Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-25 / 73. szám

JíÉPt AF 1956. március 25, vasáru hmialűm Jttíw észét DCt'iiika ;zínjáfszó csoportok feladatáról iknek az lenne a hogy a dohány- és a múlt va- igjelent tiszavas- iloida kulturális összehasonlítását , az Alkaloidánál terjesztő munká- nentálóban is ta- eléggé fejlett is- sztéssel. Bár rit- ik rendezvények gy), de elég nagy vesznek részt az >n. A dohányfer- ti hetenként van , ez is nagy negeket vonz, a könyvtárról is kezhetünk meg, yleges bázisa a nentáló dolgozói ének. Tehát, m>. uk, eléggé sokré­,ű n«, ,elő munka folyik abbén az üzemben is. S mégis vissza kell térnünk íjra a színjátszó csoport­hoz; Előzetesen el kell mon- [í|ini, hogy a dohányfer­mentáló kultúrbrigádja >48—49. és még a későbbi 'kben. is kivette részét a 'árasból is. Egyfelvoná- énekszámok, szavala- őt még táncszámok is utották ezeket az dó­sokat, hiszen az üzem- raég ma is erőssége az nylag jó tánccsoport iát a múlt, amely meg- tc az 19! í—55-ös idősza- komoly munkáskultú- méltó múlt. Éppen nehé^megérteni, hogy lies szellemű őrt hogyan reltláz“ teljes |Űgy gondol- Itenek előtt a Csoportok hlva- i néhány szót •fermentáló kul- gádja tudatát- nkát végzett a XII. falujárás időszakában. — Ez a színj átsző csoportok egyik elsődleges feladata. Tudat­átalakító munkát végezni sajátos, a színjátszás adta eszközökkel. S ezentúl a másik igen fontos feladat a közízlés alakítása. Itt is hangsúlyozni kell a sajátos, színjátszói művészi eszkö­zöket. Hogyan hat a világné­zet formálásra és a közíz­lésre a színjátszás, a szín­pad? Közvetlen hatás: Ha a néző példaképet talál vala­melyik szereplőben, általá­ban ilyen példaképük a színdarabok, színművek po­zitív hősei. Vegyünk pél­dául egy nagy történelmi drámát, Katona József: Bánk bánját. Bánk alakja, harca feltétlen nyomot hagy a nézőben. Erősíti benne a népszeretetet, s a zsarnok­ság gyűlöletét; Azért idéz­tük pont a Bánk bánt, mert történelmi példák bizonyít­ják a reformkorban és az 1848-at megelőző közvetlen időkben a Bánk bán hatá­sát. De vegyünk egy vígjá­tékot. Legutóbb Nyíregyhá­zán a Faluszínház előadta a Vándormadarak-at. Eb­ből vizsgáljuk meg Varga alakját. Ez a fiatalember igazán vándormadár, ami­kor megismerjük. És az utolsó jelenetben becsüle­tes, rendes munkás már. Tehát egyenes hatás: a he­lyes út megtalálása. E szín­darab „hős“ életén keresz­tül megmutatja az tró, hogy mennyivel jobb a be­csületes munkások életét élni, s emellett a közízlés kialakítására is hat e riór- mális életforma propagálá­sával. Amint látjuk, igen nagy szerepe van a színját­szóknak a világnézet és az ízlés alakításában, mert hisz ilyen és ehhez hasonló hősöket visznek színpadra. Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare vígjátéka színes szovjet filmen A bonyolultabb hatások­ról néhány szót: arról be­szélünk sokszor, hogy a Csárdáskirálynő arisztok­rata figurái nevetségessé te­szik az arisztokráciát. De itt már hozzá kell tennünk, ha a színjátszók ezt a bo­nyolult ábrázolást meg tud­ják oldani. Máskülönben esetleg propagandája lesz a Csárdáskirálynő a léha, úri életmódnak. Miután e néhány monda­tot előrebocsátottuk, tér­jünk vissza a dohányfer­mentáló eddigi műsorpoliti­kájához. Három operettet kell vizsgálnunk, sorrend­ben: a Luxemburg grófját, a Szabad szélt és a Csárdás­királynőt. Ha e három ope­rett egy olyan műsormezö- re kerül, ahol a darabok 12—15 százalékát jelenti csak, akkor igen örvende­tes, mintegy segítség a ze­nei közízlés kialakításához. De ha csak kizárólagos, te­hát 100 százaléka az elő­adott daraboknak, akkor helytelen műsorpolitikát folytatunk, mert e három operett közül csak a Sza­bad szél az, amelyik elsőd­legesen is hatni tud, tehát olyan hősöket mutat be, me­lyeket az életben érdemes követni. A másik kettő vi­szont legfeljebb nevetségessé teszi az arisztokráciát. De úgy gondoljuk, talán ebben volt a legnagyobb hiányos­sága ezeknek a darabok­nak. A nevetségessé tétel nem nagyon sikerült. En­nek megvannak a maga művészi okai. Az első cikk erről beszélt. Még egy megjegyzésünk. Állítólag a tömegek kérése az ilyen műsorösszéállitás. Lehet, hogy tényleg igen sokan kérték a Luxemburg grófja és a Csárdáskirály­Már szinte megszoktuk, hogy a szovjet film ünnepe évenkénti premierjén va­lami igazán kiemelkedő té­májú és megoldású alkotá­sokkal, filmekkel gazdago­dunk. Ezt éreztük a Jan Frid szövegkönyve és ren­dezése nyomán készült film­alkotásból is, mely Sha­kespeare 9 vígjátékának utolsó darabjából készült. A vígjátékok kora a nagy drámaírónál a pályakez­déstől, 1590-től a Hamlet-ig kb. 1601-ig tart. Ez a kor­szak a feudális múlt eluta­sítása és a reneszánsz élet­elvek biztos ábrázolása. E csodálatos évtized vjgjáté- kai igazi vidám játékok, öröm és szépség sugárzik belőlük. A shakespearei vígjátékok sajátossága ta­lán abban van, — ellentét­ben a komédia klasszikus, főleg plautusi formával, — hogy míg a római komédia leleplezte és nevetségessé tette hőseit, akik a fennálló szokások ellen vétettek, ad­dig a shakespearei vígjá­tékban nem a kialakult rend a végső mérték, ha­nem a kialakítható. . Szovjet filmművészek nagy művészi bátorság­gal most filmre vitték ezt a lényegében színpadra nő előadását. Ha a kultúr- bizottság ennek hatására állította össze így a szín­játszók műsorát, akkor megfeledkezett elsőrendű hivatásáról, a tudatátalakí­tás és a közízlés kialakítá­sáról, de ezentúl a mun­kásosztály kultúrájának ápolásáról is. Ebből az a tanulság, hogy feltétlenül politikai széleslátást köve­tel a műsor összeállítása. Mintahogy politikai széles­látást követel az úgyneve­zett „közkívánat“-ot meg­vizsgálni és annak szolgála­tát vállalni vágj' elutasítani­írt, de a film szélesebb technikai lehetőségét is elbíró darabot. Igaz, a ra­gyogóan szellemes szöveg­bőség kicsap a film kere­téből, mivel a film nem bírja meg a dialógusok nagy sokaságát és szinte szabályként jelentkezik, hogy ahol a film széles ho­rizontú távlatokat nyit a drámai elem kibontására, ott szűkíteni kell a párbe­szédet. A nagy színpadi mester alapjában véve légen be­vált mesefordulatokat al­kalmaz, hajótörés, mese­beli herceg, álöltözet, sze­mélycsere, egyszóval aho­gyan a magyarázó cím is mutatja „amit akartok”. A két fő alak Orsino és Oli­via a vígjáték és a film szerint is a mesterkélt ér­zések rabja. A herceg sze­relme a grófnő iránt nem spontán feltörő érzésből fa­kad, hanem egy valósággal ápolgatott, „kitenyésztett” érzelemből. Udvarlása is afektálóan kényeskedő, olyan á la mode — előírá­sos — szerelem, ahogyan az egyik kritikus mondja. — Olivia jelleme is párhuza­mos Orsinoéval, ezért sem találhatnak igazi szerelem­re. A másik öncsaló Malvo­Itt kell megemlíteni, hogy a műsor összeállításához, az első időkben nem kaptak kellő segítséget sem a vá­ros, sem a megye népműve­lési szerveitől. Sőt még a Néplap is egy cikkével se­gítséget adott az „operett- láz“ továbbfejlődéséhez. Mindent összevetve, a do- hány fennen táló színjátszó csoportja csak szórakoztatni akar és ebben nem csak ők a hibásak, elfeledkezett a többi magasztos feladatá­ról. De úgy értesültünk, hogy az elvtársak ezt már saját maguk is jól látják. lio — udvarmester — az; önszeretet betege. Álarca1 lehull, mikor megjelenikij csokros sárga térdharisnyáJj jában úrnője előtt. Csak aj; film adhatott annyira jel-» lemző emberibb és egybenj mulatságosabb figurát Ke-i szeg lovag személyének isi Ha rangsorolnánk az alaki-j tásokat, Klara Lucsko (Viola és Sebastian szerep ., pében) talán éppen ittj nyújtott kiemelkedő alaki-; tást. Michail Jansín (Böf-i fen Tóbiás), Vasziiij Mer-, kurjev (Malvolio). Ez a fi-| ' gura hasonlított az 1945-ösj híres szovjet Vízkereszt e!5-i adásokban Igor Iljinszkij ál-| tál alakított, kövér, foghí-1 jas, öníelt, visszataszító fi- i gurához, szemben, az előzői „komor” Malvolio aiakítá-í sokkal. A tündéríen szép Alla Laironova (Olivia) já-j tékát szépsége túlszárnyal-' 1 ta. Az együttes páratlanutl \ harmonikus játéka érlefté ki az egész mű hatását. Ezti a hatást segítette Frid mű­velt ízlése, képvételeinek. sorozatai, beállításai és az’ élményszerű kosztümök. A! shakespearei légkör teljes.' ségét segített megteremteni1 a zene, a népdal. Farkas József.: Ezt bizonjdtja a műsorter­vük, amelyben egy szovjet színdarab, a Gazdag meny­asszony áll az élen. Tehát e színjátszó csoportban és a dohányfermentáló kultu­rális bizottságában meg-; van az erő ahhoz, hogy a színjátszás minden, felada­tát (tehát nemcsak a szó­rakoztatást), magas színvo­nalon szolgálni tudja. A következő folytatásban a színház szerepéről, a kul­turális életben elfoglalt he-, lyéről közlünk majd né­hány gondolatot. H. Szabó Józsefi III IMII IM II IM IIIIII MM 111 Hill 111 MI MISIM Ml*« 'ska alig 14 esztendős volt e,,ecemberében. Tele volt a na k türelmetlenségével, me- •ival. Pillanatig sem kételke- hogy ő bizony sokra hivatott, ■értésnek tartotta, hogy sem válogatott, sem a Tudómé- ni a nem hívta meg tagjai de, hogy megszökik otthon- >re felfedez valamit — akár , akár ismeretlen földrésze- majd az emberiség megta- 'dani és tetteit dicsérni, ha- jogadja ismerőseinek hódo- 'ezte, hosszú selyempalástot gátiak, mint a királyok, s ingát udvaroncokkal, teltei- ekesekkel. •.cm beszélt senkinek. Elrej­tve legmélyebb zugaiban, s emberi szemek elöl. Nem is még az édesanyja, s a szom- >'dnya sem. jtott azonban az alkalmon, pjffte szovjet katona kopogott tvj> egy lyukas félóra kitölté- .'f!íert keresett. Gondolatban “q,c tartotta a jövevényt, s evygveri, holnap csak erről “píolnapután az ország, az- ^ 'gesz világ. ollót a tábla mellé, s a lo- egyertyafényben megkezdték —óbb persze sorsoltak. Ezt behajtani, hogy egyik icnye- rp ’ tikba sötét bábot rejt az \íts ■ mögött összecserélgeti, i fei a két zárt öklöt a part- ilr son. Jóska is így tett. Az- iggel, hogy két sötét figu­res: Biztos akart lenni a dol- tirígos báb ugyanis lépés- . Az orosz katona alig ész­JCét sakkparti revehetően mosolygott egyet. Észrevette a túlbuzgóságot, de nem szólt. Megkez­dődött a „nagy nemzetközi“ mérkőzés. Partnerét sohase látta többé Jóska, a sakkot viszont nagyon megsze­rette. Pár év múlva már a tanítót is megverte, a legutóbbi megyei viadalon pedig már ő képviselte a járást. Csupa izgalom egy ilyen megyei ver­seny. Estéről estére elmenni a hiúbba, leülni egy kis négyzetes asztal mellé, szemtől szembe az ellenféllel, minden este mással és mással. Igaz, leülni még csak hagyján. Azt megteheti bárki. Csak a felállás nehéz, különösen ha egy kéz­fogással be kell vallani, hogy az ellen­fél az erősebb. Meg kell itt izzadni bi­zony még a döntetlenért is. Nem könnyű boldogulni ezekkel a nagyfcjüekkel. Egyikük — valami számtantanár—két lé­pés közben unalmában kiszámította, hány szem búzát kért és kapott a sakk feltalálója. (A mese szerint ugyanis egy szem búzát kért az uralkodótól a sakktábla első koc­kájáért. kettőt a másodikért, s minden továbbiért az előbbi kétszeresét. A hat­ványozásban járatlan uralkodó bele is ment az üzletbe. De hogy honnan szer­zett a kifizetéshez körülbelül 3000 mázsa búzát, a mese kitalálója sem tudja.) Szóval vannak ellenfelei a kis Csízt Jóskának, az ismeretlen járási bajnok- -aak. Azaz, hogy jobbára csak voltak, mert az utolsó forduló következik ma este. A díjak már ott sorakoznak a já­tékbírók, időellenőrök asztalán. Az- elsőt biztosan Gyarmati viszi el, a második hely sorsa azonban meg titok. Pedig ketten kerülnek tovább a kerületi versenyre. Ki lesz a második? Patkós talán, a tanár? Igaz, ő áll a második helyen, de ugyan­annyi pontja van Csordástiak, fél pont­tal maradt el Kecskés és Csizi. A teremben elhalkul a zsivaj. Megin­dítják a sakkórákat, s a két korong két mutatópárja mohón fogyasztja az időt. A huszadik lépés után már sok min­** den látható a táblákon. Csak az analfabéta nem veszi észre például, hogy Gyarmati ismét győzelemre áll. Pedig nem kell már neki a pont. Első helyét Kempelen varázslatos sakkozógépe se ve­szélyeztethetné. Ellenfele Patkós viszont elbúcsúzhat a második helytől. A másik táblán Csordás döntetlent tart, az átel­lenes sarokban pedig ... nos, ott a kis Csizi küzd verejtékezve. Egy újabb óra telt el. Patkós feladta a reménytelen küzdelmet. Csordás két gyalogját ügyes csellel fogta el ellenfele, s lassan, de biztosan halad a vezetés felé. Kecskés döntetlenben egyezett meg part­nerével. Patkós és Kecskés közül lesz tehát valaki a második, mivel a kis Csizi vesztésre áll. Belebonyolódott egy hosszú kombinációba. Ütésre kínálta ve­zérét, de ellenfele köszönettel elhárította a veszedelmes aiándékoi. Észrevette, hogy 4—5 lépés után mait fenyegeti, Fut­ni hagyta hát a vezért, az összecsapás révén azonban egy huszárt és egy gya­logot zsákmányolt. Csizi előtt táncot jár a 64 kocka, a táblán lézengő 12 báb, melyből csak öt az övé. Az idő telik. Már csak húsz perc van hátra, s ha addig nem lép legalább né­gyet, megjelenik az időellenőr, megállítja a küzdelmet, s kihirdeti: Csizi József túl­lépte a gondolkozást időt, ezért elvesztet­te a játszmát az utolsó helyen lévő Mol­nár ellen. Nyugalmat próbál erőltetni pírban égő arcára, remegő kezére, doboló ujjairn. Cigarettára gyújt. Két szippantás után el­dobja. Feláll. Néhányszor hirtelen vegig- méri a terem szélességét, majd megáll az ellenfél háta mögött. fP rdekes, innen mintha egész más képet mutatna a kockás csatatér,t Mintha... mintha már látta volna est a hadállást: De mikor? Hol? Kivel játszott? S hogyan vágta ki magát szorongatott helyzetéből? Eltakarja szemét, de a figurákat to­vábbra is látja. Nincs villanyfény. Füs­tölgő gyertya világítja meg az egyszerű konyhahelyiséget. Látja már az ellenfe­lét is. A sötét bábokat vezeti, akárcsak ő ezen a. mérkőzésen. A partnernek előre buggyanó szőke haja van. Egyenruhában1 ül a táblánál. Vörös ötágú csillaggal a sapkája mellett, Az emlék tisztán ragyog, a 11 évvel ezelőtti játszma emléke. Jóska akkoi ott aludt el a saktábla mellett. Mire fel kelt. katonát már nem. talált. Éjszaka in dulási parancs jött, s mire a fiú feléb redt. talán már c. Tiszánál járlak. Heg olt jártak, azt is csak a. sakktábla jele: le. mellette két papírlap. Az egyiken játszma befejezése, sötét ötlépéses ma< kombinációja. A másikon pedig a búr. az ifjú sakkozótól: „Elmentünk. Git sakkmatt.“ Elismerő taps köszöntötte a fiatal C 2ií, amikor szorongatott helyzetéből vágta magát, s öt lépésben bemath Molnárt. KOVÁCSVÖLGYI SÁNDt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom