Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-23 / 46. szám
I N E 1> L A !' 19ÜÖ február 23. esütür.úii SZABOLCS-SZATMÁRI ifjúság iiiimmmiiM Ar. elmúlt hetekben a megye iskoláiban, a középiskoláktól a legtávolabb eső tanyai iskolákig mindeadtt nagy események voltak. A félévi bizonyítványaikat kapták meg a tanu.ókj A felszabadulás előtt ezekről a napokról nem nagyon emlékeztek meg. Nem is volt társadalmi ügy a tanulás, a szülők közül csak igen kevesen harcoltak azért, hogy gyerekeik jobb bizonyítvánnyal térjenek haza. Ma azt tapasztaljuk', hogy a gyermekek mellett a szülőkön túl, az egesz társadalom ügye a fiatal nemzedékek tanulása. Szerkesztőségünkben a gyermeklevelezőkon túl, sok-sok felnőtt; pedagógus, szülő, funkcionárius küldött levelet. Cseszlai Erzsébet nyírbátori középiskolás, Ilcrván Gábor kisvárdai általános iskolás, Sápi Ibobja .rohodi általános iskolás beszámol a bizonyítvány-osztásról. A saját egyéni élményeikről is írnak fiatal levelezőink. Sápi Ibolya még osztályának átlageredményét is közli, ezzel is bizonyítva, hogy bizony a rohodi iskolások nem maradnak el a városiak mögött. Az ő félévi munkájuk eredménye feletti örömükben a szülők, de valamennyien részesülünk, hiszen kipirult arcú | gyermekek egész sorát látja j az utcán, az iskolák előtt, amint a hideg ellenére is meg-megállva beszélgetnek tanulmányi eredményeik ól, és mutatják egymásnak értesítő könyvecskéjüket. A pedagógusok már előre gondolnak, Lengyel Zoltán a félévi szülői értekezletekről ír, „Az iskolában a tanuló ifjúság és a nevelőtestület fontos határköve ez az értekezlet,“ A levélben arról ír, hogy milyen nagii jelentősége van a szülőkkel való állandó és jó kapcsolat megteremtésének és fenntartásának. Ez gyakorlatban Is látható, hiszen érezteti hatását a tanulmányi eredmény javulása. Albert Antal a szülői munkaközösségek félév utáni feladatairól ír. Példának hozza fel a levele- ki szülői munkaközösséget, ahol a szülőknek, mintegy 90 százaléka vesz részt o munkaközösségben, hogy milyen aktívan, art bizonyítja a legutóbbi illésen 35 hozzászólás volt. Akkor határozták el azt is, hogy az iskola valamennyi termében az ablakokra függönyt vesznek. Tavasszal pedig önkéntes munkával járulnak hozzá a tavaszi nagytakarítás elvégzéséhez. Egy ejtőerny ős élményei Nagy cserkeszről Enged Károly számolt be. Megírja:! milyen nagy örömükre szolgált a pedagógusoknak, hogy a félévi értekezleten Bartha Lipót tanácselnök is részt vett. Ez azt jelenti, hogy tanácsaink számára sem közömbös az iskola. Hiszen egyre több és több jelentés, levél érkezik. Igen jó hatású, ha a tanácselnökök a pedagógusok értekezleteire elmennek, ott hallgatják meg kéréseiket, mint ahogy ezt most Bartha elv- társ tette. Hogy mennyire sokrétű az iskolákkal való foglalkozás, mennyire fontos társadalmi ügy ez, a mulasztások elleni harc is bizonyítja. ZMMnay Károly Napkorróí ír. Levelében eredményeket sorakoztat fel. És azt bizonygatja, hogy mennyire szükséges a szülői munka- közösség tevékenysége, a mulasztás elleni harcban. Ha végigtekintünk e pár kiragadott példán, láthatjuk, nem közömbös az iskolások, és az iskolák ügye a dolgozó nép számára. Felelősek vagyunk az ifjúnemzedékekért, s ezt a felelősséget egyre jobban .erezzük valamennyien. Ez adta azok kezébe a tollat, akik az iskolákról írtak szerkesztőségünknek. A baktalóMázi járás népnevelői a fiatalokért Az oktatásügyi minisztérium fő feladatként említi azt, hogy: segíteni kell a DISZ és Üttörő szervezeteket, mert csak így válhatnak öntevékeny és aktív szervezetek]«;. Nehéz feladatnak bizonyult, s bizony kitartó munka kellett ahhoz, hogy most már nagyobb reményekre jogosító eredményekről számolhatok be. Járásunk nevelői egyrészé- nek sikerült megnyernie a fiatalok legjobbjainak segítségével az ifjúság bizalmát, s ezen keresztül megindítani a szervezett foglalkozásokat. Petneházán például csak az utóbbi időben van szervezett DISZ-munka. Figula György ált. isk. igazgató, C/ipka József és Szabó István tsz- fiatalok megalakították az 50 tagú énekkart, 22 tagú színjátszó és 10 tagú tánccsoportot. Ennek eredményeképpen ma már több mint 100 jól dolgozó DISZ-tag van a községben. A DlSZ-gyülé- sek is látogatottabbak, Érdekes előadásokat, megbeszéléseket hallgatnak meg. A jó modorról, az illemről, a helyes viselkedésről stb. Hasonló módszerrel emelkedett az őri DISZ-tagok száma is. Az elmúlt hetekben közel 70 új fiatal lépett be a szervezetbe. A tsz. fiataljai színdarabokat tanulnak, a községi DISZ-szervezet pedig népi balladákat. Magy községben a 3 legfiatalabb pedagógus nő mutat példát a fiatalokkal való foglalkozásban. Balogh Margit, Somogyi Erzsébet és Berky Erzsébet. — A Magy—Kauzsay-tanyán pedig Takács Balázs igazgató megalakította a tanyai DISZ-szervezetet és az MSZT-t„ Nyírtéten a DISZ kul- túrcsoportjának Adorján Istvánná nevelő színfalfestéssel kedveskedik. A tsz. és a községi DISZ- szervezet közös kultúrműsorában Kovács Klára segít nagyon sokat. Sorolhatnánk még a neveket, nagyon sok az olyan nevelő száma, akik tevékeny szerepet vállalnak a fiatalok kulturális életének fellendítésében. A politikai továbbfejlődést is nagymértékig elősegítik. 17 pedagógus vezet Petőfi iskolát. Sokat segítenek abban, hogy az elméletben megtanultakat a gyakorlatban is hasznosítani tudják. Igazgatóink elősegítik az olyan nevelők munkáját, akik a DISZ- szérvézetek vezetésében részt vesznek. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy pedagógusaink szívügyüknek tekintik az út-, törők és diszisták politikai és kulturális fejlődését. Albert Antal járási oktatási osztályvezető, Baktalórántháza. Sikerrel járt a TBC elleni küzdelem iskolai dolgozat-pályázata Megyénkben is végétért a Tbc-hét. Az eredmény leméréSe még korai. Eddigi sikereink azt mutatják, hogy szükség volt rá, mert a megye lakosságának tízezreit mozgatta meg. Megértették, hogy az egészségügyi dolgozók mellett minden felnőtt és gyermek összefogására szükség van a tuberculosis felszámolásához. A tbc-s hét propaganda munkájában nagy segítséget nyújtottak az orvosok és védőnők mellett pedagógusaink, akik az ifjúság körében szép eredményeket értek el. A megyei tanács végrehajtó bizottságának oktatási osztálya liází- dolgozat pályázatot hirdetett meg, hogy az általános iskolai tanulók az előadások és saját tapasztalataik kanosán miképpen gondolják el a tuberculosis elleni védekezést. A megye 26 községéből 87, és Nyíregyháza város 3 iskolájából 32, összesen 119 dolgozat érkezett be. A doU gozatokat a Megyei Vörös- kereszt titkára, a Pedagógus Szakszervezet titkára, és a megyei gondozó vezető főorvosa elbírálta, s megállapította, hogy mindegyik dolgozat helyesen foglalkozik a tbc. elleni küzdelem problémájával Ez a pedagógusokat is dicséri. A 119 dolgozat közül nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Kiváló dolgozatáért 24 tanulót jutalmazunk meg. A Vörös kereszt, a Pedagógus Szak- szervezet és Orvosegészségügyi Szakszervezet segítségével 400 forint értékben könyvjutalomban részesítettük a 24 dolgozat íróját. Első díjat nyert 5 dolgozat. íróik: Kchán Éva Nyíregyháza, Kiss Ida Ny íregyháza, Márton Csaba Kék, Iván Éva Mátészalka,. Sólyom Anikó Porcsalma. Második d'jat nyert 5 dolgozat. íróik: Bőgős László Kemecse, Vajda Gvörgy Nyíregyháza, Petro- nyák Judith Nyíregyháza, Vásárhelyi László Nyíregyháza, Balogh Éva Nyíregyháza. Elhatározásom akkor született meg. hogy ejtőernyős leszek, amikor egy repülőbemutató után boldogan mesélték el élményeiket a fiúk és a lányok. Régi vágyam volt, hogy repülőben ülhessek. Ezért jelentkeztem a MÖHOSZ ejtőernyős körébe, s elméleti, gyakorlati foglalkozásokon részt vettem. Az ugrás előtti napén az ejtőernyőket nagy gonddal összehajtottuk és izgalommal vártuk a napot, melyen megtörténik az első ugrás. Gyönyörű napsütéses nap volt, s mi szívszorongva gyülekeztünk a repülőtéren. Legnagyobb óvatossággal vettem fel az ernyőt, mialatt megérkezett az LI-2 szállítógép. Beszálltunk. Nagy érdeklődéssel vizsgáltam a gépet, hiszen nem láttam még ilyen közelről sohasem. Engedélyt kapott a pilóta a felszállásra. Feldübörögtek a motorok, kiguruHunk a starthelyre, a gép nekiiramodott, s a levegőbe emelkedett. Büszkeséggel töltött el az a gondolat, hogy ugrani fogok. A többiek nótát kezdtek, melybe, én is igyekeztem bekapcsolódni. Ewv kicsit meleg volt, vagy csak én éreztem így, nem tudom ... Közben a gép az utolsó fordulót végezte, rárepült az irányra. — Felkészülni! —. hangzott a parancs. Felálltunk íz ugrás vezető elvtárs bekötötte a kioldó köteleket. Izgatottan néztem jobbra- balra, semmiképp nem akartam az elsők között ugrani. Egyre az iskolatársam hangja duruzsolt a fülemben: — Ne menj ugrani, bajod történik, meglásd ... —• Talán jobb lett volna rá hallgatni? — villant fel bennem a gondolat. A magasság 800 méter — mondta izgalmas rövidséggel a pilóta. Az ugrató parancsnok a terepet figyelte, nyugodt, mosolygós ember. Bátorsága nyugalmat erőszakolt rám. Társaim is nyugodtak voltak. — Ne izgulj, nagyon jó érzés ugrani — vigasztalt az egyik fiú. — Te könnyen beszélsz, már ugrottál — mondtam. — Mehet! — mondta az' oktató. Az előttem lévők kereszt- betont karokkal kiugrottak. Rám került a sor. Határozatlan lépésekkel az ajtóhoz mentem, s. • • Győzött az akaraterőm. Éreztem a légcsavarok erős szelét, s egy gyenge rángast vállalom. Felnéztem. Nyitva volt lüiőttem a hatalmas ernyő, hófehér selymén gyönyörűén csillogott a napsugár. Nagyon boldog voltam. Néhány másodpercig élvezettel néztem az alattam elnyújtó. kodó tájat. Alig vettem észre, hogy egyre közelebb kerülök a földhöz. Zártam a lábaimat, és a tanultak szerint hajtottam végre a föld- reesést. S boldogan léptem az oktatóhoz: — Oktató elvtárs jelentem, a feladatot végiéhai- tottam! — Ügy-e, nem is olyan égbekiáltó dolog? — mondta mosolyogva. Fellélegezve bólintottam fejemmel. Körülnéztem, s nem láttam nálamná! boldogabb embert. Ekkor evő»; södölt meg bennem az a* I elhatározás, hogy ejtőernyős’ | maradok. Kovács György. Szeretnénk jó hírnevet szerezni iskolánknak A nyíregyházi szabadság telepi iskola nevelőit, s bennünket — annak tanulóit — nagyon bánt. az a dolog, hogy sokan idegenkednek a mi iskolánktól. A körzethez tartozó pajtások egy része nem szívesen jön közénk, inkább a városi iskolába jár. Nem egyszer megbántottak azzal, hogy egy kézlegyintéssel fejezték ki érthetetlen okokból rosszaid megjegyzésüket. Az igaz, hogy jónéliány évvel ezelőtt voltak itt olyan fiatalok, akik nem sok dicsőséget hoztak az iskolára. De ez régen volt. Most már megváltozott az élei nálunk. Osztályunkban -egyetlen bukás nem volt, szorgalmasan készülünk a vizsgára. Hiszen most dől el, hogy tovább tanulhatunk e vagy sem. A jobb tanulók segítik a gyengébbeket, a nevelők úgyszintén. Szakköreink jól működnek. Érdekes őrsi és rajösszejövcteleket tartunk. Levelezünk szovjet fiatalokkal... Ez a néhány dolog elég ahhoz, hogy isl<olánk hírnevéért, megbecsüléséért szót emeljünk. Mi szerelnénk közelebbi kapcsolatba kerülni a többi iskolákkal, hogy még többet tanulhatnánk tőlük. Bizonyosan nagy hasznát vennénk. HERNÁDVÖLYI ERZSÉBET VIII. o. tanuló. Hasznos madaraink téli védelme Rovarkártevőink pu ztí- tásában nagyon hasznosak énekes madaraink. Különösen a pintyfélék családjába tartozó cinege, tenge- lice, pinty stb. Ezek állandó madaraink. A téli zord időben táplálkozásuk nagyon körülményes, éppen ezért szeretettel keresik fel a mesterséges odúkat, költés és táplálkozás céljából egyaránt. A cinegefélék táplálhatok legkönnyebben. A fonalra fűzött olajos magvakat, kiakasztott állati zsiradékot könnyen megtalálják. Megyénkben a tökből készített madáretető is eléggé elterjedt. Hasznosságuk révén megérdemlik, hogy gondoskodjunk róluk. Tudományos megfigyelés szerint égj' cinege-pár például 40 darab gyümölcsfát takarít le a hernyóktól s azok petéitől. A seregély pedig 3 ezer cserebogarat i? elpusztít évente. Kótun Károly, OSI kínai mesek Csodálatosan gazdag a kínai meseirodalom. Rengeteg ősi mese él még ma is a nép ajkán. Ezeket a meséket az időtől független bölcsesség és humor teszi halhatatlanná. Az alábbiakban két klasszikus mesét közlünk, mindegyikük több mint 2.000 éves. A gaxda, aki hiába vár Élt egyszer egy gazda. Volt egy kis földje, úgyhogy nem panaszkodhatott, volt mit a tejbe aprítania. Egy napion, . amint szántani ment és a földje felé vezető úton ballagott, észrevette, hogy egy nyúl szalad előtte. A szegény kis nyuszi oly rémülten rohant, hogy ijedtében nekiütközött egy fának, s holtan esett össze. „Pompás! — Ujjongott a gazda. — „Szerzek egy nyalat anélkül, hogy akár az újamat is mozdítottam volna. Milyen körmyű az élet!” Félretette szerszámait és parlagon hagyta földjét. — Ezentúl minden nap elrejtőzött a fa mögé és fáradhatatlanul leste, mikor jönnek a nyulak, hogy halálra zúzzák magukat. Egyik nap mult a másik után. ö meg csak várt, várt, közben a parasztok már régen learattak és begyűjtötték a termést. Mindhiába várt! Soha többé nem jött egyetlen nyúl sem. A gaismb és a macska Találkozott a galamb egyszer a macskával. „Hová oly sietve? —kérdezte. „Elmegyek innen! — válaszolt a macska. — Nem tudok itt élni.” „Miért nem?” „Az emberek nem szeretnek. Nem tudják elviselni, ahogyan énekelek." „Azt hiszem, ha elmész, azzal még nem oldódik meg a dolog” — jelentette ki a galamb. „Miért nem?” „Világos!” — válaszolt a galamb. — „Ha te nem tudsz változtatni a hangodon, az emberek más/út sem fognak szeretni!” Az első ugrás 800 méter magasságból Felelősek vagyunk az új nemzedékért — Levelek —
