Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-27 / 100. szám

1 NÉPLAP 1956. április 27, péntek Újjáválasztották a szak szervezetek megyei tanácsát (3) A tanácskozásokon a következő hozzászólások hangzottak még el: Kocsány Gyula elvtárs: — Az MDP megyei vég­rehajtó bizottsága nevében üdvözlöm a tanácskozás tagjait. Én elsősorban azok­ról a dolgokról szeretnék beszélni, ami véleményem szerint kimaradt a beszá­molóból: ez pedig a neve­lés és az osztályharc kérdé­se. Л XX. kongresszus jó hatása érzik a beszámo­lón. Önkritikusan tárta fel a hibákat és rámutatott ar­ra az útra, amelyen járnunk kell. Amikor arról beszélt Szilágyi elvtárs, hogy mi­lyen eredményeket ért el megyénk ipari munkássá­ga, akkor véleményem sze­rint beszélni kellett volna arról is. hogy milyen az összetétele és ennek megfe­lelően elemezni munkáját. Hiszen a Vulkán, a dohány­fermentáló munkásai nem a ■nagyüzemben edződtek, ér­lelődtek, nemrégen még fa­lun éltek, és természetesen ingadozásukat is magukkal vitték az üzembe. Ugyan­csak beszélni kellett volna a párt és a szakszervezetek viszonyáról. A munkafegye­lem nem önmagáért való dolog, nevelés kérdése ez is. Üzemeink dolgozóinak 27 százaléka husvét hétfőn igazolatlanul hiányzott, és ezen a téren sokat tehettek volna párt és szakszerveze­teink. Meg kell keresni az ellenség kezét ebben, azokat a felbujtókat, akik a mun­kafegyelem lazítására szán­dékosan törekszenek. A XX. kongreszus beszá­molóiban szó volt a szo­ciáldemokráciával kötendő egységről. De ne felejtsük azt el, hogy ez olyan ele­meknek is — mint a jobb­oldali szociáldemokrácia — táptalajt ad arra, hogy ká­ros nézetekkel, elméletek­kel, a munkásegység ellen lépjenek fel. A Nyirbogdá- nyi Kőolajipari Vállalatnál például az igazgató munka­fegyelmet tart, és a kong­resszus után azt mondják a jobboldali szociáldemokra­ták, hogy majd „megrend- szabályozzák,‘ őt. Igaza van abban is a be­számolónak, hogy a párt megyei bizottsága nem fog­lalkozik, nem segíti eléggé — Nem láttátok Kálmán Jóskát? — kérdezi Kurucz Gyula igazgató. — Most jött haza a ju­hokkal. — feleli egy hang a kultúrterem sötét végé­ből. — Akkor nemsoká itt lesz. — mondja egész hal­kan az igazgató, és gondo­latban tovább folytatja a szereplők összeszámolását. Nagydoboson a művelődési otthonban a Darázsfészek próbájára gyülekeznek a fiatalok. Az igazgató pedig, mint jó rendező már egy kicsit türelmetlenkedik, mert ahogy nyúlnak a na­pok, egyre későbben kez­dődnek a próbák. Nem­csoda hisz a parasztember életét úgy is mondhatnánk, irányítja a nap kelte, nyug­ta. Mégis, fél nyolc után pár perccel már mind a 27 fiatal együtt van. És meg­kezdődik a próba. Szabó Pál, Hajdú Klára című re­gényéből született e kedves, fordulatos, a falu mai éle­tével foglalkozó színmű. A próbát hallgatva, még egy­szer és még sokszer mindig újra és újra megállapíthat­juk, hogy különösen a sze­relmi párbeszédeknél: ez a darab költőien szép. a szakszervezet munkáját. Az ipari, valamint a párt és tömegszervezeti osztály azon vitatkozik, hogy hova tartozik a szakszervezet, melyikük segítse, és ez azt hozza magával, hogy egyi­kük sem nyújt elég segít­séget munkájukhoz. Ezen rövidesen változtatni kell. Nem értek egészen egyet Gajdos elvtárssal, amikor a technika fejlesztését leszű­kíti az újításokra. Ennél sokkal többet jelent a tech­nika fejlesztése és minden vállalatnak, minden dolgo­zónak segítenie kell benne. A mi megyénkben az építő­ipar tradíciókra tekinthet vissza, és meg kell állapí­tanunk azt, hogy a régi fejlődéshez viszonyítva las­san halad előre. Jogos talán a javaslata a hűségjutalom­ra is. De ne felejtsük el azt sem, hogy megyénkben úgy ismerik az Építőipari Vál­lalatot, mint „600 forintos“ vállalatot, a gépkihasználás pedig az elmúlt évben mind­össze 2'1 százalékos volt. Ez nagyon kevés. Meg kell ke­resnünk a kettő között az összefüggést. Egyszóval, ne szűkítsük le az újításra a technika fejlesztését, javít­suk meg a technológiai fe­gyelmet, a műszinttervek színvonalát, a gépkihaszná­lást. Szégyen az az építő­iparunkra, hogy sok kiváló dolgozó hagyta ott a válla­latot, és elment kisiparos­nak. Erre figyeljenek fel a párt és szakszervezetek és segítsenek ezen a téren. Azt javasolom, hogy a ha­tározati javaslat tervezetet is tegyük konkrétabbá. Fo­kozzuk az igényt a párt­szervezetekkel szemben, és igényeljék vállalataink job­ban a járási pártbizottságok segítségét. Knapcsek Imre elvtárs: — Nálunk, a 6. sz. Mély­építő Vállalatnál a gépek nagy segítséget adnak mun­kánkhoz, de a baj ott van, hogy nem becsülik meg eléggé azokat. Nincs jól megszervezve a gépimunka, ezért sok a felesleges állási idő. Hibának tartom azt is, hogy a minisztérium nem törődik eléggé azzal, hogy szakképzett kezelők irányít­sák a gépeket. A Darázsfészek próbáján A SZÍNPADON FOLYIK A PRÓBA Szegediné (Asztalos Irén), a gépállomás igazgatója, a nagyszerű, alkotómunkában részvevő asszony, példája lesz a falu asszonyainak, mintahogy Hajdú Klári (Ruszkovics Mária) példája lehet a bátor, okos falusi lányoknak. E darab úgy­szólván minden egyes sze­replőjével egy olyan típust állít elénk, amelyet vagy követni lehet, vagy „más kárán tanulni“ módszerrel tanulni lehet tőle. Ezért igen dicsérendő dolog, hogy a nagydobosiak a Sári bíró és a Bujócska után ezt tűz­ték műsorra. Nagydobos nem nagy köz­ség, de ha kulturális életet nézzük, megállapíthatjuk, hogy nem is kicsi. Hiszen négy kultúrcsoporl műkö­dik. A most próbáló a köz­ségi DISZ-szervezet cso­portja. Nékik tánccsoport­juk is van. A Petőfi Ter­melőszövetkezet fiataljai szintén alakítottak a szín­játszó csoport mellé tánc­csoportot is. A közelmúlt­ban a termelőszövetkezet színjátszói adták elő igen nagy sikerrel a Sári bírót. I Az idény elején pedig a sportkör színjátszói a Bu­jócska előadásával kedves­kedtek a szórakozni vágyó falusi dolgozóknak. Ezer fe­lül az MNDSZ kultúrcso- portját kell megemlíteni, akik a Lányok lázadása cí­mű egyfelvonásos színda­rabbal szerepeitek a leg­utóbbi időben. E négy kul- túrcsoport közül talán a legszervezettebb a termelő­szövetkezet DlSZ-cgyüttes 1 . Legalább is így beszélnek most a próbán részvevő fia­talok, akik néha-néha oda- odapillanfanak azok felé, akik hangosabb beszédük­kel, vagy éppen nevetésük­kel meg-megzavarják a pró­bát. Mert bizony még akad­nak ilyenek is. A SZÍNJÁTSZÓK már csaknem valamennyien tudják a szöveget. Még itt- ott a mozgással, a mozdula­tokkal van baj. Ez abból ered, hogy' keveset próbál­tak a színpadon. Sokfelé, így itt is, van egy rossz Szo­kás, mégpedig az, hogy ad­dig nem igen mennek szín­padra a színjátszók, míg tö­Cégényi Zoltán elvtárs: — Mi a Vulkán Vasöntö­dében az elmúlt év utolsó negyedében és ebben az esztendőben is teljesítettük tervünket. Nagy része volt ebben a szakszervezet se­gítségének is azzal, hogy felélesztette a munkaver­senyt, új erőre kaptak a termelési értekezletek. Ter­mészetesen ez nem azt je­lenti, hogy nálunk minden szép és jó. Van még mit tennünk az új gyártmányok bevezetésével, a kultúrmun- kában és a munkafegyelem terén is. Most 105 százalék­ra állunk tervünk teljesíté­sével, és mindössze 17 iga­zolatlan hiányzás volt az üzemben a tavalyi 2OÖ-aí szemben. Azon igyekszünk hogy még több, és jobb ered­ményt tudjunk elérni. Fabók Zeitén elvtárs: — A SZOT Elnökségének üdvözletét szeretném első­sorban is tolmácsolni a ta­nácskozás résztvevőinek. Véleményem szerint is jó, önkritikus volt a beszámoló és nagy fejlődést mutat ez a régiekkel szemben, ami­kor is bő lére eresztett, di­csekvő előadásokat hallot­tunk az ilyen választmányi ülésen. Kocsány elvtárs már említette, hogy nem eléggé foglalkozott a párt megyei bizottsága a szak­szervezettel. Én ezen túl- menve azt szeretném el­mondani, hogy éppen a me­gye mezőgazdasági jellege teszi kétszeresen fontossá a Kulturális hírek gatója részesültek e kitün- j tetősben. Ж Kiss Béláné közli Tunyog- matolcsról, hogy a tsz kul- I túrcsoportja nagy sikerrel : adta elő a közelmúltban a ! Farkas című színdarabot, ugyanakkor népitáncokkal is szórakoztatták a falu dol- j gozóit. E levél arról is be- ' számol, hogy a tsz DISZ- ; szervezetének nagy a tekin- I télye, a közelmúltban 10 ' egyénileg dolgozó fiatal is kérte felvételét e szervezet­I be. A Moziüzemi Vállalat az elmúlt negyedévi tervét 114.4 százalékra teljesítette. Ez a lendület nem tört meg. Áprilisi tervét 26-ával, te­hát négy nappal a határidő előtt befejezte. (Pintér Ist­ván.) Ж Április 4-én a népművelés néhány munkását a népmű­velési miniszter a Szocialis­ta Kultúrárért jelvénnyel tűntetett ki. Szakács Ferenc tiszalöki gimnázium igazga­tó, Sardi Béla a megyei könyvtár vezetője, Sztojka Zsigmond a nagykállói já­rási népművelési ház igaz­! szakszervezetekkel való fog- ! lalkozást. A munka terme- I lékenysége, a termelés segí- I tése és a munkaverseny mellett igen fontos az em­berekkel való foglalkozás. A munkavédelem, a mun­kásellátás, ami nélkül nincs jó szakszervezeti munka. Szeretnék szólni arról is, hogy a XX. kongresszus után a kispolgári körökben olyan követelésekkel lépnek fel, mintha a Szovjetunió­ban az ő kongresszusuk lett volna. Erélyesen, és határo­zottan fel kell lépnünk minden ilyen hang ellen, és ki kell jelentenünk azt, hogy egy jottányit sem en­gedünk elveinkből. Nagy a feladata ezen a téren a szakszervezeteknek. Nevel­nie kell az embereket, hi­szen a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. Meg­fontoltan, jól kell munka * hoz látnunk. Nagyok a fel­adataink, de nem megold- hatatlanok. Még néhány hozzászólás után Szilágyi elvtárs vála­szában megállapította, hogy hasznos és értékes volt a tanácskozás és jó útmuta­tást adott az újonnan meg­választandó elnökség mun­kájához. Ezután a mandátumvizs­gáló bizottság jelentésében megállapította, hogy a vá­lasztmány határozatképes és meg lehet ejteni a vá­lasztásokat. A jelölő bizott­ság javaslata alapján a vá­lasztmány újjáválasztotta a szakszervezetek megyei ta­nácsát, amit a tanácskozás egyhangúlag jóváhagyott. kéletesen nem tudják a szö­veget. Jó ez azért, mert nem zavarja a papír a moz­gásban a színjátszót. Vi­szont rossz azért, mert így a mozgás megtanulására, beidegződésére kevés idő jut. Hiszen az idővel ver­senyt kell futni, mert saj­nos, egyrészt a fiatalok is kevés időt szabnak maguk­nak a betanuláshoz, más­részt ilyenkor már a kö­zelgő nyár és a nagy mun­kaidő is sürgeti az előadá­sokat. NAGYDOBOSON PEZSGŐ KULTURÁ­LIS ÉLET van. Megérdemlik, hogy a Darászfészck előadása is sikert hozzon. Megérdemlik, hogy a Darázsfészekkel a környező községekbe is el­látogathassanak. Fontos lenne ez azért is, mert még mindig sok helyen nagy' az idegenkedés, a mai tárgyú daraboktól. Ez az előgdás bizonyság lenne amellett, hogy' mai életünkről is van­nak jó színdarabok, sőt a színjátszók tolmácsolni tud­ják ezeket a darabokat is. VERSENYBEN az exportminőségű almáért A Nyirmadai Állami Gazdaságban export-brigád alakult néhány héttel ezelőtt. Tagjai a gazdaság leg­jobb kertészei, akik elhatározták, hogy 80 százalékos paizstetűmentes exportalmát termelnek az idén. — Vállalásunk nem puszta szóbeszéd — mondta Román Mihály, a gazdaság főkertészének helyettese. —A brigád tagjai igen komoly hozzáértéssel dolgoz­nak. A nyírlövői üzemegységben holdanként 140 má­zsás átlagtermésre számítanak a brigád tagjai. Hogy a minőség ellen se legyen kifogás, idejében elvégezték a téli higítású mészkénlé permetezést, s megszervez.- ték a figyelőszolgálatot, hogy a kártevők megjelené­sével egyidőben véget vethessenek a fertőzésnek. A figyelő szolgálat munkája nyomán már másod­szor permetezik gyümölcsösösüket. A Jonathan alma legnagyobb ellenségét, a lisztharmat spóráit Mavepon és Sulfarol nevű permetező anyagok keverékével irt­ják. Az exportalma termelésének alapvető tényezője, a fák közeinek állandó tisztántartása és porhanyítása is. Az export-brigád tagjai a nagyvarsányi üzemegy­ségben keresztben, hosszában megszántották a Tisza mentén elterülő 75 hold gyümölcsöst. Ezzel elpusztí­tották a fák alatt meghúzódó kártevőket, s megmen­tették a talajnedvesség tartalmát az elpárolgástól, S ezzel elősegítették a virágzás utáni fejlődést. (Ujlak.v Vilmos felvételei) Uj gimnázium nyílik A folyó tanévben a VII. sz. Építőipari Technikum bezárja kapuit. A nyíregy­házi Vasvári Pál utca 16. szám alatti iskolában álta­lános gimnázium kezdi meg működését, ötévi szünet után a Vasvári Pál gimná­zium újra fogadja a tanul- nivágyó munkás és paraszt fiatalokat. Az 1956—51-es tanévben három párhuza­mos első osztály nyílik meg — közli Csorba József igaz­gató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom