Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-09 / 59. szám
\ é p L a r 1950. március 9, péntek Miért nem toiyamates a belépés a liszateleki termelőszövetkezetekbe ? Erre adott választ a népnevelő kollektíva tanácskozása Tiszatelek három termelő- szövetkezete az utóbbi években bebizonyította: nyugod- tabb, gondtalanabb életet biztosít tagjainak, mint a kispareeliás gazdaság. A Béke Termelőszövetkezet például 72 forintos munkaegységértéb- kel zárta az elmúlt esztendőt. Az Alkotmány TSZ tagjai is megelégedéssel, dicsekvően beszélnek (sajnos csak egymás között) eredményeikről. Hegyes János, a tsz. elnöke elmondotta, hogy amikor 14 holdon gazdálkodott, feleannnyi jőve-, delme sem volt, mint most. Elmúlt évi keresete meghaladta a 70.000 forintot. Csupán föld járadék címén 1600 forintot kapott. Az eredmények ellenére rnág sincs folyamatos belépés a szövetkezetbe. Van viszont példa, ami azt igazolja, hogy nem marad el az eredmény a felvilágosító munka után. A zárszámadás utáni hetekben például, amikor a pártszervezet foglalkozott az egyénileg dolgozó parasztokkal, a Béke TSZ-be 22 család, az Alkotmányba csaknem ugyanennyi kérte felvételét. Hibás nézetek A tiszateleki népnevelők tanácskozásán elhangzott hozzászólások rámutattak, hogy a pártszervezet megnyugodott a kezdeti eredményeken, elzárkózott és mitsem törődött az egyénileg dolgozó parasztokkal. Meg sem keresték őket otthonukban. Azt várták, hogy a belépni szándékozók keressék meg a tsz. vezetőségét és hívás nélkül kérjék felvételüket a szövetkezetbe. Erről beszélt hozzászólásában Vigvári László elvtárs, a Vörös Csillag TSZ párttitkára is. — Elhanyagoltuk a íelviv*» v lágosító munkát. A kommunistákat sem bíztuk meg feladatokkal. Elbizakodtunk. Szóba sem álltunk az egyénileg dolgozó parasztokkal a belépés felöl — . mondta Vigvári László elvtárs. I A népnevelő értekezleten j számos helytelen nézetet 1 zúztak szét ami gátolta a j tsz. számszerű fejlesztése érdekében végzett felvilágosító munkát. Eddig sokan arra vártak, hogy „ha az idén rossz termésük lesz a egyénileg dolgozó parasztoknak, majd belépnek.” Elfelejtették, hogy a mezőgazdasági terméshozam 3 százalékos növelésére vonatkozó határozat nemcsak a szövetkezetre, a szocialista szektorra vonatkozik, hanem az egyénileg dolgozó parasztokra is. Ez a nézet azért terjedhetett el, mert sokan még most sem értik világosan a központi vezetőség 3 9S6. júniusi határozatában megszabott kettős feladatot. Azt, hogy a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésével egyidőben az egész mezőgazdaságban növelni kell a terméshozamot, és ezt nem lehet megvalósítani, az egyénileg dolgozó parasztok nélkül. Világosan kell látnunk, hogy a pártós a kormány továbbra is segíti az egyénileg dolgozó parasztokat a kisparcella szüle lehetőségeinek kihasználásában. Elterjedt az a téves nézet is, hogy „ha az egyénileg dolgozó parasztok növelik termésüket, fejlesztik jószágállományukat, nem lépnek be a szövetkezetbe.” E nézet Terjesztői nem vették figyelembe, hogy az egyénileg dolgozó par r asztok viszonylagos eredményei nem tarthatnak lépést a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezet eredményeivel. Viszont a dolgozó parasztoknak odahúz a szívük, ahol többet, jobban termelnek, több jnt a családnak, szebb az élet. A kozéppa rasztok ró! Hiba volt eddig, hogy a szövetkezetbe belépett középparasztokat nem vonták be a felvilágosító munkába. Pedig a volt középparaszt tsz-tagok érvelése meggyőzően hatna a ma még egyénileg dolgozó középparasztokra. Többen elmondták, hogy a „véletlen” jellegű agitáció közben, ha beszéltek is )a középparasztokkal, hamar j feladták a harcot, — le- j mondtak a meggyőzésről — mondván „jól bírja magát, inem lép be”. I A népnevelők arról is ' megfeledkeztek, hogy nem minden középparaszt ért el olyan jó eredményt — noha jövedelme nem éri el becsületesen dolgozó tsz- tag jövedelmét, — mint Harsányi Nándor. Valamennyi hozzászóló elmondta, hogy az elkövetkező napokban névszerint melyik rokonához, szomszédjához látogat el és hívja meg a szövetkezetbe. — Hegyes János elvtárs például Kovács János középparasztot, nagybátyját hívja az Alkotmányba dolgozni. N. T. Köszöntjük Stimonov elvlársat Ha József Attila kötelét forgatja az ember, s újra 1 és újra elolvassa a ínagyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ödát, szinte önkéntelenül Szimo- nov egy rövki verse a Várj rám — című, gyönyörű költemény jut eszébe. Míg József Attila a szépséget, a | férfi epedő vágyát énekli meg az Ódában, addig Szi- monov az asszony! hűségnek állít nagyszerű példát versében. Szimonov. a szovjet irodalom egyik legkiemelkedőbb költője, ma városunkba érkezik. Vannak, akiknek Szimonov neve nemcsak költői név, hanem egyik legkedvesebb prózaírójuk neve is. Hiszen ki ne olvasta volna Nappalok és éjszakák című regényéi. Szinte valamennyien látjuk e regény filmváltozatét és ez is segített abban, hogy Szimonovot szívükbe zárták magyar olvasóink. Most, hogy körünkben megjelenik cs elbeszélget, olvasóival, nagy megtiszteltetés és öröm ez valamennyiünk számára* Megismerhetjük öt, megláthatjuk, szót válthatunk vele, megköszönhetjük a felejthetetlen perceket, órákat, melyeket műveivel szerzett nekünk. De rajta keresztül clküldhetjük üdvözletünket is sok kedvenc szovjet írónknak. Az Aranycsillag lovagja szerzőjének, az Ifjú gárda írójának, a Csendes Don szerzőjének, a Vasrjlij Tyorkin költőjének és másoknak Is. Szívünk teljes melegével üdvözöljük a körünkbe« megjelenő Szimonov elvtársat és városunk nevében köszönetét mondunk neki, hogy nem kerülte el a mi szerény körünket. A NÉPLAP PALYAZATA Mit teszünk pártunk novemberi határozatának végrehajtásáért? A kisvárdai járás területén szeretnénk az egészségügyi szervek részéről hozzájárulni legalaob egy téglával az eredmények eléréséhez, mert a feladatok megoldása közös érdeke a munkásnak, parasztnak, értelmiségnek egyaránt. A mezőgazdaság szocialista szektorának dolgozóit az alábbiak szerint fogjuk segíteni járásunk területén: Munkatervet készítünk a járási tanács, az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet, járási Vöröskereszt bevonásával nemcsak az idénymunkák;», hanem az egész évre vonatkozóan. A szak- szervezettel karöltve megszervezzük „A szocialista mezőgazdaság egészségügyéért“ mozgalmat. Ennek keretében részben kórházi komplex szakorvosi brigádok, részben önkéntes 3 tagból álló orvos csopor- portok patronálási vállalása útján a járás területén lévő összes állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek szűrő- és gondozási munkáját ellátjuk. Fokozottabban foglalkozunk a mezőgazdasági dolgozók foglalkozásából eredő betegségek meggállásá- val (állati bőrgomba, napfény és fagyártalmak, rovarok, rágcsálók okozta fertőző megbetegedések, porártalom, reuma megelőzése stb.). A mérgezések elkerülése érdekében ellenőrizzük a növényvédőszerek (dafsin, nikotin, csávázószerek) tárolásának és felhasználásának körülményeit. A legszigorúbb felelősségrevonás- sal megtiltjuk ezek ömlesztve tárolását, jelzés nélküli papírzacskóban való kimérését a földművesszo- vetkezetekben, valamint a repedt, mérges anyagot hullató darsinos hordócskák forgalomba hozatalát. A járási Vöröskereszttel karöltve szorgalmazzuk, hogy' minden mezőgazdasági központban mentőfelszerelés, hordágy álljon rendelkezésre. Minden brigád segítségére lesz egy-egy oldaltáskával felszerelt elsősegélynyújtó. Segítünk a mezőgazda- sági dolgozók ivóvízellátásában. Ivóvízvizsgálatokat végeztetünk a laboratóriumok, egészségügyi állomások útján. Felülvizsgáljuk a szennyvizek levezetését, a trágyakezelést. A gazdaságok vezetőinek egészségügyi szemléletét igyekszünk megjavítani. A nyári munkák idején megszerveztetjük a közös meleg étkeztetést. A gépálomások útján elősegítjük, hogy az alkalmi csép- íőmunkások munkába állás előtt kötelező tüdőszűrő vizsgálaton essenek át. Aa állami gazdaságokban és nagyobb termelőszövetkezet tekben helyi gyermekgondot zást és felügyeletet szervezi tétünk a nyári munkaidény alatt. Központilag biztosít-1 juk, hogy a bizottsági szem-, léken a területileg illetékes hatósági orvos is résztve-i gyen. Arra törekszünk, hogy a községpolitikai tervekbe minden tanács vegye fel mezőgazdasági egészségügyi szükségleteit. Törekvésünk támogatására bevonjuk aj Hazafias Népfront és az állandó bizottságok erőit is. Járásunk területén egészségügyi vonatkozásban a Kisvárdai Gépállomást, valamint a Kisvárdai Kísérleti Gazdaságot mintaüzemmé fejlesztjük. Dr. Varga Gyula érdemes orvos, Kisvárdaj szimonov: Nappalok és éjszakák it. — Mi újság tehát? — kérdezte Szaburov. Vanyin kiérezte a hangjából, hogy a százados nem var kecsegtető választ. | — A seb súlyos. Itt csakf bekötözték és átküldték aj túlsó partra. ! — A Volga tehát befagyott egészen? — kérdezte Szaburov. — Igen, beállt. Ma viszik at rajta az első sebesülteket. — Igen..-, — mondta Szaburov. — Hát igen — s ismét elhallgatott. Ekkor Vanyin hirtelen, szándéka ellenére, elkezdte mondogatni, amit már ilyenkor szoktak. Haragudott magára miatta, de nem volt ereje hallgatni és azt mondta, amit egyáltalán nem kellett volna mondania, hogy mindez semmiség, majd elmúlik, a seb természetesen súlyos, de nem veszélyes, eltelik egy hónap és újra viszontlátja Anyát — igen, igen Cs bíztatóan megveregette Szaburov vállát) — minden rendben lesz és (öklével az asztalra ütött), itt, igen, itt fogják megülni a lakodalmat. Szaburov kifejezése olyan volt, hogy többször is várni lehetett: félbeszakítja Vanyint. De nem szólt egy szót sem. Csak némán hallgatta, mit beszél. S amikor Vanyin a tekintet ulya alatt egyszerre elhallgatott, Szaburov arckifejezése akkor sem változott, annyira mindegy volt neki, beszélnek-e hozzá vagy sem, vigasztalják-e vagy sem. — Amikor Vanyin elhallgatott, Szaburov megismételte: — Hát igen ... Aztán levetette csizmáját, ágyára dőlt, nem tettetett alvást, csak feküdt némán, egyetlen mozdulat nélkül. Becsukott szemmel kegyetlenül maga elé idézte minden részletével- 'a mai napot, amelyen — ki tudja! — talán semmi sem történt volna, ha ő maga egész idő alatt itt van, nem pedig száz méterrel odébb. A két katona ezalatt vitte A r.yát a hordággyal u Volga jegén át. A szigeten túl, a főágon, vastagabb volt a jég, már szánút is vezetett rajta, de a mellékágon a szigetig csaknem egy kilométert, ma még gyalog kellett megtenni a sebesültvivőknek. mert a jég nem volt elégé szilárd. A Volga csak tegnap fagyott be. A németeknek eszükbe sem jutott, hogy a Volga jéghátán már má szállítani lehet, s így a folyam fölött szokatlan csend uralkodott. Köröskörül minden fehér volt és mozdulatlan, csak a hó, amely még egyre hullott, csikorgott kissé a sebesültvivők talpa alatt. Jó darab út volt cjz a sebesültekkel; a két katona többször megállt s óvatosan letette a hordágy at a jégre, egy helyben acsorogtak kis ideig, átfagyott kezüket keresztbe csapkodták a mellükön, aztán újra felhúzták kesztyűjüket és fölemelték a hordágyat. A túlsó partról a sebesültek hosszú vonulásával szemközt emberek mozogtak előre, algiket .mögöttes^'á’é- rüleíroT Sükätb'if hogy-4 kijelöljék holnapra a szánút vonalát, miután megállapították, hogy szilárdabb a jég. Mentek és topogva próbálgatták a jeget. Egyikük, egy már nem fiatal, magas katona Anya hord- ágya mellett elhaladtában egy pillanatra megállt. — Mi az, a nővér megsebesült? — kérdezte a sebesültvivőktől s visszafordulva néhány lépést tett velük. — Igen — válaszolta az egyik sebesültvivő. — Súlyosan? — Súlyosan — hangzott a válasz. — Dohányod van? — Van — mondta a vöröskatona. A sebesültvivők letették a hordágyat s a katona dermedt, merev ujjaival egy-egy csipet dohányt szórt markukba. Hozzáláttak a cigarettasodráshoz. — Mért tettétek le? Nem fagy meg? — Nem, rögtön felemeljük — mondta az egyik sebesültvivő. — Tán te ismered? — ő szállított át minket, amikor a Volga még nem volt befagyva — jegyezte meg a katona. — Jó nővér s még nagyon fiatal. — Fiatal — mondta a sebesültvivő. Tenyérrel védve cigarettájukat a széltől, rágyújtottak a katonáéról, aki szintén tenyerével formált burát a magáé köré. — Ki az ördögnek ran kedve cigarettázni — mondta a sebesültvivő szinte mentegetőzve. Aztán mind a két sebe- sültvivő nyújtózkodott egy kicsit, gondosan eloltották a cigarettát, cdatűzték a sapka szegélyéhez és fölvették a hordágyat. — Szóval súlyos — hangzott, a válasz. — Még nagyon fiatal — mondta a katona, megfordult és elindult a sztálingrádi part felé. A sebesültvivők vitték Anyát tovább. Amikor már csaknem a szigethez értek, ahonnan szánút vezetett tovább, Anya talán a hidegtől, talán a hordágy könnyű, csikorgó, egyenletes imbolygásától hirtelen magához tért. Felnyitotta szemét, feje fölött a fekete eget látta, oldalt a szeme sarkából azt, hogy minden fehér, fehér. Az első pillanatban rájött, hogy őt most a befagyott Volgán át viszik. De a gondolatai nyomban összezavarodtak, egyre zavarosabbak lettek s már úgy rémlett neki, nem őt viszik, hanem ő visz valakit és beszél hozzá, mint rendesen: „Nyugodtabban, drágám, rögtön odaérünk.” Valójában pedig nem ő beszélt, hanem a sebesültvivők, akik már meghallották egy közeledő német repülőgép zúgását. Ök mondták egymást nyugtatva: „Rögtön odaérünk”, s Anyának úgy rémlett, mintha ő maga mondaná e szavakat és gondolatban igyekezett mennél óvatosabban vinni a hordagyat, hogy a sebesült ne rázódjék túlságosan. Aztán azt képzelte, hogy Szaburov fekszik a hordágyon és ő szól hozzá: „Drágám”, de még nem ismeri és a százados sem tudja, hogy ö az, Anya. És ekkor szerette volna megmagyarázni neki 's mondott is valamit, de a százados nem hallotta. Ekkor megint mondott valamit. Gondolatai végkép összezavarodtak s ismét elvesztette az eszméletét. — Hallod, hogy nyög,, szegényke — mondta az egyik sebesültvivő. A repülőgép pedig azalatt több kört írt le a Volga fölött, ledobott egy világító rakétát, amitől egyszerre minden fehér lett és ragyogó s a rakéta nyomán hullottak a bombák. A sebesültvivőktől jobbra és balra vágtak be. A rakéta még ki sem aludt, s a jégen már hatalmas lyukak feketéllettek, a belőlük feltörő víz körös- körül egyre jobban elárasztotta a jeget. Amikor az első bomba robbant, a sebesültvivők ösztönösen letették a hordágyat a jégre, maguk pedig hasravágód- tgk, de aztán, amikor egymásután még több bomba robbant és a repülőgép egyre erősebben zúgott és újabb köröket írt le, össze sem beszélve talpra ugrottak mind a ketten, megragadták a hordágyat s megindultak a lékek között előre hatalmasakat, lépve igyekeztek, mint akiknek sietős a dolguk. A sziget már nem volt messze. Valaki előttük ezt kiáltotta: „A szánhoz, erre” és a domb mögül, onnan, ahonnan már szánút: vezetett tovább, hozzájuk hallatszott a szántalpak csikorgása és a lovak hor- kanása. PÁRTÉPÍTÉS
