Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-29 / 102. szám

Több levelezőnk kérdezi Az én spoitom a levelezési sakk leveleben, hogy miről ír­jon. Erre ez. a válaszunk: írjanak szabadon! Olyan dolgokról, amelyek érdek­lik az újságot, az újság olvasóit, de olyan dolgok­ról is, amelyekről talán úgy gondolják, hogy nem érdekesek a szerkesztőség­nek. Levelük szóljon a párt és kormányhatároza­tok megvalósításáért folyó harc eredményeiről, vagy fogyatékosságáról — egy­formán értékes a szerkesz­tőségnek. Mutatkozzon meg írásukban a do' gozó tömegek hangulata. írják meg bátran azt is. hogy a dolgozó tömegek mivel nem értenek egyet. Ves­sék fel bátran javaslatai­kat. melyek a hibák kija vitását, előrehaladásun­kat szolgálják. A közér­dekű közlemények mellett egyéni mondanivalójukat, problémájukat is fcáir.'.n , írják meg. Mégis milyen levr’et vár a szerkesztőség a követke­ző hetekben? -- kérd zik azok a levelezők, tudósí­tók, akik rendszeres: n ír­nak a lapnak. Sokkal több olyan leve­let szeretnénk közölni a következő időben, melyek a dolgozók véleményét tar­talmazzák a jelenlegi nem­zetközi helyzetről. Pártunk Központi Vezetősége az ország nyilvánossága elé tárta népgazdaságunk II. ötéves tervének iiá'ycl- yeit. Várjuk, hogy a dol­gozók megírják ezzel kap­csolatos véleményüké * : ki­ki a maga munkát: rület.’n hogyan akar hozzájárulni a terv sikeres megvalósí­tásához, esetleg milyen módosítást javasol a terv­hez. Több levelet szeretnénk közölni üzemeink terme­lési harcáról, a munkaver­senyről, a technika fej­lesztéséről, takarékossági és minőségjavítási mozgal­makról. A mezőgazdaság­ban a tavaszi munkák gondos végzése, a termés­hozam növelése érdekében tett intézkedések leíiá a bizonyára érdekelni fogja az olvasókat. írjanak párt­szervezeteink életéről, kul­turális eseményekről, köz­ségeink. járásaink életé­ről. Az élet, a munka nagyon sok érdekeset, említésre méltót hoz magával nap nap után. Van miről írni, s mi minden levélnek örü­lünk! Várom a választ Örülök, mikor levele­met olvasom az újságból. Egy idő óta azonban nem küldtem leveleimet a szer­kesztőségnek. Ez azért volt, morf égymás után két le­velemre sem kaptam vá­laszt, Az a kérésem, bogy a Nénlan sokkal pontosabban és kielégítőbben válaszoljon. Darvas Lászlóné országgyűlési pótképviselő, levelező. VÁLASZ: A szerkesztőség komoly figyelmeztetésnek veszi a bírálatot és a továb­biakban javítani fog a fo­gyatékosságon. 16 éves koromban tanul­tam meg sakkozni édes­apámtól, aki még ma is ver­senyez, pedig már 73 éves. Érettségi után Biharban dolgoztam, s játszótárs hiá­nyában rátértem a levelezé­si sakkra. Első ellenfelem a csehszlovák Polák Lajos volt, — aki ma is jóbará­tom — benevezett egy nem­zetközi versenyre. Ügy meglepődtem, hogy ijedtem­ben megnyertem a versenyt. Aztán sok versenyben vet­tem még részt. —A háború előtt az európai bajnokságon legyőztem az előző európai bajnokot. A felszabadulás előtti 12 éo alatt két versenyen vehet­tem részt, most három év alatt 18 versenyen mérkőz­tem és megszereztem a mesterjelölti minősítést. 18 levelezési versenyen vettem részt, ezeken általában mindig első voltam. A két országos bajnokságon egy­szer harmadik, egyszer má­sodik voltam. Megszereztem a jogot a középdöntőben való részvételre, és kiérde­meltem, hogy olimpiai és országos válogatott vagyok^ Ami pedig a Néplapot il­leti, életre akarok hívni benne egy sakkrovatot is, hiszen megyénk sakk élete az utóbbi időben olyan mér­tékben fejlődött — országos viszonylatban a második —' hogy erre feltétlenül szük­ség vun. Brilla-Bánfalvi Sándor sporttudósiló. Megváltozik-e P. Tóth Imre ifjúmunkás ? A kisvárdai Vulkán Vas­öntöde igazgatói irodájában egy hete fontos megbeszé­lést tartottak a vállalat ve­zetői. Ott volt a DISZ-tit- kár és a pártvezetőség is. A megbeszélés P. Tóth Im­re ifjúmunkás, formázó több esetben történő igazo­latlan hiányzása miatt volt. P. Tóth Imre lánycsképű, megnyerő külsejű fiatal DISZ-tag. Becsületes mun. káscsa’ádból származik. — Negyven tanulótársa kö­zött mindig a legjobbak közé tartozott, ö volt, aki először kérte, hogy önál­lóan dolgozhasson. Amióta letette a segédvizsgát, meg-, változott. Kilenc napon ke­resztül úgy jött el regge­lente otthonról, mintha a gyárba jönne dolgozni, holott a barátokkal az ut­cán és titkos helyeken csa­vargással töltötte idejét. —< Édesanyja, aki büszke ke­reső fiára, nagy gondos­sággal készítette el minden Büsikeséa fevelezönek, iKdósíténak lenni 1 l óleső érzés az, hogy •r egyszerű dolgozó ír­hat az újságba. Szép hi­vatás levelezőnek, tudósí­tónak lenni, megírni az eredményeket és hibákat, a dolgozók véleményét. Jóleső öröm, amikor a kisvárdai dolgozók eljön­nek hozzám, elmondják problémájukat, hogy mint tudósító írjam meg a Néplapnak. Öröm, mikor azért jönnek, hogy ered­ményüket adjam hírül az újságon keresztül a me­A levelezőt, tudósítót mindenki figyeli: vajon hogyan él, hogyan dolgo­zik, hogyan mutat jó pél­dát. Én eszerint igyek­szem élni. Közel nyolc éve írok a Néplapnak, s büsz­kén gondolok rá, hogy mennyi sok levelet ír­tam. Egy alkalommal a Kisvárdai Vágóhídról ír­tam bíráló cikket. A cikk után megszűntek a rend­ellenességek. Nyolc év alatt sok dol­gozó ember kezébe adtam is sokan leveleznek a Néplappal. Cikkeiket ket­tős örömmel olvasom: az­zal az örömmel, mely az eredmény olvasása köz­ben ér, s a másikkal, hogy én tanítottam erre. Gábor nevű kisfiam és Kati nevű kislányom is szorgalmas levelezője a Néplapnak. Több könyv­jutalmat kaptam már a szerkesztőségtől, de úgy érzem, hogy mindennél több a dolgozók felém irányuló szeretete, meg­becsülése. Hován József gyének. a ceruzát, akik közül ma kisvárdai tudósító. reggel a fiú ennivalóját, s számított néhány száz fo­rintra a fiú keresetéből —< ezen a megbeszélésen pa­naszkodott. A fiú szégyelte Tossz vi­selkedését. A vezetőség an­nak tudatában, hogy sza­kítani fog utóbbi életmód­jával — úgy határozott, hogy egy hónapi próbaidő­re visszatartják a vállalat­nál. Rubóczky Józsi bácsi, aki a szakmára tanította, kérte, hogy őhozzá osszák be munkára a fiút, s bízik benne, hogy P. Tóth Imre ifjúmunkás megváltozik, újra élenjáró lesz a terme­lésben és a munkafegye­lemben. Sipos Gyula üzemi tudósító. Több mint 500 Néplap levelező Az újság egyik fontos feladata, hogy minél köze­lebb kerüljön a dolgozó tömegekhez. Ezt a feladatot csak úgy tudja betölteni, ha nemcsak a hivatásos újság­írók írják a lapot, nemcsak a belső munkatársak meg­látásaira, élményeire, tapasztalataira támaszkodik, ha­nem igénybeveszi, segítségül hívja olvasótáborát, a dol­gozók széles tömegeit: a munkás és paraszt levelezőket. A munkás és paraszt levelezők a pártsajtó hadse­rege. Hűséges segítőtársak, akik az újságot hozzásegítik ahhoz, hogy eleven, érdekes legyen és tükrözze, szer­vezze, segítse azt a hatalmas munkát, amely az üzemek­ben és falvakban napról napra folyik a szocializmus építéséért. A Néplap örömmel adja hírül, hogy több mint 1500-an írnak már a megyéből a lapnak. Több mint 500 állandó levelezőnk van. akik havonta 5—20 levelet írnak. Ezek a munkás, paraszt és dolgozó értelmiségi levelezők, öregek és fiatalok felismerték a nyomtatott szó erejét, mely még nagyobb tettekre lelkesít, mely­bírálatával elősegíti a hibák kijavítását, az embe- rek tudatának formálását. Lapunk levelezői és tudósítói harcos szószólói népünknek. Segítik az előrehaladást azzal, hogy nem nézik tétlenül a hibákat és nem men­nek el szemethunyva a szép, a lelkesítő eredmények mellett, hanem megírják azokat. Márciusban és áprilisban is több mint ezer levelet kapott szerkesztőségünk, s ezeknek több mint egyhar- madát közöltük az újságban. Egyszerű szavakkal írott levelek ezek, melyek életünket, eredményeinket, hibáin­kat tükrözik. Nekünk minden ember véleménye, javas­lata, meglátása számottevő. Sokra becsüljük a levelek íróit, bennük az igyekezetét, hogy írásukkal is segíteni akarnak. „A Szabolcs-Szatmári Néplap levelező“ első szá­mának megjelenésekor szeretettel köszöntjük levele­zőinket, tudósítóinkat. Arra kérjük őket, hogy ezután is szorgalmasan, bátran írjanak a Néplapnak. írjanak örömmel a jóról, s türelmetlenséggel a hibákról. Ha akadna valaki, aki gátolja a levelezést, elfojtja a bírá­latot, ne tegyék le a tollat, a Néplap megvédi üldözőitől őszinte levelezőit. írjanak azok is, akik még nem írtak. Sztálin elvtárs szavaival küldjük a bíztatást: „A mun­kás írók nem készen hullanak az égből, csak lassan­ként az irodalmi munka folyamán nevelődnek ki. Csak bátrabban kell munkához látni: egyszer-kétszer meg­botlik az ember, aztán mégis megtanul írni...“ Szerkesztőségi üzenetek: Fejérvári Pál fehérgyarmati levelezőnknek: Rövidesen medá- tösatjuk munkahelyén és intéz, kedünk. hoev ne lehefwen sem­mi hátránya a levelező? miatt. Szilágyi Cyula nyíregyházi MÁV fütöházi levelezőnknek; A fütőház vezetőségét levélben figyelmeztettük, hogy nincs jo­ga. a. levelező levelét cenzúrázni. Ne riadjon vissza a hibák fel­tárásától és megírásától. „Mindenkit kérünk, de különösen a munkásokat, hogy levelezzenek velünk, írjanak lehetőleg minél többet hétköznapi életük­ről, érdekeikről és munká­jukról. írjanak egyszerű le­veleket is. hogy fenntartsák a kapcsolatot a szerkesztő­séggel.” (Lenin) ÉLJEN MÁJUS 11 Szovjet, kínai, koreai, kárpátukrajnai és többek kö­zött jugoszláv pajtásokkal is levelezek. A tőlük kapott levelek nagy örömet okoznak, s nagy érdeklődéssel ol­vastuk az iskolában a pajtásokkal. Május elsején nagy szeretettel gondolok külföldi barátaimra, akikkel leve­lezek, akik elküldték május 1-i üdvözletüket és azokra is, akik szerte a világon velem együtt harcolnak a sza­bad, békés, boldog életért. ACZÉL ATTILA nyíregyházi levelező. Jó híre van a Nagyeesedi Gépállomásnak! A múlt héten Nagyecse- den dolgoztam. Az esti be­szélgetések folyamán, melye­ket a dolgozó parasztokkal folytattam, arról értesültem, hogy a Nagyecsedi Gépál­lomás nagy becsben áll a dolgozó parasztok előtt. — Jól szántanak a traktoro­sok. Különösen a vontatót dicsérik, hogy 7—8 szekér trágyát visz, ki egyszerre, s a költség olyan olcsó, hogy azért a pénzért lóval, vagy tehénnel szekeren nem ér­demes kivinni. A dolgozó parasztok egymásnak se­gítve igyekeznek gyorsan felrakni a trágyát, hogy a vontatót minél jobban ki­használják. így barátkoznak meg fokozatosan a gépesí­téssel Szabó József tudósító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom