Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

i SEPLAf1 1956 fcbx 1. szerda ASSZONYOKNAK Jó körülmények között öröm a munka Levél a dohányfermentálóból LÁNYOKNAK A terhes nők tanácsadéhelyeinek jelentősége Nálunk, a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál mindnyájan arra törekszünk, hogy minél jobb ered­ményeket érjünk el második ötéves ter­vünk teljesítése során. Üzemünkben egyetlen olyan dolgozó sincs, aki 100 szá­zalékon alul teljesítené normáját. Egy­mást segítik dolgozóink, a jól dolgozók rendszeresen átadják tapasztalataikat a gyengébb teljesítményűeknek. Én magam már hosszú idő óta átlag 130 százalékra teljesítem tervem. Most azt fogadtam, hogy további 3 százalékka; emelem teljesítményem. Selejtem nincs és minden tudásommal azon leszek, hogy további jó eredményeket tudjak felmu­tatni Ennek a közös, jó munkának tud­Az ibrányi I. sz. ovodai Szülői Munka Közösség február 20-án tartja fenn­állásának 7-ik évforduló­ját. Ezen a napon, minden évben új határkövet állít­va, megálltunk egy pár percre s visszagondoltunk az elmúlt évek munkájá­nak eredményeire és eset­leges hiányosságaira. Ezt tesszük az idén is. 1949. február 20-án hív­tuk össze Ibrányban az I. sz. óvódéban az első SZMK-et. A munkába egyre több szülő kapcsolódott be. A vastagon olajozott padlót közösen felsúroltuk, a fa­lat hófehérre meszeltük. Mivel anyagra még pén­zünk nem volt, fehér pa­pírból piros pettyekkel térítőkét, függönyöket ké­szítettünk. Ebbe a munká­ba a gyermekeket is be­vontuk. 7 év telt el azóta. Ahogy most az évi munkaterveket lapozom, igen nehéz eldöntenem, hogy melyik év volt a legeredményesebb. Mert valamennyit a jó kollek­tív szellem, a kölcsönös megértés és ennek követ­keztében: a jó munka eredménye hatja át. Mint legközelebbiról, a múlt évi munkáról emlé­kezünk meg röviden. Szerepelt ebben a munka- j tervben: Télapó, Fenyő-' ünnepély megszervezés, j vidám téli műsoros est, is- j kolások átadása. A vidám téli műsoros j estre a szülők hetekkel < előtte készültek. Játéko­kat, babákat készítettek, tésztákat tortákat sütöt­tek. Az est 1300 forint tiszta bevételt hozott. Az összegből paszabi szőtte­seket vettünk, s azokból díszítettük az óvodánkat. Az augusztusi átadó ün­nepély rendezéséből — — amikor az iskolába menő óvódásainkat bú­csúztattuk, — szintén ak­tívan részt kértek a szü­lők. Pettyes neiylon uzsonnás táskákat készí­tettek s a búcsú uzsonnát ők állították élői Szólni kívánok még idei terveinkről. Nagy eredmény, hogy most kö­zösen dolgozunk az MNDSZ-eJ, DISZ-el. Meg­beszéltük. miben lehetné­nek segítségünkre, az MNDSZ asszonyok és DISZ fiatalok. Látták, hogy az óvódás játékok hiányosak, Ba- kosi Lajosné két nagy babafejnek készített tör­zset. Németh Istvánné a konyha bútorra készített garnitúrát, Szabó Béláné kocsi párnát és paplant vállalt kézimunkázni, Ba­Szabó-varró tanfolyam logh Endréné íalvédőt Ué- sített, Németh írónké dísz- párnákat varrt. Berértcsí Balázs a baromfi udvart, szerelte fel létrával, itató vályúval és kecskelábbal. Az évfordulóra, február 20-ra ismét e hármas kö­zösségben tervezünk egy fonó estet. Elindítottuk az első „guzsaly szösz“- mozgamat. Ennek lényege:1 a közösség tagjai önként, felajánlanak egy guzsaly szöszt és azt felhozzák február 20-ra. Itt közösen megfonjuk. A fonóest mű­sorában régi népdalok, né­pi mesék szerepelnek. Son kapát* 4 db .«tónkéra .1 Kk so 10 ük5? salétrom. i-2 csapott kanéi ua-nrika. bors. koriander 1 gerezd fok hagyma, babérlevél. 4 szem rzec-füborn. fenyom&u:. 2-3> la­tor felforralt víz. A páootó- lielyiség hőfoka 1-ehet/jog- v'Jtí&z 7 fok C. legyen. TJj tölgyfa*, edényt pácolásra ne használ junk, mert a hús eötétezíhíí és crter&avízű lese. rDe dija kinézünk : a (jtjeentek LőfojTfltán a Nyírbátori Szülőotthonban A—C távolság a szoknya hossza *=> 70 ctn-el. A csípő magasság 16—18 cm. A—G távolság. G—I az ülés hossza 15 cm. Derékvonal A—E távolság. Oldalhossza varrásszálai FI—Cl, F2—D3 vonalak és M—N, L—K távolságok, Sokan voltak o, vonatban. Egy asszony nagy batyuval törekedett befelé. Mögötte fiatalabb hozta édes terhét. Várandós. Egy hetven tö­rüli termetes asszonyság bi­zalmaskodva szólt hozzá: — Hát csal: bemégy Ma­riskám? Megbánod még! — De Emma nőném, hi­ssen Ica is a szülőotthonban szült és makkegészségesen jött haza a fiával együtt. . Emma néni azonban letör- kotta: — A pénz beszél fiam. Aki fizet, azt jól kezelik, de az olyan magadfajta dolgo­zó asszonyt megtűrnek csak. Szülőotthon... masz­lag az lányom! — Nem, Emma néném — felelte határozottan az asz- szony. — Jobb lesz ott ne­kem — biztosabb. — Nyírbátor! — hangzik kintről, szedelőzködni kezd­tünk. A fiatal asszony után in­dultam el, aki a szülőotthon felé igyekezett. I 1948-ban a község néhány orvosának lelkes kezdemé­nyezésire egy úri kút iát ala­kítottak át szülőotthonná. Nehéz idők voltak ezek az évek a fiatal intézmény éle­tében. Két esztendeig sem rendes felszerelés, sem jó személyzet. A szülésznők szívesebben kezelték a be­teget háznál, mert annmt kérhettek, amennyi éppen jó esett nekik Mindössze 12 ágy volt — a szü'őnök pedig jöttek volna. Ilyen állapot­ban vette át 1950 b-'n a szülőotthon ve-etését dr. Rétháti Miklós. — Majdnem visszafordul­tam, amikor megláttam, mi van itt — mondja dr. Rétháti Miklós —, de mást gondoltam. összefogtam azokkal, akiktől a kezde­ményezés kiindult és lelkes munkával hozzáláttunk a szétzilált állapot megszünte­téséhez. Nem volt könnyű. — Bizony nagyon nehéz volt akkor — szólt közbe Birtók Jánosné, vezető szü­lésznő — én is sokszor sírva mentem haza, mert községi szülésznő voltam, és csak besegíthettem. Szerettem volna, ha ez az új intézmény minél előbb megszilárdul. Sokkal nagyobb biztonság­gal vezetek le egy szülést üt, mint háznál. — 1950-ben 193 szülés volt az otthonban — veszi át a szót Rétháti doktor — egy­re többen jöttek. A követ­kező évben 300-an, 52-ben már 407-en, 53-ban pedig 594-en szültek nálunk. — Ekkor lett a főorvos elvtárs „Érdemes Orvos" — így Birtókné. A felsőbb szervek is be­látták, hogy segíteni kell — folytatja dr. Rétháti elvtárs — kibővíthettük az otthont 24 ágyra, takarókat a do­hánybeváltótól kaptunk. A személyzet is teljésen kicse­rélődött. 54-be.n már 704 volt a szülések száma, ta­valy pedig az eddigi legna­gyobb: 739. * — Jaj! Jaj, istenem! — hallatszik a szülőszobából, s Rétháti doktor elsiet. Arra sétálok. Az édesanyákra gondolok: lám mennyit szenvednek ezek a hőslelkű j as szonyok. Gondolataim ban eny izgatott férfi hang za­var meg: — Elvtársnő — kérdezi — meg van má- a fiú? —* és fejével a szoba felé int. — Biztos, hogy fiú lesz? — kérdezem mosolyogva. •ri' Annak kell lennie — feleli magabiztosan. Éles sikoly — utána örökkévalóságnak tűnő má sódpercnyi csend — majd felhangzik a gyermek erő­teljes sivalkodása. — No, végre — szól meg­könnyebbülve Horváth elv­társ, s letörli izzadt homlo­kát. — Hogy fogják hívni a kislányt? — lép ki a szülő­szobából az orvos. — Lány? — kérdezi csaló­dottan Horváth. — Sebaj — teszi hozzá aztán felvidul­va — fiam már van egy, most lesé lányom is, Mária! gr A másik szobából sápadt arcú fiatalasszony jön ki, kezében pólya. A gyerek­szoba felé tart. Ferencsik Györgyivé, a Nyírlugosi Ál­lami Gazdaság traktorosá­nak felesége készül haza Éva lányával. — így csináld, kislányom — hallom Ladányi Józsefivé szülésznő oktató szavát. — Ezt így hajtsd be, most er­ről, aztán ezt, így kötözd át a pólyát. Az a fontos, hogy a gyerek sokat aludjon ott­hon. Vigyázz rá kislányom, minél többet vidd a vörös- keresztbe. — Évácskám... drága kislányom, nézz csak ide kis bogaram. Megyünk ha­za, apukához menyünk... így ni, csillagom. Ügy-e jó kislány lesz Éva? Nem fog sírni? Ügy-c nem, arany­virágom? Ferencdkné első gyereke, Éva — koraszülött, s ezért nagyon kell rá vigyázni. Hazafelé a vonaton olyan sokan voltak, hogy még a párnás szakaszban is állni kellett a padok között. A következő beszélgetésnek voltam a tanúja: — Na, Turuczné, hogy van a kicsike? Ügy-e mond­tam én, hogy jobb lesz a szülőotthonban. Nem lehel alcárhogyan és akármilyen környezetben kezelni vala­kit. Két ember életéről van szó cs ami biztos, az biz- tos ... Jó harmincöt körüli asz*;:: szony mondja ezeket, s köz­ben elégedetten rámosolyog a kis Turucz Tibire. Most/ hozza az anya haza a nyír­bátori szülőotthonból. A kis gyermek még nem sokat tud a világról, s nem törőd­ve senkivel és semmivel, jó, hangosan sivalkodni kezd. — Nem is volt semmi baj — így Turuczné — jói érez­tem magamat. A főorvos­tól kezdve a takarítónőig mindenki azt akarja, hogy ne érezzünk hiányt semmi­ben. Minden nap volt hús és gyümölcs, valamilyen formában. Nem bántam, meg, hogy az otthonban szültem. Csak gondolja el, Juliska — mind olyan asz- szony volt ott, mint én. Az egyiknek traktoros, a má­siknak kertész az ura, mint az enyém. Van ott egy fia­tal asszonyka — budapesti, de azt mondja idejött, mert ezt ajánlották neki. Eddig három és félezer szülés volt az otthonban, de haláleset még egy sem for- dúlt elő. A szülő anyák szeretettel beszélnek az otthonról. Ők tudják a legjobban: mit kö­szönhetnek annak a lelkes kis gárdának ott NyíTbátón­ban. Saját és gyermekeik egészségét. S ez mindennél drágább kincs. KENYERES ÍR MA. Az ibrányi óvodai Szülői Munkaközönség hét éve Irta. Tajthy Ferencné. vezető óvonó ható be, hogy üzemünk elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. Munkánk során nap mint nap tapasz­taljuk államunk gondoskodását. Ä nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok egész sora gépesítve van. Korszerűen be­rendezett bölcsődénk és napközi ottho­nunk van, ahol az édesanyák gyermekei szakszerű felügyelet alatt nevelkedhet­nek. Ilyen körülmények között öröm dol­gozni és mipdent megteszünk annak ér­dekében, hogy eredményeink minél na­gyobbak legyenek. MI KV LKA JÁNOSNÉ. a göngyszer dolgozója Az anyáról és a gyermek- | ről való gondoskodás egész- j ségünk egyik legfontosabb feladata, s ezen a téren szép eredményeket értünk el. Azáltal, hogy gondosko­dunk a terhesség és a szü­lés kedvező lefolyásáról, az anyák és újszülöttek egész- i ségét védjük. Ahhoz, hogy a szülés jól végződjön és a j gyermek egészséges és élet- i képes legyen, nagyban hoz-1 zájárul a szülésnél nyújtott j szakszerű segítség. A díjméntes tanácsadó­helyek felkeresése minden j terhes nő elsőrendű érdé-1 ke. 'Az a no, aki a tanács- adóhelyet nem keresi fel, saját egészségének árt. Vannak olyan inásálla- •; potos nők, akik a tanács- \ adóhelyre csupán bizonyos, i a terhes nőknek kijáró elő- j nyök vagy valamilyen hí- ( vatalos igazolvány meg-, szerzése végett járnak és j nem azért, hogy az állapo-j tuknak megfelelő rendsze­res orvosi felügyelet alatt legyenek. Sok nó azt hiszi, hogy a terhesség és a szü­lés olyan természetes jelen­ség, melynél nem szüksé­ges az orvosi ellenőrzés. Az ilyen álláspont helytelen és káros, elsősorban a másál­lapotos nő számára. A tanácsadóhelyek ar­ra szolgálnak, hogy a leendő anyáknál jelent­kező zavarokat időben megszüntessék. Például szív-, tüdő-, lép-1 és veseba toknál. melyek a ’ terhesség ideje alatt rpsz- j szabódnak. A tanácsádóhe- j Iveket működésükben áz az' elv vezeti, hogy ..jobb a betegségei meg­előzni. mint azt gyó­gyítani."­A nyilvántartásban sze­replő kismamákat a védőnő felkeresi lakásukon, hogy megismerje élet-, és mun­kakörülményeikéi. Rámu­tat arra, hogy mit kell meg- 1 változtatni, vagy megjaví-j tani, hogy a terhesség és a szülés jobban folyjon le.! Ma tnár a tanácsaaóhelve- ken „Anyák iskolája“, tan- I folyamokat tartunk,' hogy I jobban megismerjék, a tér-; hes anyák a szülés körül­ményeit és a születendő i csecsemő ápolását, etetését j és nevelését. Nyíregyházán Marcsányi Ilona vezető vé­dőnő vezetésével 30 nő vesz részt a tanfolyamon. Azok a másállapotos nők, akik a tanácsadóhelyeket látogatják, egészségügyi el­lenőrzés alatt állnak, éppen ezért egészségesebbek és j általában könnvebb szülés­re számíthatnak. . I A tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy azok a nők, akik a tanácsadó- helyekre eljárnak nem­csak, hogy kevésbé fél­nek, de tényleg köny- nyebben is szülnek. Emellett az ilyen nőknél majdnem egyáltalában nem fordulnák elő a terhesség olyan szövődményei, mint például a magzat elveszté­se, ki nem hordott, beteges gyermekek korai szülése. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a másálla- potos nőkről való fokozot­tabb gondoskodásnak hagy hatása van az újszülöttek és a csecsemők elhalálozá­sának csökkentésére is. •; A masallapotos nőnek a tanácsadóhelyet a ter­hesség első felében ha­vonta legalább egyszer, a terhesség második fe­lében legalább kétszer kell havonta felkeres- , nie. Az olyan helyeken ahol nincs tanácsadóhely. vagy egészségügyi dolgozó a ter­hes no forduljon orvosához, vagy a szülésznőhöz. Petényi Józsefné V. K. városi titkár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom