Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-30 / 77. szám

NÉPLAP 1936. március 30. péntek Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a Heves megyei pártaktíva értekezleten Az ötletes záhonyiak értékes gépet készítettek hulladékból Kedden értekezletre ült össze a Heves megyei párt­aktíva, hogy megvitassa a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusá­nak tanulságait, valamint azokat a feladatokat, ame­lyek a Központi Vezetőség március 12—13-i határozatá­ból a kommunistákra há- í ulnak. Az értekezleten felszólalt Rákosi elvtárs, aki a többi között ezeket mondta: Kedves elvtársak! Tekintettel arra, hogy az aktíva valamennyi hozzá­szólója a Központi Veze­tőség ez év márciusi ülésé­nek és határozatának alap­ján szólalt hozzá a kérdé­sekhez, nagyon rövid lesz a hozzászólásom. Azok a nagyszerű ered­mények, amelyeket a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja az elmúlt három eszten­dő folyamán, Sztálin halála óta, a kommunizmus építésé­ben, /* béke megvédésében és a nemzetközi politiká­ban elért, nem uiulsósorban unnak köszönhetők, hogy minden téren újra érvény­re juttatták a pártvezetés lenini elveit. Ami a legfon­tosabb: megvalósítottak a kollektív vezetést, felvették a harcot a személyi kultusz éllen megerősítették a pár­ton teelüli demokráciát, a bírálatot és önbírélatot. — Ezeknek a rendszabályok­nak nyomán szabadon bon­takozhatott ki a dolgozó tö­megek nagyszerű alkotó ereje és ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió olyan hatalmas célokat tűzhetett ki maga elé, mint amilye­nek a halódik ötéves terv irányelvei. A Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének 1953 júniusi ülése fordula­tot jelentett nálunk a párt­vezetés lenini elvének al­kalmazásában. A júniusi ha­tározat élesen elítélte a ná­lunk is elterjedt személyi kultuszt. Irányt vett a kol­lektív vezetés lenini elvé­nek biztosítására, a párt­demokrácia, a kritika és önkritika kiszélesítésére, a szocialista törvényesség megerősítésére. A júniusi határozat meg­valósításában, a jobboldali torzítások dacára, amelye­ket Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határo­zata felfedett — értünk el eredményeket. Ezek között egyike a legfontosabbaknak a szocialista törvényesség megerősítése. Az imperialis­ta ügynök Béri ja, vala­mint Magyarországon Péter Gábor bandájának leleple­zése után pártunk vezetősé­gének kezdeményezésére fe­lülvizsgálták a Rajk-pert. Megállapítást nyert, hogy a Rajk-per provokáción ala­pult. Ezért pártunk Köz­ponti Vezetőségének múlt év júniusi határozata alap­ján a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Rajk László elvtársat és más elvtársa­kat. Hasonlóan felülvizsgál- j lak más ügyeket: az ártat­lanul elítélteket rehabilitál­ták, a többiek amnesztiában részesültek. Ugyancsak fo­lyamatosan felülvizsgálták a volt szociáldemokrata el­ítéltek ügyét. Ezeknek leg­többje már kiszabadult, az utolsók ezekben a napok­ban szabadulnak. Aki kö­zülük nem bűnös, azt re­habilitálták, illetve rehabi­litálják. Aki közülük vé­tett népi demokratikus ál­lamunk vendje ellen, az amnesztiában részesült. — 1953 júniusa óta számos in­tézkedést foganatosítottunk annak biztosítására, hogy a szocialista törvényesség fe­lett mindenütt szigorúan őrködjenek. A Központi Vezetőség, az egész párt a legnagyobb helyesléssel kísérte a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának mun­káját, azt a bátorságot és határozottságot, amellyel a központi bizottság a párt­ós állami élet minden terü­letén visszaállította és ér­vényre juttatta a nagy Le­nin tanítását. Egész pártunk teljes mértékben egyetért azok­kal a rendszabályokkal, amelyeket a XX. kongresz- szus a pártvezetés lenini el­veinek biztosítására foga­natosított. A XX. kongresz- szus . munkájának fényében láthatjuk csak igazán, hogy nálunk e téren még sok a fogyatékosság, sok a tenni­való, a személyi kultusz­nak még sok a maradvá­nya s még távolról sem va­lósul meg következetesen a vezetés kollektivitásának elve. A párídemokrácia még mindig nem olyan szilárd, a bírálat még nem olyan bá­tor, hogy minden téren biz­tosítsa a dolgozók akitvitá- sát, kezdeményezését, te­remtő erejének szabad ki­bontakozását és egyben a határozott, kemény kiállást a párt helyes politikájának megvédésében. Ezért tovább kell szilárdítanunk a kol­lektív vezetést, a pártszerű kritika fejlődését, a párt- demokrácia, a törvényes­ség megerősítését' és tovább kell vinnünk a harcot a személyi kultusz minden megnyilvánulása ellen. Tu­datában kell lennünk an­nak, hogy a személyi kul­tusznak — jelentékeny részben a mi hibánkból — mély gyökerei vannak és hogy a személyi kultusz mindenütt felütheti a fejét. A lenini pártvezetés el-» veinek szakadatlan érvé­nyesítése ne *1 kampányfel­adat, hanem pártéletünk állandó, szerves része. Az az erélyes következetesség, amellyel a XX. kongresz- szus a személyi kultusz kér­dését felvetette, a párt ere­jének és magabiztosságának imponáló megnyilvánulása és új sikerek, új eredmé­nyek, új győzelmek forrása. Ez azonban nem akadá­lyozza meg az ellenséget abban, hogy a XX. kong­resszus határozatait, s a személyi kultusz elleni har­cot megkísérelje fölhasz­nálni arra, hogy megza­varja a dolgozó tömegek tisztánlátását. Ilyen kísér­letekkel nálunk is lépten- nyomon találkozunk. A mi feladatunk, hogy az ellen­ség minden zavartkeltő kí­sérletét azonnal élesen le­leplezzük és visszautasít­suk. Ne engedjük meg. hogy a XX. kongresszus tapaszta­latainak és tanulságainak felhasználásánál elfeledkez­zünk arról, hogy most a marxizmus gazdasági oldala kerül előtérbe. A pártélet lenini elveinek megerősí­tése mellett szakadatlanul szem előtt kell tartanunk a gazdasági feladatok, a nép- gazdasági terv teljesítését. Azok a nagyszerű célkitű­zések, melyek a hatodik öt­éves terv irányelveiben van­nak lefektetve: a hétórás munkanap, a dolgozók élet- színvonalának szakadatlan emelése, egyben a mi prog­ramunk is. De az, hogy mi­lyen gyorsan tudjuk ezeket a célokat megvalósítani, el­sősorban attól függ, hogy milyen sikereket érünk el a termelésben, a terv teljesí­tésében és túlteljesítésében. Minél gyprsabban nő a ter­melékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, fejlődik az ipar műszaki színvonala, annál biztosab­ban és gyorsabban emel­hetjük a dolgozó nép élet- színvonalát. Pártünk Központi Veze­tősége saját tapasztalataiból okulva és a XX. pártkong­resszus tapasztalataira tá­maszkodva minden téren következetesen megvalósítja és érvényre juttatja a párt­élet és pártvezetés lenini elveit. A pártvezetés lenini el­veinek megvalósítása rend­kívül nagy szerepet játszik a termelésben is. Ahol kol­lektív a vezetés a pártban, ahol a bírálat, a pártde- mokrácia erős, ahol bátran tárják fel a hibákat és ki­javításuk módját, ahol a vezetés elősegíti és báto­rítja a dolgozók' kezdemé­nyezéseit és a dolgozókra támaszkodik, ott bizonyos, hogy a termelés menete megjavul. A magyar dolgozók új erőt és lelkesedést meríte­nek a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresz- szusának munkájából és el vannak tökélve, hogy tán- torííhatatlanul haladnak to­vább azon az úton, melyet a Szovjetunió ragyogó példá­ja világít meg: a szocializ­mus győzelmes útjá«>. Rákosi Mátyás elvtárs szavait a Heves megyei pártaktíva-értekezlet rész­vevői hosszan tartó tapssal fogadták. „Teljesítettük!“ Mi, a demecseri ■Üt- törő TSZ DlSZ-szer- vezetének tagjai vál­laltuk, hogy április 4-ig befejezzük a ter­vezett terület megtrá- gyázását, 43 hold gyü­mölcsös metszését, a mezőgazdasági eszkö­zök kijavítását és ol vetőmag kitisztítását. Vállalásunkat teljesí­tettük, Diszistáink megfogadták, hogy egész éven keresztül példhmutató munkát végeznek, s elhatároz­ták, hogy a gazdasági év végéig egyenként 400 munkaegységet ke­resnek. FODOR ANDRÁS) DISZ-titkár. „Süss (ti nap, (faiyej nap.,” Éneklő kicsinyek között a nyíregyházi 3. sz. óvodában Napsugaras tavaszi dél­előtt.. A Bessenyei téri park­ban két idős bácsi sétál. A közelgő lombosodásról be­szélgetnek. Észreveszi. a Szakadatlanul felfelé! Az SZKF XX. kcngTTsKfns». jóváhagyta a Szovjetunió 1956—1960, évi hatodik népgaz- daságfejlesrtési tervének irány­elveit. A halódik öt­éves terv a Szovjetunió népgazdaságá­nak, elsősorban a szocialista | gazdaság- alap- j jának, a nehéz­iparnak újabb hatalmas fejlő­dését irányozza elő. A terv tel­jesítése bizto­sítja a Szovjet­unió gazdaságá­nak további fel­virágzását, a népjólét jelen­tős emelését és a kultúra fej­lődését. A képen: A szovjet állam szociális és kul­turális beruhá­zásai (milliárd rubelekben). szemük, hogy duzzad a rügy a fákon és azt is, hogy a gyep zöldebb, mini az előző nap volt. Egy méhecske zümmögve száll az egyik fa nedves kér­gére. Korán kirepült virá­got keresni. Elfáradt, és most egy kicsit erőt gyűjt, hogy tovább szállhasson.. Az egyik bácsi leveti aj kucsmáját és engedi, hogy i a nap süsse deresedő fejét. — Tavasz van — mond- í ja az öreg. A 3. sz. bölcsőde felöl; énekszó hallatszik. „Süss fel nap, fényes i nap, Kertek alatt ludak | vannak... “ így énekelnek a bölcső­de reménységei. Grencsó Jánosné, a bölcsőde veze­tője . kivezeti őket a sza- i hadba, a parkba. Kettesé-j vei jönnek hosszú sorban, j egymás kezét és egymás j kabátját fogják, hogy egyenes legyen a .sor“.: Egy-kettőre dalolni kez-\ denek, és mennek, ha-\ ladnak botladozva. — Nagyon szeretnek sé-i tálni — mondja az óvónál, — és énekelni is szeret-1, nek. Grencsóné olyan szere­tettel beszél róluk, minthai valamennyi az övé lennej Az érdeklődőnek szívesen1 magyaráz, s megmutogat-: ja a kicsinyeknek szobá­ját, a fürdőjét, játékaikat.] Elmondja, hogy tudnakl már gyöngyöt fűzni, paptr-i hói csákót és láncfüzér , csinálni. Naponta DIA-í mesefilmet vetítenek a ki-j ősiknek, aminek nagyőm örülnek. Követjük az éneklő lurp kokat. Öröm látni, hogy, az emberek mennyire sze­retik őket. Rájuk moso­lyognak és a kicsik vissza­köszönnek a néniknek és> a bácsiknak. A kicsik megcsodálják a zöld füvet* megbámulják a gondol­kodó Bessenysi-szobrot és] a Nyírvíz-palota alatti bői-! tok kirakatait. Be nem álll a szájuk. Csacsognak.! örömtől, no meg a naptól és a jó levegőtől virul ar­cocskájuk. OROSZ ANDRÁS Sikeresen vizsgáztak az új fehértói ezüstkalászos tanfolyam hallgatói Üjfehértón is megkezdő­dött 1955. őszén az ezüstka­lászos tanfolyam első évfo­lyama. Az ellenség azt sut­togta, hegy aki elvégzi a tanfolyamot, annak kötelező azonnal belépnie a tsz-be. Juhász Sándor - elvtársnak, a tanfolyam vezetőjének az első előadásokra sokszor rá­beszéléssel kellett össze­gyűjtenie a tagokat! A tanfolyam ideje alatt rájöt­tek a hallgatók, hogy mi­A záhonyi átrakóban nem egyszer nagy gondot oko­zott már a faék hiánya. A Szovjetunióból érkező, va­gonokba rakott gépkocsikat és más járműveket, gépeket csak úgy indíthatják útnak, ha megfelelő fa­ékek segítségével rögzí­tik. Megtörtént, hogy ékjhiányá- ban a rakott vagonokat vissza kellett tartani, ami nagy kárára - volt az egész népgazdaságnak. Ez azért történhetett-meg, mert a faékeket nem. Zá­honyban, hanem, az ország más, távoli részében készí­tették. Ha lett volna egy gépfűrész, vagy egy gyalu­gép, ezen könnyen segít­hettek volna, de onnex hiá­nyában kénytelenek voltak: várni a faékekre. Nemrégiben megoldódott a probléma. Szedei Jenő művezető terve alapján az átrakó gépkarbantartó műhe­lyében — a fasiszta né­met hadsereg által fel­robbantott régi Tisza- híd roncsaiból — elké­szült egy univerzális gép körfűrésszel és gya- luval ellátva. A gépen készült faékek feleannyiba sem kerülnek, mint amit eddig kaptak. — Évente több mint ötezer fo­rint megtakarítást jelent ez... de megszűnik a rakott 'va-j gonok várakozása is. Az új gépet másra is fel­használják. A fűrészgép segítségé­vel a szovjet vagonok­kal érkező rakoncák vé­geit vékonyabbra fűré­szelik és így a magyar vagonok­hoz is felhasználhatják. Egy ilyen új gép ára 56.000 forintba került vol­na, míg így csupán 2.000 forintot költöttek rá. így segítenek magukon a zá'-- hőnyi átrakó dolgozói. Igyj csökkentik az átrakás köft-j ségeit és elősegítik, hogy a i Szovjetunióból érkező áruk minél előbb megérkezzenek; rendeltetési helyükre. er. aj; lyen rágalmakkal akarták őket rosszakaróik megfosz­tani attól a sok jó tapasz­talattól, amelyeket szereze­tek. A vizsgán 27 egyéni, tér-, melőszövetkezeti, állami gazdasági és gépállomás! dolgozó — idős és fiatal tett bizonyságot arról, hogy érdemes volt a tanfolyamra járni, A tanultakat az élet­ben jövedelmezően fogják hasznosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom