Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-29 / 51. szám

1956. február 29, szerda

NÉPLAP

í*

QíépJap tanácsadó

Levél Kiss Erzsébetnek. Nagy Hálának és Horváth Veronikának a pályaválasztásról

GÁVAI KÉPEK

A gávai Dózsa TSZ-ben —

Életetek egyik döntő ese ményéhcz érkeztetek: életpályát akartok választani.

ERZSÉBET! Te tanulni szeretnél. Hova, merre indulj, — ez a problémád. Rövidesen megkezdődnek a jelentkezések a középiskolákba, technikumokba. Ha orvos, mérnök, vagy tanár akarsz lenni, iratlcozz be a gi..i.náziumba. Ha szeretsz számolni, a közgazdasági technikum valamelyik tagozatán a helyed. Ha kedved van a mezőgazdasági munkához, — talán már arra is gondoltál, hogy agronómus leszel — jelentkezz a mezőgazdasági technikumba. Mindegyik pályának meg van a maga szépsége: az orvos gyógyítja a beteget, a mérnök fontos ember az üzemben, a termelésben, az agronómus pedig a földek orvosa, mérnöke. Hagy szükség van tanult emberekre a mezőgazdaságban is. Gondold csak el, milyen szép feladó,t egy nagy termelőszövetkezetnek gazdája lenni. Ismerni az élenjáró termelési módszereket, figyelni a növények fejlődését, és tanácsot adni az embereknek. Ügy-e szép hivatási

BÉLA! Te villanyszerelő akarsz lenni — azt írod, csak ehhez van kedved. Sajnos, nincs most felvétel megyénkben olyan helyre, ahol a villanyszerelést megtanulhatnád. Ezért azt tanácsoljuk, hogy keress más pályát. Tudjuk, hogy nehéz dolog megváltoztatni a fiatalembernek az elhatározását, de próbáld csak meg, hátha máshoz is lenne kedved. Azt írod, hogy nem

kedveled az ács, a kőműves és a festő szakmát. Miért? Mindegyik nagyon szép foglalkozás. Országunknak nagy szüksége van a szakemberekre, különösen építő ipari szakemberekre, hiszen soha nem épült nálunk any- nyi új lakás, bölcsőde, vagy iskola, mint most. Te csak villanyszerelő akarsz lenni, — azt írod, mert az izgalmat keresed. Ezt mindegyik pályán megtalálhatod. A vasesztergályos, az öntő, vagy a géplakatos sok izgalmasat talál szakmájában. Van ilyen ipari tanulóotthon is. Szereted a gépeket? Az MTH 115. sz. tisza- vasvári tanulóintézetében jó traktorosok és kombájnvezetők nevelkednek. ‘

VERONIKA! Te csecsemő- és gyermekvédőnő képzőbe szerettél volna járni. Az iskola április l-én kezdődik, de mivel erre a pályára még fiatal vagy, úgy határoztál, hogy tovább tanulsz az iskolában. „Ügy gondoltam, hogy beiratkozom Nyíregyházán a kereskedelmi, vagy irodai szakiskolába", — ezt írod leveledben. Szép elhatározás és leveledből ítélve biztosan meg is felelnél a követelményeknek, hogy fel vegyenek az iskolába.

Kérjetek tanácsot volt is- koláto k igazgatójától. — Mi nagyon szeretnénk, ha kedvetek szerint választanátok és elérnétek életcélotokat. A pályán, — amelyen nemsokára elindultok, — vigyázva és lelkesedéssel harcoljatok a magatok, és a dolgozó nép életszínvonala és boldogulása emeléséért.

Példamutató nagydobosnak

Községünk dolgozó pa- i-asztjai ez évben is becsülettel kezdték beadásuk teljesítését. Különösen jól halad a tojás- és baromfi beadása. Példamutatásukkal járnak elől Mindár Albert, Szityián Péter, Molnár József dolgozók, akik már félévi baromfi beadásuknak

tettek eleget. Kulcsár Bálint, Fülöp Bálint, Tóth Imre, Kiss József, Szilágyi István pedig ugyancsak fél évre tettek eleget, mind tojás, mind baromfi beadásuknak.

Kádár Eszter Nagydobos

Olyan az udvar, mint a tündérkert: hópatyolat.

Szelíd káprázat játszik felette. kis szellők kergetnek tűnő fényeket, fátyol párák libegnek a tető feketült nádján. Csorog az eresz, kövér csepje apró csuprokat pityegtet a fagyos csor- góba. Tűnődve sétál a' varjú a kerti havon, érzi már nem sokáig lesz világa, jön a tavasz. Lehelete itt iá van mér és a fénnyel ölelkezve duzzasztó erővel tölt el mindent.

Pásztor Sándor elnökhelyettes is erre gondolhat. Kint az udvaron felnéz a magasba:

— Hiába, hiába:;: — mondja, mintha magával a bölcs februárral vitázna.

Igaza van. Itt semmit meg nem vehet a tél. A nagy szénakazal oldalában is hiába vicsorog a kazalvágó kasza, a kazal föléje magasodva áll, mintha azt mondaná: úgyse teszel túl rajtam. A tehenek is érzik a tavasz közeledtét az ólban, egyre többször és hosz- szabban néznek az ablakokra. Van itt jószág, a hosszú istálló tele van. 16 fejőstehene, 16 üszője, 4 borjúja és három növendék bikája van a szövetkezetnek. Szép állatok, tarkák, szőrük, mint a bársony, tiszta szarvuk csillog a fényámyékos jászol felett.

Nem egv tehénnek me- gyeszerte híre van. Itt van például — a meg ve legjobb tehene — a Fátyol és a Zsófi. És itt van a megve legjobb felőnője is: Veress Mária. Kilenc tehenet fej és az egy tehénre jutó havi tejátlag 879 liter 3.8 százalékos zsírtartalommal. Viszonylag magas a tejhozama az esész tehenészetnek. Az istállóátlag 7.6. a felesi átlag pedig 9.8 liter.

Jól takarmányozzák és gondozzák a teheneket. Van miből. A szövetkezet gondoskodott róla. Az őszszel 2 ezer mázsánál több szálastakarmánya volt, de készítettek 300 köbméter

silót is. A jó takarmányozásnak és gondozásnak a következménye, hogy az állatállomány hozama emelkedett. Csak egy számot említsünk: 1955-ben 3 forinton felül volt a tej literjének termelési költsége, most 2.40 forint. Még ez is magas, de bíznak ahhoz, hogy ebben az esztendőben még olcsóbban termelik majd a tejet.

Közel ötszáz hold földje van a szövetkezetnek, nagy lehetőségek és kötelességek vannak még hátra ezen a téren. A tagságnak az a

terve, hogy ebben az évben is gyarapítja a tehénlétszámot. A 16 üszőből annyit állítanak be, amennyi beválik.

■ A tehenek tiszta istállójával szemben van a lovaké. 16 ló és 6 csikó van itt. A földterülethez viszonyítva nem sok, hiszen 56.25 holdra jut egy pár. Az összterületet véve alapul pedig 60.25 holdra jut egy pár. A szövetkezet a termelő munka jelentős részét gépi munkával végezteti. Nincs is terv a lóállomány gyarapítására,

mert. mint az elnökhelyettes, Pásztor Sándor mondja:

— Olyan az, mint a lakkcsizma... drága!

Különösen világos ez, ha arra gondolunk, hogy egy pár ló évi költsége több tízezer forint. Mégis voltak kezdetben olyan hangok, hogy lényegesen emeljék a lólétszámot. A tagság többsége azonban nem egyezett bele, azt mondták:

— Amink van, az a mi körmünk kopása, nem etetjük meg lovakkal.

Igazuk van. (Sz. Gy.)

Az esti vonat másfélórát késett. A kerekek egyhangú zakatolása álomba ringatta a kocsi utasait. Az egyik sarokban azonban cigaretta parázslóit és halkan beszélgettek.

— Na, ha innen elindulunk, hamar otthon leszünk. A vonat ekkor PorcsSimán állt.

— Ideje is lenne már, ennyi késés után jól fog esni a pihenés.

— Vajon befűtöttek-e a szobába? — ezt újra az előbbi hang kérdezte.

— Mit számít az. Úgyis olyan a szoba, mint a jégverem, alul kő, felül kö, körül tégla, brr... a hideg futkos a hátamon, ha csak rá is gondolok. Csak azt tudnám, hogy minek építették. Több, mint másfélszázezer forintba került, és mégsem vesszük hasznát. Nem lehet benne még ülni sem, nemhogy aludni— Inkább itt maradok a meleg kupéban, amíg visz- szainduiunk.

Vasutasok beszélgettek, kocsikísérők, akik a reggeli

vonattal mennek Csengéibe és az új vasutas szállóról szóltak. Ennek építését nemrégiben fejezték be. — Csinos, szép épület. Ott van a vasút és az országút mellett az állomáson. Folytatták a beszélgetést és én most már fokozottabb érdeklődéssel hallgattam:

— Azért csak jó az, ha jól befűtik. Kérdezd csak meg az édesapádat, — mondotta egy idősebb vasutas fiatal társához fordulva, — hogy mi régen hol háltunk. Deszka barakk volt, oldalán, tetején befü- työlt a szél. Még a havat is behordta. A család meg ... szóval mégis csak jó ez. Külön férfi, női hálószobák vannak benne. Ebédlő, konyha, fürdőszoba, villanymelegít 3. vízvezeték, — nem kis dolog ez.

— Hát még, ha lakható is lenne. —. sóhajtott fel a fiatalabb vasutas.

Mi itt a hiba, miért nem lakható ez az új vasutas szállás. Másnap felkerestem Mérai elvtársat, a csengeri állomás főnökét és megkérdeztem tőle.

— Való igaz, hogy hidegek a szobák, s a vélemények is megoszlanak erről a vasutasok között, — adott felvilágosítást. — Annak idején én is szóvá tettem, hogy van itt elég deszkahulladék, léc és legalább a hálószobákat padlózni, parkettázni lehetett volna, de nem csinálták. A tető lapos és 30—40 cm-es salak van rajta. De ez megázott az építésnél, és most nedves az egész mennyezet. — Fel kellene bontani és kicserélni, mert így sohse szárad ki magétól. Az egyébként modern, új és jól felszerelt épületet alig-alig lehet használni. Szobái olyan hidegek, mint a jégverem. Van vasutas-szálló és még sincs. Jelenleg még a villany sincs bekapcsolva. Mi úgy segítünk a bajon, hogy az állomás egyik várótermében rendeztük be újra a hálót. Ez igaz, hogy kicsi, de legalább meleg, és van hol aludniok a pihenő vasutasoknak.

Balogh László

1 tudósító, Csenger,

Látogatás Kántor Istvánnál

A téli nap erőtlen sugaraival nyaldosta a ház ereszéről lelógó jégcsapokat, puhította az ember talpa alatt csikorgó havat, amikor végig mentem a gávai kövesuton. — Valahogy néptelennek látszott a falu, —- csak a tanácsházától hangzott a hangszóró hol bömbölő, hol kellemesen csengő hangja.

Egy kis zöldre festett takaros ház előtt megálltam, majd beléníem a kapun. Szerencsére a ház gazdáiét a kissé kopaszodó Kántor István bácsit otthon találtam. Azért szerencsére, mert a falu gazdáinak nagy része a tiszaberceli vásáron volt.

A beszélgetés lassan1 indult. Egy kicsit bizalmatlanul fogadtak. A gazda világosan, érthetően kijelentette: „Én szívesen elbeszélgetek az elvtárssal mindenről a politika kivételével.“ Hogy arról miért nem, azt nem magyarázta meg.

Az első mondatok után belemelegedett István bácsi a beszédbe, s elmondott mindent, ami a szivén feküdt'. Mivel engem főképpen az állatok takarmányozása érdekelt, arra tereltem a szót.

Mindjárt ki is mentünk az istállóba, hogy a helyszínen beszéljük meg a dolgot. Az istállóban hidegebb volt mint az udvaron. A mennyezet itt-ott beszakadozott. — Az istállóban egy zsemlyeszürke tehén és két hosszú szőrű, csontos boci volt. Előttük a tavaly készült - betonjászolban kar- vastagságnyi tengeriszár. Az istálló egyik sarkéban tyúk kotkodácsolt.

Soványak a jószágok — mondom István bácsinak.

Nem is csoda! — Ahhoz- képest, amit ezek esznek, nincsenek is rossz bőrben — mondja a gazda — közben leveti a tehén alól a irigy át.

Nyolc hóidon gazdálkodom, s ebből egy talpalatnyi kaszálóm sincs. A másfél holdas lucernámat is ki kellett szántani, mert nem sikerült, — panaszkodik a gazda, s közben ráncolja homlokát.

— Dehát akkor mivel eteti a jószágokat István bácsi? — fagg Join t .vábfc. Azzal, amivel a többi paraszt a faluban. Kukoricaszárral, törekkel, no meg volt vagy hatvan mázsa répám i,s.

— És silói a nincs a bácsinak, — kérdezem.

—- Sajnos nincs;, mert nem volt annyi pénzem, hogy építsek egyet, itt csak betonból lehet készíteni,.m.ert a talaj homokos és beomlik. Ha az államtól kapnék a nyáron.' silóépítési kölcsönt építenék, mert így etetni nem lehet. Az j ember szive meghasad, ha j ezekre a szegény állatokra ' néz. Bezzeg könnyű a tsznek, ott van lucerna, széna, siló, korpa, szemestakarmány, ők etethetnek — mondja István bácsi elkeseredetten. ők 8—9 liter tejet fejnek tehenenként én még a négy litert is alig. — Igaz, ők nem hajtják a tehenet mint én, dehát mit csináljunk, — kérdezi szinte önmagától.

— A nyolc hold föld jövedelméből hogyan tud megélni? — kérdezem.

— Nehezen, mert az úgy van, hogyha eső nincs akkor a szárazság miatt nincs termésem, ha pedig sok az eső akkor a Tisza viszi el legjobb földjeim hasznát. Gondolkodtam már többször a tsz-ről is. — Be is lépnék, ha tudnám azt. hogy minden évben ilyen jól jönnek ki, mint a múlt ősszel. Itthon, ha keserves munkával is, de amit megtermeli’’’ a beadáson felül az enyém, szabad ember vagyok. A

tsz-ben az ember semmire sem mondhatja: „az enyém“. Ezzel nem tudok megbarátkozni, — mondja befejezésképpen István bácsi.

Valóban nehéz megérteni annak, aki az „enyém“ szó fogalmához szokott, mit jelent „a mienk“.

De, aki már egyszer megismerte, s magáévá tette ezt az elvet, nem kívánkozik soha vissza az „enyém“ szűk világába, a látszólagos szabadságba. Az „enyém“ világnak emberei

is ^felfedezik egyszr- ’

ők nem is olyan függetlenek, hogy nekik a föld, az „enyém“ parancsol.

Nem kell sok idő és Kántor Istvánék is mr "' ■ ■ tik, mit jelent a „mienk“, s örömmel felcserélik á régit az úiial.

Kata János

„A traktoros fontos kötelessége: pontosan jelenni meg a munkahelyen44

Munkámra ez elmúlt évben sem volt panasz, mert a legjobb tudásom szerint igyekszem azt mindég elvégezni. Elért eredményeim miatt nincs szégyenkezni valóm, őszi tervem 240 normál hold volt, de 366 normálholdat teljesítettem. Ősziek vetését 350 holdon végeztem el kifogástalan munkával.

Elért eredményeimet annak köszönhetem, hogy gépemen a szükséges karbantartást mindenkor lelkiismeretesen és a meghatározott időpontban végzem el. Én azt tartom: a traktoros fontos kötelessége: pontosan jelenni meg a munkahelyen.

Jelenleg a gávai termelőszövetkezetben dolgozom. A legtöbbször trá- gyahordást végzek zeto- rommal. Nem egyszer előfordul az, hogy éjjel is munkában vagyok, mert feladatom maradéktalan teljesítése így követeli.

Nagy Sándor, a Vencsellöi Gépállomás traktorosa.

Jöhet-e tét után ősz f

A világért se higj'je kedves olvasó, hogy téved, vegye szó szerint, ami ide van írva. Még akkor is, ha előre arra gondol, hogy lehetetlen télből őszt csinálni. Kü. Ionosén bürokráciával. Ez igaz, de mégis volt, aki megpróbálta. Meg bizony, mégpedig Nagy Kálmán elvtárs, a tiszalöki járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója.

Az egész dolog úgy esett, hogy még az ősszel kibo- csájtott a községi tanácsokhoz egy szép körlevelet, amiben kötelességévé „tétetett“ a községi mezőgazdasági előadóknak, hogy minden tíz napban „jelentést adjanak“ a kukoricatörésről, a kukorica szárvágásról és más egyebekről. „Vette“ ezt a körlevelet a tiszadobi tanács, közelebbről Bakos mezőgazdasági előadó is. Szorgalmas ember lévén, adta is az adatokat minden tíz napban. No, de eljött a december, m a január, a kukoricát már mind letörték, jelentős része gömbölyű hízó formájában mászkált az udvaron, némely tsz és egyéni gazda már azon gondolkozott, most majd több kukoricát vet, hogy több sertést hizlalhasson, de a jelentést még mindig követelték Bakos elvtárstól. Ki is állította a jelentésnek minden rubrikáját. Dekád, dekád után múlt, de ő már csak egyet jelenthetett: Letöretlen kukorica? Nincs!

A járási tanácson pedig „vették“ és „adták” tovább a jelentést. Sok-sokpár emberi kezet foglalkoztattak a hiábavaló firkálással, fizették érte az állami pénzt, mintha még minclig ősz lenne, vagy a semmitmondó ieientés hatására ősz jönne. Tél után ősz, a természetben lehetetlen, de a bürokráciában lehetséges, mert azzal mindig kopár tél jár, vagy ősz jön anélkül, hogy akár egy nap is teremtő tavä'z, gyümölcsöző nyár lennem

<—ó. Gy.—)

\

VAN — ÉS MEG SINCS

Esti beszélgetés h csenseei vasutas szállóról