Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-09 / 34. szám

195® iefcs«üj,i- 9, esötäriök Sä EPLA F O. Kovács István elnök velővel éppen a tervekről beszélget, amikor betoppa­nunk a termelőszövetkezet ideiglenes irodájába. — A tábla már elkészült — mondja örömmel az el­nök — fel is kerül a na­pokban a végeleges iroda bejárata fölé. A könyvelő a termelő- szövetkezet földjeinek váz­latos térképét készíti, Van 36 holdas, de 'kisebb 20 holdas körüli tábla, no meg amit a tagók vittek bé. 23 hold az őszi vetés. Eb­ből 6 hold rozs, a többi búza. Nem olyan sok, de, hiszen október derekán alakult meg ez a termelő- szövetkezet. Lesz még főid is, meg tag is mondja _ az elnök. Hi­szen napról-napra érdek­lődnek és jönnek az új be­lépők. Eddig 26 tagunk van. Szép terveink vannak. — A kenyérgabona és ka­pások mellett szerződéses növények termelésével, ker­tészettel, gyümölcs és sző­lőtermeléssel' akarunk fog­lalkozni. Eddig uborkából, rostkendeiből, -cukorrépá­ból, mentából 2—2 holdra, dohányból 3 holdra kötöt­tünk szerződést. Két hol­das konyhakertünkben zöldségféléket termelünk. A csíráztatott burgonya közé uborkát vetünk. Mire hely kell az uborkának, kikerül £i burgonya a földből II gyümölcsösben — Tulajdonunkba került a Vigvári-íéle gyümölcsös. Hét hold. Bizony— legyint az elnök >— elég rossz ál­lapotban van.' Tulajdonosa nem törődött .vele, elhanya­golta. Több mint 100 ter­mőfát kell kivágnunk, mert méteres magasságig' meg­rágták a nyulak. A tönkre­ment fákat ' pótoljuk. A többi fán pedig a legrövi­debb időn belül elvégezzük a metszést és törzsépolást. Megmentjük ezt a pusztu­lásra ítélt kertet, sőt —te­szi hozzá — tovább telepít­jük. Tizenöt holfl gyümöl­csösön akarunk gazdálkod­ni. Körül diófákat ültetünk majd, mert. sűrű lomboza­tuk jó védelmet nyújt a jonathánokat veszélyeztető fagyhullám ellen. Hatszáz öl szőlőnk is van. Ennek majdnem fele értékes cse­mege fajta. Tavasszal tele­pítünk egy holdon köszmé­tét is, mert igen jövedel­mező ennek termelése. Méhészetet is létesítenek. Dicső Dezső tanító 22 csa­lád méhei visz be a ter­melőszövetkezetbe. Nagy baromliíenyészetet is terveznek az új termelő- szövetkezet tagjai. 500 da­rab csirkét igényeltek már a keltető állomástól. Most a meglévő ólak korszerű­sítésén, fertőtlenítésén dol­goznak. 250 víziszárnyast és 100 pulykát is nevelnek eb­ben az évben. — Harminc süldőt vásá­rolunk az első évben — folytatja az elnök. Ebből lesz majd a törzsállomány. Jövőre már nagy jövedel­münk lesz a sertéstenyész­tésből. Lovat csak néhá­nyat tártunk, hiszen a gép­állomás elvégzi a szántást, vetést, a növényápolás nagy részét, sőt a betaka­rítást is. Inkább fejőste­heneket tartunk majd. Eh­hez jó szakemberünk is van, Kovács Gábor, öt fe­jőstehén és 15 növendék üsző lesz egyelőre az állo­A Kisvárdai Szeszfíno- mító Vállalatot nem sokan ismerik a megyében. Nem nagy üzem, de dolgozói mindent megtesznek azért, hogy minél jobb eredmé­nyeket érjenek el. Az el­múlt évi tervükét 103.2 szá­zalékra teljesítették. Egy év alatt 14 vagon szenet takarítottak meg a főtők. Az elmúlt évben (ebesen kicserélték az elavult víz- vezetékhálózatot, és új ka- zániápszxvattyú beszerelé­sét végezték el. A gépház 80 lóerős gőzgépet kap. A szere1 és egyik érdekess ágé itt az, hogy a gép tred-í- líleg egyenáramú konden­zátort« gőzgép volt, amit e’dennyomásossá alaki tot­mány. Tehénistállónk is van, csak a tetejét kell ki­javítani. A tagok most ezt a munkát végzik. ☆ A szép tervek láttán va­lamire fel kell hívni a tsz-tagok • figyelmét. A késő­tavaszi fagyok a mélyedé­sekben szoktak kárt tenni. Ha diófával ültetjük körül a johnathánost, akkor mes­terséges fagykatlant csiná­lunk. Ez esetben a fagy- hullám ebbe a katlanba ömlik be, és amit óvni akartunk, az fog elfagyni. A diófa lombosodása kü­lönben sem következik be előbb, mint az almáé, ezért ilyen értelemben sem nyújt védelmet. A nyári szélviha­rok ellen már jobban vé­dene. A gyümölcsös körülülte- tésének van növényegész­ségügyi szempontból is egy káros hatása. A diófa igen erőteljes, magas koronát nevel. A kártevők ellen nem, vagy alig védekezhe­tünk emiatt. Az almának és a diónak igen veszedelmes közös kártevője az almamoly. Kö­rülültetett almáskertjeink ilyen esetben állandóan ve­szélyeztetve vannak az al- mamóly kártételétől. (H. T.) tak ái ea így n eivezik üzembe. Az ü/cm dolgozói egy év alatt negyven újítást nyújtottak be. Ez évben még tovább bővítik gépházukat, új anyagraktárt építenek, mű­helyük részére gyalu- és köszörűgépet szereznek be. Természetesen van még mit tenni az üzemben. El­sősorban a munkaverseny terén. A szakszervezeti funkcionáriusok nem áll­nak hivatásuk magaslatán és nem segítik kellőképpen a dolgozók versenyét. Az elmúlt évi negyven újítás után az utóbbi két hónap­ban visszaesés' tapasztal­ható, egyetlenegy komoly javaslat sem született. i Hován József Kisvárda. j Tizennégy Tagon szenet takarítottak meg’ és negyven újítást nyújtottak be egy év alatt u kisvárdai szess finomító dolgozói A nyírlugosi termelő- szövetkezetek verseny­kihívása A nyilugosi Rákosi Ter­melőszövetkezet termelési versenyre hívta ki a köz­ségben lévő Sztálin és Al­kotmány Termelőszövetke­zetet. Taggyűléseinken a versenypontok elfogadása után elhatároztuk, hogy a három termelőszövetkezet versenyre hívja ki a járás többi termelőszövetkezetét. A versenyfelhívás pont­jai: Teljesítjük a tervezett termésátlagon felüli 3 szá­zalékos többtermelést. A tervben szereplő összes kalászosainkat fejtrágyáz­zuk. 1956. tavaszáig megtrá­gyázzuk szántóterületünk 25 százalékát. A kukorica vetését 58 százalékban négyzetesen vé­gezzük el. A kukoricát ötször, a napraforgót és a burgonyát háromszor megkapáljuk. A tavaszi szántásnál, nö­vényápolásnál 80 százalék­ban vesszük igénybe a gépi munkát. A fenti agrotechnikai módszerek alkalmazásával holdanként őszi búzából 12, tavaszi búzából 9. rozsból 8, őszi árpából 15, burgonyá­ból 120, kukoricából 30, napraforgóból 6, dohányból 8 mázsát fogunk termelni. Az állattenyésztés önkölt­ségének csökkentése érde­kében állandó takarmány- porciózót állítunk be.: 25 százalékkal növeljük a sertés-törzsállományí. . A változatos takarmá­nyozással 0 literre emeljük az istállóátlagot. Lóállományunkai anya­kancáink után 90 százalé­kos szaporulattal kívánjuk növelni. Juhállományunkat 25 százalékkal, gyapjútermelé- sünket 25 százalékkal nö­veljük. Munkában a pedagógusok A mátészalkai Zalka Máté kultúrházban — kü­lönösen az értelmiségi klubban — néha nagy vi­ták folynak. Hétfőn este például a gimnázium, a technikum és az általános iskolák legaktívabb vezetői tartottak klubestet. Arról beszélgettek a pedagógusok. hogyan i tudnák elősegíteni mun­kájukkal a község fej­lődését. Mit tudnak és mit kell ten­niük azért, hogy Mátészal­kán minél előbb megértsék a dolgozó parasztok: boldo­gulásuk egyetlen útja a nagyüzemi gazdálkodás. Sok javaslat hangzott el a klubesten, sok ígéret a jelenlévők részéről. Úgy határoztak, hogy rajzkört alakítanak, feliratok, pia­I kátok készítésére, amelyek j az egész községben hirde- ■ tik majd a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyét a kispa­raszti gazdálkodással szem­ben. Az úttörő csapatok vezetői rigmusbrigádokat akarnak alakítani, hogy ezekkel az élenjárókat és az új belépőket köszöntsék. A klub tagjai közül kerül­nek ki a rigmusírók. A pe­dagógusok egy része szín­játszó csoport létesítéséről beszélt. Többen pedig a házi agitációs munkából kértek részt. Alig néhány nap telt el a klubest óta, s már a szálkái boltok kira­katai tele vannak szemléltető képekkel, plakátokkal. A színjátszó csoport tagjai lelkesen írják szerepüket. A pártbizottság irányításá­val az agitációs brigád is megkezdte munkáját. Lévatnc. Megmentjük a ^yerrnekekel a bűnözéstől i i A fiatalkorúak bűnözésé- S nek megélőzése. a züllés í veszélyén, k kitett gyerme- jkek megmentése érdekében 'megyei bizottság alakult A j bizottság azonban csak az : egész társadalom segítségé­ivel dolgozhat , eredménye- jsen. j Megyénkben, Nyíregyhá-, j zán csaknem naponkénti í szemünk láttára csavarog- jnak még a késő esti órák­iban is utcán, italboltokban lés cukrászdákban, valamint a mozik előcsarnokában az otthontól elhidegült gyer­mekek. Ezek, a kellő fel­ügyelet nélkül lévő kisko­rúak sok esetben saját hi­bájukon kívül kerülnek az utcára és eleinte maguk sem gondolnak arra, hogy a bűnözés útjára lépnek. Nem szabad közömbösnek lennünk velük szemben! A boltok, italboltok, mozik, stb. vezetői maguk is küld­jék haza az ilyen gyerme­keket — de szólítsa meg őket bárki. Figyelmeztessük őket: menjenek haza. A so­rozatos ráhatások után vé- gülis hazamennek. E gyermekek először tét­lenül csavarognak, majd kéregetiy merészkednek, a kapott pénzt cukorra, mozi­ra költik, majd iskolatár­saikat, barátaikat is bevon­ják a csavargásba. Később a kéregetett pénzt kevés­nek becsülik terveik meg­valósításához, alkalmat ke­resnek és találnak a lopás­ra és így a bűnözés útjára térnek. Célunk az, hogy az ilyen, bűnözés veszélyének kitett fiatalkorúakat megmentsük, megelőzzük minden lehető­ségét annak, hogy ők a bű­nözés útjára térhessenek. A bűnözés lehetőségében kell megakadályozni őket, meg kell szüntetnünk az alkal­makat. A pedagógusokkal, az ok­tatási állandó bizottságok, DISZ, az MNDSZ és az SZMK aktívák közreműkö­désével fel fogjuk keresni az ilyen kiskorúak szüleit, hozzátartozóit, velük elbe­szélgetve, a gyermekek csa­ládi körülményeit figyelem- bevéve megkeressük a módját a bűnözések meg­előzésének, A megalakult megyei bi­zottság, de főleg a megala­kuló városi, járási bizottsá­gok és községi egységek együttes közreműködése út­ján megkezdik megyénkben ezirányú tevékenységüket és a cél elérése érdekében kérik, hogy a felnőttek le­gyenek segítségükre. Dr. Rames Elemér, gyám és gyermekvédelmi előadó. Maui arid vitái/ (MESE) (3.) Margaréttai honos lelt a gyermekkaca­gás. A faluvégi kis házban megfiatalo­dott, szinte megifjodott Margaret édes­anyja is. Mert azzá lett a görnyedthátú néniké. Apja pedig, aki napszámba járt hol ide, hol oda a nagy utcák lakóihoz, úgy sietett haza esténként, mint szerel­mes legény siet mátkájához. S Margaret rótt, növekedett, röppentek az évek oly sebesen, mint alkonyaikor a vadászó fecskék. Már 10 éves volt. Iskolás, szinte észre sem vették, hogy a serdülő, nyurga lánykából pattanásra váró bimbó lett. S tele volt dalával, kacagásával a kis ház. Volt már ki segítsen édesanyjának, volt már akit szőni, fonni lehetett tanítani. A]ti megosztotta a rozsé terhét a gör­nyedt hátú öregasszonnyal. Mert az évek, ha kezdetben észrevétlenül is szántotta, mostanában mégis lopni kezdték az erőt a két karjából. Ráfért hát a segítség. Amikor az erdőbe mentek, az öreg­asszony mindig szeretett volna találkozni azzal az emlékezetes kis erdei emberrel. Mert adósa volt a köszönettel. De bár­milyen mélyen is mentek az erdőbe, meg­keresték néha még azt a farönköt is, ahol az öreg üldögélt, sohasem találkoztak vele. Az anyóka már el is siratta. Bizto­san baja esett, óh miért nem tudja, hogy merre lakik, hogy gyógyfüvet vihetne neki, sokszor eszébe jutott. A virágból lett Margarétnak sohasem árulta el, miért járnak olyan messzi az erdőbe, Titokban tartotta, hogy soha meg ne tudja, hogy ők csak nevelő szülei. De a lány sem fir­tatta, hogy miért olyan kései gyermek. Fiatal volt, s örült annak, hogy sudár termete oly hajlékony, oly rugalmas, mint a nád. Margaret messzi járt a kútra. Évek óta az ő gondja volt már a vizhordás. Elsza­ladt két vederrel, aztán már otthon is 'termett. Mert gyors lába volt, mint az őznek. Egyszer, ahogy a hátnál hajlado­zott, lódobogást hallott a háta mögött. Észrevétlenül pillantott oda, s ahogy el­ment a lovas mellette, hát utána nézett. Égy legény, méghozzá egy daliás legény ült a nyeregben, rá sem nézett a leányra, s mégis kis szive sebesebben dobbant, mint máskor. A ‘ lónak, s a lovasnak hosszú pajkos árnyékot rajzolt kísérőül a lenyugvó nap. Amikor ezt megpillantotta Margaret, elmosolyodott. Hogy billeg az árnyék! S olyan hosszú a legény, mint egy óriás. S a ló is. Szinte égigérő iába van, csak éppen lefektetve. A lovas po- rc.szkált, nem láthatta sokáig. De ettől az időtől kezdve szinte naponta itt-ott fel­tűnt a szép legény. Margarét elbújt, hol a szobába, hol a diófa lombjai közé. Ha a diófára ült fel, az jobb hely volt, mert onnét messzire elkísérhette szemével a lovast. S persze az néni sejtette, hogy nézik. Egyszer aztán megint a kútnál találkoztak. De most már szemtől szem­be, s Margarét elpirult. De ezt nem lát­hatta a legény, hiszen még messzi volt. Amikor a kúthoz ért, a kis ló megállt. S nagy barna meleg szemeivel rátekin­tett Margarétra, mintha mondaná: meg­vagy, kedvesem. De helyette a gazdája szólalt meg: — Nagy vödröd van, húgám. — De karom is van hozzá — felelte a lány, s közbet} azon bosszankodott, hogy ez a legény csak a■ vödröt látta meg őbe- lőle. Olyan ez, mintha ő azt mondaná, szép lovad van, de 6 nem mondta. Csak állt, s nézte a legényt. — Hogy hívnak téged, leány? Erre is válaszolni kellett, pedig lelt volna ok az előbbi kérdés miatt megsér­tődni. Hát kimondta. — Margarét. ■ ­— Margarét szép virág — mondta a legény, s elmosolyodott. A leáiny pedig elpirult. Mert a leányfül megérzi, hogy a virág dicsérete néki szól. Jani hajtószárba vette a lovat, s meg­fogta az egyik vödröt, s lassan elindult a lány mellett. Beszélni kéne. De mit? Elárulni nem akarta,, hogy Margarétban megtalálta azt a lányt, akit magának valónak tartott. így hát szótlanul mentek, s csak azt dobogta a Jani szíve, hogy Margarét szép virág. Elértek a kis házhoz. A lány a diófára pillantott és elpirult. így még sokkal szebb volt. A legény csodálattal nézte. A lány pillantása a fiú arcáról a paripára, majd vissza a fiúra röppent. Mintha azt mondaná, nem tudom legény, hogy ki vagy, de régen ismerlek már. Csak kér­dezni nem mertem utánad. Ebben a pillanatban az erdő irányából egy apró emberke közeledett feléjük. Lassan jött, görnyedten, de Jani meg­ismerte. Az erdei ember, — gondolta ma­gában. Szeretett volna elébe szaladni, el­dicsekedni, de nem mert. Az öreg odaért hozzájuk. Kicsit megállt, rátekintett a két fiatalra, s megszólalt: — Nem adnál egy kupa vizet, lányom? — Miért ne? — mondta Margarét és szaladt a ház felé, hogy edényt hozzon. Az öreg most rápillantott a legényre, bólogatott egy kicsit, aztán mikor a kü­szöbön megjelent a lány, kezében a po­hárral, csak annyit mondott: — Margarét szép virág. — Majd utána tette: — A te virágod. Nagyot húzott a pohárból, s lassú lép­tekkel elindult a falu felé. A két fiatal utána bámult, majd Margaret megszó­lalt: — Milyen jóságos szeme van. (VÉGEI 2B­se A tiszaberceii Hazamenti Hajnal Termelőszövetkezet tervei

Next

/
Oldalképek
Tartalom