Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-15 / 13. szám
NtPlAH 1956 január 15, vasárnap Átmentem Csu Tét meglátogatni. A főhadiszállás kertjében ült és éppen borotválta a borbély. Vállán törülközővel felállt köszönteni, széles, sötét arca szívélyesen mosolygott. Csu Te neve ellenségei körében félelmetes. Ez könnyen érthető. Én azonban még soha nála szelídebb és gyengédebb emberrel nem találkoztam. Végtelenül egyszerű, közvetlen, azt sem tudja, mi fán terem a fölényeskedés, ötven egynéhány éves, de még ma is éber, friss gondolkodású és mindenkitől szívesen tanul. Cseppet sem önző és soha nem vezetik egyéni érdekek. E tulajdonságokkal nyerte meg a parancsnoksága alatt álló hadsereg rajongását. Magánemberként beszélgetett velünk több órán keresztül, de kizárólag katonai dolgokról. Érthető büszkeséggel beszélt a ít. hadseregről, sorozatos győzelmeikről. Amikor a japánok elleni harcokra terelődött a szó és arra, hogy a japán bitorlók hogyan mészárolják le egész falvak és városok lakosságát, valami olyat láttam ezen az arcon, amit soha azelőtt, A harcos kínai hazafi, a kínai kommunista beszélt belőle. Hangja, arca és egész lénye könyörtelen gyűlöletet fejezett ki a betolakodókkal szemben. Olvasta az elfogott japán naplókat, de ezek nem keltették benne azt a hiú reményt hogy a japán hadsereg fel fog lázadni. Elmondta, milyen nehéz japán foglyokat ejteni, inkább választják a halált, semhogy megadják magukat. „De ez nem bátorságuknak — mondja — hanem gyávaságuknak tulajdonítható. Annyi emberünket mészárolták le, hogy azt hiszik, előbb fogságba ejt* Részlet az angol újság- írónő „Kína visszaüt“ című naplójából, amelyben a dicső 8. hadsereg japánellenes hősi küzdelmeiről ír. jük őket. azután valameny- nyiüket leöljük. Ök minden foglyot, minden útjukba kerülő parasztot legyilkolnak, erőszakot követnek el asszonyainkon, utána megölik őket, még csecsemőinket is kiirtják. Amikor végülis bekerítjük őket, kétségbeesetten harcolnak, abban a biztos tudatban, hogy megöljük őket.“ Csu Te szelíd, kedves ember barátai és elvtársai között, de harc közben félelmetes és könyörtelen katona. # Csu Te két japán fogoly- lyal megérkezett. A hallgatóság nemzeti dalokat énekelt, felállt, amint Csu Te a padsorok között elhaladt, utat engedtek neki. Megindító volt, hogy Csu Tét, a 8. hadsereg főparancsnokát milyen lelkesen fogadták Yüse és a környező városok partizánjai, a városi rendőrség, a Sensz-i hadsereg egyik alakulata, a helyi Nemzeti Felszabadít^ Bizottság és az egész lakosság. Az iskolásgyermekek is felvonultak. Csipogó gyerekhangjuk olyan volt, mintha száz és száz hegedű szólna. Már majdnem besötétedett és Csu Te messziről szürke foltnak látszott, A japán foglyok egy asztalnál ültek. Az elöljáró rövid beszédet tartott. Mindenki ismeri Csu Te nevét — mondotta. Évek óta hallottak róla. Most az egész város örömmel üdvözli. Csu Te hangja nem nagyon erős, gyakran nem jutott el az egész hallgatósághoz. Azonban mély őszinteség, valami kis szomorúság és szeretet csendül ki belőle. A mostani nehéz helyzetben — mondotta ■— a 8. hadsereg számára nagy segítséget jelent, hogy a tömegek mellé álltak és segítik. „Észak-Sensziben szerzett tapasztalataink megmutatták — mondotta — hogy ha a tömegek segítségében és támogatásában részesülünk, győzedelmeskedhetünk a AGNES SMEDLEY: betörő ellenség felett. A 8. hadseregnek szüksége van a nép segítségére, a népnek pedig a hadsereg' támogatására. Egymásra vagyunk utalva és ha együtt dolgozunk és harcolunk, le tudjuk győzni a japán repülőgépeket, ágyúkat és tankokat. Ha a nép jólszervezett és fel van fegyverezve, segíthet a vasutakat és az országutakat elpusztítani, így az ellenség páncélkocsijai, tankjai és teherautói nem tudnak továbbhaladni.“ Csu Te aztán beszámolt a 8. és más hadseregek harcairól Senszi tartomány különböző részein, elbeszélve a partizáncsoportok megalakulását és felfegyverzését. „Hadseregünk a nép segítségével — mondotta — ezernél több ellenséges katonai teherautót és páncélkocsit pusztított el, Jen- menpaonál pedig huszonnégy repülőgépet; több mint háromezer ellenséges katonát öltünk meg harc közben, több mint ezer katonai lovat, nagy ágyút, gépfegyvert, puskát, nagy- mennyiségű lőszert, ruhaneműt és élelmiszert zsákmányoltunk. Japán katonákat fogtunk el, kettő közülük itt ül mellettem. Több várost visszafoglaltunk az ellenségtől. Ez azonban nem elég. Szüntelenül harcolnunk kell, míg hazánk felszabadul, míg minden ellenséges katonát ki nem űzünk földünkről. De népünk és a japán tömegek segítségére is szükségünk van ehhez. Csak a japán háborús uszítok, földbirtokosok és bankárok akarják ezt a háborút. A japán tömegek nem akarják ...“ Erre néhány férfi a tömegből azt kiáltotta: „Le a japán imperializmussal!“ Látogatás a VI. Magyar Képzőművészeti kiállításon Az utóbbi időben már nem feltűnő jelenség, hogy a dolgozók nagy tömegei lepik cl a színházakat, a hangversenytermeket. Tudjuk mi ezt vidékiek is, akárhányszor Budapestre fel- menve, problémát okoz egy- egy színházi jegy, operajegy vásárlása, különösen akkor, ha ez közvetlenül az előadás napján történik. így van ez a képzőművészeti kiállításokkal kapcsolatban is. Nagyon helyes kezdeményezés az 50 százalékos vasúti kedvezmény bevezetése a kiállítás megtekintésével kapcsolatban. A kiállítás látogatói tapasztalhatták, hogy a vidéki emberek milyen nagy számban látogatják a kiállítást. Jóleső érzés látni, hogy a falusi nénikék, bácsikák megcsodálnak egy-egy műalkotást és hallani megjegyzéseiket a képekkel, szobrokkal kapcsolatban. A látogatókat legelőször is meglepi a képeknek, szobroknak nagy száma. A szemlélőre ez kissé zavarólag hat. Megállapítható azonban^ hogy több a jó kép, mint az előző években. Általában a képek erős Bér- náth és Domanovszky hatást mutatnak. Kissé akadémikusnak tűnik fel a képekl azonos festési módja. Változatosságot visznek ebbe a monoton összhangba Szönyi István és Szabó Vladimir erősen egyéni képei. Különösen Szabó Vladimir: „Földosztás“ című képe köti le hosszabb időre a szemlélőt. Újszerűség tapasztalható Konecsni György: ,,Árvíz" című képénél is. Kelle metlen Bencze László képeinek tarkasága. Domanovszky Endre alakjai kissé üresen hatnak. Kevés a népi típus a képekben. Gondoljunk Munkácsy alakjaira. Sok a műtermi-ízű: erősen komponált kép. Ber- náth Aurél képei az idén keményebbek, mint az előző években. Könnyen tapasztalható, hogy a kiállításon látható képeknél erős a szakmai fejlődés, de kevés az élményszerűség és az egyéni meglátás. Művészeinknek még mindig sokkal többet kell tartózkodni a dolgozó nép között. Ne csak a színek, a kompozíció, a kép megcslnálásának a módja legyen a cél, hanem a művészi átélés és egyéni meglátás is. A szobrászoknál sokkal nagyobb előrehaladás tapasztalható, Vannak még itt is erősen mintázott és komponált szobrok, de sok közöttük a kiváló alkotás. Kiemelkedik Somogyi József Kubikos című szobra, Páczai Pál Sportlovas szobra. Szép továbbá Mészáros Dezső: „Kisleány feje". Monumentális alkotások között is több szép darab látható. örvendetes nyíregyházi származású művészek felfedezése a kiállításon. Itt látható Váczi András: „Kállai vasútállomás“ című képe, Óvári László: „Szőlőszedő“, Tarr László: „Vihar“ című képei. A szobrászok között Nagy Sándor plakettjeit fedezhet jük fel. A kiállítás nagyszerűsége bármennyire is leköti a szemlélőt, még mindig megállapítható, hogy nagyon sok a fővárosi művész, s aránylag kevés a vidéki. A vidéki illetékes hatóságoknak több munkalehetőséget, megbízatásokat kell eszközölni a vidéki művészek részére, hogy fejlődésüket nagyobb mértékben elősegítsék, hogy több alkotással vehessenek részt a fővárosi kiállításokon. 1 DIÓSZEGI BALÁZS. „Egyesüljön a kínai és japán nép!“ Jelszavaikat a hallgatóság is átvette. Csu Te folytatta: „Nem elég, hogy csodáljátok a 8. hadsereget. Élénken részt kell vennetek munkájában. Ahhoz, hogy győzzünk, szükséges, hogy mindany- nyian meg legyünk győződve arról, hogy győzni fogunk. Az is nagyon fontos, hogy a nép tudja, hogyan pusztítsátok el az utakat, vasutakat, páncélkocsikat, teherautókat és tankokat. Tudnotok kell, hogyan tegyétek tönkre az összes utat. amelyen a japán gépesített oszlopok átvonulnak. Ezeket az utakat búza- és kukoricaföldekké kell átváltoztatni. Esy út se maradjon az ellenség használatára. A kínai nép nagyszámú, a japánok kevesen vannak. Ha népünk felkel, szervezkedik és felfegyverzi magát, legyőzhetjük az ellenséget. Kína szegény. Ebben a helyzetben, mindenki, akinek pénze van, adja oda. aki dolgozni tud, használja ki teljes munkaerejét, akik harcolni tudnak, harcoljanak. Néhányan azt mondják majd nektek, hogy a japánoknak több pénzük van, mint nekünk. Nekünk azonban arra kell gondolnunk, hogy egy repülőgép legalább ötvenezer dollárba kerül. Jenmenpaoban, Észak-Sensziben egy éjszaka huszonegyet pusztítottunk el ezekből. Ha kitartóan pusztítjuk a japánokat és fegyvereiket, napról- napra gyengébbek lesznek és végül teljesen tönkretesszük őket.“ Beszámolt azután a világ eseményeiről. A hallgatóság olyan csendes lett, hogy egy hang sem zavarta a szónokot a rájuk boruló sötétségben. Beszélt a Japán Kommunista Párt kiáltványáról, amelyet néhány halott japán katona zsebében megtaláltak. Ez a kiáltvány — folytatta — megvilágította a japán katonák előtt, hogy nem a kínaiak az ellenségeik. Igazi ellenségeik a japán háborús uszítók. így Kínának sok más ország is a segítőtársa és sokan a japánok közül is — mondotta. Ilyen segítséggel mi kínaiak, le tudjuk és le is kell, hogy győzzük az ellenséget.“ Amint Csu Te hangja elhalt, a hallgatóság az Egységes Nemzeti Front egyik dalát kezdte énekelni. Utána az oszakai kis japán rádiószerelő beszélt. A hallgatóságban a csodálkozás hangja morajlott végig, a furcsa idegen nyelv hallatára. Mikor befejezte, egy kínai lefordította beszédét: „Katona vagyok, de én is munkás voltam. Saját háborús uszítóink kényszerítettek, hogy Kínába jöjjek. Mozgósítási parancsot kaptam hadügyminisztériumunkból. Nem tehettem ez ellen semmit. Nem szívesen jöttem Kínába. Csak a japán háborús uszítók akarják ezt a háborút, a nép nem kívánja. A japán katonák sem akarják, nem tudunk hozzászokni az idegen ország életéhez, ennivalójához és szokásaihoz. Sohasem tudtam, hogy a kínai nép ennyire kedves, csak amikor a 8. hadsereg foglyul ejtett. E hadsereg emberei kedvesebbek hozzám, mint saját japán tisztjeink voltak. A jövőben a kínai nép mellé akarok állni és harcolni saját háborús uszítóink ellen.“ Mikor a japán elhallgatott, erősebb lett a hangzavar. A hallgatóságból egy hang ezt kiáltotta: „Egyesüljön a kínai és japán nép!“ ★ Múlt éjjel magamhoz vettem a hankaui és sang- háji újságokat és a newyor- ki kis képes folyóirat, a „China Trday" októberi számát. A főhadiszállásra vittem, hogy közöljem Csu Tevel és a többi vezérkari tiszttel a legújabb híreket. Csu Te, mint mindig, most is kihozta vastag, fekete jegyzetfüzetét, amelybe minden fontosabb hazai és nemzetközi eseményt feljegyez. Miközben én is és tolmácsom is olvastunk, Csu Te lejegyzetelte a fontos cikkeket. Érdekes látnom, hogyan ír. Sohasem mulaszt el egy szót sem abból, ami a Kína megvédéséért történő nemzetközi mozgalmat ismerteti. Csu Te ezenkívül minden fontos hírtöredéket is feljegyez, amely a japán katonai, politikai, szociális és gazdasági helyzettel foglalkozik. Leírta azt a jelentést, amelyben a japán császár beszédben figyelmezteti a japán hadsereget és népet, hogy a kínai háború még hosszú ideig eltarthat. Csu Tenek az a kérése, hogy a „China Today“-ben megjelent hosszú cikket, amelyben konkrét anyag van a japánok Kínában szerzett gazdasági előnyeiről, teljes egészében fordítsuk le. Érdeklődéssel hallgatta a könyvekről szóló beszámolókat, kérdéseket tett fel, amelyekre nem tudtunk válaszolni, mert nem olvastuk a könyveket. Részletesen kikérdezett bennünket, a „New Republic“-bm megjelenő és a kínai munkástanácsról szóló cikksorozatról és számos más cikkről, a .,Pacific Affairs"-ber\: Nagy érdeklődést tanúsított japánok által a Jangceba süllyesztett ágyúnaszádokkal kapcsolatos amerikai és angol visszahatás iránt. A sangháji angol napilapból egy cikket olvastunk fel, amelyben a nankingi kormánynak azt tanácsolják, hogy kövessék Mussolini tanácsát és kérjenek békét a japánoktól. A lap azzal érvel, hogy miután a kínaiak hősies ellenállást fejtettek ki, megalázás nélkül kérhetnek békét. A legkisebb részletet, amit Csu Te Roosevelt elnök beszédeiből megkap, lefordíttatja. Az amerikai képviselőházban a japánok ellen, vagy mellett elhangzott beszédeket nagy érdeklődéssel hallgatja, miközben vezérkarának többi tagja megtárgyalja vele ezeknek a beszédeknek jelentőségét. Így szilvesztereztem a főhadiszálláson. Ki felé vitte ki? Nem, nem a megajándékozandó felé vitte ki valaki a meglepetést rejtő csomagot, hogy egy alkalmas pillanatban átadja neki, — hanem telefonüzenete szerint az üzem dolgozói felé vitte ki a Csongor és Tünde előadását egy merész vállalkozó: Valóban, az emberi erőt meghaladó tett: felkapni egy egész előadást szereplőstül, színpadostul, díszletestül mint valami utazótáskát, — és vinni, vinni s ki tudja, milyen távoli cél feléi Sokkal egyszerűbb lett volna, ha inkább kihirdeti az elvtárs az előadást az üzem dolgozóinak, hogy ők maguk menjenek el oda. Sőt azt is nagyon jól teszi, ha alkalomadtán az előadás célját is megmondja a dolgozóknak. — de semmiesetre sem a dolgozók felé! Udvariasságból ugyan mindig afelé fordulunk, akinek beszélünk, — de gondolatainkat már nem felé mondjuk, hanem neki. — Mer hiszen valaki felé beszélni még nem jelenti azt, hogy neki szánjuk a szót, sem pedig azt, hogy hallótávolságban van tőlünk! — Viszont ha valakinek mondunk valamit, akkor félreérthetetlenül neki beszélünk, » bizonyára ott áll közvetlenül előttünk. Ezek után talán világos, mennyire elködösíti a mondat értelmét a hely-, telenül alkalmazott felé névutó! Ilyenkor elmosódik benne eredetile«: irányt jelölő jelentése, —<■ és kitúrja helyéből a re-; szeshatározó nak-«ck rag-: ját. Küzdjünk *z ellen * gondolkodásbeli lustaság-! ból származó nyelvrontás ellen, — és ne beszéljünk róla senki felé, de mondjuk meg mindenkinek* hogy nyelvünk tisztaságának védelme hazafias kötelességünk! Nyulasi Imrén*. az Áll. Tanítón őképeé Intézet tanára. Költők napja a A leningrádi könyvesboltokban rendezett „Költők Napjá“-nak sikere arra a gondolatra ösztönözte az írószövetség leningrádi szervezetét. hogy a könyvtárakat szélesebbkörűen használják ki a verseskötetek terjesztésére. A város könyvtári dolgozói szívesen támogatták a kezdeményezést. könyvi árakba« A napokban a város W nagy kerületi könyvtárában megrendezték a Költők Napját. A könyvtárosok közszemlére állították ki az összes versesköleteket; az olvasók szovjet költők versei közül kiválaszthatták azokat, amelyek legjobban érdekelték őket. 56 költő oh'ásott fel saját \w* seiböl. hiululotti * JHAoíiztl * JCffitiku CSU TE
