Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

ű'd&Q. proletariat igyztülicUkr AZ MOP SZABOLCS-SZATMÁffflmil BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 44. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. február 81, kedd á mai Mámban : A SZKP XX. kongresszusának anyaga (2. oldal) Pártunk életéből (3. oldal) Sport (4. oldal) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa Február 17-i ülés Közöljük A. 1. Mikojan elvtárs beszédének második részét. Kínában évtizedeken át polgárháború dúlt. A prole­tariátus és Kommunista Pártja, miután vezető hely­zetet vívott ki és az anti- íeudális, antiimperialista forradalomban fegyveres harccal győzött, biztosította a szocialista átalakulások­hoz vezető békés út lehető­ségét. A leninizmus megmu­tatva a kínai népnek a szocializmushoz vezető igazi utat, kínai tala­jon is felvirágzott és a nagy kínai forradalom tapasztalataival gazda­godott. (Taps.) Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszlá­viában. A fasizmus ellen vívott jugoszláv partizán­háború egybeolvadt a Ju­goszláviát eláruló burzsoá- jzia és a földesurak elleni 'polgárháborúval. Csehszlovákiában a há­ború után kialakult kedve­ző helyzet alapján itt a szo­cialista forradalom békés úton haladt, hatalomra ju­tottak a kommunisták, mi­után nemcsak a dolgozók hozzájuk közelálló pártjai­val kötöttek szövetséget, ha­nem az általános nemzeti frontot támogató polgári pártokkal is. A magamódján, de szin­tén polgárháború nélkül jutott cl a szocialista for­radalom győzelméhez BüL gária, Románia, Magyaror­szág, Lengyelország és a többi népi demokratikus őri szag mukásosztálya. Ilyenformán a történe­lem mcgcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy igazuk van a kommu­nizmus tanítóinak, akik előre látták, hogy a fegyveres felkelés út­ján kívül a forradalom békés úton is fejlődhet. Akadhatnak olyan politi­kailag bárdolatlan emberek, akik felteszik a kérdést: Mi a különbség a marxiz­mus és a reformizmus kö­zött, nem csúsztunk-e a re­vizionisták útjára? A reformisták és a revi­zionisták azelőtt is és most is mindig csak arra töre­kedtek és törekednek, hogy a munkásosztály harcát le­szűkítsék az apró refor­mokért. Ismeretes, hogy egyes szocialista pártok megsze­rezték a parlamenti több­séget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ámde itt is csak egyes kisebb engedmények­re szorítkoznak, a munká­sok javára, és nem épül semmiféle szocializmus. Arra van szükség, hogy a társadalom áliami irányítása a munkás- osztály kezébe kerüljön, hogy a munkásosztály ne elégedjék meg a kapitalisták asztaláról lehulló morzsákkal, ha­nem a többség meg­szerzése után vegye ke­zébe a hatalmat és szüntesse meg a fő termelési eszközök ma­gántulajdonát. A kapitalizmusból a szo­cializmusba vezető minden­nemű átmenet a társadal­mi viszonyokban végbeme­nő fordulat: többé vagy ke­vésbé éles forradalom, de forradalom, amelyen min­den nép keresztül megy. A hatalom átvétele a nép ál­tal, a fordulat a termelési eszközök tulajdonában az áttérés, a magántulajdon Az új viszonyom között is érvényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializ­mus, megmarad a háború kitörésének gazdasági alap­ja is. A háború azonban nem végzetszerűen elkerül­hetetlen. A kérdést bizo­nyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszában a vi­lágon kialakult erőviszo­nyokat jellemző feltételek határozzák meg. Ezek a fel­tételek a második világhá­ború után keletkeztek és erősödtek meg. A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializ­mus országaira, a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok európai ország például Franciaország, Olaszor­szág fejlett munkásosztá­lyaira, majd így folytatta: A többi ország munká­sai, parasztjai, dolgozói ér­telmiségének javarésze, bur­zsoáziájának egy része nem kíván újabb háborút: isme­rik a háború pusztító ere­jét. De vannak nagy im­perialista monopóliumok, — például az • Egye­sült Államokban — ame­lyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt ellenkezőleg, minden eddi­git felülmúló nyereség-for­rás volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús ter­veket, noha az amerikai nép ellene van a háború­nak. Még nem volt olyan há­ború, amikor idegen orszá­gok bombája vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokra és gyárakra hul­lott volna — most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió ese­tén viszonzásként hid- rogénbombák eshetnek amerikai városokra is és az amerikai imperia­listák nem rejtőzhetné­nek el s gyáraikat sem tudnák elrejteni c bom­bák elől. Mi úgy véljük, ha valaki hidrogén, vagy atombombát próbál ledobni, akkor az emberiség legjobbjai nem hagyják elpusztulni a ci­vilizációt, azonnal össze­fognak, kényszerzubbenyt húznak az agresszorokra és végetvetnek mindennemű háborúnak, de egyúttal a kapitalizmusnak is. (Hosz- szantartó taps.) formájáról a társadalmi tu­lajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi for­dulat. A forradalom — akár békés, akár nem békés — mindig forradalom lesz, a reformizmus pe­dig mindig meddő egy­helyben topogas. Ezért a munkásosztálynak, hogy győzhessen, lankadat­lanul harcolnia kell a re­formizmus és a soraiban keletkezett reformista áb­rándok ellen. Minél erősebb a szoci­alizmus tábora — an­nál nagyobbak az esé­lyek, hogy a világot át­fogó békemozgalom győ­zedelmeskedik és az agresszorok nem mer­nek háborút kirobban­tani. Ezért mondja a Központi Bizottság beszámolója, hogy a háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. A történelem olyan sza­kaszba lépett, , amikor Mikojan elöljáróban kije­lentette, hogy az e:méleti munka nem kielégítő, majd így folytatta: sajnos az utóbbi, 15—29 esztendőben nálunk igen kevéssé for­dultak a lenini eszmék kin­csestárához, akár az or­szág belső életének, akár a nemzetközi helyzet jelen­ségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így, mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elég­telenek lennének a mai helyzet értelmezésére. A leninizinus, amely a marxizmus alkotó to­vábbfejlesztése az im- perializmns és proletár- forradalmak korszakára, megőrzi és továbbra is megtartja tudományos értékét, valamint poli­tikai erejét és gyakor­lati jelentőségét. A kapitalizmus jelen helyzetéről szólva Mikojan hangsúlyozta, hogy a mar- ximus-leninizmustól idegen a kapitalizmus abszolút pangásának elmélete. A mai tőkés gazdaság ál­lapotát elemezve aligha se­gíthet és aligha he'yes Sztálinnak ,.A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” cúnű mű­vében az Egyesült Álla­mokra, Angliára és Fran­ciaországra vonatkozó és ar-. ról szóló ismert megúllaDÍ- tása. hogy miután a• világ­piac kettészakadt. ..ezekben az országokban a termeié- mértéke csökkenni fog.” Ez az állítás nem magya­rázza meg a mai kapitaliz­mus bonyolult és ellent­mondó jelenségeit és több kapitalista ország termelé­sének növekedését a há­ború után. létrejöttek a feltételek és a lehetőség a háború kirobbantasának meg­akadályozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd béke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel, hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a háborús veszély ellen, éberek az esetleges agresszióval szemben, A. I. Mikojan azzal az ellenséges híreszteléssel szemben, hogy a Szovjet­unió háború segítségével az egész világra ki akarja ter­jeszteni a kommunizmust, leszögezte, hogy ez rágal­mazás. A kommunizmus eszméi háború nélkül is győzedelmeskednek! A kommunista építés si­kerének érdekei, szögesen ellentétesek a fegyverke­zési verseny politikájával, mondotta. A béke biztosítja szá­munkra, hogy a legrövi­debb időn belül felépítsük a kommunizmust orszá­gunkban és a győztes szo­cializmus országaiban. Lenin 1916-ban az impe­rializmusról írt müvében lángeszűén megvilágította az imperializmus törvény- szerűségét és rámutatott, hogy a kapitalizmus rotha­dása nem zárja ki a terme­lés rohamos növekedését, hogy egyes iparágait:, egyes Országok az imperializmus korszakában nagyobb vagy kisebb erővel ezen irányza­toknak hol az egyikét, hol a másikát mutatják. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a „közgazdasági problémák” egyes más tételei is arra szorulnak, hogy közgazdá­szaink mélyrehatóan tanul­mányozzák és bírálcan fe­lülvizsgálják azokat a marxizmus-leninizmus fé­nyében. A történelem menete ar­ról tanúskodik, hogy a marxizmus-lininizmus ösz- szes elvi tételei változatla­nul beigazolódnak az impe­rializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése azon­ban kevés. Kötelességünk konkréten tanulmányozni mikor, hol, milyen mérték­ben és miképpen történik ez. Komoly mértékben elma­radunk a kapitalizmus je­len szakaszának tanulmá­nyozásában, nem foglalko­zunk a tények és a szám­adatok mélyreható elemzé- cávcl., A Szovjetunió és a nép1 demokratikus országok gazdass gát tanúimé nyozó kíizpazdásza'p’c gyakran el­siklanak a felszínen, elke­rülik az egyes országok fej­lődési saíátosságainak meg­világítását. Mikojan elismerőleg szólt á Politikai Gazdaságtan tankönyv kibocsátásáról, de Elkerülheietlen-e a háború ? Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát hozzáfűzte, hogy ez további tökéletesítésre szorul. A Központi Bizottság beszámolója — folytatta Mikojan — világosan be­szél propagandamunkánk nem kielégítő állapotáról. Ennek az az egyik fő oka, hogy a marxizmus-leniniz- must nálunk rendszerint csak a párttörténet rövid tanfolyama alapján tanul­mányozzák. A marxizmus- leninizmus eszmei gazdag­ságát nem lehet belehelyez­ni pártunk történetének korlátozott témakeretébe, még kevésbé a párttörténet rövid tanfolyamának téma­keretébe. Kívánatos, hogy er­re a célra különleges elméleti tankönyvek készüljenek a különböző felkészültségű elvtársak részére. A párt­történet rövid tanfolyama nem elégíthet ki bennün­ket már csak azért sem, mert az a rövid tanfolyam nem világítja meg pártéle­tünk legutóbbi csaknem húsz esztendejének esemé­nyeit. Hangoztatta továbbá, hogy a leninizmus állás­pontjáról jobban megvilá­gíthatnának több olyan tényt és eseményt is, ame­lyet a „rövid tanfolyam” kifejt. Mikojan ezután hangsú­lyozta, hogy gigászi elmé­leti és politikai jelentősége lenne egy olyan tankönyv­nek, amely minden oldalá­ról megvilágítaná a világ első nagy szocialista álla­mának keletkezését és fej­lődését. Mindezideig nem rendel­kezünk igazi marxista mű­vel a polgárháború idősza­kából sem. Több megjelent könyv tetemes hiányossá­gokkal küzd, nem képvisel tudományos értéket, né­hány pedig még negatív szerepet is tölthet be. Mikojan ezután röviden foglalkozott a szovjet filo­zófusok munkájával, meg­bélyegezte az e téren mu­tatkozó dogmatizmust, majd a jogászokról szólott. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet jogtudomány, a törvényhozás és a perrendtartás a szovjet hatalom első időszaká­ban, Lenin életében és néhány évig halála után, gyosabban fejlődött a marxizmus—leninizmus eszméinek, a proletár szocialista törvényes­ség alapjainak megfe­lelően, amelyek helyesen tükröződ­tek pártunk programjában. Nem lehet ezt elmondani a későbbi időszakról. A párt szükségesnek tartotta, — mondotta —, hogy helyre­hozza a dolgot abból kiin­dulva, hogy a maga teljes­ségében meg kell szilárdí­tani a lenini szocialista tör­vényességet. Mikojan hangoztatta: re­méljük, hogy a XX. párt- kongresszus komoly ösztön­zést jelent majd az ideoló­giai front dolgozóinak és igazában hozzáfognak az alkotó tudományos munká­hoz. A kollektív vezetésre é3 a kommunista párt egységére támaszkodva a Közponíi Bizottság bátran feltárta az elmúlt években felhalmo­zódott hibákat és hiányos­ságokat, határozottan rálé­pett ezek kijavításának és felszámolásának útjára a politikai tevékenység, a gazdasági és kulturális épí­tés, a pártépítés minden területén. Ebben van köz­ponti bizottságunk munká­jának .igazi lenini vonása. Túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy Lenin ha­lála óta a XX. párt- kongresszus a legfonto­sabb kongresszus pár­tunk történetében — a lenini szellem és a le­ninizmus hatja át egész munkánkat és minden határozatunkat, mint­ha Lenin élne és kö­zöttünk volna. (Viharos, hosszantartó taps.) Miként örülne Lenin, ha most, harminckettő eszten­dő múltán láthatná, meny­nyire megvan pártunk so­rainak és vezetésének szer­vezeti és politikai egysége, mennyire ' virágzanak a. marxizmus-leninizmus esz­(Folytatás a 2. oldalon.) 214 család 3H tagja lépett ax elmúlt héten megyénk termelőszövetkezeteibe Az elmúlt héten 107 ter­melőszövetkezet kapuján kopog látott 814 család 311 tagja. Bevitték 554 holdju­kat, felszerelésüket, vető­magjukat, állataikat a ta­karmánnyal együtt. Többet fog az hozni a közösben, mint eddig az egyéniben. Legjobb volt a belépés a vá,i,á* osnamény i já rásban, ahol 28 család 51 tagja 197 hold földdel nyert felvételt. \ Uüzcpparasziok száma eb­ben a járásban volt leg­több. Hasonlóan jó volt a tsz-fejlesztés a nyíregyházi, a nyírbátori és a mátészal­kai járásokban is. Mint a korábbi héten, úgy a műit Héten is két új termelőszö­vetkezet alakult megyénk­ben. A fehérgyarmati járás­ban a szatmárcsekei Köl­csey Ferenc TSZ 14 csa­láddal, 19 taggal 53 hóid földön alakult meg. A na.gy- kállói járásban a balkányi Rákóczi TSZ 10 családdal. 15 taggal, 65 hold földön kezdte meg a közös gazdál­kodást. Az új belépő dolgozó pa­rasztok helyesen választot­tak. Ha a termelőszövetkezeti tagok, különösen a volt kö­zépparasztok jobban felvi­lágosítanák az egyénileg gazdálkodókat, bizonyár,*, még többen ismernék fel a helyesebb utat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom