Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

LS&6 jatluar IS, vasárnap NÉPLAP m Biztosan akadnak embe­rek, akik azt hiszik, hogy harmadába csak kapálni, kaszálni lehet. Pedig nem. Sárfehértón már akad em­ber, aki imádkozik is har­mados haszonra. Annyi bi­zonyos, hogy gyors nyel­vűnek, az ájtatosságban se­rénynek és járatosnak kell az ilyennek lennie, mert kü­lönben a konkurrensek meg­fosztják a keresettől, vagy annyit hagynak neki, ami sehogy sem hozható arány­ba a befektetéssel. (Ugyan­is ehhez gyufa, gyertya, jó lábak és jó tüdő kell.) Különben erről a sár­fehértói harangozó többet mondhatna. Ugyanis ő vala napjainkban hasonlatos ah­hoz a szenthez, akinek a ke­zében a száraz fa is kivi­rágzott, mert most meg az ő fejében eresztett gyökeret és kövér leveleket ez a régi módszer. Egy reggel, alcár egy fe­kete gyertya, bosszúsan állt Mocsári esperes úr az ablak előtt. Még néhány hét és itt lesz húszéves fordulója fel- szentelésének. Pénze pedig egy fillére sem vala. Mer­het a papi feleség is csak olyan, mint minden asszonyi halandó, elkölti hamar, amit férjeurától kap. Innen van tehát a nagy gond a sárfe­hértói pásztor homlokán. Pénzt kell szerezni vala­hogy, mert az évfordulóra vendégek is érkeznek. De honnan, vagy hoayan?\ Sorravette kitől kérhetne pénzt, vagy oko$ tanácsot, de néni talált alkalmatos em­bert. Aki tanácsot adhatott volna, attól nem kívánatos butábbnak látszani, aki pénzt adhatott volna, annak nem érdemes a kezébe ad­nia magát. Talán a perselyek? Ások sem. Sok a vámolója. Nyi­tás előtt a harangozó, nyi­táskor a kurrátorok. Egyik­nek is, másiknak is raga­dozhat valamicske belőle a kezéhez. Tehát ez sem. Ki tudja, meddig emészti magát a gonddal az esperes úr, ha be nem nyit hozzá a harangozó. Kis es vpakéz ember az és mindig nyájas, meg éleseszű. s— Dicsértessék... — kö­szönt, meghajtva magát. A pap nem felelt. ü- Látom, nagy gondban tetszik lenni... csak ni­esen valami baj? Erre már felelni kell. — Szegény az eklézsia, fiam... — Hát tényleg nagy baj.., bizony nagy... — Pénz kellene, de hon­nan? — Én már sok papot ki­szolgáltam i.. — kezdte a harangozó — a megboldo­gult esperes úr mindig azt mondta, hogy amíg a pász­tornak nyája van, gyapjúja is könnyen van... igaza volt, isten nyugosztalja. Nem is szenvedett ő hiányt soha. — De mire gondol, Gyuri bácsi? — fordult most már érdeklődéssel felé a pap. — Én-e? Én arra, hogy megcsinálhatnánk, amit 6 megtett... Elmehetnénk a hívekhez..; egy gyertya mellett egy rövid imádság és ... szóval hát így... Egy ideig gondolkoztak. — Én gyújtogatnám a gyertyát, az esperes úr meg elimádkozgatna. A kerese­tet osztány megosztanánk, mert én is megéndemelnék valamit.;. A pap újra gondolkozott. — És mennyire gondol? — Hát kezdjük azon.;. nekem kaput nyitni, bekiál­tani, a kutyákkal hadakoz­ni, hogy a tisztelendő urat meg ne harapják... gyer­tyát gyújtani, no meg . . meg a szidást utána... amiért odavittem az esperes urat... Ügy hiszem, ezért a felét megérdemlem?... — Hm, hm... a fele.; s — gondolkozott a pap, az­tán élénken a harangozó- hoz fordult. — Nem olyan rosszak az én híveim, hogy szidnák... meg a kutyák is... egy kis kenyér... a harmadát gondoltam. Folyt még a vita sokáig, végül aztán abban marad­tak, hogy a harmada marad a harangozőnak. El is indultak. Sorra vet­ték a híveket. Elől ment a harangozó, kezében a gyer­tyával, utána könyvvel a kezében az esperes. Dicsér- tessékkel benyitottak, szólt a pap egy-két szót, ezalatt a ha­rangozó az asztalra helyez­te a gyertyát, meggyújtotta, aztán elmondták az imát. (Mondta a harangozó is, ne­hogy még azt gondolja c pap, hogy nem dolgozik meg a kereset harmadáért.)] Adtak is szépen, ki tíz, ki húsz fonatot, de akadt öt­ven forintos adomány is. De volt olyan is, ahol bizony az imádság után — hiába kezdte harmadszor is pap — csak álltak a ház lakói, nem mozdultak a pénzestárca után. A pap ekkor ránézett a harangozóra, hogy nocsak, szóljon már valamit, de az hallgatott. (Ez nem állt az egyességben.) Kénytelen volt maga. Ilyenkor meg­kérdezte a ház fejétől: — Fiam, mikor voZídlj utoljára templomban? Befejezték a kozánház építését és szerelését o Tiszalöki Vtzműépítő Vállalót dolgozói A Tiszalöki Vizniüépítö Vállalat dolgozói ígéretet tettek arra, hogy a kazán­ház építését január 15-re befejezik. Vállalásukat egy nappal korábban, január 14-re teljesítették. Ugyan­csak 1 elkészítették a esőcsa­tornát, aminek az a fel­adata, : hogy a kazánházból ellássa gőzzel a nagycsar­nokot, a lakóházakat, va­lamint az irodahelyisége­ket. Befejezték a höiégcsa- toma építését is. Első 10 napi tervüket 118 százalékra teljesítették. — Táncos Ferenc segédmun­kás brigádja 126 százalék­ra teljesítette 10 napi ter­Két „szakma kiváló dolgozója" a gépjavító vállalatnál A téli gépjavítás ideje alatt ezideig 102 erőgépet javítottak, meg a Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat szerelői. Január első de- kádjában is maradéktala­nul teljesítették tervüket. I Erre az időszakra esik Harsányi Pál és Glovács András kitüntetése, akik, a „Szakma Kiváló Dolgozója ’ jelvényt és 1000—1000 fo­rint jutalmat kaptak. Jól dolgoztak Kiss Zoltán, Fe­kete István, és Sütő Mi­hály szerelők is. Begyűjtés és adófizetés Újfehértón Egy hete, két hete, ki hogy felelt. — Láttál-e a templo­munkban egeret? — Hát azt nem. — No látod, fiam ... nincs egér, mert az sem élne meg .. -. nekem meg ott kell lennem.. > Ezután aztán már nem volt mit tenni, mint fizetni. Gyülögetett a pénz, de a két káplán is rájött: ők is vannak olyan ügyesek, mint az esperes, az imádságuk is olyan foganatos, miért ne mennének hát. Magukhoz vették a két kurátort és egyik ezen, másik a más utcán, elindult. Talán még jobban kerestek, mint az esperes, mert a két kurá­tor teleintélyesebb volt a harangozónál. Ebből lett a baj. Mert hát egyre több a zárt ajtó, a becsukott kapu mostanában. Persze ez az­óta van, amióta a hangos muzsikaszó kihallatszott az esperes úr ablakán. A hí­vek meghallották és utána hiába ment a három pap — csinálnák ők most már to­vább is — nem adnak, mert ha sok az egér, sokat elhord, de nem is egér az esperes úr, most már mindenki tud­ja. Üjfehértó — sereghajtó! így beszélnek erről a be­gyűjtéssel kapcsolatban ma­guk a fehértói emberek is. A kötelezettségüket ponto­san teljesítők bosszankodva és restelkedve. A hátralé­kosok azonban nem így, legalábbis a heti piacok nemezt mutatják. Ugyanis hétről-hétre annyi a ba­romfi, a tojás, a tej, a tej­föl, hogy fele sem kél el. Á hátralékosok, mégis azt mondják, hogy .Aliból tel­jesítsük a beadást? in­csen.” A begyűjtési szer­vek, a tanács pedig sem a törvényes eljárásokat nem alkalmazza következetesen, sem pedig a meggyőzést. Ezért van aztán, hogy a községben ma is 1200 hát­ralékos van. Az 1200-nak a fele — legalábbis ezt mond­ja a begyűjtési megbízott — „dekákkal, vagy esetleg kilókkal tartozik.” Nézzük csak, mit mutat á statisztika. Sertésből 91 »áraié)sra Vágómarhából 91 „ Tőiből 79 Tolásból 60 Baromfiból 88 Kukoricából 120 Napraforgóból 88 Burgonyából 101 teljesítette begyűjtési köte­lezettségét a község. Érdemes egy kicsit el­időzni ezeknél a számok­nál. Ugyanis azokból a cik­kekből van lemaradás, amiből a piacon a legtöbb van. Sok kofa van itt, akik felvásárolják, a közeli vá­rosokba viszik (Nyíregyhá­za, Debrecen, sőt Buda­pestre) és jóval magasabb áron eladják. A kulákok, akik kapcsolatot tartanak a kofákkal, szintén az el­maradók között vannak. Tát kányi Mihály kulák például Í00 mázsa búza­egységgel tartozik. K. Var­ga János 705 kiló sertés­hússal adós: > , Sípos Imre 1>0 kiló sertéssel, 03 kiló marhahússal és más egye­bekkel tartozik. Jogosan követelik a jól teljesítők, hogy a kulákok és elmaradók tartozását fel­számolják a törvényes ren­delkezések alapján. Virágos Sándor, Molnár János, Vi­rágos József, Felles Sán­dor, Csobán József jól tel­jesítők követelésének, a törvényeknek szerezzen ér­vényt az űjfehértői be­gyűjtési apparátus. Hí adöflzetés valamivel, szebb képet mu­tat. Ugyanis a fehértói la­kosok 112,7 százalékra tel­jesítették az adózási köte­lezettséget. Ez jó ered­mény lenne, de ha egy ki­csit megvizsgáljuk ezt a számot, rájövünk, hogy ko­ránt sincsen így. A 112.7 százalékos adófizetési ered­mény úgy született meg, hogy a dolgozó parasztok jelentős része előre fize­tett. Többen azonban — főként a kulákok — ma is adósait államunknak. Ta­lálunk olyan hátralékost, akinek a nevével a begyűj­tési hátralékosokat nyil­vántartó listán is találkoz­hatunk. Például IC. Varga János kulák. Emlékszünk még rá, 705 kiló sertéshús­sal adós, az adózásban pe­dig 24.000 forint tartozása van. Miért nem fizetnek a hátralékosok? Első pilla­natra úgy látszik, nehéz erre megfelelni, de ha azt figyelembe vesszük, hogy a hangszórón való hirdeté­sen kívül mit tesz a ta­nács az adótartozások be­szedéséért, világosabban láthatunk. Felelhetünk ie rá, hogy nem sokat. A ta­nácstagok nem nevelik adózási fegyelemre * la­kosságot. Pedig Újfehértón sem lenne nehéz azt elérni, hogy időre minden adózó kiegyenlítse tartozását. Ezt! bizonyítja az is, hogy ja­nuár 11-én — az évvégi és éveleji szorgalmazás hatá sára — délután két óráig 10.534 forintot fizettek be az újfehértói dolgozó pa­rasztok adóhátralékaik ren­dezésére. . (Folytatás a 2. oldalról.) zeti kommunisták nem tudták meg azt, hogy mi is a feladat így nem lehet céltudatos munkát végezni. A lenini típusú kommu­nista vezető nagvon fontos tulajdonsága a kezdemé­nyező készség. Nyilvánvaló dolog, hogy a legkörültekin­tőbb utasítás sem látja elő­re az összes helyi lehetősé­geket egy üzemben, vagy termelőszövetkezetben. A kommunista vezetőnek ön­állónak, kezdeményezőnek kell lennie. Az igazgatónak, a párttitkámak vagy más kommunista vezetőnek jól kell ismerni a körülménye­ket az üzemében, a lehető­ségeket számba kell venni és megtalálni a helyes meg­oldást. A helyi körülmé­nyeknek legmegfelelőbben kell alkalmazni a párt hatá­rozatait az életben. Ékes megnyilvánulása a kommu­nista vezetőre jellemző kez­deményezésnek, a helvi le­hetőségek felismerésének Weisz Miklós .elvtársnak, a kisvárdai Szeszfinomító Vállalat kommunista ig~z- gatójának a példája. — Nemcsak az üzemben dol­gozók lakásába vezette be a melegvízzel való fűtést, ha­nem az iskolába is. Fel­ajánlotta, sőt javaslatot ké­szített arra is, hogy a közeli járási kórházban is ezzel, az üzemben elhasználódott melegvízzel oldják meg a fűtést, hisz ezáltal több­száz mázsa szenet takaríta­nak meg az állam számára. Többszörös újító, s igen so­kat ad a kommunisták, a pártonkívüliek véleményé-1 re, helyes kezdeményező- 1 seire. Nemcsak tanítja a kommunistákat, a pártonkí- vüli dolgozókat, hanem ta­nul is tőlük. A lenini-sztálini típusú! vezető nélkülözhetetlen tu-! lajdonsága az igazságszere-\ tét, az őszinteség. A kom­munista vezető amit ígér, azt tűzön-vízen át teljesíti.' Szavára úgy lehet építeni,! mint a kősziklára. Munká­ját a szó és a tett egvsége1 jellemzi. Sok már az ilyen vezető nálunk. Termelőszö­vetkezeteinkben a titkai ok,| az alapszervezetek pártbi-' zottságok vezetői sikeresen! harcolnak a párt hatá oza- tainak maradéktalan végre­hajtásáért, s állják szavu­kat. Ez jellemzi a buji párt- bizottság titkárát, Fazekas Ferencné elvtársnőt is. ígérete, szava nem pusz­tába kiáltott szó. A uárt-j bizottság munkaterveit min-' dig időben készítik el. S ezekben a helyi viszonyok figyelembevételéből tdooó. legfontosabb feladatok fog-! lalnak helyet. Tisztában van azzal, hogy a pártbizottság helyes vezetése alapos he­lyi ismeretet követel meg. A jó kommunista vezető úgy, mint Fazekas elvtárs­nő tanul a tömegektől, kap­csolatot tart velük. Ezért szeretik, becsülik, tisztelik őt. A kommunista vezető­nek munkájában és min­dennapi életében állandóan fejlesztenie kell magában ezeket a nemes tulajdonsá­gokat. őszintének lenni annyit jelent, mint nyíltan és becsületesen feltárni a párt előtt a teljes igazságot, úey ahogy azt Lenin, Sztá­lin tették, mintahegy azt pártunk Központi Vezetősé­ge tette és teszi határoza­taiban. Éppen ezért a párt minden kommunistától i-az- ságszeretetet, becsületessé­get, őszinteséget követel meg. A kommunista vezetőre a magasfokú lenini-sztálini elvhűség jellemző. A jó ve­zető minden kérdést, .egyen az oktatási, agitációs, ter­melés', vagy bármi más, a párt ál! ’ ltjából, a hatá- roaztok s elleniében vizsgál­ja. Harcol azért, hogy meg­javuljon a munka. Ez jel­lemző sok funkcionáriusra a megyében. Ilyen elvhű, a feladatoktól, a nehézségek­től nem meghátráló pártbi­zottsági titkár Kajati Sán­dor elvtárs, a nagyhalászi községi pártbizottság titká­ra. Nem hagyta a lelkiismr-- rete, hogy a pártoktatásban résztvevő hallgatók közül csupán 3-4 elvtárs tanuljon csak. Harcolt azért, hogy a kommunisták megértsék a tanulás jelentőségét. Ma már teljes létszámmal fo­lyik az oktatás a szeminá­riumokon. Csak így javít­hatta meg az agitációs mun­kát ez a pártbizottság. Hisz olyan elvhű, a célt világo­san látó vezető áll íz élen, mint Kajati eTvtárs, aki buzdító szavával elérte, hogy vasárnaponként 60—80 népnevelő járja a falut és felvilágosító munkát végez az egyénileg dolgozó parasz­tok között a termelőszövet­kezeti gazdálkodás mellett- Az. ilyen szívből jövő igaz­ságszerető, elvhű munká­nak meg is van az ered­ménye. Csak úgy érhetünk el komoly eredményeket, ha olyan vezetőket nevelünk, akik nem félnek a nehézsé­gektől. Ezért kell bátran meg­bízni nehéz feladatokkal a fiatal kádereket, akik a harcban éppen a nehézsé­gek elleni küzdelemben acé- lozódnak. így alakulnak ki a vezetőkben az olyan fon­tos tulajdonságok, mint a szilárd jellem és a követi;'- zétes célratörés. Nélkülözhetetlen és igen fontos tulajdonsága a kom­munista vezetőnek a sze­rénység. A kommunista ve­zetőnek soha nem szabad kevélynek, önteltnek lenni. Egyszerűnek és szerénynek kell lennie, hisz a kommu­nistákat ez ékesíti. A kom­munisták ebben a tekintet­ben is különleges anyagból gyúrt emberek. Nem hiába adta útravalóul Kéri Gyu- láné elvtársnő a Nyírségi Állami Erdőgazdaság veze­tőségválasztó taggyűlésén az új pártvezetőségnek a következőket: „Most... eszembe jut a Nagy hazafi című film, ahol Kirov elv­társat úgy jellemezték, mint üzemi pártmunkást, s ugyan­olyan elvtárs, mint a többi és mégis égy. fejjel maga­sabb. Én arra. kérem a pártvezetőséget, hogy ugyan­olyan egyszerűek legyenek, mint mi és mégis egy fej­jel magasabbak.“ Méltó, ta­láló kifejezése ez annak, hogy most' a vezetőségvá- lasztó taggyűléseken a .párt­tagok bíznak vezetőikben, s arra kérik, őket, hegy legye­nek szerények, egyszerűek, mert nincs szebb az egysze­rűségnél. A kommunista ve­zetőnek olyanná kell vál­nia, mint Lenin és Sztálin voltak. Szerénynek, egysze­rűnek. Egész életük, mun­kásságuk igazolja azt, hogy a kommunista vezetőben milyen nemes tulajdonsá­gok fejlődtek ki. A nőkkel szembeni udva­riasság, az idősebbek iránti tisztelet, előzékenység mind olyan jellemvonás, mely a kommunista vezetők tulaj­donságai közé tartozik. Ezeknek a jellemvonások­nak valamennyije igen fon­tos feltétele annak, hogy a kommunista vezetők meg­állják helyüket az életben, hogy az emberek között sze-i vetetnek örvendjenek. S; mindez igen fontos feltételei annak, hogy a pari (lefo­lyása tovább erősödjék a pártonkívüli dolgozók kö­zött. A párt állandóan fej­leszti a káderekben ezeket a fontos tulajdonságokat. A nemzetközi, de a magyar munkásmozgalomnak is szá­mos kiváló személyisége van olyan, mint Marx, En­gels, Lenin, Sztálin és a mi vezetőink, akiktől tanulha­tunk elvhűséget, őszintesé­get, keménységet, harced­zettséget, szerénységet, pél­damutatást. A kommunista vezetőkre jellemző kiváló tulajdonságok nélkülözhe­tetlenek munkánkban. FARKAS KALMAN. HARMADOSOK vét. Molnár László brigád­ja 120, Balogh János kő­műves brigádja 110—112, és Takács József brigiadja 101—102 százalékra teljesí­tette tervét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom