett kakas most fújja a hajnali ébresztőt, de az Április 4. TSZ tagjai már gyülekeznek az elrök udvarán. Csoszogás, álmos nevetgélés, egy zamatos tréfa néhány foszlánya keveredik a tanya házsorai mögött szántó traktor dübörgésébe. i Szakolytól négy kilométerre fekszik a Miklósi tanya. (Huszonhat ház. Egyik sem idősebb tíz évhél. A házakban lakók sem élnek régebben a sajátjukban. Az új házzal, az új földdel kezdődött itt az uj élet, a változás. Saját fészekben, saját földön... Kinek mekkora munkabíró családja, kinek milyen szorgalma volt, aszerint sikerült kicsikarni a makacs földtől a kisebb, vagy nagyobb darab kenyeret. Egyik helyen a csillagfürtmag alól is kisodorja a szél a nagyszemű, ezüstösen csillám ló homokot, száz méterrel távolabb pedig a gyékény, a ezíttyó üt tanyát. KAPÁS PÉTER is itt kezdte, mikor a Szakolyi uradalom cselédháza helyett szép tágas házat épített, s családjával éjt nappallá téve küszködött a hét hold földön, hogy minél messzebb kerüljön -a múlt. Hosszú út |volt és küzdelmes, míg eljutottak addig, hogy legyen mit aprítani a tejbe. Mikpr a szövetkezés gondolata felvetődött, S egyre jobban tetté érlelődött, sokszor elmondta csak úgy a családban, hogy nem vetheti majd senki a szemembe, hogy azért léptem a közösbe. mert Lázár vagyok. Azért megyek a közösbe, hogy még jobban éljek. Mikor megalakult az Április 4. TSZ, Kapás Péter 14.000 forint értékű felszerelést, állatot vitt be a közösbe: a lovát, 20 mázsa szalmát, 70 kiló dohányzsineget, egy szecskavágót stb. Az idén, március 19-én alakult meg az Április 4. s alig négy nap múlva jelentették: „Befejeztük a 14 holdra való dohány neveléséhez szükséges melegágy készítését.“ És ma? A mai napig földben a tavaszi búza, a szerződéses és takar- mánycsillagfürt, rendben vannak az őszi vetések; Folyik a tavaszi szántás is. ÉN MÁR BIZTOSRA VETTEM az ősszel, hogy megalakul- a tsz. — mondja Kapás Péter —I- s ezért összesen négy hold kenyémekyalót vetettem el. Akkor már megvolt egy öttagú előkészítő bizott- ságtóiftérmikor tettekre került a sor, Nagy LajnsTíneggondolta magát, s négyen maradtunk; Mikori megalakult a tsz. azonnal munkához láttunk. Tízen elkészítették a' melegágyakat, a többiek a vetést kezdték meg. Nem tesz semmit, hogy csak ggy hónapja alakult meg a közös gazdálkodás. Aa a fontos, hogy a szövetkezetnek mindén tagja közös erővel azon van. hogy ősszel a zárszámadáskor felzárkózzunk a régi tsz-ek mellé. Ehhez ('révet meg is van az akarat. A tsz. minden | tagja akár egy család, harcol a jobb eredményekért. — Jakab József, a termelőszövetkezet traktorosa kora reggeltő,! késő estig dolgozik a földeken. Kapás Péterné, az elnök felesége 80—100 darab kislibát akar kikeltetni, a felét a közösbe viszi. Orol'er Mihály, a tanya iskolájának tanítója a tsz. könyelésének elvégzése mellett a nyári szünetben, szabadidejében feleségével együtt dolgozik i majd a termelőszövetkezetben. Smuncer' József, a szakoly! Alkotmány TSZ-ből 1 jött át az új szövetkezetbe. Az Alkot-; mány sem régi, csak az elmúlt őszön alakult, és Smuncer József a kezdemé-l nyezők között volt. Az Alkotmány TSZ\ nagyobb, a földek jobbak, állatállomány I is van, s ő mégis átjött az Április 4-be. | Nem sokat beszél arról, hogy miért ju- ■ tott ilyen elhatározásra. Hosszadalmas kérdezősködés után is csak ennyit mond: „A feleségem nem szívesen egyezett bele, hogy otthagyjuk a házunkat, a rokonságot a határ másik oldalán, de segíteni kell az ittenieknek is. Mióta élek, a dohánnyal foglalkozom, abban, nőttem fel. Itt is elkél az én családom segítsége.“ Gondolkodik egy keveset, s aztán hozzá teszi: „Ha itt rendes kerékvágásba kerülnek, akkor majd esetleg visszame-i gyek az Alkotmányba :.. “ BESZÉLGETÉS közben gyűlnek a többiek, kapát, zsákot, sorolót hoznak a vállukon. Az utolsó 3 hold napraforgó vetésére kerül sor. A zsákokban egy-egy szakajtó kosár vetőmag van. így csináljuk — mondja az elnök, mikor látja, hogy nem értem, mi történik itt. Nem akarunk mi kölcsönözgetni. összeszedjük inkább azt, amit az asszo- nyok félretettek. A kukoricával is így leszünk. Mindenki ad két szakajtóval, s azt cseréljük be jó vetőmagért. A magunk lábán akarunk járni — mankó nélkül —, mert ha megvoltunk egyéni korunkban segítség nélkül, akkor a közösben egymást támogatva sokkal nagyobb eredményt érünk el. Most még csak egy lovunk és két szarvasmarhánk van, de rajtunk múlik, hogy a 20 férőhelyes istállóban és a sertésfiaztatóban mostanhoz egy évre lesz-e állatállomány. ÍGY GONDOLKODNAK a szakoly! Április 4. TSZ tagjai. S ha így haladnak] a munkában, akkor Nagy Lajos is visz-I szájon közéjük, az olyan gazdák, mint] Szarvas János döntenek, és nemcsak a fiaikat engedik be a közösbe, hanem maguk is erre az útra lépnek. (S. A.) I Elaludt egy verseny értékelése A szovjet film ünnepe már hetek óta végétért. A j Népművelési Minisztérium Filmügyi Főigazga-! tósága azonban egyre késik az országos verseny értékelésével. Éppígy Irt- j sik a megyei értékelés is. Az újabb feladatok végzése közben a Moziüzemi I Vállalat dolgozói egyre kevesebbet beszélnek a ■ verseny értékeléséről. Pedig tagadhatatlan, hogy ezek az elvtársak igen nagy’ munkát végeztek. A megye túlteljesítette tervét, és ez az eredmény ■ nem magától hullott az égből. Nem lehet azon-; ban tudni számíthat-e. még egyszer a filmügyi j főigazgatóság ilyen lelkesedésre, ha. nem becsüli, a munkát? Reméljük, ezzel az értékeléssel nem várainak. olyan soká magukra, | mint a mezőgazdasági; szakfilm versenyértéke- lésével. Ezt a versenyt szeptemberben, hirdették, meg december 31-i zárás-' sál és az értékelés még ma sincs meg. Ügy gondoljuk, ha jó munkát várnak a megyei vállalatoktól, akkor azok joggal várhatnak ugyanilyen munkát a főigazgatóságtól. A Moziüzemi Vállalat dolgozói — úgy gondoljuk, — a szovjet film ünnepe alatt megtették a magukét, mint ahogy biztosan volt jó vonás a mezőgazdasági szakfilm- verseny szervezésében is. és biztosan maradt mun- j ka elvégezetlenül is. Az igazgatóság is dolgozzon gyorsabban, ha azt akar- i ja, hogy a megyékben még jobban menjen a munka. (ój) i a május elsejei felvonulásról Azt mondják, hogy Benczúr Gyula, a nyíregyházi születésű, gazdagecsetű világhíres festő a tirpákasszonyok ködmöneinek, kendőinek dús színein nevelkedett és az első ihletet a hófehér akácvirágos, menyasszonyi díszbe öltözött májusi nyíri táj adta neki. De mi lenne, ha kőbemerevedett szoborszemeiben még most is eleven tűz lobogna, s magához ölelhetné mindazt a sok színt, ragyogást, amit egy május elsejei felvonulás adhat neki itt Nyíregyházán is?! Szinte sajnálja az ember, hogy a palettás híresség már csak szobortalpazatáról szemlélheti a Széchenyi utcán a felvonuló nyíregyházi embereket, a városalapítók dédunokáit. Ha élne, bizonyára nem koptatná ecsetjét főurak és királyok selyempalástjának, hermelinköpenyének festésén, hanem képén a vörös és nemzetiszinű lobogók harsognának örömkórust úttörők, munkások, pántllkás- kalapú parasztok, táncosok, dolgozó nők és férfiak színpompás felvonulásának tavaszi színeivel. A régi kor festője a dolgozó nép május elsejét két féle színnel ábrázolhatta: feketével és vörössel. A gond, a szegénység, az elnyomottság fekete gyászszinével és a csendőrszuronyok ontotta vér vörös harci riadójával. Megelevenedik az emlékezés síkján előttünk a kép: kopottruhás munkások, munkásasszonyok vonulnak gyermekeikkel a zöldelö sóstói erdő tölgyei között a hármasdomb felé, mintha csak sétálnának. Az erdei utakon csendőrtollak, rendőrkordok villognak rémisztge- töen. Az erdő környékén a vetéseken keresztül, kerűlő- utakon, gyalogösvényeken mezítlábas parasztok igyekeznek szintén a domb felé. Ök a tirpák tanyák küldöttei. S az emberek, a dolgozó emberek képviselői találkoznak. Néhány harcos szó. de máris füttyentenek az őrszemek, csendőrlovak rugiatnak fel a dombra és a~ ünneplők közé gázolnak. Porfelleg, sikoltás — egy gyermeket eltiportak, egy asszonynak vére hull... Fekete, vörös... Hiába süt a nap, hiába zöldéinek a lombok: az emlékező csak a fekete és a vörös szint látja. És hogy a szabad májusok színei melyek? Arra igazán nem tud válaszolni laikus ember, erre a válaszra festőművészek képesek csak. Esetleg nyíregyházi festőművészek, diószegi balázsok, váci andrások, akik itt dolgoznak, itt születtek a hármasdomb tövén, a nagy tölgyerdő szélén felnövő és szakadatlanul megújuló városban. Még nem ismerjük az idei felvonulás teljes képét, de ha meglátogatjuk az üzemekben, termelőszövetkezetekben, vállalatoknál serénykedőket, már ízelítőt kaphatunk május elseje legszebb részéből. A dohányfermentáló munkásai élén a gyár napközi otthonának boldog kis polgárai vonulnak majd szép, tarka ruhában, zászlócskákat, kendőket lobogtatva. Aztán népi táncosok következnek virágos, forgó szoknyákban, lobogo ingben.. S közben fehér békegalambok röpülnek fel a tavaszi kékég sátorának feszítve szárnyaikat. A IV. számú iskola 250 úttörője, kék és pirosnyakkendősök egyaránt méltóképpen akarják ünnepelni és képviselni iskolájukat, amely az idén lesz 65 éves. S nincs olyan üzem, iskola, a városban, amelyik ne adna új, gyönyörűséges színfoltot a szép május elsejei felvonuláshoz — a dolgozók tavaszának ünnepéhez. S- I(Folytatás a- 2. oldalról.) hosszabban foglalkozott a „tiszta p’ártmunka” kérdésével/? A tanácskozás pedig azt bizonyította: a hiba az, hogy az egyes gazdasági munkákat nem tudják megfelelően átitatni pártmunkával, a termelés kérdéseivel nem tudnak úgy foglalkozni, hogy azt a pártmunka szemszögéből, annak eszközeivel vizsgálnák. A két. párthatározat, — amely á nők és a fiatalok kqzott. végzett politikai rnuhka megjavításáról szól —'.említése ezek nem megfelelő végrehajtása is azt mutatja, hogy hiba van a pártbizottság tömegszervezeteket irányító munkájában. Hiszed hosszú :dő elmúlt, míg ezeket a határozatokat megjelenésük után' újból elővették. Márpedig nyilvánvaló, hogy ha a párthatározatok papíron maradnak, — a gazdasági munkába is hibák csúsznak. Az egész tanácskozás helyesed 1 követelte, hogy a párthatározatok végrehajtásánál nagyobb gondossággal kell eljárni, Az ellenőrzésre nagj gondot kell fordítani. „A nép ezt értékelni fogja” — mondotta Lenin elvtársi A pártérte- kezlec helyesen mutatta meg: „Ha adva van. a heles irányvonal, akkor minden a tömegek között végzett serény szervező munkától függ. Csak a tömegeket lelkesítő, mozgósító kommunista munka képes a hozott határozatokat tettekre váltani.” Nemcsak a beszámoló, de a küldöttek felszólalásaiból is kicsendült az, hogy az utóbbi időben a járási pártbizottság munkatársai többet tartózkodnak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és községek pártszervezeteiben. Hiba azonban, — mint mondották is — hogy a segítségadás tartalmilag nem megfelelő. .4 tunácnok munkájáról A tanácsok munkájával alaposan foglalkozott a járási pártértekezlet, csak sajnos, elfeledkezett' arról, hogy itt is vannak pártszervezetek, amelyeknek igen nagy’ szerepük van abban, hogy milyen a tanács munkája. Alaposan elemezték, hogy a járási tanácsnál és a községi tanácsoknál mi akadályozza a tömegek körében végzett munkát. A járási tanács 1956-ban 3337 körrendeletét és ügyiratot kapott a hatósúgóktól és a felsőbb szervektől. Hasonló a helyzet a községi tanácsoknál is. A pártértekezleten arról is beszéltek, hogy a tanácsokban vannak MDP-eso- portok. de hogy azok milyen tevékenységet fejtenek ki, azt nem elemezték. Pe- . dig éppen a tanácsi párt■ szervezeteknek, MDP-cso- : portoknak a feladata az, ■ hogy küzdjenek a túlzott I papírmunka, a bürokratiz- I mus ellen. Az nem megolA járási pártértekezlei örömmel állapította meg, hogy az utóbbi időben sóikat fejlődött a termelőszö- I vetkezeti mozgalom. 1955 liözepétől mostanáig 7 új termelőszövetkezet létesült, s most összesen 21 termelő- * szövetkezete van a nagykállói járásnak. A beszámoló és a küldöttek alaposan mérlegelték a helyzetet és megállapították, hogy az eredmények (jobbak is lehetnének, ha a párt III. kongresszusának iránymutatását jobban alkalmazzák munkájukban. A tanácskozás nem elégedett meg azzal, hogy megállapította: 14 termelőszövetkezetben van pártszervezet, hanem elemezte azt, hogy ezek a pártszervezetek hogyan tevékenykednek, mennyire küzdenek az új I dás a tömegek között vég- I zeit munka megjavítására, I hogy csupán ki sgy üléseket szervezünk, mint ahogy azt Kovics elvtárs elgondolta. Igazuk volt azoknak, akik azt állították, hogy a tanácsainknál a tömegszerve- I zési munka háttérbe szorult, s a tömegszervezet feladatát nem eléggé tölti így be. Ezért joggal érte bírálat a tanácsot a küldöttek részéről. Seeilsült a íermelössötretkezeteLeí ’agro- és zootechnikai mód- szerek alkalmazásáért. Rá- I mutatott a leglényegesebb 'hibára is. A Inba az, hogy la tsz-agitáeióban nem vesz- ‘ nek részt a termelőszövel- i kezet tagjai olyan mértékben. mint ahogy az szükséges volna. Foglalkoztak ! ugyan a népnevelő koll'ek- I tívák munkájával is, még- |sem mutattak rá, hogy lé- I nyegében hogyan dolgozza- ;nak. Szinte minden felszó- i’aló megemlítette, hogy a ’ termelőszövetkezetek kevés segítséget' kapnak. Bírálták a gépállomások vezetőit, jágronómusait, az új termelőszövetkezetek patran.álóit, a Balkányi Állami .Gazdaságot, az itteni főagronó- must, a járás vezetőit s mindazokat, akik csak ígérgettek, de a problémák, a bajok megszüntetése érdekében nem tettek semmit. Az a felelősségérzet, amely a pártértekezleten megmutatkozott, arra engedett következtetni, hogy ezen a téren komoly fordulat áll be a közeljövőben. A pártértekezlet felhívta a kommunisták figyelmét, hogy fokozott gonddal ügyeljenek a lenini önkéntesség elvének betartására, s hagyjanak fel a felelőtlen ígérgetésekkel és bíztatásokkal, a tagosítással való „ijeszgetésekkél"’. Nem foglalkozott a párt- értekezlet jelentőségéhez méltóan az egyénileg dolgozó parasztsággal, s különösen nem a középparasztsággal. Radóczi elvtárs, a járási pártbizottság titkára felszólalásában helyesen mondotta, hogy bizony a dolgozó parasztokkal csak úgy foglalkoztunk, hogy megkérdeztük: teljesítette-e beadási kötelezettségét, vagy be akar-e lépni a termelőszövetkezetbe. A következőkben sokkal nagyobb gondot kell fordítani rájuk, s az agitációs munkában is több s-onddal kell foglalkozni velük A járási pártértekezlet j „A nénin levente“ Ny í rb ogd H u у b» n Idestova egy év telt el azóta, hogy a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat kul- túrmunkásai megkezdték ■Heltai Jenő „A néma levente" című vígjátékának i tanulását. Kezdetben nagy I gondot okozott nekik a I szereposztás, de vegülis sikerült. Február vege felé már készen voltak a darab ’ bemutatására. A premier március negyedikén este hét órakor volt. Az előadrís I jól sikerült. A díszletek, I amelyeket Nagy Sándor fő- 1 mérnök tervezett és Réti János ' i dolgozo ke- ! szítéit el, szépek voltak. Kosztümöket budapesti jel- I mezkölcsönzőből kértek. I A helyi bemutató után Bertceszen és RamocsaháI zán is telt ház előtt ját- I szóltak a Nyírbogdányi Kő- I olajipari Vállalat színját- I szói. A szereplők most úgy I tervezik, hogy a szakszer- I vezet és a kultúrotthon ve- I zetcinek segítségével több j vidéki vendégszereplés' is 1 vállalnak. lazt mutatta meg, hogy a já- i rás kommunistái .nagyrészt I ismerik feladataikat, s képesek is azokat végrehajtani. (f. к.)