Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

\ÉP L AP 1958. február jő, szerda A jetuiiió liomiimiiiiía Pálijának XX. kougreiiKuia (Folytatás az I. oldalról.) baditó mozgalom Brazíliá­ban, Chilében és más latin- amerikai országokban... Most már. napirendre került az egyik legéle­sebb és legidőszerűbb kérdés: a szégyenletes gyarmati rendszer tel­jes felszámolása." Az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára rá­mutatott arra, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok népei miután kivívták a politikai szabadságot, füg­getlen nemzetgazdaságuk megteremtéséhez modern berendezést kaphatnak „a szocializmus országaitól és ezért nem kell semmilyen politikai vagy katonai jel­legű kötél ezeltséggel fizet­niük.“ De „továbbra is gyarmati vagy félgyarmati függőség­ben él az afrikai kontinens nagyrésze, egyes ázsiai, va­lamint közép- és délameri­kai országok.“ Növekednek az ellentétek és fokozódik a '•».arc a gyarmatosító hatal­mak között a befolyási öve- j zetekért, a nyersanyagforrá­sokért és az értékesítési' piacokért. „A SEATO, bagdadi szer­ződés — emelte ki N. Sz. Hruscsov — nemcsak ag­resszív katonai és politikai csoportosulás, hanem a le­igázás eszköze, az elmara­dott országok gyarmati jel­legű kizsákmányolásának új formája is ... V?. a harc, amelyet a keleti országok népei a tömbökben való rész­vétel ellen folytatnak — bare a nemzeti függet­lenségért.” A szónok ezután jelle­mezte a Szovjetunió szere­pét a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban. „A Szovjetunió békés kezdeményezése a nem­zetközi események me­netére óriási hatást gyakoroló egyik legdön­tőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjet­unió békés kezdeményezé­sének sikerét az összes bé­keszerető országok támoga­tása és közös akciói jelen­tősen elősegítették. Nem voltak hiábavalóak a béke- szerető országok és népek erőfeszítései. A háborút kö­vető években először eny­hült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség.“ N. Sz. Hruscsov így foly­tatta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatal­mak álláspontja közelebb ’kerüljön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon. Anglián és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nem­zetközi feszültség enyhülése és a béke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszítésekről.“ Hangsú­lyozta, hogy „az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös engedmények elengedhetet­lenül szükségesek a nagy­hatalmak kapcsolataiban. A tárgyalásoknak kell a nem­zetközi kérdések egyetlen megoldási módszerévé vál- niok.“ Rámutatott azokra a legfontosabb problémákra, . amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós béke alapját. „Ezek az európai kollektív biztonság biztosi-! tása, az ázsiai kollektív biz-! tonság biztosítása, a leszere­lés-“ A ■ világbéke megszilárdí-! tása érdekében — mondotta ezután N. Sz. .Hruscsov — „óriási jelentőségű lenne a világ két . legnagyobb ha­talma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése.. , Feltételezr zük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­nak alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban kiemel­kedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempont­jából és természetesen nerh kevésbé lenne hasznos az Egyesült Állámok népének, mint a Szovjetunió népének és minden más népnek is." A Szovjetuniónak Nagy- Britanniához és Franciaor­szághoz fűződő kapcsolatai­ról N. Sz. Hruscsov kije­lentette: „A jövőben is tö­rekszünk Nagy-Britanniá- hoz és Franciaországhoz fű­ződő kapcsolataink további' megjavítására... , Nekii* , '<! európai országoknak sok! közös érdekünk van. j És első sorban közös gondunk, hogy meg­akadályozzuk az új há­borút.” >' j A Szovjetunió — • mon- j dotta — változatlanul azon1 lesz, hogy ezután is nö­velje és erősítse barátságát és együttműködését a ke­leti országokkal. „Ügy vél­jük — mondotta ~r, hogy Iránban, Törökországban és . Pakisztánban megértik: ezeknek az ' országoknak létérdekük a normális vi­szony a Szovjetunióval.” Az előadó külön utalt arra, hogy az államok ke­reskedelmi és kulturális kapcsolatainak kibővítése nagyjelentőségű kölcsönös viszonyuk további meg ja­vulása szempontjából. N, Sz. Hruscsov ezután aj jelenlegi nemzetközi fejlő-1 dés néhány elvi kérdésével j foglalkozott. Hangsúlyozta,! hogy „a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad, orszá­gunk külpolitikájának általános vonala,” Megcáfolta a béke ellen­ségéinek azokat a kohol­mányait, hogy a Szovjet­unió a forradalom, „export­jával” más országokban meg akarja dönteni a tő­kés rendet. „A kommunizmus diada­lába vetett meggyőződé­sünknek az az alapja — mondotta N. Sz. Hruscsov, — hogy a szocialista ter­melési mód döntő fölény­ben van a kapitalistával szemben. Mindig azt hir­dettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése' egyik vagy másik országban ezen or­szágok népeinek belügye.” A szónok megállapítottá, hogy a békés egymás mel­lett élés elve mind széle- sebbkörű nemzetközi elis­merésre lel, mert a..jelem légi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felve­tette azt a kérdést, vajon elkerülhetetíea-e az új há­ború, s erről ezt mondotta: .Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliu­mok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednek. Megkísérelhetik a há­ború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma inár vannak olyan ha­talmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel ren­delkeznek ahhoz, liog-v meznrátolják az impe­rialistákat a háború ki­robbantásában, ha pedig, az agresszorok mégis háborúval próbál­koznának, akkor megsem­misítő csapást mcrneK rá- jUk, meghiúsítják kalandor .erveiket.” Az előadó rámutatott ar­ra, hogy a nemzetközi küz­dőtéren végbemenő gyöke­res változások új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt . a szocializ­musra való áttéréshez.” Teljesen valószínű w- mon­dotta Hruscsov, — hogy a szocializmusra való áttérés formái mind változatosabb' alakot öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezek­nek a formáknak a megva­lósítása minden körülmé­nyek között polgárháború­val járjon... Felmerül annak a lehe­tőségnek a kérdése, hogy a parlamentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való át­menetre.” Számos kapitalista ország­ban a munkásosztály maga köré. egyesítve a dolgozó parasztságot,, az értelmisé­get, : valamennyi hazafias erőt, kivívhatja a parla­mentben a szilárd többsé­get és a népakarat eszkö­zévé változtathatja a parla­mentet s megteremtheti azokat a feltételeket, ame­lyek biztosítják a mélyre­ható társadalmi változások végrehajtását. N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió nemzetközi helyze­tének elemzését . a párt külpolitikai’' feladatainak vázolásával fejezte be. „Te­vékenyen harcolnunk, kell a békéért és a népek bizton­ságáért, az- országok ' -kö­zötti, bizalom helyreállítá­sáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség ed­dig elért enyhülését a tar­tós , béke. kibontakozá­sára változtassák.” A beszámoló ezután át­tért a Szovjetunió belső helyzetére. , Hruscsov ., hang­súlyozta, hogy a beszámo­lási időszakban ezt a hely­zetet „a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és államrend további meg­erősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése jel­lemzi.” „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától vezérelve szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a nehézipar elsődleges fejlesztéséről. A párt továbbra is a legszi- íárdabban és a legkövetke­zetesebben követi ezt a fő vonalat. Az ötödik, ötéves terv esz­tendeiben á párt biztosítot­ta valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és 4 hónap alatt. — teljesítettük. Az ipar össztermelése 1955-ben az 1950 évihez viszonyítva 135 százalékra, a termelő- eszközök termelése. 191 szá­zalékra, a fogyasztási cik­kek termelése 176 százalék­ra növekedett,. Jelentősen me »növekedett a fém- és fűlőanyagipa". a villámos- enerigsipar és más. fontos nehézipari ágak termelése. A lergyorsrőb ütemben a gépgyártás fejlődött. Évről-évre növekszik a köz­szükségleti cikkek gyártá­sa. 1 • „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szo- eiaíista gazdasági rend fölé­nye révén a kaoitalizmus- sal folytatott gazdasági ver­senyben összeha sonlíthata t- lanu! gyorsabb ütemben nö­veli termelését, mint a leg­fejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari termelé­sének átlagos évi növeke­dése az elmúlt. 5 esztendő­ben több mint háromszoro­sa volt az Egyesült Államo­kénak és 3.8-szer akkora, mint Angliáé.“ A munka termelékenysége az iparban 1955-ben csak­nem kétszeresen túlszár­nyalta a háború előtti szín­vonalat. Az ötödik ötéves terv' esztendeiben az ipari termelés növekedésének több mint kétharmadrészét a munka termelékenységé­nek növekedése eredmé­nyezte. Az ipari termékek önköltsége 5 év alatt 23 százalékkal csökkent. Ä hatodik ötéves tei'v irányelveinek tervezete va­lamennyi népgazdasági ág nagyszabású fejlesztési j programját írja elő. Az ipar termelési szín­vonalának 1960-ban az 1955. évihez viszonyít­va körülbelül 65 szá­zalékkal kell növeked­nie. Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sike­reink, s a munkásosztály megnövekedett műszaki, kulturális színvonala — mindez együtt nagy lehető­ségeket nyit meg a műszaki haladás meggyorsítása' előtt — jelentette ki N. Sz. Hrus­csov. — Kitartóan tökélete­sítenünk kell a technikát: minél termékenyebb gazda­ságosabb és üzembiztosabb gépeket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folyamatok villamosítását, komplex gé­pesítését és automatizálá­sát. A szónok kijelentette, hogy „most. amikor hatal- | más, sokoldalúan fejlett nehéziparral rendelkezünk gyakorlatilag lehetővé vált, hogy ne csak a termelési eszközök gyártását, hanem a közszükségleti cikkek ter­melését is gyors ütemben előre lendítsük. Elegendő rámutatni arra, hogy 1960-ban az 1950. évi­nél csaknem háromszor több közszükségleti cik­ket gyártunk. A párt mindent megtesz és továbbra is mindent meg fog tenni, hogy a szovjet emberek teljesebben és job­ban elégíthessék ki szük­ségleteiket. Pártunk fontos kötelességének tartja ezt a nép iránt.“ • ’ A beszámoló rámutat, hogy mozgósítani kell az or­szág keleti körzeteinek óriási természeti erőforrá­sait. Ezekbejt a körzetek­ben halmozódik fel a Szov­jetunió szénkészleteirek mintegy 75 százaléka, vízi-- energiáiénak mintegy 00 százaléka, erdőállományá­nak négyötöde, színes és ritka fémkészleteinek zö­me, .ezenfelül óriási vegy­ipari nyersanyag-, vasérc és én’f'"anyagkészletek van­nak i.tt. A tapasztalatok azt mu­tatlak. hogy a szén és a viilarnosenergta termelés a Szovjetunió keleti rá?-én gazdasági szempontból lrn- tékorwabb. mint az euró­pai részen. Az elkövetkező 10 ét­ben — mondotta N. Sz. Hruscsov, — Szibé­riát a Szovjetunió leg­nagyobb szénbányászati és villamnsenergia-ter- melési ,a hő- és áram- igényes "vártási á»ak legfontosabb bázisává, az aluminium, a mag­nézium és a t:tán ter­melési bázisává, a vil- lamoskohászat, a széu- j vegyészet és az elektro­kémia bázisává kell változtatnunk.'' A feladat az, hogy a leg­közelebbi 2-3 ötéves terv alatt Szibériát országunk harmadik legnagyobb kohá­szati bázisává tegyük, amely évi 15—20 millió tonna nyersvasat termel. A következő 10 évben a Szov­jetunió keleti részén új nagy gépgyártási központo­kat kell létesíteni, amelyek képesek a gépek, mechaniz­musok, készülékek és mű­szerek minden fajtájának előállítására. A párt központi bizottsá­gának beszámolója nagy te­ret szentel a mezőgazdaságii kérdéseknek. A párt nagy-( szabású intézkedéseket tett a népgazdaság ezen ágának fejlesztésére. A mezőgazda- sági beruházások 1954-ben és 1955-ben 34,4 milliárd ru­belt tették ki. E két. év alatt a kolhozok, gépállomások és szovhozok 404.000 trak- j tort (15 lóerősekre átszá'- ; mítva) 228 000 tehergépko- I csit, 83.000 gabonakombájnt I és igen sok más gépet kap­tak. A kolhozok és a kol- i hozparasztok anyagi érde-j 1 kéltségének fokozása végett ’ jelentősen felemelték a sze­mes termények, az állati termékek,, a burgonya és a zöldségfélék begyűjtési árát.. Több, mint 120.000 mezőgaz­dasági szakember ment a kolhozokba. A városokból több mint 20.000 kommunis­tát küldtek falura, és java­solták kolhozelnöknek. Azok a rendszabályok, amelyeket a párt a mező- gazdaság továbbfejlesztésére kidolgozott, s amelyeket va­lóra váltottak, lehetővé tet­ték az első nagy lépést a szemestermények és az ipari j növények termelésének nö­velésére. A szemestermé-1 nyék termelése 1955-ben í 1954-hez -Viszonyítva 22 szá­zalékkal, a napraforgóé 95,1 a cukorrépáé 54, a lenrosté j 74 százalékkal növekedett.' A mezőgazdasúg fejlő- ! dése szempontjából kü­lönösen jelentős a szűz- és parlagföldek hasz­nosítása. A számítások azt mutatják, hogy az új földekről éven- kint átlagban legalább két­milliárd púd szemester­ményt takaríthatnak be. Az állam azzal, hogy nagy- mennyiségű kenyérgabonát kap a szűzföldékről. nagy­mértékben bővítheti Ukraj­nában; • é$ az Észali-Kauká- züsban a kukorica vetéste­rületét * annak érdekében, hogy e vidékeken nagymér­tékben növeljék a hús, a tej termelését, valamint az ipa­ri növények termesztését. „A földművelésben az a fő feladatunk — hangsú­lyozta N. Sz. Hruscsov —. hogy a terméshozam foko­zásával és az új földek to­vábbi hasznosításával a ha­todik ötéves terv végéig a szemestermények évi összes termelését 11 milliárd púd­ra emeljük, az ipari növé­nyek — a gyapot, a cukor­répa, a len, a kender, a napraforgó vetésterületét növeljük és terméshozamát jelentősert fokozzuk, vala- \ mint nagymértékben bővít.- j : sük a burgonya és a zöld-l j ssgfélék termesztését.“ A beszámoló megállapí­totta. hogy a növény­termesztésben megol­dották a legfontosabb munkák gépesítését. : Teljes nagyságában jelent- ! kezelt a feladat, hogy az j egyes munkák gépesítéséről áttérjünk az egész mezőgaz­dasági termelés komplex ,gé- ! pesítésére. Igen nagy figyel- i met kell fordítani, a kolho- ' zok, ■ gépállomások és szov- 1 hozok villamosítására N. Sz. Hruscsov beszá­molt a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális szín­vonalának emelkedéséről. Az ötödik ötéves terv során a Szovjetunió nemzeti jö­vedelme 68 százalékkal' emelkedett. Országunkban a nemzeti jövedelem három­negyed része a lakosság személyes szükségleteinek kielégítését szolgálja. . A munkások és az al­kalmazottak reálbére ez idő alatt 39 százalékkal, a kolhozparasztok reál­jövedelme pedig 50 szá­zalékkal növekedett. Az állam 5 év alatt 689 mil­liárd rubelt fordított a munkások és az alkalma­zottak társadalombiztosítási segélyeire, ingyenes és ked­vezményes üdülési, szanató­riumi beutalásokra, nyugdí­jakra, orvosi segélyre, diák- ösztöndíjra stb. Az anyagi jólét javu­lása megmagyarázza azt a tényt is, hogy a Szov­jetunió lakosságának szaporodása az ötödik ötéves terv esztendeiben 16,300.000 fő volt. A hatodik ötéves terv irányelveinek- tervezete ki­tűzi azt a feladatot, hogy a munkások és az alkalmazot­tak reálbére 30 százalékkal, a kolhozparasztok reáljöve­delme pedig legalább 40 szá­zalékkal növekedjék. Azt tervezzük, hogy felemeljük a dolgozók alacsonyfizetésú csoportjainak munkabérét. Elhatároztuk, hogy a hatodik ötéves terv so­rán minden munkás és alkalmazott áttér a hét- órás munkanapra, 16— 18 eves serdülőkorban lévők pedig a hatórás munkanapra. A munká­sok és az alkalmazottak számára szombaton és az ünnepeket megelőző napokon, bevezetjük a 6 órás munkaidőt, A közeljövőben a Legfelső Tanács elé terjesztjük meg­erősítés végett a nyugdíj­törvény tervezetét, amelv gyökeresen megjavítja a nyugdíjügyet. A hatodik öt­éves tervben a lakásépítke­zés volumenének az ötödik ötéves tervhez viszonyítva majdnem kétszeresére kell növekednie. Állami eszkö­zökből körülbelül 205 millió négyzetméter alapterületű lakóház építését tervezzük. N. Sz. Hruscsov ezután a népoktatás helyzetét, a fő­iskolák munkájút, a tudo­mány fejlődését jellemezte. Elmondotta a többi között, hogy a Szovjetunió főisko­lái az ötödik ötéves terv során több mint egymillió­százhúszezer szakembert ké­peztek, azaz 72 százalékkal többet, mint a negyedik öt­éves tervben. Az előadó ezután a szov­jet társadalmi és állam- rendszer további megszilár­dításának és fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Megemlékezett arról, hogy a kommunista párt miként gondoskodott a szovjet né­pek testvéri barátságának megerősítéséről és fejleszté­séről. A beszámolóban idé­zett adatok jellemzik a szö­vetséges köztársaságok gaz­daságának fejlődését. A Ká- zah SZSZK iparának teljes termelése 1913-hoz képest 1955-ben 33-szorosára, a Gráz SZSZK-é 27-szeresére, a Kirgiz SZSZK-é 37-szerc sere, az örmény SZSZK-é 41-szeresére, a ■' Tadzsix SZSZK-é 24-szeresére stb. emelkedett. A szövetségi: s köztársaságokban - nemzeti értelmiségi káderek ne'/e­(Folytdiása a 3. oldalon) * V» SS

Next

/
Oldalképek
Tartalom