Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-21 / 69. szám

litáti. március 21, szerda

\ E t* L A 1*

r '

TANYI JÁNOS GYŐZELME

A két ember, nagyságra egyforma. Hanem az egyik szőke, teltebb arcú, a másik barna és soványabb. De nem beteges soványság ez, mert ahogy áll az asztal mellett a barna ember, csupa szívósság és vasakarat. A tarisznyát feljebb húzza a hóna alatt és azt mondja: — No, ha nem jött még haza az elnök elvtárs, mond meg majd neki, hogy Mihállyal elmentünk Dadára.

Visokai Józsefné, a tisza- dobi Reje tanyai Űj Föld TSZ elnökének a felesége bólint és marasztalja meg a két embert. De azok indulnak. Nem akarják lekésni az esti..vonatot. Mert az elmúlt év július 30-a óta így megyen immár itt is huszonhat család együtt, egymás tudtával, okos kiszámítással és nagy céllal. Ds hogy így mehetnek?

heti: közösen lett az vetve ötvenhárom tavaszán; Ez beszél hát Tóth Andrásék- ból. De hogy lesz, ha elmúlik a szédület? Nem. Tóth Andrásra, sem a lányára nem haragudott meg Tanyi János.

»Miben segíthetnénk, gyermekeim?*

„Megint téeszesét akartok?“

Tóth Ilona félrebiggyesz- i tette a száját:

— Note Julis, ti megint jól akarjátok.

— Miért? — nyitotta nagyra barna szemeit Tanyi .Juliska.

— Hö-ö — hüttyentelte a Tóth András lánya. — Mert megint téeszcsét akartok. Apád lohol benne. Az írta alá elsőnek. Pedig tudod, milyen civakodás volt ötvenháromban is- Aztán...

felbomlott minden. Ha koldusok akartok lenni, eredjetek csak megint téeszcsébe. Majd meglátjuk, kinek lesz több selyemruhája, sta- firungja.

Az bizony nagyon igaz, hogy az eladó lányoknak nem lehet akárhogy járni. Attól meg nincs rettenetesebb dolog, mint mikor egy menyasszonynak örömtől dobogó szívét a staíirung gondja szomorítia.

Mindezt. így mondta el a családjának. Meg még mást is, sok egyebet. Azt, hogy az apósék ötödik éve vannak a tiszadadai Béke T3Z- ben, a sógorasszonyék pedig a Fülen tanyai Búzakalászban. És nem koldusok azok, hanem módosak! Év- ről-évre módosabbak! S minél többet mondott, minél többet beszélt, annál többet vártait tőle. A viták mindjobban elmaradtak, de a felesége nem küldte, se nem marasztalta, amikor az új szövetkezet dolgaiban munkába indult. Harem piros! lett akkor a Tanyi. Jánosné arca, amikor édesapja Ti- szadadáról látogatóba jőve,

több egyéb szó után azt kérdezte:

— Miben segíthetnénk nektek, gyermekeim?

Node, hogy az öregek?! Hát még mindig azok segítsenek? Tanyi János megértette felesége zavarát, vívódásának arcára nyíló piros rózsáit s mint ahogy világéletében soha nem tudott alakoskodni, nagyké-, pűsködni, asszonya helyett j ő maga felelt:

— Vagy két mázsa búzaj jól jönne, ha apósomék nél-j külözni tudnák. Mert kilenc holdba gazdálkodtunk, igaz, dehát... olyan régiesen. Nem termett annyi.;.

Ä megy«* sajtó

egyik szerény, egyszerű munkása. Török János hivatalsegéd halt meg 20-ra virradó éjszaka S4 éves korában. A megyei kommunista sajtó megszületésekor lépett annak szolgálatába 1944. őszén s azóta buzgó fáradhatatlan munkájával dolgozott. Nem volt hivatásos sajtómunkás, mégis annyira szerette az újságot, hogy öreg kora ellenére szabadságideje alatt is bejárt munkahelyére. A munkától eltiltani sem lehetett. Élete utolsó percéig dolgozott. Hétfőn este még szokott kedélyével végezte munkáját s éjszaka, váratlanul elhunyt.

E hűséges sajtóimink&s emlékét megőrzik munkatársai, a Néplap dolgozói.

,,Zsákot S mázadhoz készítsetek!“

Kitör a vihar

Tanyi Jánosné szótlanul lépdelt a spór és az asztal között. Ajkait keményen összeszorítva tartotta; tekintete villogott, mint napfényben a kés hegye. Amikor hazaérkezett férje elé tette a vacsorát, hangja vészjóslóan éles volt:

— Na egyél, te téeszcsés vezér!

A családapa kanálért nyúló keze az asztalra esett.

— Egyél. míg van mit. Most még van ...

— Mi az? Mi van veletek? — nézett a családra érthetetlenül Tanyi János.

— Az van, hogy mi nem

megyünk a csoportba. Te. mehetsz, de minket nem viszel! Választhatsz: mi,

vagy az!?

így, ilyen hirtelen nem születik vihar. Ilyen iszonyatos gyorsasággal talán még soha nem borult be a világ. És mindebben a nagy hirtelenségben Tanyi János csak ülni és nézni tudott.

Inii Tótltékat megszédítette

Tanyi Jánost senki és semmi nem állíthatta meg. Minden reggel a közösség dolgába indult.

Amikor megtudta, hogy Tóth Andráséktól pattant az újabb kezdeményezést megsemmisíteni akaró láng, a fejét csóválta. Ugyanis gyermekkoruk óta ismerik egymást. Tóthot mindég igyekvő, becsületes embernek tartotta. Ezt a vélt- menyét a történtek után sem másította meg. Csupán azt sajnálta, hogy Tóth Andrást annyira megszédítette az a négy hold lucerna, ami az ötvenhúnnas feloszlás után neki esett. (S emellett még további hét hold szántója van.) Pedig soha nem volt annak a karikatöltésben földje. A négy hold lucerna új vetésű, a földje első osztályú s csak úgy ontja a termést. Jó pénzt ad Tóth Andrásnak. Ámbár tulajdonképpen ezt is a szövetkezésnek köszönAz apósnak, Mikó Józsefnek mosoly derült az arcára:

— Nem. Dehogy kell nekünk nélkülözni, fiam. Jobb úton vagyunk mi már ahhoz.

— De ingyen nem fogadjuk el — mondta Ta- nyiné sértődött hangon. Nehogy úgy gondolja apám.

Apja felnevetett erre és a vejére kacsintott:

— No jó. Ha nagyon akarjátok, hozzatok két mázsa búzáért valamennyi pénzt is. Amennyit akartok. Hanem zsákot három mázsához készítsetek.

— Jó maguknak, édesapám, — sóhajtott fel dacosságáról megfeledkezve Tanyi Jánosné. — ötödik éve vannak szövetkezetben. De most majd mi is abba leszünk. A férjem egyik alapítója. Az igazgatóságba is beválasztották.

Ha a nap tisztán süt, ra-i gyog a világ, ha a szívnek1

nincs mákszemnyi kételye, boldog az ember. És ilyen volt, ilyennek érezte magát Tanyi Sándor. Győzedelmesnek. Nagynak!

Nappal sok a munka: trágyahordás, vetőmagtisztítás, vízlevezetés... Ügy van megbeszélve a tiszadadai Béke TSZ-szel, hogy éjszaka fűrészelőd jenek a rönkök, amikből a tiszadobi Reje tanyai Űj Föld Termelőszövetkezetnek ólak, dohánypajták, kukoricagórék készülnek. Tavaly július óta sokkal nagyobbak, merészebbek lettek itt a tervek, biztatóbbak a holnapok.

Elsőnek Sándor Mihály lép fel a vonat lépcsőjére. Tanyi Sándor pedig, mielőtt feltenné a lábát, a tarisznyáját feljebb rántja a hóna alatt, amibe Juliska lánya pakolta oda az ennivalót.

Asztalos Bálint.

Tájékoztató a tsz-tagok csaiadipótlékárói

Az elmúlt hetekben több tsz-tag fordult a‘ szerkesztőséghez tanácsért, családipótlék ügyben. A panaszok legtöbb esetben tájékozatlanságból, a rendeletek: nem ismeréséből erednek. Ezért is kértük az SZTK nyíregyházi alközpontjától, hogy ebben az ügyben tájékoztassák a lapon keresztül a tsz-tagokat, a lap olvasóit.

Az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú tsz-ek tagjai is jogosultak családipótlékra, ha három 10 éven aluli gyermek el-' tartásáról gondoskodnak, s az előző gazdasági évben a férfi tagok 120, a női tagok 80 munkaegységet teljesítettek. További kedvezményt .jelent az, hogy az újonnan belépő tsz-tag 1053. október 1-től kezdődően akkor is jogosult családipótlékra, ha az előírt munkaegységet nem szerezte meg, de a tsz-be történő belépést közvetlenül megelőző hat hónapon át ipari biztosított volt és családipótlékban részesült. Az újonnan belépő tagok attól az időtől kezdődően jogosultak családipótlékra, amikor az előírt 120, illetve 80 munkaegységet megszerezték.

A családipótlék igény- bejelentést havi részletezéssel közölni kell, hogy a tsz-tag hány munkaegységet szerzett. A család-tag munkaegységét nem lehet

hozzászámítani a családipótlékot igénylő dolgozó munkaegységéhez. Ha a tsz-tag másik tsz-be lépatt át, csak abban az , esetben jogosult családi pótlékra, ha tagságában, egy hónapnál hosszabb megszakítás nincs.

Családipótlék igénylésnél a tsz-tag a saját és gyermekeinek születési anyakönyvi kivonatát nyújtsa be a tsz. vezetőségének, amely kiállítja a. családipótlék igény bejelentési nyomtatványt és beküldi az SZTK alköz*. pontnak. (A szükséges munkaegység megszerzését követő hónap 5-ig.) Az alközpont csak három hónapra visszamenőleg folyósít családipótlékot! Á tagok esetleges kilépése idején a tsz. vezetőségé azonnal közölje a kilépést» az „igény 'lejárás” című nyomtatványon, mert a, jogtalan kiutalásokért a tsz. anyagilag is felelős.

H. Szabó József:

GYERMEKMOSOIY

II.

Ahogy Rúcz elvtárs belökte a vízbe a csónakot, az nekiszaladt orral egy kifelé igyekvő kétéltű oldalának. A kétél- tűn lévő szovjet katonák nevetve dobták arrébb egy hosszú csáklyával a motor orrát. Majd az egyik hirtelen leugrott és keresztülgázolva a térdigérő vizen, belépett a csónakba, mosolyogva tekintett a négy harcosra, leguggolt, féltérdre ereszkedett, kezébe vett egy csáklyát, intett a motorvezetőnek, hogy most már indulhatnak. A csónakon lévők közül senki sem tudott oroszul, de azért valamennyien megértették, hogy a szovjet harcos is velük akar dolgozni.

Meglendült hát a motor és néhány perc múlva már messzi bent jártak a révfalusi utcákon. A szovjet katona néha-néha karjával intett abba az irányba, ahol valami mentenivalót látott. Az elevátorházzal szemben emeletes épületek előtt haladtak el. A víz majdnem elérte az erkélyeket. Néhány helyen már itt is csónakok álltak, Az emeletes házakból is kezdték összeszedni az értékeket a révfalusiak, bár a víz még ezeknek az erősebben épített falaknak, nem ártott meg, de azért úgy gondolták, biztosabb, ha elviszik bútoraikat a város olyan részére, ahol nem fenyegeti a veszély. A szovjet harcos hirtelen felemelte a bal mutatóujját és csendet intett. Ügy látszik, valamit hallott. Rácz élvtársék is megerőltették ? fülüket, úgy hallották, mintha a motorzúgáson, evező- esobbanáson át gyermeksírás szűrődne keresztül. Ezt vette észre a szovjet harcos is.

Odasiklottak az egyik erkélyhez s abban megkapaszkodva, a szovjet harcos felállt. A motorvezető kiemelte a csavart és le is állította a gépet. Most már tisztán lehetett hallani a gyereksírást. Egyetlen ugrással Rácz elvtárs és a szovjet katona fönntermett az erkélyen.

Az ajtó nyitva you, Ucn.ciue.-í a szocaoa. Ott nagy csomagoKba összekészítve ágynemű, ruhanemű heveit a padlón. A szomszéd szobába vezető ajtó csak kilincsre volt becsukva, a szovjet harcos benyitott, abban a pillanatban még hangosabb lett a gyereksírás, mert hiszen abból a szobából szúrődöt ki a hang.

A gyermekágy fölé egy asszony hajolt, mellette egy ötéves körüli kislány a szoknyáját fogta kétségbeesetten. Az asz- szony kicsit meglepődött, amikor fneg- iátta együtt a két katonát. A férjét várta, aki nemrégen elment, hogy hoz valami járművet, úgy gondolták, hegy az emeleten biztonságban lesznek reggelig, azért maradtak itt. Fáradt arcán szomorúság, szeme szögletében sírás bujkált, így van ez ilyenkor és a gyerek rögtön megsejti a rosszat, azért sír. Reggel három óra óta úgyszólván alig-alig hagyja abba a zokogást a kisfiú. Kedveskedhettek neki bármivel, nem békült meg. Összes játékai ott voltak körülötte a kiságyban, de ő még akkor sem hallgatott ha anyja felvette. A kislány az csak sze- pegett, kék szemei tele voltak könnyel, de ő már megértőbb. Legkedvesebb bábuját balkézében fogta, s a jobbal maga elé húzta anyja szoknyáját. Ügy látszik, könnyes szemeit szégyelte a katonák elől.

A szovjet harcos széles mozdulattal nyúlt az ágyban fekvő kisfiú felé. Az még az ő kezében- sem hagyta abba a sírást, s5t amikor már elindult a csónak, még akkor sem. Alig mentek núsz- huszonöt métert, mikor Évikének — mert így hivták a szőke kislányt — eszébe jutott a babája, amit a nagy sietségben bizony ottfelejtettek. A szovjet katona nem érti a magyar beszédet, de azért megsejtette, miről van szó, miért tört el a mécses a kislánynál. Elkacagta magát, s odanyújtotta a kis Gyurit anyjához, a csáklya után nyúlt, visszaintette a motort.

Még alig érték el az erkélyt, ") már fenn volt. És nemcsak a kis játékbabát hozta ki, hanem egész öl játékot, Gyurikáét, Évikéét egyaránt. Visszalépett a csónakba. Gyurika még mindig sírt. Anyja sem tudta megbékíteni, ő újra visszakérte a gyereket. Ölbe véve, kedves orosz szavakat mondogatott neki, közben beszédét néha széles mozdulatokkal kísérte, még a sapkáját is hátranyomta a fejebúbjára. Majd olykor még meg is csiklandozta, a gyerek még sem akart megbálcülni. Kiforgatta átázott, vizes zsebeit, de ott sem talált semmi olyat, amivel megvigasztalhatná a kis legényt... Űjra kezdődött elölről. Megpróbálta még egyszer megcsiklandozni Gyurikát, de bizony a gyerek még erre sem hagyta abba a sírást. Hát most mit tegyen? — hallgatott el egy pillanatra — majd hirtelen rigó fütyülését kezdte utánozni. És csodák-csodója, Gyurika erre figyelni kezdett. Most már nem sírt, csak szepegett, megdörzsölte két szemét apró öklével és érdeklődéssel kezdte szemlélni a katonát. Az boldogan folytatta tovább a fütyülést, majd csaholni kezdett, mint egy kiskutya. A gyerek erre mar egészen elhallgatott és erősen nézni kezdte a katona száját. Majd a szájacskája is megmozdult, mintha utánozni akarná, do mégsem. Űjra eltört a mécses, szipog a

kis legény. Erre aztán a szovjet katona oroszul az „erre szalad a nyulacska” kis mesét mondta el, közben persze a kis legény tenyerét kinyitotta. Amikor „el-; szaladt a nyulacska”, hát az ő keze is íelszaladt a csöpp ember hóna alá és jól megcsiklandozta. No, ez már tetszett. Egy pillanatra mosolyt csalt a gyermek arcára, most már csak ütni kell a vasat — gondolta a szovjet harcos és játszott tovább, kifogyhatatlanul beszélt, a gyerek figyelt, mintha minden szavát értené, sőt még néha bólogatott is. Arcát megszínesítette a jókedv. Még a füle is kipirult, együtt kacagtak, a katona mély,' dörmögő hangon, a kis legény édesen bugyborékolva.

Nem messze a híd lábához egy szembejövő csónakban a gyerekek apjával találkoztak, őt is átvették a rocsóba. Odaült a szovjet harcos mellé. Megpróbálta magához hívni kisfiát. Az először úgy tett, mintha menne, de amikor érte nyúlt az apja, eldugta fejét a szovjet1 harcos karja mögé és nagyot kacagott ezen. Azt hitte, hogy most már, ha 6 nem látja apját, az sem látja őt. Kiértek a partra, a szovjet harcos mégegyszer megcsókolta mindkét arcát az apróságnál;, aztán odaadta apjának. A gyerek, amikor játszópajtása néhány lépésnyire eltávolodott tőle, kicsit elkomorodott, rnár majdnem sírásra görbült a szája, amikor visszafordult a szovjet harcos és búcsút intett kezével. Az integetést átvette a kis legény is. Most már meg is szólalt.

— Bácsi pá-pá, bácsi pá-pé.

A szovjet katona úgy állt ott, széles mosollyal arcán, búcsúra emelt kézzel, mindaddig, míg a kocsi, melyen az apró kis legényt vitték, el nem tűnt a híd forgatagában,