Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-11 / 86. szám

4 195fi. április 11. szerda NÉPLAP ASSZONYOKNAK 4 LÁNYOKNAK OLGA TUDÓSÍTÓ LESZ Részletek Koptyajeva „Ivan Ivanovics“ című regényéből A nyári napköziotthonok megnyitásának előkészítése L „Munkás teveleső legyek ?“ — bz a foglalkozásom bi­zony csak szalmacséplés — mondta Olga olyan arccal, mintha egy harmadik em­berhez szólna, aki kettőjük között áll. — Ha tudná, hogy bánt, hogy nincs sem­mi komoly munkám... Most látom csak, milyen hibát követtem el a múltban. Le­hettem volna orvos, geoló­gus, műszerész, akármi, és... semmi sem lettem. — Ez úgy hangzik, mint­ha befejezte volna az élet­tét! — mondta Tavrov. — Pedig mi mindent csinálhat, ha akar! Miért nem pró­bálkozott meg az újságírás­sal? Kezdetben például rö­vid karcolatokat írhatna. — Munkáslevelező le­gyek? — kérdezte Olga bi­zalmatlanul. — Jajj, hogy maga mi­lyen! — kiáltott fel Tavrov, aki az asszony hangjában lekicsinylést sejtett. — Talán egy csapásra író akar lenni? — Eszem ágában sincs. Amikor idejöttem és meg­láttam, mi mindent csinál­nak itt és hogy milyen sa­játos a természet, csak­ugyan felmerült bennem a gondolat.., Valósággal bán­tott; miért nem irta meg még senki mindezt? De, hogy magam lássak neki... Nem, erre gondolni sem merek! — Nem is tanácsolnám, hogy mindjárt egész köny­vet írjon — mondta Olga, de arca komoly maradi. — Miért mulatságos? Azt hiszem, kitaláltam, mi ag­gasztja magát. Ha rosszul sikerül, megtudják... Ne a helybeli, hanem a területi i lapnak írjon. Kezdetben ne is a saját neve alatt. Akar- i ja, hogy témát adjak az első cikkéhez? Amikor Ukamcsanban voltam, vé­letlenül épen beszéltem a szerkesztővel. Jelenleg a bá­nyászok új munkamódsze­rei érdeklik, írjon a fúrá­sainkról. — De hiszen nem is tu­dom, hogy dolgoznak! — Jöjjön most velem a bányába. Logunov vár. Be­szélnem kell vele, maga meg mondja azt, hogy csak úgy kíváncsiságból nézett be. 2. „Ax első cikk“ Olga hazaérve átöltözött, rendbehozta haját és az íróasztalhoz ült. Ivan Ivanovics közben már otthon volt: a konyha­polcon sorakozó termoszok máshogy voltak letakarva, a tűzhelyen egy halom pisz­kosedény. Ügy látszik, meg­vacsorázott és elment a tanfolyamra előadást tar­tani. Olga először örült most a távollétének, szük­sége volt rá, hogy össze­szedhesse gondolatait, meg­próbálja papírra vetni a bányában szerzett benyo­másokat. Nem igen törte rajta a fejét, hogy mit is ír tulajdonképpen: elbeszé­lést, karcolatot vagy rövid újsághírt. Csak érzékeltet­hesse azt. ami ma megra­gadta. Eszébe jutottak is­kolai fogalmazásai meg­adott témákról. Akkor sen­ki sem jósolt neki valami nagy jövőt. Azóta sok év telt el... Határozott moz­dulattal mártotta be tollát a tintába, a tinta azonban jónéhányszor megszárad még a tollhegyen, míg vég­re az első sornak nekifo­hászkodott ... „Az ember lövöldözve ha­tol be a hegyek mélyébe, megingatja a világ kezdete óta mozdulatlan sziklatö- i megeket — írta Olga. —De nem saját meggazdagodá­sára kell az arany, nem is a munkaadójának, hanem arra, hogy itt is, meg az oszág másik végében is ker­tek viruljanak ki. utak ke­letkezzenek, hogy az egész országban jóllakott, jóöltö­zött és derüskedvű emberek élhessenek. Az a fúrás, aki egymaga négy gépet kezel, világosan látja maga előtt a jövőt. Biztos örömmel tölti el ez a tudat, amikor égő fáklyáját a gyújtózsi­nórhoz közelíti.,. Éppen a végére ért igény­telen kis írásának, amikor lépések hangzottak fel a szobában és Ivan Ivanovics keze vállára nehezedett. Olga összerezzent a várat­lan érintéstől és csillogó szemmel nézett férjére. Ar­cán elmélyült, boldog kife­jezés ült: Ivan Ivanovics akkor látta utoljára ilyen­nek, amikor még gyerme­két táplálta. — Mivel szórakozol? —• kérdezte a doktor és meg­csókolta. •— Hazajövök és senki sem fogad... Kinek írsz? — Tudod suttogta, for­rón átkarolva férje vállát és egyenesen szemébe nézve — az újságnak írok... leve­lező akarok lenni. 3. „Itt van nyomtatásban a műve I“ ,.. Egész éjjel búgott a sziréna. Reggel Olga, ahogy az ágyból felkelt, tüstént az ablakhoz futott. — Milyen idő van? — érdeklődött Ivan Ivanovics, miközben öltözködéshez lá­tott. — Olga reménytelenül le­gyintett: — Változatlan. — Jó hírt hoztam — kö­szöntött be Pava Romanov­na, amikor Ivan Ivanovics már elment hazulról. — Tudja, aranyásókról írt cikkét mégis csak kö­zölték. Még a múlt héten. Csak nem vettük észre — jelentette , ki Pava Roma­novna ragyogó arccal. — A férjem azt mondta, hogy olyankor fordul elő ilyesmi, ha egy munka hozzáértőbb ember kezébe kerül. Talán maga a főszerkesztő olvas­ta el. Kár, hogy nem a tel­jes nevét írta alá. Olga ügyet se vetett fe­csegésére. Az ujságlapra bámult. Keze reszketett. Igen azoknak a cikkeknek egyike, amelyeket a szer­kesztőség nem fogadott el... most mégis megjelent! Még a címét sem változtatták meg. Izgalmában szinte ki­rázta a hideg, majd meg lá­zas forróság öntötte el. Itt van nyomtatásban a műve! Még mindig kezében szo­rongatva az újságot, egy székre roskadt. Valósággal láz borzongatta. 4. „Ax újságnak dolgozni megtisztelő feladat“ —- Nagyon örülök, hogy megismerhetem! — mondta a területi lap szerkesztője. Felemelkedett székéből és a kissé elfogult Olga elé ment. Olga rendszerint maga­biztosan viselkedett, ám ide az áhított munka ügyében jött, képességeinek tudatá­ban, remélte, hogy elisme­résre talál — ettől volt iz­gatott. — Azonnal felfigyeltünk a cikkeire — folytatta szí­vélyesen a szerkesztő, mint aki értékeli az előtte álló képességeit. — Bár a vélemények kis­sé megoszlottak velük kap­csolatban... Enélkül nincs, az újság bonyolult, kényes dolog, ahogy mondani szok­ták: amit tollal megírtak, baltával sem lehet kivágni. De aztán mintegy össze­szoktunk, úgye? Olga, még mindig izgatot­tan, némán bólintott. — Nos hát — mondta a szerkesztő s nyugodt, köz­vetlen pillantással nézett rá. — Ha ezentúl is ugyan­így iparkodik, akkor, meg­felelő feltételekről gondos­kodunk. Állandó levelezői munkát ajánlunk fel a bá­nyakörzetekben. A különtudósító kötele­zettségeinek részleteiről majd a helyettesem tájé­koztatja. — Órájára pil­lantott. — Л sztahanovista gyűlésre sietek '■— magya­rázta a mozdulatát — maga pedig menjen a szomszéd szobába, ismerkedjék meg a szerkesztőség tagjaival, leen­dő munkatársaival. Várjon csak, majd bemutatom! Es­te értekezletet tartunk, ok­vetlenül el kell jönnie. — Eljövök! — felelte Ol­ga boldog mosollyal. Amikor a szerkesztőség­ből kijött, úgy repült, mint­ha szárnyai lettek volna... Este a szerkesztő tágas szobájában ült az értekez­leten. Sokan voltak. Többek között megvitattak egy téves adatokat tartalmazó cikket is, amely a napokban je­lent meg az újságban. Az a munkatárs, aki a hibát el­követte, hevesen mentegető­zött, ígérgetett és fogadko- zott. Itt nem törődlek egymás érzékenységével. — Olga cikkeit is megbírálták. Oiga figyelmesen hallga­tott. Örült neki, hogy apró írásairól megemlékeztek. — „Jó tudósító akarok lenni — gondolta, miközben érdeklődéssel nézegette új kartársait. — Mindenerőm­mel rajta leszek, hogy ne kelljen engem is megpiron- gatniok, mint ezt a fiatal­embert...” . Pártunk és kormányza­tunk állandó óvodák, isko­lai napközi otthonok bőví­tésével, új intézmények lé­tesítésével gondoskodik ar­ról, hogy a dolgozó anyák biztos helyen tudva gyer­mekeiket, nyugodtan végez­hessék termelő munkáju- ■ kát. , Lehetővé teszi továbbá a nyári mezőgazdasági műn- j kák idejére idénynapkózi ! otthonok szervezését. A f községekben, termelőszövet- ! kezetekben létesülő nyári i napközi otthonok elősegí- I tik a nagy mezőgazdasági i munkaidőben olyan anyák munkáját, akik gyermekeik miatt eddig csak háztartás­sal foglalkoztak. A tapasztalat azt mutat- ; ja, hogy a dolgozó anyák megyénk területén élnek ez­zel a lehetőséggel. Tavaly járásaink 3341 gyermek el­helyezését tervezték s ezzel szemben a nyár' folyamán 4493 gyermek iratkozott be idénynapközi otthonok­ba. Ajakon 30 gyermek étkeztetésére volt költ­ségvetési keret, míg a jelentkezettek száma a 6(1 főt érte el. A jól megszervezett és helyesen irányított idény­napközi otthon nevelő mun­kája igen jelentős a gyer­mekek életében is. A gyer­mekekbe beidegződve a a kulturális, higiénikus szo­kások, helyes elképzelést nyernek az őket körülvevő életről és a természetről. Megtanulják: hogyan kell együtt játszani, dol­gozni, egymást segíteni. A nyíregyházi járás MNDSZ szervezeteinek életéből Az ibrányi MNDSZ a szülői munkaközösséggel karöltve kézimunka kiállí­tást rendezett az elmúlt héten és megtartotta a főzőtanfolyam záróvizsgá­ját is. Az óvodások mű­sorral szórakoztatták a részvevőket. A bevételből 250 forintot juttattak el az árvízkárosultaknak. 50 taggal alakult meg Nagyszálláson az MNDSZ. Az asszonyok vállalták, hogy április 4-ig lebonyo­lítják a bélyegeladést. Vállalásukat teljesítették. Április 4-én teadélutánnal egybekötött ünnepi gyű­lésen osztották ki a tag­könyveket. № A rakamazi MNDSZ áp­rilis 15-én kézimunkakiál­lítást rendez. A kiállítás egyben záróvizsgája a ké­zimunka szakkörnek. A bemutatott tárgyakat a szakkör tagjai készítették a téli foglalkozásokon. üt Vágner Jánosné ibrányi MNDSZ-asszony. járási tanácstag a körzetéhez tartozó hátralékosokká rendszeresen elbeszélget ; beadással kapcsolatos problémákról és ezzel nagy segítséget ad a be­gyűjtési szerveknek. üt Bervecz Béláné, Rome Jánosné és Oláh Miklós- né ibrányi egyénileg dol­gozó parasztasszonyok már Paszab községben, ahol a községi pártszervezet vezetésével, a tanács a tantestület és a lakos­ság nagy részének tá­mogatásával rendbehoz­1 ták a napközi otthon helyiségeit. Részt vettek a berendezés beszerzésében, elkészítésé­ben. 45.000 forint értékben járultak hozzá a napközi otthon működéséhez, a he­lyi tsz. zöldségfélével és gyümölccsel segítette az ott­hon konyháját. Legfontosabb feladat, hogy alkalmas, tiszta épület, megfelelő környezet várja a gyermekeket. Ezért nagyon fontos a napközi otthon ve­zetők helyes kiválasztása-és olyan épület biztosítása, amely nem ütközik más ok­tatási munkába. Például: ne iskolaépületben helyez­zék el a napközi otthono­kat. Tovább kell fejleszteni az úttörőknek azt' ’a mozgalmát, amelyVén játékokat készítettek az ■ óvodások számára. Az idénynapközi otthonok beindítása és működtetése a község társadalmának közös ügye. Ezért a községi tanácsoknak több gondot kell fordí­tani a napközi ottho­nokra. Tovább kell fejleszteni a tsz-ek által elindított ered­ményes patronáló mozgal­mat, hogy a napközi otthon lehetőleg tsz. épületben le­gyen elhelyezve. GÉCZI LÁSZLÓMÉ megyei tanulmányi felügyelő. Kifejlődik bennük a baráti érzés, szülők és idősebbek iránti tisztelet, igazságérzet, becsületesség, a napközi ott­hon tulajdonának megbe­csülése stb. A gyermekeknek az őket körülvevő élettel és természettel való megismertetése nem­csak erkölcsi nevelésük szempontjából lénye­ges. hanem értelmi fej­lődésük és esztétikai I nevelésük szempontjá­ból is. Az idénynapközi ottho­nok jelentősége évről-évre növekszik, s ez évben külö­nösen fontos jelentőséget kap. Az időjárás kedvezőt­len volta miatt a tavaszi mezőgazdasági munkák el­végzése, összezsúfolódik.. En­nek következtében minden munkáskézre, így az anyák segítségé­re is szükség lesz né­pünk kenyerének bizto­sítása érdekében. A megyei, valamint a já­rási MNDSZ-szervezetek munkatervében központi helyet foglal el az idénynapközi ottho­nokkal való törődés a napközi otthon szebbé, barátságosabbá tétele érdekében a társadalmi munka megszervezése. Lelkesedéssel vállalták ön­álló tsz. napközi otthonok szervezését. Ez a lelkesedés is azt bizonyítja, hogv fel­ismerték a napközi otthon jelentőségét. A társadalmi összefogás­nak szép példáját láftlík az elmúlt év folyamán ; Túl a vízen. túl a nádon. • Hová a szél hálni (ár. ■ Élt egyszer egv öregasszony — j Elveszett a neve már. teljesítették egész évi to­jás- és baromfibeadásukat. K. Varga Józsefné 5 hol­das újfehértói egyénileg dolgozó parasztasszony vállalta, hogy május 1-re egész évi tojás- és barom- fibeadását teljesíti. 1 : I I Ajándék a mohácsi I iskolának A nyíregyházi tanító- 1; nőképző ifjúsága el- ; I; határozta, hogy iskolai : I. szemléltető segédesz- , I közöket ajándékoz az ' i: árvízsújtotta mohácsi ■ iskolának. Szándékú- '■ | ■ kát már közölték is az ■ 1 iskola vezetőségével. I, Válaszul az alábbi le­I relet kapták. 1 ; ..A felajánlott szsm­: léltető eszközöket kö- ' I szönjük és azt a szere- ' tetet, mely árvizsúj- i ; tóttá iskolánk iránt I. megnyilvánul. A szem- . 1 .' léltető eszközöket Но- ’ i ; morodi (Mohács-sziget) ; i. 'kólánk részére kér-. (’ iük megküldeni.“ 7 Horn is bal. hogy elfeledte­* » Hiszen a név mire |o? t úbv nevezem, ahogy mások;, Neve csupán — Nagyanyö. Sokszor jártam én is nátós.r Háza — mint a patyolat,, Álmomban még mindig Iájóm: Kertjében üt. varrogat?’ '' Körülötte fákon ülnek. Hallgatnak a cinegék. S mint a nvüzsgö aranvmíhck. úgy rajzanak a mesék. Egyiket a másik után Mondja, mondja Nagyanyój — élt egyszer egy kisleányba. Arca szép, a szive ló... , : — Volt egyszer egy öreg medve. Dirmegö és tlörmögő. Mézet akart lopni, s közben Hozzáragadt a fedő... Hol volt, hol nem. Nagyanyörka. Mesemondó Nagyanyám. Mikor meghalt, örökségbe Л meséket hagyta rám. P0UMANICZK1 MÁRIA gimnáziumi tanutó Hyári ruhamodellek téli körúton A lipcsei divattervezők tel dcekáu pompás tavai-/. 1 és nyári ruha-koldiekcióka-t áUítot. tak öbí»7e. amellyel három hó- napoe körútra, indultak az MDK minden részébe Sok üzem dol­gozói saját kultúrtermükben csodálhatják mee a perionból, ízléses mintájú műhelyemből és ец-véb anyagokból készült ruhti. költeményeket. Különösen szé­pek a. gyürhetetlen pasztell­színű műrostanyagokból Ké­szült ruhák. A legtöbb hvan ruhát a hoászított szűk derék és bő haraneszoknva jellemzi. A kosztümök ugyancsak követik a. derék és csípő vonalát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom