Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
NÉPLAP 1956. április 4. szerda 'i Márványból, kőből és egyszerű fából készült csillagos emlékművek hirdetik : л magyar nép szabadságáért elesett szovjet hősök örök dicsőségét. Am ott élnek . népünk emlékezetében az elesettek mellett azok az élők is, akik nálunk jártak, ' földünkön harcoltak. Szinte minden falunak meg van a maga Ivánja, Andreje, a ! aarmonikás szovjet katona, aki bátor, vidám és végtelenül jó szívű. Róluk szólnak .alábbi levelek. fiz április 4-i munkaverseny győztese a császárszállási lí filketinány Termelőszövetkezet „Rám mosolygóit és hamar megbaralkoziunk...“ Ültünk az óvóhelyen és vártuk, hogy a pince ránkszakad. Nagy volt a rémület, a íutkosás. Hat eves voltam. Anyámmal a halált vártuk, amely a fejünk fölött lebegett. Állandó rettegés közt telt el másfél hónap. — Jönnek az oroszok! —. hallatszott a hír, s némely ember azzal rémisztett bennünket, hogy hóhérok, szörnyetegek jönnek. Az ajtó közelében voltunk. — Egyszer nyílt az ajtó és belépett két mosolygós arcú, fiatal szovjet katona. Az egyik észrevett és az ölébe vett. Megajándékozott egy babával. Rámosolyogtam, és hamar megbarátkoztunk. Bánhidi Vera Tarpa. Hősök voltak... „.,, Nagyon vártuk a felszabadító szovjet csapatokat Tunyogmatolcson. Ott álltunk a lerombolt Szamos-hídnál. Köteleken ereszkedtek és úgy jöttek át a Szamoson hozzánk. Hősök voltak. A harc hevében nem halt ki belőlük az emberi érzés, a szeretet. Nagyon szegények voltunk. Egy orosz gépkocsivezető minden nap eljött hozzánk. — Cukrot és kenyeret hozott a gyerekeknek és sorra csókolgatta őket, mintha övéi lettek volna... Felszabadultunk. Vége lett a rabságnak, a zsellérsorsnak. Azóta felszabadult földön, a közös gazdálkodás útján járunk, építjük boldog életünket... Kiss Béláné Tunyogmatolcs. Megőriztem a vörös zászlót Felidéződik bennem a 11 évvel ezelőtti kép. A falunkba érkező szovjet- katonák néhány percre megpihentek nálunk. Gyerek voltam, iskolás. Az egyik szovjet katona körtét evett, s nekem is adott egy cikket. Éhesnem voltam, de bizalommal nyúltam utána. Láttam, szívesen adja. Nem tudtunk beszélgetni, szótlanul álltam mellette, egyszer csak elővett a táskájából egy kis vörös papírzászlót, a kezembe adta. Kíváncsian néztem. Az eső esett. A katona mutogatni kezdett a zászlóra. Megértettem, hogy vigyázzak rá, mert elázik. A kabátom alá tettem. S ő helyeslőén bólogatott, elégedett volt a megbecsüléssel. ... Közelebbi barátom is volt a szovjet katonák között. Nikoláj sokáig nálunk lakott, már tudott valamicskét magyarul is. Tőle tanultam oroszul, ő meg tőlem magyarul. Füzetembe megvannak az első orosz szavak: „ka- randás”, „pozsálusztá drug”. Akkoriban még nem lehetett ceruzát kapni, ő adott nekem, akkor írtuk a szót a füzetbe, hogy „ceruza tessék, barátom”. — Vonzódtam hozzá. Szeretett harmonikázni, s engem is megtanított rá. Nagyon szeretném most megszorítani a kezét... Gödény Endre Győrtelek. A haláltól mentettek meg Mátészalka, 1944. október 26. Mintha tegnap történt volna. S mégis milyen ritkán jut eszembe. Ez a nap életem egyik legborzalmasabb, másrészt legjelentősebb napja. Üldözött vad voltam, „lógós” katonaszökevény. — Nem akartam részt venni az esztelen háborúban. Aznap reggel kimerészkedtem a városba, s a vásártéltől a gyógyszertárig hat akasztott embert láttam, mel’ükön tábla: „szökevények”. Egész családunk rettegésben volt. Az SS-ek és nyilasok házról-h-ízra jártak, akkor már a fasiszták robbantották a vasutat. Egy vásártéri házban tizenegyen voltunk megbújva. Már az utca elején jártak az SS-ek, amikor jöttek a hírrel, hogy jönnek az oroszok. A fasiszták fejvesztve menekültek. „Tovaris” — ennyit tudtam mondani az első orosz katonának, akit megláttam. Boldogan szorongattam a kezét. Ha még egy félórát késnek a felszabadítók, akkor az én sorsom a pusztulás lett volna. Endrész László 1945, csillaga előttünk világít Emlékszem a második világháború borzalmaira: az üszkös házfalakra, lerombolt iskolákra, síró özvegyekre, árvákra. A har<; napjait a pincében [öltöttem De a robbanások, az ágyúzás zaja örökre a fülembe cseng. — * Amikor elcsendesült a harci zaj, a sötétből feljöttünk a fényre, s ekkor találkoztam a szovjet katonákkal. Szinte magam előtt látom annak a szovjet katonának pajkos két szemét, amint engem, kicsi gyereket az ölébe vett, s megsímogotta a fíjW. kezembe nyomott egy nagy zacskó cukrot. „Gye- vocska” — mondotta. Sohasem felejtem el azt a szovjet művészt sem, aki egyszer nálunk zongorázott. Tudott magyarul, elmesélte, hogy bejárta Paris, London, New-York hangversenytermeit, de a hazg fegyverbe szólította, s 5 a zongorát puskával cserélte fel. Nemcsak saját hazáját védte meg, hanem minket is felszabadított. Ilyenek voltak ők. Később velünk együtt takarították a romot, végezték az újjáépítést. Hittünk benne, hogy visszatér a vidám élet, s újra virágzó, gazdag lesz hazánk, felemelt fejjel, mosolyogva járnak majd az emberek. Papp Lívia nyíregyházi diáklány. A furcsa csomag * Semsey András megkapó történetet ír le a felszabadulás napjaiból. Leírja, hogy 1944. decemberében szomszédjukban egy bunkerben élték át a harcokat. A szovjet csapatok üldözőbe vették a makacsul ellenálló, vagy menekülő német fasiszta katonákat. Egyszer nyílt az ajtó, s egy szovjet katona jelent meg, ölében köpenybe bugyolálva hozott valamit, s mosolygott. Kíváncsian figyelték, hogy mi fog történni. Ahogy bontogatni kezdte a köpenyt, egy fekete hajú kislány került elő onnan, —- Hisz ez a Sárosiné kislánya — ocsudt felKo- vácsné, aztán se szó, se beszéd, gyöngéden becéző szavakkal vette ölébe az apróságot, az orosz katona pedig tovább ment harcolni. Az emberek találgatták a pincében, hogy hol lehet a kis Sárosi gyermek anyja. Németbarátnak ismerték, s úgy volt, mint találgatták: „elmenekült” a németekkel. Ott hagyta kisgyermekét. így került Sárosi Bözsi Kovácsékhoz. Az öregek nevelték, ta- nítgatták, s úgy bántak vele, mint édes gyermekükkel. Két évvel ezelőtt idegen látogató érkezett Kcvácsék házához. Nagyvárosiasán volt öltözve. A kis Bözsi akkor már iskolás lány volt. Az idegen valahonnan megtudhatta, hogy a gyeteket Sárosi Bözsinek hívják, s mikor meglátta Kcvácsék udvarában, ölbe kapta, csókolgatta. A gyerek idegenkedett, kérdezte; kicsoda a néni? — Az anyád! — válaszolta az ismeretlen kissé érdes hangon. — Hisz az eltűnt a háborúban — csodálkozott a kislány. — Én vagyok az, visszajöttem — mondta a Nyugatról visszatért anya. Kovácsék nem akartál: visszaadni a gyereket. ..Mi viseltük gendját. mi neveltük. volt szíved itt- hammi a háború prédájának? — így beszéltek. — De aztán később mikor látták, hogy Sárosiné rendes asszony lett, visszaadták a gyereket. Az édesanyában is, a nevelőkben is, no de a kis Bözsiben is megszólalt a szív. Termelőszövetkezetein!' éves versenyének áprilisj 4-i versenyszakasta lerár l . A Mezőgazdasági Igazga-, lóság értékelése szerint a versenyben részvevő 173 termelőszövetkezet közül a csá zárszállási Új Alkotmány végig megtartotta elsőségét. Utána következik a rangsorban a tiszaszalkal Búzakalász és a nagycserkesz! Üj Élet, r Ax VJ Alkotmány sxép sikerei A szövetkezet jelenleg 1754 holdon 214 családdal, 405 taggal gazdálkodik. Az első negyedévben 54 család 60 tagjával és 406 holddal gyarapodott. A tavaszi munkák során 58 hold helyett 65 hold dohányhoz elkészítették a melegágyakat. A magot időben elvetették, mely a legtöbb melegágyban már ki is kelt. Ugyanez a helyzet 15 hold dinnyéhez készített melegágyakban is. Március 31-ig 70 holdat szántottak, s elkezdték a vetést is. 12 hold gyümölcsösben a metszést befejezték, a permetezést most kezdik. További 10 hold telepítése megkezdődött. Közel * 1500 mázsa komposztot készítettek a burgonya fészektrágyázásához. Nem sokkal maradt el a Búxakalásx sem A Búzakalász egyesült a gyengébb Bajcsy-Zsilin- szkyvel. Mintaszerűen gazdálkodnak és egészségesen fejlődnek. Az első negyedévben 51 család 105 taggal növelte a közösen gazdálkodók számát. Tiszaszalka termelőszövetkezeti község lett. A jól előkészített látogatók fogadásával nagytan Már két esztendeje is van, hogy Harsányi Nándor egy emlékezetes estén Dombrádról motorral vitt kórházba egy agyhártyagyulladás gyanús kislányt. Minden perc számított, nem várt hát a mentőre. A kis Zetkára felültette apjával együtt a kislányt és a kisvárdal kórházba szállította. A gyerek azóta meggyógyult és mindennapos vendég az orvosék- nál. Dombrádon mindenki jól ismeri Harsányi doktort. A csaknem 10 ezer lakosú községben úgy beszélnek róla, mint a legjobb barátról és a környék legáldozatkészebb, leghi- vatást-szeretőbb orvosról. — Harsányi Nándor, a gátőr fia. — mondja az egyik tisztelője, s elkomolyodik. — Nem vett az kérem sem házat, sem földet. még csak autót sem. Nem olyan ember, aki !:a. rácsok Van egy motorja, azzal járja a falut, a környező tanyákat, úgy él, oly egyszerűen, mint szülei éltek. Harsányi Nándor hosszú utat telt meg a diplomáig. 1931-ben érettségizett Nyíregyházán. De nem vették fel az egyetemre. Három esztendőt paraszti munkában töltött tehe ■ neket őrzött Telektanyán, mert ott laktak akkor szülei. Mind n évben próbálkozott, d? hiába. Persze nincs olyan kár, melybe haszon ne lenne, — mondja a közAz állatállomány jó kondícióban van, takarmányukat helyesen osztották be. Az állatállomány összetételének kialakításában helyes úton haladnak. A fejési átlagot 8.5, az istállóátlagot 6 literre emeltek. Az állami kötelezettségek teljesítése terén a háztájiban is példásak. Megtették az előkészületeket egy 100 vagonos magtár, egy 100 férőhelyes sertéshizlalda és két 20—20 holdas dohánypajta építésére. Az egyik pajtát saját erőből építik fel. Minden szükséges előfeltételt biztosítottal: ahhoz, hogy 3 százalék helyett 7 százalékos terméstöbbletet érjenek el. hozzájárultak ahhoz, hogy a megye más termelőszövetkezetei is gyarapodtak. A termelőszövetkezet gyors ütemben végzi a tavaszi munkákat. A 60 holdat kitevő gyengébb őszi vetéseket pétisózták. A lóhere vetési tervet teljesítették. A hagymát kidugványezták. Valamennyi melegágya elmondás, ebben az a haszon volt, hogy összegyűlt a taníttatáshoz szükséges pénz egyrésze. Egy gátőrnek 36 pengő havi fizeté.e volt akkortájt, abból nem lehetett messzi menni. Jól tudta ezt a fiatal Harsányi Nándor is. Úgy fogott a tanuláshoz, hogy évfolyam elsőnek doktorált. Aztán tanyasi orvos lett Bugac- monostoron. A felszabadulás után következő évben került Dombrádra, ekkor már apja itt volt gátőr. S itt lett a lakosság hosszú harca után községi orvos. Ez dióhéjban a történet, így lett a gátőr fiából, orvos. Együtt ülünk, vagy csak inkább ülnénk. Mert az. orvos a beszélgetés alatt is orvos. Néhány mondat, és már szalad. Mert beteg jött, pedig elmúlt már este 8 óra is. Ti szakanyárról Szabóék hozták be gyereküket. Surányiné pedig a még csecsemő kicsijével szaladt át. Az orvos fáradhatatlanul vizsgál.* tanácsot ad, még a jó szóval is gyógyít. Ö maga is azt tartja: igen, hatásos gyógyszer a jó szó is. De nemcsak így harcol az emberi életért, hanem cppen a napokban nyert meg egy nagy ütközetet a bíróságon. — Sok volt az abortus nálunk. Gyanakodtunk, de hosszú évekig nem tudtuk megfogni a tettest. Végié sikerült, meg volt a tárgyalás. özvegy Horváth Istvánná beismerte bűkészítve és bevetve. A borsó vetését megkezdték. A gyümölcsös munkái kielégítően haladnak. Állattenyésztésük igen erős és példa valamennyi termelőszövetkezet számára. Tejbeadásukat első negyedre maradéktalanul, teljesítették. A kövér sertés és a tojás beadása tekintetében különösen jól állnak. \ A nagyszabású építkezéshez már hozzákezdtek és 45 . napon belül befejezik egy nagy dohánypajta építését saját erőből. Ezen kívül építenek egy másik hasonló nagyságú pajtát, 100 férőhelyes sertéshizlaldát, és egy 1000 férőhelyes baromfióláti! r r Ax Vj Eleiben igen nagy a lelkesedés A tavaszi munkák jó szervezettséggel és nagy lendülettel folynak. A megszikkadt talajokon vígan megy a szántás. Rövidesen befejezik a vetést és márkészülnek a burgonya ülte-< léséhez, melyhez kompasz- tót használnak fészektrágyaként. Az őszieket pétisózták. Az első 20 kiló holdankinti adag után kél hét múlva újabb 20 kilót szórnak ki. A munkaszer-., vezetet helyesen alakították ki. Ez is nagymértékben előmozdítja, hogy a tagság fegyelmezetten és lelkesedéssel dolgozik. Mindén, tsz-tagnak az a véleménye, , hogy a 3 százalékos termestöbbletet is túlteljesítik néhány százalékkal. neit;:: Ilyen harcot ■ is kell vívni. A maradiság, a bizalmatlanság, az orvossal szemben lassan elosz- lik, A beszélgetés újra megszakad, berreg a motor, még betegeket látogatni indul. Jó félóra múlva újra ott ül az asztalnál. Beszélgetnénk, de olyan nehéz,* mert azt mondja: érzi inkább az ilyet az ember. — Embert menteni," visszaadni az életnek nagy dolog. Izgalmas harc. A győzelem sokszor az örvös ügyességétől függ. Ott ед'.£ . például Oszlánszki And- rásné, már majdnem megfulladt, az első injekció után már kezdett csitulni a beteg, engem is kivert.a. víz. Másnap már egész más színben volt, visszatért bele az élet. Ez nekem is jó, megnyugtató volt. Ilyenkor érzi az ember:, „orvos“, mit jelent ez- a szó. " Nyugodt szemeivel körültekint a szobában. Kéj gyermeke ott van a heveй rőn. Az egyik hegedűvel babrál, ö már iskolás. A másik egyéves. Az a néhány óra. melyet ’ naponta a családi tűzhely melegénél tölt, mindig ÚJ ■erőt ad. A család és a nagyobb család, a község. Mert nemcsak betegek orvosa. A közélet egyik harcos katonája: az egész-? ségügyi állandó bizottság titkára, a zöldkereszt orvosi tanácsadója, az iskolai orvosa. — Szeretem Dombrádot., Nemcsak azért, mert ittj élek.. itt találtam meg hé-! lyemet, hanem azért isimért segítenek itt nekem! és szeretnek is. H. SZABÓ JÓZSEF
