Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-14 / 63. szám
I N £ Vi. A V 1936. március 14, szerda ASSZONYOKNAK LÁNYOKNAK A „Szocialista Kultúráért“-jelvény tulajdonosa Ünnepségek Szabolcs-Szaimárban a nemzetközi nőnap alkalmából 65 éves. Fekete szövet- kendövei köti a fejét, mint parasztasszonyok teszik. A homlokán és arcán néhány mélyülő ránc, de annál több az ezüstös szál a hajában. A szeme, a nézése tiszta és élénk, arcán pedig mosoly tanyázik, mint sek- gyermekes anyának szokott, ha övéit elégedetteknek. boldogoknak látja. Nem ajándékozta meg az élet gyerekekkel. A másét cirógatja, babusgatja, szereti, mintha az övéi lennének. Amikor beszél, szavaiban cseng az értelem és az a szeretet, melyet a szép, a jó és a békevágy diktál. Békeharcos. A békéért cselekszik, amikor a szántóföldön szánt és azt nézi, hogy az eke jól forgatja-e a földet, akkor is, amikor rádobja a kapaföldet a földbe tett magra.,., mikor ott sürög-forog a jószág körül a tanya udvarán és akkor is, amikor a szekéren az elsők között viszi a beadásba szánt terményt, vagy állatot. Kisgyúléseket, békeestéket tart az örökösföldön. Este, mikor a földművelő emberek kérges kezükből leteszik a szerszámot, s a holnapra gondolnak — Magna Andrásáét hallgatják, aki a nemzetközi eseményekről olvas és beszél nekik. Elmondja, hogy mit jelent nekünk a béke, hogy ki, mit tehet naponta érte. Megmutatja az emlékalbumot, melyet a Békekongresszusról hozott haza. Az MNDSZ-szervezetek a tömegszervezetekkel közösen a Szabolcs-Szatmár megyei községek nagy többségében ' vasárnap kultúrFényképek, aláírások vannak benne: Szovjet embereké, német munkásoké, bolgár parasztoké, angol bányászoké, fehéreké, sárgáké és feketéké. ,,Ök is békét akarnak! Fogtam a kezüket, velük énekeltem, velük tettem fogadalmat, hogy szóval és tettel is harcolni fogok a békéért — így beszél a 65 éves asszony. — Rajtunk is múlik, hogy szilárdabb legyen a béke!", . A Nemzetközi Nőnapon nagy boldogság érte Magna Andrásáét, az Országos Béketanács tagját. A békemozgalomban végzett munkájáért megkapta a Szocialista Kultúráért.'' kitüntető jelvényt. ANYAI KÖNNYEK Azt mondják, .hogy az anyai könnyek megmutatják egy társadalmi rend értékét. Ez feltétlenül Igaz. Hiszen, ha a Horthy-rendet csak a kiömlő anyai köny- nyekkel mérnék, akkor is kiderülne: átkos és kegyetlen rend volt, bánutszülő, szívet ölő világ. Ez jutott eszembe a Nemzetközi Nőnap nagy- kallói ünnepségén, amikor annyi örömtől ragyogó asz- szonyarcokat láttam. S eszembe jutott e járás egyik szegény asszonya, aki kérvényt írt 1936-ban az alispánhoz, s azért könyör- gött, hogy valami kis segélyt adjon neki, sokgyermekes asszonynak, mert a családnak sem munkája, sem pénze nincs; Majd éhen halnak már, egyetlen falat kenyér sincs a házunknál — írta az asszony. Méltóztasson megkönyörülni ezen eléhezett családomon, — írja az asszony, mert a bolondok házába kerülök. Az alispán válaszolt: koldulási engedélyt adott neki. 1935-ben az újfehértói községi elöljáróság a főispánnak küldött jelentésében többek között a következőket írja: „A lakosság ruhátlan, emiatt a gyerekek nem'jár- nak iskolába ... Hihetetlenül sok család ágynemű és ruházat nélkül, éhezve tengődik a fűtetlen nyomortanyákon, elhanyagolt lakásokban..: Az újszülött gyermekek bepólyázására nincs a háztartásban egyetlen darab felhasználható fehérnemű sem. Rosszul táplált anyák, vérszegény gyermekek ... “ És hullanak, hullanak az anyai könnyek, tengert lehetett volna belőlük gyűjteni ... Ünnepélyes hangulat volt nyolcadikén este Nagykálló- ban. összegyűltek a község dolgozó női, anyái. Gulyás Emilné, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, az egykori cselédlány arról beszélt, hogy a nép állama a ma társadalma mennyire megbecsüli a dolgozó nőket, különösen a gyermekeket nevelő édesanyákat. Ott ültek a hallgatók között, az első sorokban a község hős anyá is: a 14, sokgyermekes édesanya, akik valamenynyien megkapták az Anyasági Érdemérmet s a vele járó 1000—1400 forintnyi pénzjutalmat. A helyi MNDSZ-szervczet is jutái-1 mat osztott szét a legjobban dolgozó nők között. Felcsattant a taps, amikor az elnökségben helyet foglaló Gergely Imréné, egyénileg dolgozó parasztasz- szony a Munka Érdemérmet átvette, Az ünnepség során szót kért Tóth Imréné, a na'gy- kállói dohánybeváltó egyik munkásasszonya, így beszélt: — Elvtársak! Kegyetlen életünk volt a múltban. A beváltó igazgatója jobban megbecsülte a kutyáját, mint engem, gyermekes édesanyát. S ahogy’ a múltra emlékezett, könnyek peregtek végig ez arcán. De aztán felszáradtak a köny- nyei, felderült az arca és tisztán, csengő hangon fejezte be felszólalását. — Most valamennyi gyermekem megtalálni a helyét szép életünkben. Az egyik fiam mérnök. S nekünk, anyáknak lehot-e nagyobb boldogságunk, szépnek és gyermekeink jét! mint hegy [ónak tudják életét, jofrőSoltész Isttduné. Korom J'clhassoúlása SBÖldaégeahertben A kályha- ée kémőh.ykóröro vegyes fűtés moi'lett: 1.4 százalék nitrogént, 0.5 üKázalék fosifort. 2.4 százalék káliumot,, é# 10 százalék'messet tártálmai pok c cry eb szirifcéit Ejítható növényi tápanyag irfellett. A gyakorlat a*i bizonyjt. ja, hogy különösen zöldségfélék így 8D«nót (párái), metélő- hagyma, gyökérzöldsögek igén hálásak a korom tr ágy áz ultrái özemben. A legszebb eredményéi* két a zeller mutatja, mély óriási hófehér fejőket nevet a korommal trágyázott táblában. Ezt, a mindenkinek könnyen hozzál érhető trágya* n yasofc bármikor ki lehet hin tfeni; Négyzetméterenkint '5 dkg ' bőven elegendő, de nagyon fontos. hogy azonnal bekap áljuk, különben a szél hamar tovaviszi. Melegvízben oldva, mint trá* gyalé is használható és csere-* pép növényeink n.vári hizlalásánál jobb eredményt érünk el. mint a feketekávé üledékkel, mely értékben a körömiével öasze nem hasonlítható. Lcveleki Jáuottné köszöneté Engem az a kitüntetés ért, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa anyasági érdeméremmel tüntetett ki. Tizennégy gyermekem után mint sok- gyermekes anya kaptam ezt a megtiszteltetést. Ha a múlttal összehasonlítom mai életünket, akkor összeszorul a szívem. A Horthy-rendszerben csak nyomorogtunk. Napszámos munkából éltünk. Sokszor sóba-vízbe főtt krumplin tartottam fenn 8 gyermekemet. Ma más az életünk. 14 gyermekem jövőjén fáradozom. Ebben nem állok egyedül. Az állam, a párt segít. A felszabadulás után 10 hold földet kaptunk, azon dolgozunk. Most is van 10 darab süldőnk, tudom biztosítani családom zavartalan megélhetését. Örömmel gondolok arra, hogy kormányunk milyen nagy megbecsülésben, tiszteletben tart bennünket, állandóan segít, kiknek a múltban csak nyomor, megaláztatás volt osztályrészünk. A megbecsülést mutatja az is, hogy az utóbbi két év alatt 2—2 ezer forint jutalomban részesített, mint sokgyermekes anyát. Köszönetét mondok ezért államunknak. Elvtársi üdvözlettel: Lcvclcki János né Űjfchcrtó. # Megalakult a nőszervezet a tunyogmatolcsi Szabadság Hajnala Termelőszövetkezetben. Az alakuló gyűlésen 34 asszony jelent meg. Jó munkát végzett az MNDSZ megalakításában Kiss Bé- íáné elvtársnő. Ezért azasz- szonyok őt választották meg a szervezet elnökének. (Ilaga Imréné tsz-tag) műsorral egybekötött ünnepségeket tartottak a nemzetközi nőnap alkalmából. Vencsellőn, Kemecsén, De- mecserben, Tiszaiökön, Kisvárdán és még további harmincöt községben az MNDSZ megyei elnökségének küldöttei tartották' az ünnepi beszédet. Vasárnap rendezték meg bensőséges keretek között Nyíregyházán is a nemzetközi nőnapi ünnepséget. A József Attila városi Kultúr- ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a város asszonyai, akik előtt Lazányi Jó- zsefné, az MNDSZ országos központja agitációs osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Ezután 20 anyának nyújtották át áz anyasági érem első, második vagy harmadik fokozatát. A kitüntetettek között van Garai Józsefné, az egyik nyíregyházi termelőszövetkezet asszonya is, aki 15 gyermeknek adott életet, s tizenkeftöt fel is neveit. Az ünnepség második részében a város legjobb kul- túrcsoportjai szórakoztatták az ünnepség részvevőit. A városi tanács MNDSZ-szer- vezetének kultúrcsoporlja, a „Minta férj” című színdarabot mutatta be. Hasonlóan ünnepelték á nők nemzetközi ünnepét á sokszoros élüzemben, a Nyíregyházi Gépjavító Vállalatnál, ahol 14 nődolgozöt jutalmaztak meg. * A Rakamazon megrendezett ünnepélyen több mint 450 asszony és lány vqV részt. Ebből az alkalomból kultúrműsor is volt. Fellépett a cipész ktsz. kultúr- csoportja, melynek tagjai orosz népdalokat és magyar népi táncokat' adtak elő. Szabó-varró tanfofyam (1.) özv. Kelemenné riadtan fordult meg a kilincs éles csikorgására. Álig néhány perce jött haza, s az egész napi munka után most a tűzhely előtt térdelt, nagyokat fújva az alig pislákoló parázsra, miközben egyre a TÜZÉPET szidta a nedves fa miatt. Az ajtónyitásra a szobába friss levegő tódult, s a hirtelen légáram hatalmas füstcsz- lopott kígyóztatott elő a rozoga tűzhelyből. — Kezét csókolom, mama! — köszönt az újonnan jött, s Kelemennéhez lépve fáradtan csókolta meg az idős asszony ezei ránctól barázdált arcát. Kelemenné szemei tágra- nyíltak, amint a Lányara nézett. — Hogy kerülsz ide? Máskor még vasárnap is nehezen jöttök, most meg kedd van! — éles szemével a fiatalasszony homályos tekintetét kutatta. — SEMSEY ANDRÁS: V JCldktűtt ídef Csak nincs valami baj nálatok? Az asszony leült a szírie- hagyott, kopott kanapé szélére. Nem válaszolt az anyja kérdéseire, némán meredt maga elé, mint akit már senki és semmi nem érdekel. Kelemenné köténye sarkába törölte kormos kezét, és a lánya elé állt. — Beszélj Irén az Istenért! Beteg vagy, vagy szerencsétlenség tö. lém az uraddal?! Az asszony némán rázta a fejét. — Nem? — firtatta tovább Kelemenné. — Talán a kisfiad lázas? — Gyöngéden felemelte a lánya fejét és a szemébe nézeti hosszan, kutatón. — Vagy úgy! — tapintott helyes anyai ösztönnel a baj nyitjára. — összevesztél Kálmánnal! — Igen, összevesztem! — pattant fel a fiatal- asszony és arcán a harag rózsái izzottak. — A ti dolgotok — fordított hátat Kelemenné és ismét a tűzrakásra összpontosította figyelmét. — Látod fiam, milyen bosz- szúság ez! Az ember órákig kínlódik ezzel a nyavalyás tűzzel és nem gyullad meg! Csak sír a szerencsétlen, de nem tud lángraküpni. Ugyan Irén, add már ide a sarokból a petróleumos kannát, hadd öntsek alá egy keveset. — Édesmama! Maga a fájáról, nini a tűzrakásról beszél, mikor komoly dolgokról van szó!? — jaj- dull fel az asszony. — Hát ezért jöttem haza? Kelemenné félig hátrafordult. — Tudod fiam, hogy ilyen téren sosem szoktam tanácsot adni. Te választottad Kálmánt, te mentél hozzá. — De mama... Kelemenné nem engedte befejezni. — Fiam, én sokát tapasztaltam már az életben, és megtanultam, hogy házastársak vitájába nem okos dolog beleszólni. Jobban teszed? ha hazamegy és magad simítod el az ügyedet. Már négy éve a (érjed, ’csak tarts ki mellette. A gyerek miatt is. — A gyerek úgyis az enyém lesz! — kiáltotta lángoló szemmel a fiatalasszony. — Azt úgysem engedem ki a kezemből, Az a gazember meg.. .: csináljon azt, amit akar! A szeretőjével... ! Kelemenné az utolsó szóra felütötte a fejét. Eddig nem igen érdekelte különösebben a lánya dolga, afféle múló civa- kodásnak képzelte a fiatalok közötti haragot. Ilyen vele is számtalanszor előfordult, mikor még élt a férje. Háztartási ügyek, apró-cseprő pénzgondok nem igen érdeklik a férfiakat, szeretik az ilyen terhes nyűgöt egykettőre lerázni a nyakukból. De ha Kálmán más nővel foglalkozik ... ! Az már más! Akkor itt nincs helye az idöfccsérlésnek! (Folytai juh)
