Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-08 / 84. szám
1956. április $, vasárnap NÉPLAP KEDVES VENDÉGEK SZABOLCS-SZATMÁRBAN Hazánk felszabadulásának 11. évfordulóján kedves ! vendégek látogattak el megyénkbe. '50 Kárpát-ukrajnai küldöttet része Kisvárd lra is ellátogatott. Vendégeink meglátogatták a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat, elmondották, hogyan élnek, dolgoznak. Hamar, megbarátkoztak egymássá Néhány üdvözölhettünk Záhonyban, akiknek egy . a vendégek és vendéglátók, ép a találkozóról: elmondotta, hogy A kárpát-ukrán vendégek látogatása a Vulkánban Vendégeink csütörtökön délelőtt ellátogattak a.Kis- várdai Vulkán Vasöntödébe is. Az üzem bejáratánál a dolgozók küldöttsége fogadta őket. — A homlokzatra erre az .alkalomra egy remekbe készült vörös csillagot készítettek a. dolgozók. Berényi Ferenc elvtárs, az üzemi pártbi-. zottság titkára üdvözlő szavaiban milyen nagy öröm számukra a küldöttség látogatása. Beszélt arról, hegy milyen nagy lelkesedéssel tölti el az üzem dolgozóit az SZKP XX. kongresszusa, majd elmondotta, hogy a felszabadulás 11. évfordulójának I tiszteletére az üzem dolgozói eddig soha nem látott eredménnyel készültek. — Márciusi tervüket 121.7 százalékra, a negyedéves tervet 117 százalékra teljesítették a' Vulkán dolgozói, ezzel, teljesítették az élüzem cím elnyerésének . feltételeit. A köszöntő beszédben a szovjet delegáció vezetője Jurij Vasziljevics elvtárs mondott beszédet/ majd, a Vulkán dolgozóinak nevében l Rátkai Irén ajándékot j nyújtott át a , kárpit-ukrán I küldöttségnek, amit a vendégek hasonlóval' viszonoztak. A küldöttség tagjai meg- j tekintették a gyár üzem- ; egységeit, és a jóléti intéz- j ményeket. A látottal; meg-1 elégedéssel töltötték el ’ az elvtársakat. Az üzem meg-í tekintése után megvendé- j gelték.a delegáció tagjait a Vulkán dolgozói, ahol a szolyvai vegyigyár igazgatója az ottani kollektíva üdvözletét tolmácsolta a Vulkán dolgozóinak. Rüll j Sándor, az üzem igazgatója; ezután a delegáció nőtag-■ jainak egy-egy játékvasalót • nyújtott át ajándékképen, f Meleg baráti légkörben folyt le a találkozás, ami nagy örömmel töltötte el az üzem valamennyi dolgozóját, Örülünk annak, hogy hozzánk is ellátogattak a szovjet vendégek és valamennyien, arra törekszünk, hogy még szebb eredményekkel pecsételjük meg ezt az igazi barátságot. Papp András és Sipos Gyula j tudósítók. 1 A kárpát-ukrán vendégelt és a záhonyi párt-, tömegszervek, valamint az intézmények a hála és kegye-, let koszorúit helyezték el a szovjet harcosok emlékA vendégek egy csoportja megláto-i gáttá a záhonyi Üj Föld Termelőszövetkezetet is, ahol megtekintették a tsz. belső gazdaságát. — Benedek György elvtárs, a beregszászi Kalinin kolhoz szocialista munka hőse címmel kitüntetett agronómusa a tsz. tagjaival beszélget. (Balasa I. felv.) pár perc telt él hogy a Tisza hídja Alig azóta, felől befutott a küldöttség vonata a záhonyi állomásra. Kocsány Gyula elvtárs üdvözlő szavaira válaszol Jurij Vaszíljevics Ilnyickij elvtárs, a küldöttség vezetője. A tolmács Szorgalmasán fordít. Szerencsés életünkről 1 beszél. Igaz minden betűje. Szerencsés ez az élet. S a szerencse ott termett 1945-ben,, az akkori április 4-én. * Kisvárdán a gépállomás Udvarán már sokfelé kell figyelni. Akad nézője a grafikonoknak, a gépeknek, a laboratóriumnak, az élenjáró dolgozók szép tablójának. S a szovjet’ vendégek szorgalmasan jegyezgetnek, fényképeken örökítik meg a látottakat. Nem; csodálkozna rajta senki, ha Huszti István anarcsi tsz-tag 50.000 forintos évi jövedelméről ungvári újságok írnának. ’ ■ ■ •>£ Mindenütt, ahol megfordultak vendégeink, auto- grammgyűjtők ifjú csapataival találkoztak. Az egyik túlbuzgó úttörő még Fekszi elvtársat, a megyei tanács elnökét is unszolja egy aláírásra. Alig lehet lebeszélni róla. Megszámolta a vendégeket, amikor leszálltak a vonatról, Egynek az aláírása pedig még mindig hiányzik.. * öt perc elég az autóbusznak, hogy az étteremtől kiérjen a kísérleti gazdaságba. S ez az öt perc arra is elég, hogy pár szót megtanuljunk. Az Ukránok pélJurij Vasziljevics Ilnyickij elvtárs, a Karpátukraj- nai területi pártbizottság titkára válaszol az üdvözlő beszédre, amit nagy tapssal fogadnak a záhonyiak, , T| ■ ■■■ -■ ■ ■ ! ~ A kölcsönös üdvözlés után barátságos kézfogással pecsételik meg a barátságot a vendégek és a veadíg- íálók. í Isz volt és hetek óta. ''S sötétek a nappalok, mint a kegyetlen tömlőé. Nagyecsed félt, remegett és bujt mindenki, aki csak tudott. A dob megperdült s a vészkiáltás végigfutott a népte- len utcákon, udvarokon: a község ifjúsága két órán belül jelenjen meg a vásárterén. A dobszó elhangzott, de senki, egy ifjú lélek sem indult a vásártérre. Jegyzők, csendőrök uem voltak immár. Hatalmukat porba hagyva futottak el, s akik maradtak a nép gyűlöletében, azok hallgattak, mint a begyepesedett sir. És az SS haramiák fogcsikorgatva kutattak áldozatok után ... Az apák, anyák a legrejtettebb helyekre vezették fiaikat, eldugták, bújtatták leányaikat. Könnyes szemmel simogatták felnőtt gyermekeik arcát: maradjatok csendben, míg nem szólunk, 4 fiúk közül legtöbben a láp felé vették útjukat a hajlatokon, rejtett dűlőkön keresztül. S mily jó volt, hogy az ősi mocsártenger még mindig megmaradt annyira ősinek, és rejtelmesnek, hogy eltakarta a beléhúzódókat. A nádasok, zsombékos részek még a szívdobogást is felfogták. Az én legjobb cimborám, Imre Karcsi is a lápra ment. Vele együtt tervez- l gettük már a bálba, a fa("fájii/es Dinadat luba járási .. és titkon én is őriztem legbensőmben egy szőke, hamvas arcú, kékszemű leányt s ő is vett már egynek tükrös-mézes szívet. Lesz-e tovább? Lesz-e mindebből valami? Lenni kell, mert mi még nem is éltünk, a mi nemzedékünk még soha nem élt, amióta úrrá és szolgává hasadt a világ. A temető végiben sok a kúp kóró. Ez talán nem kell azoknak a nagy láncos SS csendőröknek, ezt talán nem dúlják szét azok, akiket még a pólyásgyermekek se lássanak.. meg, ha félelemnélküli emberré akarnak nőni... Anyám belegöngyölt ugyan két karéj kenyeret, meg egy kicsiize darab szalonnát egy kosé-, ruhába, de nem tudtam hozzányúlni. Ki tud ilyenkor enni? Ültem az egyik kúp kóróban és vártam, szüntelenül vártam,, hogy mikor nyúl be értem apám hívó keze. De a másik pillanatban arra gondoltam: vajon átérné-e a körbeállított kórósort egy veszett vadságban kihegye- ződött SS szuronya? fyagyecsed felett még L ’ soha nem volt ilyen hosszú az éjszaka. De ilyen félelmetes és ijesztő sem. a ma-' jut az ugor dául így mondják gyárt: „uhorszkij”. Régi történelem ember eszébe az nyelvtől az ugorokról. S a történelmet folytatja, is Méhes György ignéczi tanító. Bölcs Jaroszláv, Könyves Kálmán korát idézi. Történelmet tanít Kárpát-Ukraj- na gyermekeinek, Azt tanítja: mindig jó származott' belőle, ha egyetértett az ukrán és a magyar.. 4 A hajnal végtelen lassú-1 Sággal bomlott szét. Egyszerre csak azt veszem észté, hogy az egyik kicsi nyíláson, a száraz levelek között benyúlik hozzám a kelő nap egyik' aranyul ja. Égisz a mezítelen lábamig ért és a hideg éjszaka után mily jól esett a meleg és fényes napsugár! Vajon kinek és miért fényesedéit így ki ez a virradat? Hatalmas dörrenés kongott fel a szép reggelben, de a nap tovább sütött. Aranyujja, amelyikkel benyúlt hozzám a kúp kóróba, meg se rezzent. Kívülről megzörgött az egyik kéve. Apám tette odébb és leguggolva nézett be hozzám. Nagyokat nyelt, erőnek erejével s borostás álla feljebb kerekedett, mert a sírás az nagyon nehéz a férfiembernek, a családapának. Sokkal de sokkal, nagyobb erőt kíván, mint a vasekét nyújtott karral feltenni a szekérre, vagy mint egy magyar zsák búzát vékába állva vállra emelni... De amikor apám könny * szalmáséin bajuszára ' uI lőtt, ott már a mosoiya I nyílt ki. Egyszerre mindkét I karjával nyúlt értem: — Gyere, gyermekem. Ideg menekültünk. Elmentek a kutyák. Mindenem zsibbadt, gém- ■i’' * beredett volt a sokáig való egyhelyben kucorgóétól s így jó volt, hogy apám magához ölelt erősen és megcsókolt. Csókolta az ő nagy fiát, amire nem emlékeztem, hogy mióta kikerültem a bölcsőből, valaha is ilyen határt engedett, volna neki a szegénységgel folytatott örökös küzdelme. Én így bújtam elő a napsütéses októberi reggelen s a többiek is hasonlóképpen, hogy alig egy óra múlva ott gyűljünk össze a Kraszna hídja mellett. A Kraszna hídja? Nem. Az ugyan már nem volt híd, csak roncs. Összerokkant vas- és betonhalmaz. Ennek a felrobbantása dörgött bele a fényes virradatba, hogy a hitleri farkasok még a kétségbeesett menekülésükben is csak rombolni és pusztítani tudtak. Álltunk és szüntelenül gyülekezett a tömeg, hogy lássuk, várjuk azokat a bátor, igaz hősöket, akik visz-t szaadtak minket anyáinknak, apáinknak. S amikor megláttuk közülük csak a legelsőt is, éljent kiáltottunk! Ősz volt, de a mi életünkben örök tavas? nyílt. (A. B) ZÁHONYI ÉS KISVÁRDAI EMLÉKEK A záhonyi állomás ünnepi díszben várja a vendégeket, . Az épületen orosz és magyar feliratok üdvöz- lik a kedves ; vendégeket. A fogadásra összegyűlt záhonyi dolgozók figyelmesén halíga ják K'ocsány Gyula elvtárs, .az MDP.Sza- bp’es-Szatmár megyei végrehajtó bizottsága titkárának üdvözlő -szavait.
