Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-07 / 57. szám

Világ, pröíetárfai cggcsütietek mi MDP SZABOL'CS-SZATMÁ&MCGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A mai számban : Képek, számok a népnevelők szolgálatában (2. oldal) Mit látunk a szovjet film ünnepén? (2. oldal) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének levele a magyar nőkhöz (3. oldal) Nyíregyházára látogat Konsztantyin Szimonov szovjet író (3. oldal) Asszonyoknak — lányoknak (4. oldal) XIII. évfolyam, 57. szám ARA 50 FILLER 1956. március 7, szerda Gépállomásaink gondosan készüljenek a tavaszra A március 1-én megtartott megyei nagy- aktíva-értekezlet világosan vázolta gép­állomásaink soronlévő feladatait. Ezek a feladatok a központi vezetőség júniusi, novemberi, decemberi és februári hatá­rozataiból fakadnak. Gépállomásainknak úgy kell készülniük a tavaszi munkákra, hogy azok egyben a termelőszövetkezetek további megszilárdítását, számszerű nö­vekedését és a mezőgazdasági összterme­lés 3 százalékos emelését szolgálják. Ez a sokrétű feladat nagy gond elé állítja gépállomásaink vezetőit, pártszer­vezeteit, szakszervezeteit, DlSZ-szerveze- teit és valamennyi dolgozóját. A szokatla­nul kemény február után gyors ütemben folyó kitavaszodás sürgeti a gépi munka megindulását, az előkészületek alapos, körültekintő megszervezését. Az ősz folyamán részben a betakarítási munkák elhúzódása, részben a hiányos munkaszervezés miatt az ősziek egy ré­szét későbben, és nem megfelelően elő­készített talajba vetettük. A februáreleji hónélküli erős fagyok még a jól fejlődés­nek indult vetéseink egy részét is erősen megsanyargatták. Helyes tehát, ha gép­állomásaink dolgozói — a kommunisták­kal az élen — felhívják a termelőszövet­kezeti tagok figyelmét az ősziek tavaszi ápolásának szükségességére, amint ezt a nagykállói, a nyírteleki, a nagyhalászi, a kisvárdai és több más gépállomás kihe­lyezett agronómusai teszik. Igen helye­sen, felolvassák Westsik Vilmos március 1-i nyilatkozatát és ismertetik a gépállo­mási laboratóriumok tudományos vizsgá­lataira alapozott szaktanácsait. Követésre méltó a kisvárdai laboratórium vezetőjé­nek, Béres elvtársnak a példája, aki ma­ga is felkeresi a termelőszövetkezeteket és a helyszínen nyújt segítséget a gyenge vetések fejtrágyázásában. Szakembereink útmutatása szerint el­sőrendű fontossága van a gyenge veté­sek megerősítésében a porhanyóssá érett istállótrágyának, amelyet régi trágyate­lepek környékén, legelők delelőhelyein, kifutók környékén, melegágyak helyén, stb. gyűjthetünk össze. Egy katasztrális holdra 25—30 mázsa érett, apró istállótrá­gya, komposzttrágya, vagy salétromföld és 100 kiló szuperfoszfát keveréke jó ha­tásúnak bizonyul. Ezt számos termelő- szövetkezetünk az elmúlt esztendőkben már kipróbálta. DlSZ-fiataljaink is sokat tehetnek a baromfitrágya és fahamu ösz- szegyűjtése és felhasználása érdekében. Westsik Vilmos tudományos kutató, és a gépállomási laboratóriumok azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az istállótrágya elősegíti a gyomosodást. Tekintve, hogy a szervestrágyák többol­dalú hatásáról és szerepéről nem mond­hatunk le, igen nagy szerepe van a vegy­szeres gyomirtás alkalmazásának. Nyu­godtan elmondhatjuk, hogy a szocializ­must építő országok egyik legnagyobb vívmánya a vegyszeres gyomirtás. E mód­szer segítségével őszi kalászosaink termé­sét esetenként 2—2.5 mázsával is növel­hetjük, nem beszélve olcsóságáról és ar­ról, hogy tetemes kézimunkáerőt szabadít fel. Élünk-e vajon megyénkben ezzel a nagy lehetőségekkel? 60.000 holdra ele­gendő vegyszer, gép és szakember áll rendelkezésünkre. Március 1-ig a kálló- semjéni növényvédő állomás körzetében 1.300 hold vegyszeres gyomirtásra kértek előjegyzést termelőszövetkezeteink. Ez nem mondható gyenge érdeklődésnek, de lehetőségeink koránt sincsenek e téren kihasználva. Gépállomásaink dolgozóinak, különösen kihelyezett agronómusainak erre is célszerű felhívni a termelőszövet­kezetek és az egyénileg dolgozó parasz­tok figyelmét. A terméshozamok emelésének egyik döntő előfeltétele a talajerő állandó visz- szapótlása. A tél folyamán összegyűlt istállótrágya kihordása tsz-eink udvará­ról nagyrészt gépállomásaink feladata. A Tyukodi Gépállomás február közepéig 19.000 mázsa istállótrágyát szállított ki a határba, a hasonló adottságokkal rendel­kező Fehérgyarmati Gépállomás viszont csak ennek a felét. A Nyírmadai Gépállo­más pedig a télen egyetlen mázsát sem szállított ki a földekre. Az ilyen maga­tartás semmi esetre sem jelenti a köz­ponti vezetőség határozatainak végrehaj­tását. A tavaszi vetésekhez jóminőségű, tisz­tított és csávázott vetőmag kell. Gép­állomásainkra, kihelyezett agronómu- sainkra nagy felelősség hárul e tekintet­ben is. A szelektorozás, a csíráztatási próba, a csávázás, stb. mind olyan élőké-, szüleiek, amelveknek élhanvagolása ese­tén nem lehet beszélni többtermelésről. Egyes gépállomásaink példaszerűen vég­zik ezt a munkát is. Például a Nagyhalá­szi Gépállomás február közepéig 3.000 mázsa vetőmagot szelektált. Ugyanakkor a Kisvárdai Gépállomás eddig az idő­pontig csak 960 mázsát tisztított meg. A Tiszaszalkai Gépállomáson is van e te­kintetben még bőven tennivaló. Például a legjobban gépesített helyi Búzakalász Termelőszövetkezetbe még csak most vit­ték oda a szelektort. A napokban lezárult gépiavítási szem­lék tanúsága szerint gépállomásaink a múlt évihez viszonyítva hamarabb és jobb minőségben fejezték be a téli gépjaví­tást. örvendetesen javult az erogjpek, cséplők, kombájnok kijavítása. De egyes kijavított munkagépek ellen komoly kifo­gások merültek fel. Pedig ezek között nem egy olyan munkagép is szerepel, amelynek munkába állítása esetleg na­pok kérdése csupán. A talajelőkészítés­nek, a simítózás, hengerezés, tárcsázás, kultivátorozás — ha elérkezik az ideje — nem várathat magára. A gépállomásaink tavaszi feladatai kö­zül kiragadott néhány példa arra int, hogy csakis nagyobb szervezettséggel, nagyobb gondossággal előkészülve várha­tunk sikereket az időszerű feladatok megvalósítása terén. Gépállomásaink pártszervezetei és gazdasági vezetői te­gyenek intézkedéseket az elmaradt mun­kák pótlására. Kössék meg mihamarabb a hiányzó szerződéseket, készítsék el a tavaszi munkák programját. Szervezze­nek párosversenyeket a brigádok, a trak­torosok, az agronómusok között, gép­állomás versenyezzen gépállomással. A jó termés betakarítása valamennyi gépállomási dolgozónak éppúf*'r 'osilet- ügye, mint minden igaz hazafinak. Ne kíméljük hát erőnket a népünk jólétének emeléséért végzendő, legközelebbi tava­szi munkákban!^ A kocsordiak megőrzik jó hírnevüket Kocsord az elmúlt évben a begyűjtés terén országos viszonylatban is azok kö­zött a községek között volt, akik erősen beleszóltak a begyűjtési terv maradékta­lan teljesítésébe. Az 1956-os év első havi begyűjtési ter­vét nem tudta a község egészében teljesíteni. A hi­ba az volt, hogy nem volt jó a tervfelbontás. A be­gyűjtési szervek a párt- szervezet segítségével agi- tációs és felvilágosítómun­kát végeznek, amelynek eredménye máris mutatko­zik. Több dolgozó teljesí­tette negyedévi és egész évi sertés- és >más cikk be­adását. A kocsordiak most sem fogják elveszteni jó hírnevüket. Jakab Károly Kocsord, ÉLÜZEM LETT a Demecseri Burgonyakeményítőgyár A vállalat dolgozói az el­múlt év első és második negyedéve után már nem remélték, hogy ebben az esztendőben elnyerhetik ezt a kitüntető címet. Tervüket nem teljesítették, sőt, sok­ezer forinttal maradtak adósak államunknak. Az év második felében azonban nemcsak az esedé­kes terveket teljesítették, hanem további adósságukat is sikerült törleszteni. Ne­gyedik negyedéves tervüket 121.6 százalékra, termelé­kenységi tervüket pedig 127.4 százalékra teljesítet­ték. Az önköltségcsökken­tésben is jelentős eredményt értek el. A tervezett 1.5 százalékkal szemben 11.7 százalékkal csökkentették önköltségüket. Exportter­vükkel sem maradtak adó­sak, mivel 18 vagonnal több exportárut készítettek, mint amennyit tervük elő­írt. A gyár dolgozói mindent megtettek, hogy az első félév után mutatkozó terv­elmaradást pótolják. Dicsé­ret illeti ezért a kazánház dolgozóit, Illés János fűtőt brigádjával, akik nagy mennyiségű fűtőanyagot ta­karítottak meg az utolsó negyedévben. A keményítő- gyáriak minden hónapban túlteljesítették tervüket. Legjobb munkát itt a Ba- ráz-brigád végzett. A ke­ményítő-szárítóban Labancz Gábor és Jenei András szá­rító brigádjait illeti dicsé­ret. A szörpgyáriak közül B. Hajnal János és munka­társai váltak ki jó munká­jukkal és terven felül nagy mennyiségű árut ad­tak át értékesítésre. Meg kell dicsérni a karbantar­tókat is, akik erejüket és fárdságukat nem kímélve dolgoztak azon, hogy elhá­rítsák az üzemzavarokat. Az elmúlt év sikeres zá­rása után sem hagytak fel a jó munkával a keményí­tőgyár dolgozói. Januári tervüket 123.2 százalékra teljesítették. Jól kezdték tehát a harcot a hazánk felszabadulása évfordulójá­nak tiszteletére rendezett versenyszakaszban. A nagyhalászi Petőfi TSZ-ről beszélnek a számok Mostanában nagyon gyak­ran hallunk jó termelőszö­vetkezetekről, ahol a tagok igen szép jövedelmet érnek el. Nagyhalász községben is sok dolgozó paraszt hatá­rozta el magát arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás út­jára lép. A Petőfi TSZ-be a zárszámadás óta negyven új dolgozó paraszt kérte felvételét. A Petőfi TSZ-ben mun­kaegységenként 54.60 fo­rintot fizettek az elmúlt gazdasági évben a tagok­nak. Bozó Antal 680 mun­kaegysége arányában több mint 37.000 forintot ke­resett az elmúlt év­ben. Nagy András csa­ládjával együtt 50.000 fo­rintot keresett. Nem kell hozzá különösebb kommen­tár, hogy számukra a nagyüzemi gazdálkodás sok­kal előnyösebb, mint a nadrágszíj parcellákon való gazdálkodás volt. Ezek ki­emelkedő eredmények, de például a fogatosok átlag­részesedése is meghaladja a 25.000 forintot. Ha ehhez még hozzávesszük a ház­táji gazdaság jövedelmét, a szalmát, a kukorica és napraforgókórót, a fát, amit minden tsz-tag megkapott, akkor nyugodtan állíthat­juk, hogy a számok igenis beszélnek, minden egyéb érv helyett megmutatják dolgozó parasztságunknak az egyedül járható utat. A nagyüzemi gazdálko­dás magasabbrendűségét bi­zonyítják a Petőfi termes­eredményei is. Búzából az elmúlt évben 17.5 mázsás átlagot értek el, az egyé­niek 10—11 mázsás átlagá­val szemben. Árpából 20.1 mázsa volt az átlagtermés, az egyéniek átlaga pedig 15 mázsás. Vagy vegyük a kapásokat: cukorrépából 233.4 mázsa volt az egy holdra eső termés, burgo­nyából 110 mázsa. Kérésemre Lábas Miidós párttitkár elvtárs és Le- possa elvtárs, agronómus megmutatták a tsz. állatál­lományát. összes állataik jó kondícióban vannak. A fejési átlag tehenenként 10.6 liter. A sertések szál­lásán nagy zsivaj fogadott bennünket. A süldők köve­telték a „vacsorát”. Ezek­ből 15 százalékkal növe­kedik a munkaegység érté­ke — mondta Lábas elv­társ. De nemcsak az ál­latállomány fokozza a jö­vedelmet. A magtermeltetö vállalattal szerződést kö­töttek 88 hold aprómag termelésére. A sertéshizla­lásból 255.000 forint a ter­vezett bevétel. Tenyészbi­kák és húsbikák ér­tékesítéséből 100.000 fo­rintot várnak. A tejho­zam értékesítésével 120.000 forintos jövedelemre tesz­nek szert. Már ebben az évben munkaegységenként 20 forint előleget osztottak ki a tagoknak. Ezek a beszélő számok mutatják, hogy a nagyha­lászi dolgozó parasztság is megérti, hol van a helye és azt is, hogy miért sza­porodott a Petőfi tagsága a zárszámadás' óta 40 taggal. Ezek a beszélő számok azok, amelyek arra késztet­ték a „Külvég” dolgozó parasztjait, hogy egy új tsz. előkészítő bizottságát megalakítsák Nagyhalász-i ban. — sky — Forgácsból — 150 000 forint A fűrész éles acélfoga harsogva szeli a hatalmas rönköket. Cser-, tölgy-, bükk- és nem ritkán gyer­tyánfa törzseit szabdalja a gép a Keletmagyarországi Faipari Vállalatnál. Ter­mészetesen a törzseket nem vonalzó után növeli a természet és így gyak­ran előfordul, hogy 2—3 centiméteres darabok ke­rülnek hulladékba, selejt- be. Mit tehettek ezzel mást, mint átadták a Tü- zépnek, hogy adja el tüze­lőnek. Volt olyan hónap, amikor 30.000 forintnál is nagyobb értékű hulladékot adtak el, de a 30.000 majd minden hónapban meg­volt. Amikor a központi ve­zetőség novemberi határo­zata felhívta a gazdasági vezetők figyelmét a foko­zottabb takarékosságra, az új gyártmányok önte­vékeny bevezetésére, a fa­ipari vállalatnál is gon­dolkozni kezdtek, hogy mit tehetnének a hulla­dékba kerülő anyaggal, így határozták el, hogy olyan közszükségleti cik­keket készítenek, amelyek gyártása könnyűszerrel megoldható, új beruházá­sok nélkül is. Először sep­rűnyelet és kis szállító címkéket csináltak a hul­ladékból. Már ez magában is nagy hasznot jelentett a vállalatnak. Az igaz, hogy mostmár nem adtak el a Tüzépnek egyetlen gramm fahulladékot sem, sőt, az eladási ár 4—5-szörössét is í a seprűnyelek, címke-táblák után. Az ilyen arányú takaré­kosságot még értékesebbé teszi az, hogy az üzemben készítették el a feldolgo­záshoz szükséges gépet is; Ennek elkészülte Oszonics Lajos géplakatos munká­ját dicséri, aki a vállalat műszaki vezetőinek segít­ségével olyan speciólgépet készített, ami sokezer fo­rintba került volna, ha vá­sárolni kell. Ma már ott tartanak a faipari vállalat vezetői, hogy eladás helyett össze­vásárolják az egész megyéd bői a fahulladékot. Építő­iparunkat segítik azzal, hogy rátértek a mennye­zet deszkapótlórács készí­tésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom