Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-21 / 18. szám
NÉPLAP 1936 Januar 21, szombat Termékeny lm rút súg Az ófehértói Szabadság TSZ elnökének kapcsolata az egyéniekkel Régi szokás Ú fehértón, hogy utcáinak egy-egy házánál gyűlnek össze a ráérj idő eltöltésére az emberek. így van ez a Heil Mihály házával is immár több mint húsz esztendeje. Az Ady utcaiak itt jönnek ösz- sze a hosszú téli estéken s a nyár vasárnap délutánjain. Akik nem férnek bea íilkózásba, nem haragszanak meg: beszélgetnek, vitatkoznak. Hányják vetik a világ sorját, találgatják a várható termést, szóba hozzák az időjárást... 1953 augusztus második vasárnapjának délutánján azt mondta a házigazda a már egybegyűlteknek: — Nem tudom, halljátok, jön-e ezután is közénk Imru István. — Miért ne jönne? — kérdezte vissza furcsáló hangon M. Sebők András, ki úgymondva az iskolapadban kezdte a testi-lelki jóbarátságot Imru Istvánnal. — Mert elnök lett a téeszben. Annak választotok, hogy hazajött arról az iskoláról. Most válik el, van-e büszkesége. — Nem olyan ember az — védte a mindenkori jó cimborát M. Sebők. Minya András is mindig beleszámított az Imru Pistával való legénykori cimbora- ságba. Ez oknál fogva aztán csak annyit mondott nyomatékkai: — Megáll az a talpán. Erre megnyílt a kisajtó és Imru István lépett be azon. A jól ismert mosoly most is ott nyílt piros arcán, amint sorba kezelt az egybegyűltekkel. De annak mégse lett vége, hogy egyik-másik utcabéli, — s inkább az idősebbjei — ne figyelje minduntalan a tsz. elnököt. Fontos azt tudni: milyen mozdulattal ül le, hogy tartja a fejét, nincs-e munka és a helyes vezetés folytán mind jobban halmozódott a közös gazdagság. S mindennek pedig ő áll az elején. De ez felruházza-e arra, megengedi-e, hogy felül érezze magát a többi dolgozó emberen? Nem. Köszönése továbbra is szívélyes, beszéde barátságos. Nem siet el sok dolgára való hivatkozással, ha valaki beszéddel marasztalja vagy tanácsot kér tőle. így pedig van vele legalábbis annyi egyéni, —ha nem több — mint szövetkezeti. (A szövetkezetiek ugyanis már rendezték sorsukat, míg az egyéniek előtte állnak.) Dehogy látszhatott az kívülről, hogy mi lett a változás Imru Istvánban. — Benne alakult az ki, a szívében, az agyában és ez mindjobban erősödött: jól vezetni, irányítani a Szabadság gazdálkodását. Sokat tanult az egyéves mezőgazdasági akadémián s most az kellett, hogy gyakorlattá tegye az elméletet. Munkáját különösen az egyéniek figyelték nagy buzgalommal. Figyelhettek is: Imru Istvántól távol állott minden kevélység a tagság által reáruházott tisztség viselésben. A termelőszövetkezet pedig szemlátomást rendeződött, erősödött. A szorgalmas A szövetkezeti elnök segít ott, ahol szükség van arra Immár van egy megszokott dolog Öfehértón: minden tanácsülésen ne csak ott legyen Imru elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, hanem szólaljon is fel. — Mert mindég annyira okos dolgokat mond, hogy rendszerint gyűlés után sincs vége az általa felkeltett gondolatoknak. A többtermeléssel kapcsolatban például azt mondta az egyik tanácsülésen: „Meg van az oka annak, hogy a Szabadság Termelőszövetkezet 24 holdról miért szállíthatott ki az állomásra 82 mázsa csillagfürtmagot és tudott még meghagyni a közös alapban 24 mázsát, míg az egyéniek összesen sem szállítottak ki egy félvagonnal. Az ok alapja pedig semmi másban nincs, mint a nagyüzemi gazdálkodásban. Csak egy eset, de akár száz ilyen mondatát lehetne idézni. Kevés az a nap, hogy valamelyik egyéni dolgozó paraszt meg ne állítsa Imru elvtársat. Hasznos tanácsokat, segítséget kérnek tőle. Minya András 13 holdas középparaszt (az egyik legénykori hűséges cimbora; de e cimborasá- got nem vitte el a legénység se) a lovát nézette meg vele. Mondjon véleményt: alkalmasnak tartja-e törzskönyveztetésre. A minapokban Kocsis István egyéni gazda hívta be: „Nézd meg már István, megellik-e a tehenem, vagy nem.” Más egyéniek arra kérik ki tanácsát: mit szól a tenyésztésre beállított kocadisznóra. Lesz-e belőle jó tenyészállat? A legtöbb érdeklődő természetesen aziránt nyilvánul, hogy a termelőszövetkezet mint csinálja a talajelőkészítést, a vetést, a trágyázást, az állatgondozást általában. Mert a téesz az olyannyira halad, mint mondják, hogy „az egyéniek csak utána nézhetnek“. A termelőszövetkezet elnöke persze mindig segít ott, ahol arra szükség van és nem sajnálja a jó tanácsot onnan, ahol kérik azt tőle. A község szeme a szövetkezeten van Az őszinte barátság szálai a termelőszövetkezet elnöke s a község még egyéni dolgozó parasztjai között jó lehetőséget teremt arra, hogy teljes valóságban tűnjön fel azon keresztül a szövetkezeti élet. E barátságon keresztül az egész termelőszövetkezetet látja és vizsgálja a község szeme. Szégyenkezni persze nem kell a Szabadság TSZ elnökének, tagságának. Sőt! 5 kiló kenyérgabonánál többet osztottak ott az elmúlt évben egy munkaegységre. Emellett 3 kiló krumplit, egy kiló kukoricát, aztán árpát, almát, cukrot cs még egy sor hasznos dolgot. A szövetkezet összvagyona több két millió forintnál! Az idén 1000 férőhelyes baromfiistállót, a gyümölcsösben almatárolót építenek. Az elmúlt őszön mind bevetették — de nem akárhogyan — az idei kenyérnek való termésére sránt területet. Minden arra való földjükön elvégezték a mélyszántást. A beadási könyvükben egy deka hátralék sincs. így látták meg követendő útjukat Antal Pál, Mezősi Miklósné és Szabó Sándor, akik a zárszámadás óta immár szövetkezeti tagok. Jó hát így a barátság és kell is. Jobb barátot,, jobb gazdát, jobb alkalmat a boldogító lehetőségekre soha nem talált még a dolgozó paraszt. Asztalos Bálint. Jegyzetek a megyei állattenyésztési tapasz- talatesere értekezletről Szarvasmarhatenyésztési feladataink Állattenyésztésben a legfontosabb tennivaló: a szarvasmarhaállomány minőségi és mennyiségi növelése. Ezen belül pedig a tehénlétszám szaporítása. Helyes tartási és tenyésztési munkával el kell érni, hogy az idén közel 30 százalékkal növekedjék tehenenként a tejtermelés, vagyis: kísérleti tangazdaságainkban 1956-ban tehéndarabonként 3.600, állami gazdaságainkban 3.000, termelőszövetkezeteinkben 2000 kiló fölé emelkedjék a tejtermelés. Megvannak-e ennek a feltételei? Megvannak! Dolgozó parasztságunk szorgalma, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozóinak állatszeretete, hozzáértése, fejlett állattenyésztési kultúrája az első biztosítéka e tervek megvalósításának. Megvan a jól fejlett, jó termőképességű szarvasmarhafajtánk, amely gondos ápolás, tenyésztés és takarmányozás mellett képes a magasabb tejelésre. Az 1955-ös bőséges takarmány, jó kukoricatermés, silózott takarmányok biztosítják a szükséges takarmányalapot. Vannak jó szakembereink, kiváló állattenyésztők, akik szeretettel és hozzáértéssel megoldhatják az állattenyésztésben előttünk, álló feladatokat. Ezek a feladatok nem könnyűek, de megoldhatók. Milyen mérvű legyeit a, tehénállomány szaporítása? Arra kell törekednünk, hogy a lehető legrövidebb, időn belül a tehenek arányszáma minden gazdaságban elérje az 50 százalékot, a termelőszövetkezetekben p •- dig, a gazdasági adottságok figyelembevételével, 5-10 darab tehén jusson 100 hóidraA tejtermelés mellett fontos cél a hústermelés erők — Hétfőn érkeztem és szerdán jutottam ki ide — mondja Kolláth László, a lialkszavú paposi iskolaigazgató. Ul az asztalnál, fújja a füstöt. Csak ritkán dohányzik. Most, hogy emlékezik, tán azért gyújtott rá, hogy nehéz sóhajtását észre ne vegyék. — Ez a falu valamikor dombon volt. A tatárok elől jöttek ide az ősök, és itt is ragadtak, amikor én idekerültem, még bizony magán- hordta a falu a vizenyős települések jellegét. A hét kilométeres utat Mátészalkáról három óra alatt tette meg velem egy parasztszekér. Minden 500 méteren megálltunk, hadd fújják ki magukat a lovak. Az úton sár és néhol egész tóvá gyűlt a vadvíz. Ilyen volt a falu képe is. Valamikor első István ide templomot építtetett. Ez volt a központja a környéknek, de ma sem telik több 170—180 házra. Az alkalmatlan hely az oka. hogy kis falu maradt ez az ősi telephely. — Szavaiban a múlt és jelen ölelkezik. Amikor rátekint hallgatóira, meglátja azok kicsit meg- illetődött arcát, elmosolyodik. — És húsz éve vagyok itt, egyedül kezdtem azt, amit most öten folytatunk. — Mert négy lánynak beszélt. A négy fiatal tanítónak. Húsz évesek. Törékenyek. Szépek. Kedvesen mosolygók. És egy kicsit félénkek. Tanítók. Nagy hivatásra vállalkozó kertészek. Most szeretettel hallgatják az igazgató mesének tűnő súlyos, nehéz élményeit. Egy kis részvét is van bennük. Elképzelik, hogy Kolláth László 42 pengő fizetéséből 35-öt a papnak fizetett kosztért. Hét pengőből vajon mire telhetett? Márton Olga erre nem tudna választ adni. ö 1160 forint fizetést kap. És azzal kezdte a pedagógus életet, hogy júliusra, augusztusra felvette a fizetését, de csak szeptemberben kezdtek munkához. Most mosolyogva mondják Tóth Ilonával, a régi osztálytárssal, a mostani lakótárssal, hogy „azzal kezdték a pályát, hogy fizetést kaptak“. Kolláth Lászlónak öt hónapig kellett várnia, mire a központi számfejtőség folyósította fizetését. De neki még szerencséje volt, mert itt nem volt se jószágigazgatónak, se kasznárnak púpos, vagy sánta lánya, akit a nyakába akaszthattak volna egész életére az állás nyomaté- kául. Pályázott ő olyan helyre is, ahova fény képit is kértek. De nem őt választották. Akkor sajnálta, mert várnia kellett még egy darabig, hogy álláshoz jusson. Hiszen szülőfaluja nem nagyobb, mint Papos, és öt állástalan tanító volt otthon, mind idősebbek, mint ő. Márton Olga könnyedén arról kezd csevegni, hogy ez volt a harmadik hely, amit felkínáltak neki a minisztériumban, de a másik kettő nagyon messze volt Kisváráétól, ő pedig kisvárdai. Szereti néha megnézni a szüleit. De így van ezzel Tóth Ilona demecseri, Tulipán Borbála, a kisvárdai gyakorióévcs tanítónő is. — 107 gyereket tanítottam, mind a hat osztályt, sőt szerdán még az ismétlőiskolások is az én nyakamba szakadtak. — Ügy-e Tulipán Borbála ez ma már elképzelhetetlen. Ma már az ilyen kis iskolában, sem jut az alsótagozatú pedagógusra sem két osztálynál több. Milyen jó is, hogy elmúlt az az idő. Ilyesmi csillog e kis gyakorlóéves tanítónő szemében. A régi tanítvány, a régi. ismerős, a Paposra hazakerült Hornyák Juliánná, ő még emlékszik, az egyházi iskolára, de már azokra az időkre kevésbé, amikor el- zártan a világtól élt egyedül Kolláth László, a papcsi tanító. ö már nem emlékezhet, hogy milyen nehéz volt az első bútorok beszerzése. Milyen nehéz volt fészket rakni itt ebben az istenháta mögötti kis községben. Nehéz ezt elképzelni is. Hiszen ők 2000 forint letelepedési segélyt is kaptak. Ki konyhabútort, ki mást vett belőle. S ha kedvük tartja, buszra ülnek és délután már itthon is vannak Szálkáról a frissen vásárolt holmikkal. Télen, nyáron így van ez. Hogy hiányzik néhány dolog, ez igaz. Talán éppen ezért volt érdemes beszélgetni. Talán éppen ezért jó, hogy „Laci bácsi“ az igazgató szót ejt néha erről is, arról is, a múltról is. Mert a mostani nincsent, a sok változás eltakarja és bizakodóvá teszi az embert. Nincsen villany? Üt sem volt. Ma már van. Nincsen rádió? Busz sem volt. Ma már van. Hetenként egyszer van mozi, azelőtt egyszer sem volt. Van, ki elvágyik innen, a kis község elriassza. Igaz-e Márton Olga, hogy könnyű volt megszokni Pestet? A főiskolát? Igaz-e, hogy óvodás gyermekkora óta pedagógusnak készült? Igaz-e, hogy a tanítás csodálatosan szép munka? Igaz-e, hogy minden feltétel, ami ehhez szükséges biztosítva van, a paposi pedagógusok számára is? Ez mind igaz, s az is igaz, hogy nagy szüksége van a legapróbb falunak is a pedagógusra. Az apró magyarok bölcs kertészére. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy Kolláth László, az igazgató tudja jól, néha eltörik a mécses. Néha hiányzik a mama gondos keze, hiányzik Pest, vagy Kisvárán. Néki is hiányzott, amikor ide került. De ő vállalta, és ha mégegyszer születne, újra ezt vál'alná. Mert van egy megújhodott erő, amely a maga buzgásá- val legyőzi a nehézségeket, szépségével rabul ejti azt, aki erre az útra lépett, ez az új erő a hivatásszeretet. (H. SZABÓ) Megyénk szarvasmarhatenyésztésének a hizlalás igen gyenge pontja, pedig olcsó, sok tömegtakarmány- nyal rendelkezünk, de nem használjük ki a lehetőségeket. Talán nem is tulajdonítottunk neki különösebb fontosságot. Hogy mennyire fontos és milyen jelentős az állathízlalás legkisebb javítása is, arra egy példa: ha megyénkben a vágásra kerülő állatok átlagsúlyát csak 1 mázsával növeljük — ez pedig elérhető könnyen — 24—25.000 mázsa tiszta hússal járulunk hozzá dolgozó népünk húsellátásához. Pénzbevételünk jelentősen, 35 millió forinttal megnövekedne. Különösen azoknak a termelőszövetkezetek, nek jelentene rendkívül nagy bevételt a hizlalás, amelyek szeszgyárak mellett vannak. A hizlalás megjavítása érdekében két dologra kell igen nagy gondot fordítani: 1. Fiatal növendékállataink, amelyek nem kerülnek tenyésztésre, helyes tartás mellett nagy súlyra hizlalhatok, ezért használjuk fel azokat hizlalásra. 2. A hústermelés tartaléka: a levágásra, kiselejtezésre kerülő idősebb állatok. Törekedni kell arra, hogy feljavítás után és minél nagyobb súlyban kerüljenek levágásra. Teendőink A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítése érdekében a következőket kell' tennünk: Először: A rendelkezésre álló takarmányt megfelelően előkészítve fel kell használni. Biztosítani kell állatállományunk egészséges és kényelmes elhelyezését. Mindenütt — az állattenyésztési épületekben csak úgy. mint azok környékén — nagyobb rendet és tisztaságot kell tartani. Másodszor: Be kell tartani az istállórendet, érvényesíteni kell a munka szer- . vezésénél az egyéni felelősséget. Eleget kell tenni az alapvető, állattenyésztési és állategészségügyi rendszabályoknak. Takarmány felhasználási tervet kell készíteni és azt betartani. A legjobb minőségű takarmányokat — a lóherét, lucernát, jóminőségű rétiszénát — elsősorban a tehenekkel etessük fel. Tehéndarabcn- ként etessünk legalább 10—- 15 kiló takarmányrépát. Az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a ne- hézvemhes tehenek előkészítésére, a növendékek 1 éves korig való kiváló takarmányozására. Harmadszor: Már most készüljenek fel állami gazdaságaink, termelőszövetke. zeteink és az egyéni dolgozó parasztok az ez évi takarmánytermesztésre : növeljék a kukorica, a lóhere, a ta-L karmányrépa vetésterületét és terméshozamát. A legeltetési bizottságok szervezzék meg a legelők koratavaszi műtrágyázását és egész évi karbantartását. Negyedszer: Szakembereink használják fel a telet a termelőszövetkezeti tagok, egyéni dolgozó parasztok, állami gazdasági dolgozók szarvasmarhatenyésztési ismereteinek szakelőadásokon történő gyarapítására, szarvasmarha iránti szeretetük elmélyítésére. A termelőszövetkezetek állat- gondozói, az egyéni dolgozó parasztok pedig kérjék és vegyék igénybe a szakemberek segítségét. (Folytatjuk.) „Elintézés" Intézkedés nélkül Négy magyi pedagógus panasszal fordult a Szerkesztőséghez, mert az őket megillető túlóradíjat nem kapták meg. Kértük ame- gyei tanács oktatási osztályát, hogy intézze el a dolgozók jogos panaszát. Válaszukban arra hivatkoztak, hogy a magyi iskola igazgatója megkésve küldte be a túlóradíj kimutatást a járási tanácshoz, ezért viszszaküldték nekik a kimutatást azzal, hogy már nem fizethetik ki. Az oktatási osztály megállapította a hanyagságot és ezzel elin- tézettnek. tekinti az ügyet. A magyi pedagógusok panasza ezzel még nincs elintézve! ök nem viselhetik valaki hanyagságának következményeként, hogy túlóradíjukat nem fizetik ki részükre. változás a hangjában, gőgösség a szemében. | Semmi különös változást 'nem észleltek rajta. Tovább szélesedik a barátság
