Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-04 / 55. szám

1056. március 4,. vasárnap NErii \ i* VITATKOZZUNK! Hozzászólás Westsik Yilmos március J-i Thu'1)í1 tjiiídetilen A kisvárdai járásban itt- ott olyan alartalan kije­lentéseket lehet hallani, amelyek szerint a kései ve­tések és a hótakaró által nem védett vetések teljesen kifagytak. A hótakaró ké­sön jött, jövőre nem lesz elég kenyér. Az ilyen alaptalan és minden szakszerűséget nélkülöző mendemondák­nak nem szabad hitelt ad­ni. Utalok Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató már­cius elsejei nyilatkozatára, mely a Néplapban jelent meg. Westsik Vilmos vilá­gosan kifejtette, . hogy a februáreleji nagy hideg nem volt huzamos, jelentő­sebb kártételről eddig nem beszélhetünk. Nagyobb mérvű kifagyás az 1929-es esztendő példája alapján esetleg előállhat, de nagy hiba volna, ha nem vennők figyelembe a mostani eny­he időjárást, amely fokoza­tos átmenetre mutat. Ügy kell folytatnunk az előké­születet, mintha 1-2 hét múlva normálisan kitava­szodna az idő. így nem ér­het meglepetés senkit sem! Laboratóriumunk tudo­mányos módszerekkel dol­gozik és mindenben alá­támasztjuk, ezirányban vég­zett vizsgálataink alapján, Westsik Vilmos javasla­tait, amelyeket az őszi veté­sek megerősítésére adott. A mélyfekvésű lapályok­ban és a széljárta homok­területeken — ha eddig erőteljesnek látszanak is a vetések, számolni lehet az­zal, hogy a nagymérvű ol­vadás következtében víz­nyomás és szélnyomás gyengíti él ezeket. A szél­járta homokdombokon a növények gyökérzete csu­paszon marad, s a kiszára­dás veszélyes lehet. Ezek­nek a növényeknek is el­sősorban nitrogén táp­anyagra van szükségük. Tekintettel arra, hogy nyilatkozatához pétisó csali korlátolt jneny- nyiségben áll rendelkezésre — bár két műtrágyagyá­runk jelentősen többet gjrártott a tavalyinál a népgazdaság megnöveke­dett szükségletei miatt — kénsavas ammoniákot pe­dig csak a meszes, lúgos ta­lajokra célszerű kiszórni, mert erős a savanyító ha­tása — ezért kell más módszereket is számításba venni a nitrogén pótlására. Ilyen szempontból nagyje- lentőségűek a Westsik Vil­mos által javasolt módsze­rek, mint szükségmegoldá­sok. 20—30 mázsa porha- nyósra érett istállótrágya, földdé érett komposzttrá- gya és a Kreybig akadémi­kus által ajánlott salétrom­föld 100 kiló szuperfoszfát­tal keverve, igen jó hatású különösen a humuszban szegény homokon és a sa­vanyú tőzegen. Az érett istállótrágya a széljárta ho­mokon táplálja és védi is a gyökeret. Ne felejtsük el azonban azt, amit Westsik elvtárs is hangsúlyozott egy értekezleten, hogy a porrá­érett istállótrágya és a komposzt gyomosít, sőt más nem kívánatos folyamato­kat is elősegíthet. Ezért a gyomirtást, elsősorban a vegyszeres gyomirtást aján­latos segítségül hívni. A fejtrágyázás időpont­jának igen nagy a fontos­sága. Westsik Vilmos erről azt mondotta, hogy legko­rábban a hó elolvadása után, és főleg a reggeli órákban fej trágyázzunk. Ez így helyes. Én azt is hang­súlyozom emellett, hogy ké­sőre se hagyjuk, mert ak­kor nem érvényesül kellően a hatása. Ugyanis a bokro- sodást és az érés idejét akarjuk közelebb hozni a fej trágyázással. A kiszórás­kor arra is ügyeljünk, hogy a növényt ne perzselje meg a műtrágya. Ezt elkerülhet­jük akkor, ha borús, szél­mentes időben a sorok közé adagoljuk, amikor a nö­vény leveleiről a nedvesség már felszáradt. Itt említem meg azt is, hogy mostanában többször hoztak be műtrágyát a la­boratóriumba vizsgálatra azzal az indokkal, hogy ta­valy nem volt minden te­rületen kellő hatása. Az elemzés szerint a műtrágya hatóanyagával nincsen baj. Tehát csak ott lehet hiba, hogy nem helyesen alkal­mazzák. Pedig nem mind­egy az, hogy melyik növény alá, milyen talajra, melyik műtrágyából mennyit adnak és mikor. Laborató­riumunk minden esetben választ ad ilyen problé­mákra. Akár termelőszö­vetkezetek, akár egyénileg dolgozó parasztok fordul­janak hozzánk bizalommal. A 3 százalékos terméstöbb­let elérésében ugyanis töb­bek között a helyes mű­trágyázásnak és szerves- trágyázásnak is nagy sze­repe van. BÉRES JÓZSEF, a Kisvárdai Gépállomás laboratórium-vezető agronómusa. A lócakon, székeken ülő és sorukra várakozó vendé­gek beszélgetnek, hiimmög- nek, nevetnek, aztán megint csak beszélnek. INincs az az ember, aki mindazt szálra bírná fűzni, amit egymás hegyire-hátára hánynak itt egy-egy szombati napon. Szőke Sándor most ép­pen annak elbeszélését fe­jezte be, hogy karácsony hetének egyik estéjén ho­gyan riasztotta félhalálra a bátorságával egyébként mindig hetvenkedő Kocska j Kerekes Andrist. Utolsó I szava azonban még a fé-! nyes tükörig sem jut el, j amikor Fekete Károly ve­szi ki szájából a pipát és mosolyra nyíló arccal néz a mellette ülő Kapitány Ger­gelyre: Hát a te ásásod hogy volt az őszön múlt esztendeje, Gergely? Kapitány a fejéi csóválja, ami azt jelenti: mit nem hoztok még ide? Esztelensé- get fitogtatni. No persze, ha Fekete Károly melegíti a vasat, hadd tegye. Annyi­ban joga van hozzá, hogy az hamarabb vette elő a jobbik eszét... Látta, hogy küszködött akkor... De most nagyon másképpen van: azóta a Jobb Elet Útja Termelőszövetkezet kapu­ján ő is belül áll. Ennélfog­Másodszor nyerte el az éliizem címet és országos első lett a mátészalkai áruelosztó raktár A SZÖVOSZ igazgatósá­ga és a KPDSZ elnöksége az 1955. IV. negyedévben végzett kimagasló tervtel­jesítésért a mátészalkai szö­vetkezeti áruraktárt élüzem címmel tüntette ki. Az áruraktár dolgozóinak ered­ményes munkáját dicséri még az is, hogy az orszá­gos versenyben a megtisz­telő első helyezést érte el. A kétszeres élüzem ered­ményei: Tervteljesítés 111.3 százalék. Költségszínt fel- használás 2.04 százalék. A forgási sebesség 21 nap. Az egy főre eső forgalom' 282 ezer forint. Az élüzem ok­levelet, valamint a vele járó 5.000 foi’int pénzjutalmat ünnepség keretében adták át az áruraktár dolgozói­nak. Dorogi Mihály tudósító. va ránt egyet a vállán é$ maga is nevet: — Meg akartam forgatni azt a hold földet. — Melyiket? — hajol elő­rébb Nagy Gábor, akinek nemcsak a neve nagy, ha­nem rozsdaszín bajusza is. — A kerektagit. Az öreg Szemes Mihály­nak még több ránc vésődik homloka böribe; — Hisz“ csak nem bolon­dultál meg? — Akkor igen. A beszédhalom mind job­ban nő, magasodik. — Tényleg ástad? — Mit tagadjam, ha egy­szer úgy volt. — Miért nem szántottad? — Tulajdonképpen azt akartam. Hanem az asszony a tejért rimánkodott, hogy elapasszák a tehenek a sok hajtástól. — Enyje te! Ott lett vol­na a traktor. Azután nem sír az asszony — így az öreg Szemes és valósággal belefényesedik kimondott igazságába. — Számításba vettem én — bólogat Kapitány Ger­gely. — De amiért jött vol­na, azt sajnáltam adni. Va­lahogy úgy spekuláltam: ha megcsinálták a gépállomást, legyen meg magától. — Inkább ásóval mentél olyan darab földnek. — Gondoltam: magam forgatom meg télire. A töb­bi három holdat megküsz­ködtem valahogy ■... — Fel bírtad ásni? — Bírta a teremtő! Nevetés csattan. A mes­ternek, Sarka Lajosnak jó érzékkel kell megállítani a borotva útját, mert a keze alatt ülő Leveles Péternek igen hirtelen rándul meg az ádámcsutkája. Mialatt zsong, verődve hullámzik a kedély lármája, Fekete Károly a térde állá­sát is megcseréli: most a jobbot veti át a balon. Szemlátomást azon igyek­szik, hogy megint övé le­gyen a következő kérdés: — Meddig jártál bele? — Tizennyolc napig. — Egyedül csináltad? — A lányom, Juliska azt mondta: megölhetem, de ói nem jön. A Sanyi is ma-, gamra hagyott. Leszerződött! az állami gazdaságba. Rés-! telték, hogy én mibe fog-i lám bele. — Láttam, nagyon nyom-j tad a gombot — hunyorít a többiekre Fekete Károly. — Azt igen. — sóhajt fel a visszaemlékezéstől Kapi­tány Gergely. — Folyton ástam, hogy majd odaestem. A megjött fagy hagyatta abba velem. De tavasszal megint nekimentem, hogy végezzek vele. — Akkor csak felástad?] — lobbantja ki Nagy GáborJ A többiek nemigen tud- : ják, csupán sejteni vélik, j hogy nem akármi teszi oly hirtelen Kapitány Gergely- I re a nagy és mély komoly­ai súgót, amiben azt feleli: — Felásni felástam ép-, pen, méghozzá nem is akár­milyen áron.;.; — fc'i. — J0 másfél vékásnyi maradt tavaszra. Míg kín­lódtam benne, az idő ala­posan lehagyott. Egész év­ben nem. tudtam utolérni- Me-késtem a vetegetéssel, kapálással nemcsak a ke­rektagban, hanem máshol is. Ez pedig megapasztotta mindenütt a termésemet. Dupláját vesztettem annak,' amit a gépállomásnak adni. kellett volna. Ennélfogva a tej dolga sem rendeződött valami jóra. A kevés ter­més miatt szűkösebbre kel­lett fognom az abrakolást. — Te bizony jól megcsi­náltad. — Meg. De senki szavá­ra nem tudnék még egyszer olyan esztelen lenni. — Tessék a következő! —• fordítja meg a kerek szék kerek párnáját Sarka Lajos mester. ASZTALOS BÁLINT. Bugyi János kulák, a nyírbélieki Szabadság TSZ megkárosítója A szocializmus építése, falun a szövetkezeti moz­galom fokozottabb fejlődése nyomón napjainkban az osztályharc mind bonyolul­tabb. mind élesebb formá­kat ölt. A megváltozott vi­szonyok közepette ma már a kulókok nem állnak ki nyíltan, — hogy a szocializ­mus építésével szemben ta- núsitott ellenállásukat ki­fejtsék, — hanem mindin­kább igyekeznek burkoltan, meglel /esztő módon ellenál­lást tanúsítani. Ahol nem eléggé éberek a párt- és tanácsszerveink, ahol nem folyik megfelelő leleplező agitációs munka, ott a kulákoknak gyakran sikerül félrevezetniök a be­csületes dolgozó paraszto­kat — sőt a termelőszövet­kezetbe is befurakodnak. Megyénkben, eléggé elter­jedt ez a kuíók jelszó: „Én is olyan dolgozó vagyok vagyok mint te, nekem sincs már több földem mint ne­ked, miért bántsuk egy­mást?“ Ilyen és ehhez ha­sonló kijelentések gyakran hangzanak el boros és pálin­kás poharak mellett, ahol nyilván ..könnyebb“ félre­vezetni a dolgozókat, sőt befolyás alatt tartani egyes vezetőket. így történt ez Nyíl-beitek községben is. Kulákiga Nyírbéltek a felszabadulás óta sokat fejlődött, megvál­tozott a község arculata. A kommunisták a haladó gon­dolkodású dolgozó parasz­tok' 1 karöltve megalakítot­ták Szabadság Termelő­szövetkezetet. A tsz kezdet­ben sok nehézséggel küz­dött, jövedelme sem volt kielégítő. De az évek során, a szorgos munka, a szövet­kezeti vagyon növ.-.Lce mind jobban fokozta a tagság jö­vedelmét. Látva ezt a kulá- kok — a párt és a tsz veze­tőségének ébertelenségét kihasználva — beléptek a termelőszövetkezetbe. így vették fel a tagság sorába Bugyi János kulákot is. Bugyi János kuláknak a múltban egy garnitúra csép­lőgépe. olajütője, darálója és taxija volt. Mindezek jö­vedelme magától érthetően gondtalan életet biztosított számára. Állandó cselédei és napszámosai voltak. Ezekkel az emberekkel úgy bánt, mint az állatok­kal. Szőlője is volt. Épnek megmunkálására saját mű­helyében olyan kapót szer­kesztett, amely nem állati, hanem embervontatású volt. Amikor eljött a szőlőkapá­lás ideje — az elkészített kapát- Német Ferenccel és Jóbi Istvánnal úgy huzatta, mint az állatokkal- Kulák­iga volt ez a szó legszoro­sabb értelmében. „Ne bántsuk egymást...” A felszabadulás után még egy ideig folytatta kizsák­mányoló tevékenységét, s amikor már látta, hogy ez így nem mehet sokáig — változtatott magatartásán. Még az egyszerű dolgozó parasztoknak is feltűnt, hogy a kulák a saját ter­mésű borából gyakran meg­vendégeli az embereket. A borospoharak mellett pedig ilyesmiket beszélt: „Itt nőt­tem fel közietek, én is úgy dolgozom mint ti, hát miért ne dolgozhatnánk a jövő­ben is együtt? ...“ A file borospoharaknak, a megtévesztő szólamoknak hatása lett. 1952-ben felvet­ték a Szabadság Termelő­szövetkezetbe. De Bugyi kulák nem azért ment a tsz-be, hogy ott becsületes munkát végezzen. Dehogyis! A darálója továbbra is az ő kezében maradt. Nem is töltött el ő egyetlen napot sem becsületes szövetkezeti munkával. A tartalék-bor mindig segített... Két éves ..munkájára“ felfigyelt a járási pártbi­zottság, s 1954-ben sikerült kizárni a termelőszövetke­zetből. A nyírbálteki tsz-ta- gok és a becsületes dolgozó parasztok megelégedéssel fogadták az eseményeket. — Végre sikerült a kulák szarvát letörni — mondo­gatták egymásnak. Látszólag sikerült, de az igazi kulákfurfang még csak ezután következett... Munkaegység és vámkeresmény — munkátlanságért Bugyi. kulák sehogyan sem tudott belenyugodni a történtekbe. Hogyan is tu­dott volna, amikor tsz-tag korában nem dolgozott, és mégis úgy részesült a jöve­delemből, mint a becsülete­sen dolgozó tsz tagok. Egy ideig látszólag meglapult, de annál jobban működés- i be hozta beszélőtehetségéti és nem utolsó sorban régi j „jó módszerét“, a borospo-, harakat. Kiss Ferenc tsz- elnökkel és az intézőbizott­ság tagjaival megállapodott abban, — hogy a kizárás ellenére — továbbra is a tsz-ben fog dolgozni mun­kaegységre. A dolog valóban így tör­tént. A Szabadság TSZ az államtól benzinmotort ka­pott a daráló meghajtásá­hoz. A kulák addig beszélt a tsz vezetőinek, míg azok beleegyeztek abba, hogy a motort elviszik a kulák da­rálójához és az az ő kezelése alatt fog működni. Csak az volt a bökkenő, hogy a da­rálásért ki szedje a vámot — mivel az egyénileg dol­gozó parasztoknak is darál­tak. Az egy kicsit feltűnő lett volna, ha Bugyi egysze­rűen kamráiéba viszi a vámkeresményt. — Sebaj — mondotta a kulák — erre is találunk megoldást. És talált. 1952-ben, amikor a tsz-be belépett, egy konyhaszek­rényt is bevitt magával és e szekrény órának ürügye alatt a szedett vámot fize­tésképpen könyvelte el. A hivatalos bejegyzés alapján 227 kg. vámdara valóban le is van könyvelve — de a többi vám valahogy a ..mel­lékcsatornán“ elfolyt. Vajon hová? Nyilván a kulák 350 kg-os sertése nem a leve­gőből hízott meg. És a többi vám? Azt csak a tsz elnöke és a kulák tudja. Most azt gondolnánk, hogy a kulák ennyivel meg­elégedett. Nem. A „jószívű“ tsz-vezetőség jóvoltából a vámon felül — munka- gy- séget is írtak a javára!! Sót még háztájit is akartak ad­ni, de a kulák ezt már túl feltűnőnek tartotta. Zárszámadáskor 100 fel­jegyzett munkaegység sora­kozott a kulák neve mellett — pedig nem is veit szövet­kezeti tag. A munkaegy­ségre a következő juttatáso­kat kapta: 504 kg. búzát, 426 kg. rozsot, 263 kg. árpát, 167 kg. kukoricát. 210 kg. bur­gonyát. 5 q szalmát és még sok mást. Azt hiszem, mindenki jo­gosan tenné fel a kér­dést: mi jogon kapta a ku­lák ezt a terménymennyi- séget, amikor nem is szö­vetkezeti tag és nem is dol­gozott meg érte? Joggal há­borodott fel a tsz tagságá­nak jórésze, amikor látták, hogy a kulák is úgj' része­sül a jövedelemből, mint ők akik egész évben becsülete­sen dolgoztak. Ha megká­rosítva érzik magukat, iga­| zuk van. Az illetékeseknek 1 módot kell találni arra, hogy 1 visszakapják a kulák által I jogtalanul eltulajdonított I terményeket. A pártvezetőség újjáválasztása Hogyan történhetett meg. : hogy a kulák szemtelensége 1 eddig fajuljon? Elsősorban ■ a kuláknak sikerült befo- I lyásolni a tsz vezetőségét, i sőt Vislóczki elvtársat, a I tsz pártszervezetének titká- j rát is. A bor, a különböző | utón szerzett jogtalan jöve- j delmek révén a kulák a kezében tudta tartani a ve­zetőséget. És amikor eljött a párt- vezetőség újjáválasztása. a kulák és támogatói mindent elkövettek, hogy saját em­bereiket helyezzék előtérbe. Ez érthető is volt. Nagyon jól tudták, hogy ha nem az ő emberei kerülnek a veze­tőségbe, akkor menthetet­lenül leleplezik bűnös tevé­kenységüket. Ez a tervük azonban már nem sikerült. A kommunis­ták, a becsületesen dolgo­zók, akiket azelőtt megfé­lemlítettek. leleplezték a ku­lákot és bűntársait. A párt­vezetőségbe olyan becsüle­tes kommunistákat válasz­tottak, akik szívvel-lélek- kel harcolnak a szövetkezet felvirágoztatásáért, éberen őrzik a tsz-t a kulákok fur- fangjával, romboló munká­jával szemben. Bálint Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom