Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-16 / 40. szám

I \ e r i. a I' MM. íebruar 16, csütörtök SZABOLCS-SZATMÁRI IFJÚSÁG IJ eg: kepék keringtek j Farkas István bácsi j szeme elolt, ahogy kitekin- j tett a tanya udvarán, ahol( 20 évvel ezelőtt sukat meg- ! luizgálták a lovak. A gróf j úr szavai még most is fü- I lébe csengtek: — Búcsúzhatol a farsang­tól, majd megtanulsz em­berségesen bánni a lovaim­mal, holnap velem jössz farsangi vadászatra... Úgy pereglek előtte az események, mint egy nyo­masztó film, melynek ö volt a főszereplője. Csak akkor nézett fel két karja közül, amikor egy fekete felültős fiú állott előtte: — Jöjjön már közelebb Pista bátyám — szólította halkan Labbanc Jóska, a Szabad Nép Termelőszövet­kezet DISZ-titkára. | J* ista bácsi, mintha álomból ébredezett vuina, mintha húsz évvel ezelőtt feküdt volna le és csak most ébredt volna fel, ennek a barna, kócoshajú 1 iának az érintésére. Bele­nézett a fiatal, vidám arcba... nézte... nézte... a markáns arcot, könnyed, erőteljes tartását, mintha saját maga állana szembe vele, a fiatal Farkas Pista... Külsejére, arcára egyre jobban kirajzolódtak a meg­elégedettség jelei, tekintete szinte fiatalosan csillogni kezdett- Ismét a mindig jókedvű, vicces ember lett, aki a fiatalok farsangján egy kicsit elmerengett a múlton, saját ifjúkorán.Már nevetett a két barna szem­pár, mosolyra húzta a fiatal ajkakat kedélyes mondó- kája. 17 mlékeztek még a nyárra? - incselke­dett a jókedvű társasággal. — Én nem is értem, miért kedveitek engem, hiszen 2 órakor kötöttelek benne­teket csépléslcor is, amikor elmaradt a brigád! —Oszt mi lett a vége? — kérdezte tettetett kíváncsi­sággal Takács Gyuri. — Azt te magad is tu­dod fiú, 260 mázsát csé­peltetek akkor nap... a bá- lozás után. Jó hangulat töltötte be a termet a farsangi ünnepé­lyen, ahol a silózási ver­seny második díját, az 5000 forintos könyvtárat Farkas István adta át a fiatalok­nak. Az öreg ott ült egész este az asztalfőnél. Nem gondolt már a múltra, a rosszra, csak a jelenre, arra, hogy ezekért a fiatalokért érdemes lelkesedni még a maga 50 évével is. „Jobb szeretek közöttük lenni, mint otthon — is­meri be. — Ott voltam én velük aratáskor, csépléskor, mindig első volt az én fia­tal brigádom. Akkor jött a silózási verseny, már kora I hajnalba, amikor más a ] legszebb álmát aludta, mi 'már ástuk a gödröket. Ügy I jöttek utánam a fiatalok, imi-nt a kaptárba a méhek, (csak szólni kellett, csak a nyelvükön kellett beszélni." [VT int a tulajdon édesap- ! 1TJ' .iukra, úgy hallgat- j na.k rá a fiatalok. Akár I munkáról, akár szereplés- j fői van szó. Pista bácsit ! megbecsülik a fiatalok, tiszteletben tartják. Megér­demli. Amit megígért, min­dig betartotta. Futball, röp­labda, asztalitenisz felsze­relést szerzett, most meg itt I a könyvtár... A szívét, lelkét odaadta a j fiataloknak, de még az in­jáét is odaadná, ha éppen arra lenne szükség. Most erre a farsangi ünnepségre is tartogatott egy kedves meglepetést. Volt egy bor­ja, Vőszi elles, azt szánta erre az estére, vacsorára... — Itt lelem én örömöm, sajnos nekem nincs gyer­mekem, engem nem áldott meg a sors vele. pedig élek-halok értük. Ilyen egyszerű szavakkal mondja el az igazságot, a szíve legmélyebb és legne­mesebb érzéseit a fiatalok barátja. Itt érzi jól magát a fiatalok között. Ifjúkorá­nak megvalósult álmát lát­ja tükröződni arcukon. Páll Géza, Sikeres úttörő-karnevál Nyírbélteken Hat óra körül az idő. Az iskolában feltűnően világos van. Nagy a forgalom is. Apró emberkék sürögnek, forognak. Az iskola nagy ablakain keresztül színes fény szű­rődik az utcára. A járóke- 1 ők kíváncsian tekintget­nek be, s meg-megkérdezik egyik-másik egyenruhás út­törőtől: mikor kezdődik?... Pár perc és a gyermek- sereg bevonul a lámpionok- kal, színes szalagokkal fel­díszített tanterembe. A falaknál fehér abrosszal te­rített asztalok, rajtuk vi­rágvázák, megrakott kosa­rak, tálak... Liszteszsák yagy a pólyásboba? Ma rendezi meg a nyír- bélteki úttörő csapat ha­gyományos farsangi bálját. A jelmezes felvonulás után feszült figyelemmel várják a gyermekek, szülők, vendégek a bíráló bizottság döntését. Nehéz eldönteni, ki érdemli az első díjat. A iiszteszsák-e, vagy a va­dász, pólyásbaba, vagy a Ludas Matyi, török, vagy a vőlegény-mennyasszony egy­személyijén?, „ Több mint hatvan úttörő pajtás öltözött jelmezbe. Egyik ötletesebb, mint a másik. Szép eredmény ez tőlük. Maguk állították össze, kis szorgos kezükkel, saját elgondolásaik alapján. Milyen öröme volt az öt jutalmat kapott pajtásnak! Sajnos, többnek nem ad­hattunk, csapatunk anya­gilag gyengén áll még. — De a jobbnál-jobb ötletek itt sem hagyják cserben a gyerekeket. A hetedikesek zsákba­macskát árulnak, szép fest­ményeket sorsolnak ki. Kell a pénz, nagy tervük van. Kirándulás a Bükkbe, nyá­ri táborozás stb. Megszólal a zene. Fel- nőttes komolysággal hajol­nak meg a kis vitézek, Lu- dasmatyik, kéményseprők, liszteszsákok, s táncra ké­rik Csárdáskirálynőt, Ilus- kát, Piroskát, a kis szaká­csokat, a tündéreket, sőt még a boszorkányt is. Egészségetekre gyerekek! • A szülők boldog mosoly- lyal nézik gyermekeiket. — Majd összekoccannak a po­harak, egy kis vörösbort isznak az apróságok egész­ségére. A hangulat, a jókedv éj­fél után sem hagy alább. Szülők, nevelők, kispajtá­sok kisebb-nagyobb körük­ben járják a csárdást. Az egyik körnél Dzsudzsák Gyuri bácsi tanítja a fiukat a magyar csárdásra Bu- látkó néni arra oktatja a lányokat, hogyan tartsák, magukat a táncban. Az első és második raj leányai kalocsai népi táncot mutatnak be. Sokáig zúg az ütemes taps a harmadikos legénykék tánca után is. Hajnalodni kezd, de nem álmos senki. Nagyon kelle­mesen érezték magukat a szülök, a vendégek, a gyer­mekek, egyaránt. Kellemes élmény marad a kedves családias Összejövetel min­denki számára. Soká visz- szaemlékszik mindenki az 1956-os farsangi úttörő- karneválra. Nagy Irén. L özépiskcldinkban sole negyedik osz'.áiyos ta-\ nuló szorongva gondol az I érettségire. Szívük hever,eb-\ ben dobog, vajon mi lesz, hogy sikerül?... Erre könnyű tanácsot ad­ni. Kemény, kitartó munká­val tanulni kell, s menni fog minden! De ami utána jön. az már nehezebb. Az új pályán megállni a helyet. Ez még nagyobb erőfeszítést kíván, j Az érettségi előtt még egy. másik gond nehezedik vál- j , lukra. A pályaválasztás.) J Nehéz dolog, nagyon nehéz, j 1 Sok körülményt tekintetbe \ \ kell venni, hogy jól válasz-1 ! szaruik. (Vonzódás, adottság., I érdeklődés stb.) Ilyenkor I í gyakran meghallgatják a I ; mások véleményét, s ezek | ! segítségével jutnak végleges , I döntésre. Én is tanácsot sze-! j retnék adni. Elmondani! jegyet, s mást, az életemről,] j pályámról. j 1955-ben érettségiztem. Én 1 is nehezen jutottam el a ! végleges döntéshez, míg a tiszti pályát választottam. I Alig töltöttem fél évet a I Szentendrei Műszaki Tiszti Iskolában, de ez elég ahhoz, hogy megismerjem a tiszti hivatást. Szép és mozgalmas az éle­tünk az iskolában. Feledhe­tetlen élményeink közé tar­toznak a kora reggelek, ami­kor napkeltekor egy-cgy magas hegyről szemléljük az ébredező, havas hegye­ket ... Eljutunk az ország legkülönbözőbb részeibe. A tanulásban is meg kell állnunk a helyünket. Ez is nehéz dolog, hiszen a tudo­mányok valamennyi ágaza­tában el kell mélyednünk. Az előadások nemsokára el­érik az egyetemi színvona­lat. A tanulás után színház­ba, moziba járunk. Nehéz, de szép dolog a dolgozó népet szolgálni. Gondolkodjatok el rajta, s ha hajlamot éreztek maga­tokban, s tanulmányi ered­ményetek is jó, jelentkezze­tek tiszti iskolára. SZŐKE SÁNDOR, a Műszaki Tiszti Iskola növendéke. Magára hagyott fiatalság Nyírfákén A nyírjükéi fiatalok szí­vesen reszt vesznek kut- tínmeg mozdulásokban, s a- lííSSÉ-életben. — Nem- résiben színdarabokat tanultunk, sikeresen ele is adtuk azokat. — Ez azonban kevés egy ilyen község fiatalságá­nak. A helyi pártszerve­zet, és a járási DlSZ-bi- 7-ottság keveset törődik a fiatalok törekvéseivel, nö­vekvő igényeivel. A járástól ugyan jelöl­tek ki egy aktivistát. Bé­res elvtársat, de bennün­ket soha fel nem keresett, nemhogy segítséget nyúj­tott volna. Később azt ígérték, hogy rövidesen más pat- rómist kapunk. A'tég ma sem változott a helyzet egy szikrányit sem. Mi szeretnénk politikai- leg is fejlődni. Gyakran olvassuk a Néplapban, ma«, községek fiataljai mennyit (anvlnak, s mílyjn ered­ményeket érnek el. Mi meg semmit nem teszünk. Kissé elkeserít bennünket ez a dolog. Jó volna, ba sürgősen változtatni lehet­ne ezen a szomorú álla­poton. (A Petőfi iskola oktatását is meg kellene javítani, mert eddig vajmi kevés előadást tartott meg Trón Tibor elvtárs.) Iaissan a tél végere érünk. Pedig ez az idő­szak volna legalkalma­sabb arra, hogy elméleti fejlődésünket elősegíthes­sük, hogy tanuljunk. — Pártunknak pedig politi­kailag fejlett fiatalokra van szüksége. Gondolja meg jót a járási DlSlí-bi- zottság és a községi párt- szervezet ... KOZMA ILONA. A IX számú általános is­kola úttörőinek tanulmányi eredményéről számol be a nyírbátori Székely Ágnes pajtás. „Gyenge a tanulmá­nyi eredményünk, éppen ezért tanulópárokat szer­veztünk be. A hulladék­gyűjtésben szépen hala­dunk. 2 mázsa papírt, s ugyanennyi vasat gyűjtöt­tünk...” — írja. Most már csak az van hátra, hogy a tanulásban is úgy megáll­ják helyüket, mint a társa­dalmi munkában. A gyulatanyai úttörőket kereste fel Bodnár György elvtárs és kedvesen emlé­kezik meg a kis iskolások életéről. ”A tornagyakorla­tokat a -hideg időjárás el­lenére úgy végzik a kis pajtások, mint a katonák.” — írja. „A földrajzot is szeretik. Szívesen tanulmá­nyozzák hazánk hegy- és vízrajzát, gazdasági életét. Drabant elvtársn5 fiatal pedagógus lelkiismeretesen foglalkozik az iskolásokkal,; megszeretteti velük a köny­veket, s az alapvető dől go kát.” ■fr Farkas Zoltán új úttöríj levelezőnk a gávai úttörő csapat jólsikerült karnevál estjéről ad hangot. „Jól éreztük magunkat, nagyon, hangulatos volt a karnevál., Nehéz dolga volt a zsűri bizottság tagjainak, nehéz volt eldönteni a sok ügyes jelmezes úttörő közül kié a legötletesebb. Első díjai; Kaiádi István nyerte bo­szorkány jelmezével, a mán sodikat Petró Erzsébet; gomba jelmezével." Arról ia ír, hogy a bevételből úttörő szobát létesítenek. Ez el5-> segíti a csapat jó rounkáü jót. KINCSET ŐRIZNEK Hétköznap esténként nemigen járnak a győrte- leki főutcán, — különösen, ha nagy sár van — leg­feljebb a szomszédba megy át az ember egy kis estézésre, no meg fonóba. De a kedd kivétel. A kultúrház kistermé­nek ablakaiból kiszűrődő fénysugarak ragyogásba hozzák az utca pocsolyáit, s megvilágítják az óvato­san lépkedő fiatalok alak­ját, akik úgy összegyűlnek a kultúrház fénye körül, mint a nyári estéken a lepkék a lámpavilágra. Bentről lábdobogás hal­latszik. Benyitok. Táncoló párok gyakorolnak. A „Győrteleki verbunk“ lé­péseit tanulják. Középen fiatal szőke fiú számolja az ütemet, s mutatja be a figurákat. Látszik rajta, hogy lelkesen csinálja. A DISZ-tagok bizalommal fordulnak felé, mm is csoda: itt nőtt fel közöt­tük és törődik azzal, ho­gyan szórakozik a falu if­júsága ... A szőke fiú Kása Barna elvlárs tanár, a DISZ kullúrfelelőse, Ű teremtette meg Győriete­ken a táncszakkört. Már tavaly is jó eredményt ér­tek el a járási versenyen. Széleskörű elfoglaltsága van, de ő nagy.n szereti a népi kultúrát, s ezután sem, akar hűtlen lenni hozzá. — Hogy jutott eszedbe feldolgozni ezt a helyi ha­gyományt? Kérdésemre elmondja, hogy ősszel felkeresték a Népművészeti Intézet munkatársai, akik már ré­gebbről ismerték és anyag iránt érdeklődtek. Emléke­zett rá, hogy az egyik aratóünnepen olyan táncot látott Varga Zsiga bácsi­tól, meg a feleségétől, ami­lyennel azóta sem talál­kozott. Felkeresték a két öreget és megkérték őket: mutassák be azt a táncot. Később rájöttek, hogy má­sok is ismerik. Á Népmű­vészeti Intézet munkatár­sai értékesnek találták és megígérték, filmre veszik a „Győrteleki verbunk“-ot. Egyik szép őszi vasár­nap délelőtt valóban meg­érkeztek magnetofonnal és filmfelvevővel. A felvétel előtt az öregek huncutul kacsintottak egyet, s ra­vaszkásan odavetették: „Dehát fiam,, nem megy e bor nélkül!“ Jót nevettek az elvtársak. A világén sem vették volna el a ked­vüket. Hamarosan teljesí­tették a kívánságukat.. Egy kis toroköblítés után olyan kedvük kerekedett, mintha nem is 60—70 esz­tendővel a vállukon tán­colnának. A zenészek húz­ták a talpalávalói. Még Serbán József is — aki időközben vetődött oda — táncba kezdett: a cigány­táncot járta el. Fiatalos jó­kedv áradt az arcokról. Belül meg egy kis jóleső bizsergést éreztek: boldo­gok és büszkék voltak, hogy viszontláthatják ma­gukat a mozivásznon* Ezután látott hozzá a DISZ táncszakkör a pró­bához. Nagy segítséget nyújtott a fiataloknak Ko­vács Lajos bácsi, id. Ba- ráth Zsiga, Páslculy La- josné, meg Ida néni a Varga Zsiga bácsi anyja, aki még esténként is fel­jött a kultúrházba. Van kiktől tanulni, lelkesedést a diszistáknak... — Barna, ezt az utolsó lépést mutasd meg még-1 egyszer! — szól közbe Oláh Erzsi, mikor beszél-*. getünk. Barna, pajkos sze­mű kislány, az egyik leg* aktívabb tagja a szakl<ör-r nek. Mellette Burngartnet- Zsuzsi táncol. Messze lak* nak, de mindig pontosan megjelenik. — Ti nem zenére ián-i, coltok? — kérdezem Kása' elvtársat. — Sajnos, a zene körül; bajok vannak. A hegedül­ni, harmonikázni tudó fiúk bevonultak, a helybeli zc-, neszektől nem kapunk tá­mogatást. Hm. Pedig zene nélkül nagyon nehéz táncolni. A győrteleki diszisták szép próbálkozásba kezdtek: fa­lujuk népművészeti ha­gyományait ápolni. Hogy sikeres legyen e vállalko­zás, segítségre van szüksé­gük ... GÖDÉNY. ENDRE* érettségi előtt irt uhui... cA liutatok baiátju

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom