Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-25 / 98. szám

Vila# fiS^teta^aí eyeful felek f NÉPLAP ■AZ MDP SZÄBOLCS-SZATMÄRMECYE} BIZOTTSÁGÁNAK. LAPJA XIII. évfolyam, 98. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. április 25, szerda Hogyan tegyük termővé a fagykárt szenvedett szőlőnket? Megywzerte folyik a «nőlő metszése. Sok he­lyen azt tapasztalják a termelők, hogy fagyosak a vesszők, fagyosak a rü­gyek. Az elmúlt tél igen szeszélyesen járta be a szőlőket. Amikor a met­széséhez fogunk, alaposan meg kell gondolni, melyik lesz a legjobb eljárás. A Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Technikum Tan­gazdaságának szőlője faj­tákban és fekvésben ép- pon olyan változatos, mint a legtöbb Szabolcs megyei község szőlőterülete. A tangazdaságban szerzett tapasztalatok éppen ezért legtöbbször felhasználha­tok más szőlőgazdaságok­ban is a megye területén. Ezért szeretnék most né­hány tapasztalattal a sző­lőtermelőknek segítségére lenni. A helyes munka érdekében először a fagy­kár mértékét kell megálla­pítani. A termőszőlő átvizsgálá­sa azt mutatja, hogy mint pl. a Mustos fehér, Ezer­jó, Kadarka, többet szen­vedett a Jfagytól, mint az Oporto, ölaszrizling vagy a Chasselas félék. A fagy­kár azonban nem kizáró­lag a fajták szerint külön­böző, hanem a fekvés, a tőkék helye szerint is. A magasabb oldalakon — hacsak a szél a szőlőről a fedést, havat el nem hord­ta — kevesebb a fagykár, mint a mélyebb, nedve­sebb területeken. Ezeket a szempontokat figyelem­be véve — mielőtt a met­széshez fognánk — be kell járni a szőlőt; több hely­ről, a laposokból és a ma­gasabb részekről is vesz- szőt kell szedni és megál­lapítani, hogy mennyi a fagyos rügy. Ezután az a kérdés, hogy melyik a legjobb metszési mód? A szőlő általában 4—6 rügyből hozna legjobb termést, ezek épsége azonban bi­zonytalan. Ilyenkor he­lyes, ha tőkénként ha­gyunk egy-egy hosszabb vesszőt, úgynevezett szál­vesszőt, mert ennek ha az alsó rügyei fagyosak is, a felső rügyei még hozhat­nak termést. Hagyjunk egy-kettővel több csapot a szokásosnál, tehát a 3—4 csap b-lyett 5—6-ot, hogy elegendő ter­mőhajtásunk legyen akkor is, ha nem hajt ki minden rügy. Tehát 50—60 száza­lékos fagyás esetén egy- kettővel, ha még nagyobb a fagykár, kettő-három­mal több csapot hagyunk. Ne felejtsük el, hogy a tőke fejéből, a vesszők tö­véből még több hajtás törhet elő, mint amennyi rügy most látszik. Ezért ha túl sok lesz a hajtás, az első kötözés idején a feleslegeseket le kell tör­ni. A tőkefejből előtörő hajtásokra fedetlen szőlő­ben is számíthatunk. A tangazdaság tapasz­talatai azt mutatják, hogy a gondosan befedett szőlő nem szenvedhet olyan kárt, hogy kielégítő köze­pes termést ne várhat­nánk ebben az évben is. A jó termés érdekében egyik döntő kérdés most a fagykár elbírálása és en­nek alapján az adott hely­zethez alkalmazott jó met­szés. Persze a metszés csak a kezdet, nem ma­radhat el a szőlő egész évi gondos ápolása. Radnóczi Ferenc Fajainkból írják Zalatnay Károly Napkor­ról hírt ad a termelőszövet­kezet munkájáról: „A tsz tagsága teljes erejével dol­gozik azon, hogy a szokat­lan tél miatti elmaradást minél előbb pótolja“ — írja Zalatnay elvtárs. „12 meleg­ágyban kikeltek a dohány­palánták, 350 mázsa burgo­nyát kiválogattak, 50 hol­don befejezték a fejtrágyá­zást és 5 holdat előkészítet­tek a cukorrépa-vetésre. Készülődés május Lre A baktalórántházi járás ter-J melőszövetkezetei befejezték a tavaszi kalászosok vetését, me­lyek 70 százalékát keresztsoro- san tették földbe. El van vetve a burgonya is, mégpedig fele­részben fészkesen. Csupán egy­két termelőszövetkezetben nem teljesítették még a cukorrépa vetési tervet. A téeszek mint­egy 15—20 százalékkal növelik a kukorica vetési területét, s alkalmazzák a négyzetes vetési módot. E munkákban élenjárnak a laskodi Vorosilov, a nyírmadai Dózsa, a baktalórántházi Úttörő és a rohedi Űj Élet Termelő­szövetkezet dolgozói, akik már vetik a kukoricát A nyírtéti Üj Élet Ter­melőszövetkezet tagjai ver­senyre hívták a járás va­lamennyi termelőszövet­kezetét. A verseny legfőbb pontja: április 28-ra be kell fejezni a vetést. A napraforgót fészek-trágyá­zással, a kukorica 50 szá­zalékát pedig négyzetesen vetik el. Eddig már elvé-< gezték az őszi kalászosok ápolási munkáit, a terve­zett istállótrágyázást, a gyü­mölcsös ápolását, s az tezést. téli és tavaszi első perrne­május else­és sertés­Mi újság a nyíregyházi Jósa András múzeumban? A nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban nyílt meg az qjaki népviseleti kiállí­tás, amelyen a Tiszántúl legszebb női népviseleti ru­háit mutatják be két terem­ben. Különösen szépek és megragadok az ajaki leány ünneplőruhák. Ennek az az érdekessége, hogy ajaki szo­kás szerint a hónap vala­mennyi vasárnapján más, és más ünneplőruha a „divat’1 — s így a kiállítás is be­mutatja az első, második, harmadik és negyedik va­sárnapi ruhát. Láthatjuk a menyasszonyi viseletét is. Helyesen tette a múzeum, hogy bemutatja megyénk olyan községének viseletét, ahol még ma is elevenen él a hagyomány. Másik érdekes eseménye \a múzeumnak, hogy János- sy Dénes, e. Nemzeti Mú­zeum muzeológusa most végzi a szabolcsi ősállatle- letek meghatározását. Ezek az ősállatleletek a Tiszá­ból kerültek elő soktízezer év távolságából, a löszréteg alatti kékagyagból. Az egyik legérdekesebb lelet a rövid- szarvú bölényfej, amely ilyen épségben csak egy he­lyen van még Magyarorszá­gon: a tiszafüredi múzeum­ban. A leletek között ma­mutállkapocs, jávorszarvas agancs, őstulok, hosszú- szarvú bölényfej, orrszarvú állkapocs és koponyamarad­vány, mamutnyakcsigolya van még többek között. Ezek az állatok — az őstul­kot kivéve — mintegy 25.000 évvet ezelőtt már ki­haltak Európában. Pillanat felvétel Vasárnap reggel van, 5 óra. Álmosan kászálódok le Fényeslitkén a vonat­ról, Bosszankodom magam­ra, amiért nem maradtam ágyban, s helyette ilyen hajnali kirándulásra adtam a fejem. Már mindegy. El­indulok .., — Szervusz barátom! — csendül meg mögöttem egy ismerősnek tetsző hang: Megfordulok, hát Molnár Bélával, a fényeslitkei Fürst Sándor TSZ mező­gazdászával, régi kollégám­mal állok szemközt. — Haragszom rád! — mondja. — Füled botját sem hajtod felénk, pedig már sokszor megígérted, hogy szétnézel nálunk és írsz is valamit. Mit tehet ilyenkor az ember? Neki van igaza. De mentem, ami menthető s elpanaszolom a régi nótát, hogy kedves öregem ti so­kan vagytok, mi meg ke­vesen, még akkor se győz­nénk, ha a gondolataink­nak szárnya lenne, SJ és így tovább. — De gyönyörűek a gyü­mölcsfáink — vágja el a mosakodási áradatot. — Nem fáj a szíved, amikor virágzik az almafa? ... Addig beszélt, míg meg­ígértem, hogy almavirág­záskor szétnézek a tsz- ben. Ö újabb, de nem va­lami határozott reménnyel indult az iroda felé, én Pedig egy újabb bizonyta- ' lan ígérettel irányt vettem ' a falum felé, — torony- ' egyenest. Éppen valami szerkesz- 1 tőségi helikopter félén gon- 1 dolkodtam, mikor a tsz. [ gazdasági udvara mellett j elhaladva négy hatalmas 1 fenyőfa alatt egy burgo­nyaprizma körül embere­ket vettem észre, akik ka­pával, ’villával bontogatták 1 a halmot. 1 Nem, nem arra gondol-1 tam, hogy a tsz. krumplija i dézsmálják, inkább egy | lehetetlen kép suhant át az agyamon. A Fürst Sándoi TSZ tagjai ilyenkor dol­goznak és ez lehetséges? Reggel ötkor? Vasárnap amikor a tsz. gazdaság- egy éven át a csáki szál májához volt hasonló? De mégis ez az igazság, mert közelebb menve meg ismerem Mártha Károlyt r titkárt, Molnár Gyula bá­csit, meg az asszonyok is, vagy öten. Mint köny- nyű zsargonban mondani szokás a nehézfejűekrői. nálam is „leesett a tantusz’ mikor felsorolták, hogy nem úgy van ám mim Csákvári idejében. Az új elnök nem teketóriázik. Keménykezű, de igazságot, s ezért szeretik és tekinté­lye is van. Ha pedig ez az igazság, akkor én leírom hogy hadd okosodjunk belőle, í •— a „Az 1955—56 évben elő­irányzott vetéstervünket a tavaszi növényféleségekből teljesítettük. — írja Fórizs Jenő, a rozsályi Vörös Csil­lag TSZ mezőgazdásza. — Megkezdtük a talajelőkészí­tést a kukoricának, napra­forgónak. A tagság örömmel dolgozik, Csorna István traktoros, a tsz. párttitkára, Bak József és Adám János fogatosok kora reggeltől ké­ső estig dolgoznak.“ * Ifj. Bakos Mihály nyírlu- gosi egyénileg dolgozó pa­raszt írja: „A kedvezőtlen időjárás ellenére 1 hold csillagfürtöt elvetettem, 800 öl dohányom is földbe ke­rült. Fejtrágyáztam és ez meglátszik a palánták fej­lődésén: szépek.“ & „Termelőszövetkezetünk nagy igyekezettel fogott hozzá a tavaszi munkákhoz“ — adja hírül levelében Kántor Miklósné vb titkár Szabolcs községből. — „Be­fejezték a tavaszi szántást, s ezzel egyidőben végzik a vetést is. Már elvetették a tavaszi árpát, zabot, cukor­répát, burgonyát, naprafor­gót. Ezekkel a munkákkal egyidőben 20 hold területet gyümölcsösitettek be és 5 holdat készítettek elő szőlő­telepítéshez.“ Nyírbogát község dolgozó parasztjai jéig teljesíteni akarják a tej, tojás, hús beadási kötelezettségüket. — Május elsején zenére éb­rednek a község lakói. Felvonulnak a sportpályára, az ünnepség színhelyére. Üttörőműsor, délután sport- és kultúrműsor gondoskodik a szórakozásról. Este szabadtéri filmvetítés, és utcabál lesz. A földmű­vesszövetkezet lacikonyhákat és italhelyiségeket ál­lít fel. Az ÉM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalata színes képekkel vesz részt a fel­vonuláson: táncruhás fiata­lok, piros rózsás női dol­gozók, és négy díszített gépkocsi halad majd a sorban az ünnepi menet­ben. Az első gépkocsi a nyíregyházi lakások mo­delljeit fogja vinni, a kö­vetkezőn a,mai és a múlt­beli munkásszállások lesz­nek kicsinyben megépítve. A harmadik a munkáé: a, múltban és most. A ne­gyedik modern daruskocsi, zászlók és képek, színek és vidám dal — így vonul * majd az építőipari vállalat. Tissadadai pettyek A Béke Termelőszövetke­zetnek mind jobban táguló fejlődő tanyája az állo­mással szemben van. A hosszú, nagy épületek pom­pásak. De mennyivel szebb lenne, ha a tanyában taka­ros sorokban ültetett fiatal facsemeték is lombosodná- nak. Növekvő árnyékuk alatt embereknek, állatok­nak, épületeknek kelleme­sebb lenne a nyári hőség s nem tombolhatna minde­nen keresztül olyan neki- szabadultan a téli orkán. Az a rengeteg farönk, melyek a fűrésztelep kör­nyékén búsulnak, soha nem fakasztanak már rügyet... A Vasút utca legszélső há­za. A ház véginél a kert­ben, járom csikorog. Ügy kell azt, felszántani minde­nütt, ahol lehet. Az asszony fogja az eke szarvát, embere a két feszülő izmú tehenet vezeti. Mi lesz a felpuhított földben? Termés. De lesz-e a gyümölcsfákon?! A söndörödött tavalyi szá­raz levelek üresen lengedez­nek a megavasodott vé­kony fehér szálakon s a be­lőlük kibújt hernyósereg melegíti magát az ágak he­* gyén. Ha a gazda nem néz idejében a fákra, hogy meg­semmisítse a pusztítókat,; hasztalan várja a gyümölcs­érés idejét. Lány, aki „legény“ a talpán... azt se Kovács Piros, se Kajdi Rózsi, se más, hogy egy lánynak a házkörüli munka lehet csak az élet­célja. Igenis, van más ér­telme és célja is az élet­nek. Nekem például az, hogy tsz-tag legyek, és hogy ott dolgozhassam. Azóta 5 és fél hónap telt el, s Molnár Vera nem bánta meg, hogy nem hall­gatott a barátnői szájbigy- gyesztő beszédeire. Alighogy belépett a kál- lósemjéni Új Élet TSZ-be, a múlt év novemberében, máris beosztották a gyü­mölcsösbe, másik négy lánnyal, s azóta is ott dol­gozik napról-napra. Né­hány hét múlva pedig már ő lett a lánybrigád vezetője. Munkáját a bri­gádjával kitűnően látja el, s a tsz vezetősége csak elismeréssel beszél ró­luk. A tél folyamán az összes gyümölcsfákat meg­tisztították, s nagy részük volt abban, hogy a met­szést időben elvégezhette a tsz. Jelenleg a Molnár Vera brigádja a szőlőt nyitja, s itt sem marad el a lendület, munkakedv és sokszor teljesítmény dol­gában sem, a férfiaktól. Naponta általában egy munkaegységet keresnek fejenként. A jó munkája nyomán egy másik elismerében is részesült Molnár Vera. DISZ vezetőségi tag lett, ezenfelül bevették a tsz kultúrbrigádjába, amely a tél folyamán több elő­adással szórakoztatta a falu lakosságát. Molnár Vera mostanában már csak nevetve gondol a be­lépése előtti vitákra, és rosszalló pillantásokra, s kézlegyintéssel intézi el a múltat. Megvillannak hó­fehér fogai, s a napsugár is nevetve csókolja végig dús, szőke haját, amint egyetlen mondatban sűríti össze jelenlegi életét: — „Itt jó a csoportban, mert szeretnek és megbe­csülnek, s bebizonyítha­tom, hogy ha nem is „le­gény“, de „lány“ vagyok a talpamon!“. -.; SEMSEY ANDRAS — Belépnél a tsz-be? Az Új Élet-be? — hallot­ta Molnár Vera egyre a barátnői hangját, amint egy borongás novemberi estén elköszönt tőlük és hazafelé igyekezett. Nem tudta volna megmagya­rázni, hogy miért, de egy kicsit ő is furcsán érezte magát. О már elhatározta ezt régebben, hogy belép a tsz-be, de eddig senki­nek nem mondta, most említette a lányok előtt néhány szóval, de csak úgy, mintha valami má­sodrendű, mellékes dolog­ról lenne szó. Azok pedig azonnal készen voltak a válasszal, a rosszallásukat kifejező kérdésükkel. — Hát belépnél? ...Be­lépnél az Új Életbe?... Molnár Vera dacosan ütötte fel a fejét, s az ut­cai lámpák fénye sárgán villant meg szemében. — Igenis, be! Belépek, és megmutatom, hogy a 19 évemmel kivívom ma­gamnak a közösben is a megbecsülést, és a magam kezével keresem meg a kenyerem! Ne gondolja

Next

/
Oldalképek
Tartalom