Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-14 / 12. szám

1956 január 11, szombat sEr lar Miért nincs elnöke a komoréi termelőszövetkezetnek Lemondott a régi elnök — hetek óta nincs új vezető Az elmúlt év legszebb időszakában jártam utol­jára a komorói Szocializ­musért Termelőszövetkezet központjában. Cséplés volt. Többségükben asszonyok, lányok, fiatal legények sze- lektorozták a kombájn­aratta gyönyörű búzahal­mot. Azt mondták: jó zár­számadás lesz. , Most havas eső esik. De eláll az, hanem az iroda miért van zárva? És olyan elhagyatott minden. Az iro­daajtót körülvevő veranda padlóján bokáig ér a sze­mét. ősszel érő termények hulladéka. A mennyezetről himbálódzva függ alá egy nagy búzakoszorú. A foná­sokból elszáradt rózsák idé­zik: lelkes szívvel serény­kedő kezek kötötték; ZÁRVA IRODA VAN AZ akarja az elvtárs. Neny messze lakom. Ifjú Béres Mildósné szí­vesen fogad a mosóteknő mellől. Takaros, barnaarcú feketeszemű asszony. Né­hány gyors mozdulata után már is helyem van férjével együtt a tiszta asztal mel­lett. MIÉRT VAN SZÉT­HÚZÁS? Még mindég fiatalnak mondható asszony tér be az utcáról. Ölében, kendőbe burkolva kicsi gyermeket szorít. Nézi a lakatos ajtót és azt, mondja: — Szinte gondoltam. — Mit? — Hogy zárva az iroda. Így van ez már legtöbbször hetek óta. — Zárva? — Úgy. Mert nincs veze­tőség.;; A könyvelő meg kórházban vám — Hogy-hogy nincs veze­tőség? — Az elnöknő még a zár- számadási közgyűlésen le­mondott. Mert asszony volt eddig a mi elnökünk. Décsé Lajosné. Mindig olyan szó­kimondónak ismertük. De most lemondott. Hogy le­gyen más az elnök, ö mégis csak asszony; •. így jó pár hét óta nincs elnökünk; — Választani kellene. Olyan ez így, mint akinek nincs feje. Mindenki áll, vár. Csak a kocsisok, meg a jószággondozók járnak be dolgozni. Az én uram is, mert én Sipos Bertalanná vagyok..: Akit elnöknek akarnánk, azt a járásnál nem javalják. Azt mondják, az elvtárs pedig vállalná. Valami Tömösvári nevű- No, de megyek én. Haszta­lan jön ide most az ember; Magam is menni akarok. De hova? Talán a tanács­házhoz, vagy valamelyik szövetkezeti családhoz. Hadd tudjak meg minél többet, mert ez a mostani kép na­gyon másabb a nyáritól; De ahol ni, most egy fia talember jön, ugyancsak az iroda felé. Amint hozzám ér, köszönés után a nevét is mondja: ifjú Béres Mik­lós. Nézem az olajfoltos micisapkáját, ruházatát. El­mosolyodik ezen. — Kovács a szakmám, de mivel nem sok ebből most a munka, kocsis vagyok. A kereset a fontos, elvtárs. — És az van? — Meglehetős. Én ugyan a múlt nyáron léptem csak be, de a családom részére így is biztosítva lett a ke­nyérnek való. Egy gyerme­künk van még.. -. Disznót öltem. Kaptam terményt, pénzt. Két malac is jutott De süldők azok már. önzetlen dicsekvés ifjú Béres Miklós minden szava, tekintete pedig olyan egye­nes, mint aki bizton tudja, hogy szilárd talajon áll. — Hova lehetne beülni egy kicsit, Béres elvtárs, beszélgetni a szövetkezet életéről? Nincs itt valami erre való hely? — Nem tudom .;. Az iro­dánk zárva van most.:; Hanem talán nálam. Ha — Bejövei ott hagytuk abba, Béres elvtárs, hogy nem állhat meg a dolgok vitele. Hiszen vannak ellen­őrző bizottsági tagok, bri­gádvezetők. — Vannak, vannak, csak­hogy ..: Még mindég Dé­cséné csinál inkább vala­mit. Azt mondja, megpró­bálja tovább vinni addig a dolgokat, amíg új elnöke nem lesz a téesznek: De rá most már nem ügyelnek, hogy lemondott. A vezetőségi tagok pedig úgyszintén nem vezetnek; Elnök nélkül ők nem irá­nyítanak, azt felelik! Mert (gy is kétfelé -való húzás van már. — Az pedig a lehető leg­rosszabb, ha nincs egyetér­tés. — Ez pedig így van. Ha egyik fele így akarna vala­mit, akkor a másik fele másképpen akarja. De nem mostani ez már, hanem előbb kezdődött. Ez is egyik oka annak, hogy lemondott az elnök. — Mi indította el a szét­húzást? Ifjú Béres Miklós megáll a felelettel. Asszonyára néz, aki ekképp segíti ki: — A bőség. A sok min den. Mert mennél több van, annál több kéne. Most újra az emberé szó: — Már a nyáron látszott, elvtárs, hogy sok termésünk lesz, nagy haszon előtt ál­lunk. Az őszön méginkább így lett. Egy munkaegység­re tíz kilónál több kenyér­nek valót kaptunk. Ehhez jött a kukorica, krumpli, alma, takarmány, malac .;. Úgy, hogy egy munkaegy­ség értéke hetvenkilenc fo­rintra rúgott. Erre jöttek a prémiumok, amiből egyik tag kapott, a másik nem. Ha járt volna is. Például a kocsisok a takarmányrépá­ból nem kaptak, pedig mi Igazán sokat bajlódtunk vele. Almából a dohányosok közül kaptak, a növényter­melők közül pedig sokan nem. De a dohányosok nem engedték a növénytermelő­ket be a csomózáshoz. Iri­gyelték, hogy azok is ke­ressenek ott. így ment ez aztán többről-többre. Az irigység két tábort csinált. taggyűlésre meghívják a téesz párttagokat is, de miért nem mi tartjuk meg a magunkét, ha pártszerve­zetünk van?.-. Nyílik az ajtó s egy jó növésű, élénk szemű fiatal asszony jön be. Hóna alatt nagyfejszét szorongat. Kéri a gazdát, húzná ki azt jó erős élűre, ha az ideje úgy engedi. Azzal ő is helyet keres magának. — Ezek szerint, Béres elv­társ, valóban sürgős tenni­való van itt. Az eredmé­nyek valósággal követelik a szövetkezet továbbfejlődé­sét. És most, mivel így áll a dolog, mi a szándéka, ter­ve a tagságnak? Erre az előbb bejött asz- szony áll fel, — mint ké­sőbb megtudtam: özvegy Tomoi Jánosné. Jobb kezét csípőre teszi és olyan pat­togósán indítja el a beszé­det, mint amilyen ügyes és gyors a mozgása: MÉRT NEM SEGÍ­TENEK A JÁRÁSI SZERVEK? Napi ISO sertés . .. Ankét a Húsipari Vállalatnál A Húsipari Vállalat vá- góhídján naponta 140—150 sertést vágnak le. A na­pokban tartott minőségi húsipari ankéton azt is lát­hatták a kereskedelmi vál­lalatok képviselői, hogy a húsipar dolgozói mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy minél változato­sabb és ízlésesebb húské­szítményekkel lássák el a fogyasztókat. Volt ott ra­kott hús, kötözött sonka, angol tea szalonna, csécsi szalonna, gyulai kolbász, 50 százalékos csemege kolbász, hurkák és egyéb húsne- műek. A gazdag választé­kot megízlelték a kereske­delmi szervek képviselői és javaslatokat tettek az elké­szítésre. Ismerik a fogyasz­tók ízlését, kívánságát és ennek megfelelően kérték a húsipár dolgozóit, hogy mi­ből mennyit és milyen mi­nőségben készítsenek. Az ankéton a Húsipari Vállalat vezetői elmondot­ták, hogy a következő idő­ben a vásárlók minden igé­nyét ki tudják elégíteni. — Elég nyersanyag áll ren­delkezésükre, hogy a minő­séget tovább javítva, egyre nagyobb mennyiségű hús­ipari termékkel lássák el a várost és megyénket. Alakítsunk a termelőszövetkezetekben békebizottságakat Ertehesletet tartott a Megyei Békebixottság MI VAN A PÁRT- SZERVEZETTEL? — És a pártszervezet? Az talán csak igyekszik a maga módján rendre terelni dolgokat? — Az a baj, hogy az se A párttitkár, Kovács János elvtárs, a vasútra jár dol­gozni. Megharagudott, mert előbb nem adták ki neki a kukoricái árandóságát, mi­vel nem vágta le területén a kukoricaszárat. Később le­vágta, de csal? úgy csomó­ba, kötetlenül. Most is úgy van ott. Amikor megkapta a kukoricáját, másnap nem jött dolgozni. Most pedig a vasútra jár. Egyébként, ha jól emlékszem, november elején volt a téeszben párt­taggyűlés, azelőtt meg va1 lamikor a nyáron. Igaz, hogy a falusi alapszervezet i— Megmondom én, elv­társ, mert én is téesz-tag vagyok, ismerem a hely­zetet. Azt kellett volna már előbb, hogy egy ke­mény kezű, jó tudású elnö­köt választani, ha már a Décséné lemondott. Mert hetek óta nem vagyunk se­hogy. Nincs vezető, nincse­nek vezetők se. Máma ugyan mentek ki férfiak irtásra, de csak azért, mert az még kiosztódik. De egyéb munkát nem akarunk meg­fogni, mintha a mostani bőségünk ítélet napjáig tartana. Kívül állók is jöt­tek volna már hozzánk, Földházi József, Mikla Gé­za, Sipos László, Tasi Sán­dor, Koncz István. Akiket tudunk. Mind földdel, csa­ládostul. De nagyobb baj, hogy a járásiak nem igye­keznek segíteni. Már hó­napja is van, hogy Cimbal­mos elvtárs kinn volt. A járási pártbizottságtól kinn volt ugyan a héten két elvtárs, de nem tudjuk hogy a mi ügyünkben-e. — Most úgy van, állítólag azt telefonálták a járástól, hogy ma este négy órára min­den szövetkezeti tag jelen­jen meg az irodában. De én tudomistenem megmon­dom annak, aki kijön, hogy ne halasztgassák tovább a mi dolgunkat, hanem se­gítsenek, mert az a köte­lességük. A nagyüzemi gaz­dálkodásnak menni kell. Abban nem lehet így lenni... Az ablakon kívül erősen sürved, indulnom kell ki az állomásra. Reggel meg­kérdem telefonon az ered­ményt. S mi lett? Még me­sében is rosszul sikerült dolog lenne, nem a való­ságban, amit a kisvárdai járási pártbizottságtól és a járási tanács illetékes osz­tályától telefonáltak érdek­lődésemre: nem tudnak arról, hogy valaki kiment volna Komoróba. Asztalos Bálint. Értekezletre jöttek össze tegnap a Megyei Békebi-' ■zottság tagjai, hogy megbe­széljék az elmúlt évben végzett munkát és megvi­tassák a következő negyed­év feladatait. A megye min­den részéről jöttek béke­harcosok, hogy elmondják: járásuk, községük hogyan segítette elő a békéért ví­vott ^ harc nagy győzelmeit. Ki éjszaka, ki hajnalban, ki korán reggel kelt fel, hogy elérje a Vonatot, mely Nyíregyházára hozta őket; Szánthó Józsi_ bácsi éjsza­ka kelt fel, hogy Urából Csengerbe gyalogoljon, hogy le ne késsé a vonatot. Ö azt mondotta: „Tizenegy élő gyermekem van és 5 uno­kám, három gyermekem a bányában dolgozik, három asszonylányom van, a töb­biek még kicsinyek. Én ma­gam sem vagyok öregember, mindössze 57 éves; Akinek tizenegy gyermeke, öt uno­kája van, annak van ’ mit félteni, van miért menni, különösen ha a' béke ügyé­ről van szó“. A Megyei Békebizottság ülésén résztvett még többek között Magna Andrásáé 67 éves egyéni parasztasszony. K. Kovács András, a vajai Rákóczi TSZ elnöke, Bé- keffi Benő református espe­res, Bódis Andor római ka­tolikus főesperes, a katoli­kus papok megyei békebi­zottságának elnöke, és még sokan mások. Dr. Molnár Jenő, a Me­gyei Békebizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd átadta Bikádi József nek több évi jó békemoz­galmi munkájáért az Or­szágos Béketanács kitüntető elismerését, az ezüstjel­vényt. A beszámolót Tóth János, a Megyei Békebizottság tit­kára tartotta meg. Beszá­molójában röviden ismer­tette a nemzetközi helyze­tet, majd a megye békebi- zottságainak elmúlt évi munkáját értékelte. Elmon­dotta, hogy különösen az elmúlt év utolsó négy hó­napjában jelentősen meg­javult a békebizottságok munkája. Az elmúlt hóna­pokban több mint 200 kul­turális békeestet tartottak, amelyekéin több mint lé ezer ember vett részt. Az elmúlt néhány hónap alatt több mint 2 ezer békebeszél­getést tartottak a helyi békebizottságok. Több ezer békevédelmi szerződést kö­töttek, melyek nagyrészét az év végére teljesítették. A beszámoló az elért eied- mények mellett a hiányos­ságokkal is foglalkozott, többek között azzal, hogy a helyi pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek, a ta­nácsoknak többet kell fog­lalkozni a békebizottságok­kal és több segítséget kell adni a békebizottságok. munkájához. A beszámolót vita követ­te, melyhez igen sokan hozzászóltak. Felszólalt Hor­váth András, a Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozója, aki örömmel üdvözölte a Megyei Békebizottság kez­deményezését, azt, hogy tartsunk februárban a ke­reskedelmi dolgozók részére béketalálkozót, ígéretet tett arra, hogy ő szívesen segít e találkozó megszervezésé­ben. Hozzászólt a beszámoló­hoz Kovács István, a Haza­fias Népfront megyei titká­ra, aki felhívta a Megyei Békebizottság, a megye bé­kebizottságainak figyelmét arra, hogy minél több he­lyen, sőt nagyszámban is­mertessék meg a népfront­bizottságokkal közösen a megye dolgozóival az Egye­sült Nemzetek Szervezetét. Békeffi Benő református esperes az atomerő jelentő­ségének ismertetésére hívta fel a békebizottságok figyel­mét. ^ Kedves jelenet volt az, amikor Szánthó József 11 gyermekes családapa vers­ben fejezte ki mondani­valóját. Elmondta, hogy ő1 minden lehetőséget megra­gad, hogy felvilágosítsa dol­gozótársait a béke megvé­désének fontosságáról^ Felszólalt még a Megyei Békebizottság ülésén Hor­váth Ferenc, az Országos Béketanács munkatársa, aki felhívta a Megyei Béke­bizottság figyelmét arra, hogy az elért eredmények mellett igen sok még a tennivaló a megye terüle­tén a békemozgalom erősí­tése, szélesítésének érdeké­ben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorában fo­kozottabb békemunkát kell Icifejteni és fokozottabb mértékben kell e téren új békebizottságokat alakítani< Bódis Andor római katoli­kus főesperes, a katolikus papok megyei békebizottsá­gának elnöke, a következő­ket mondotta: „Mi, katoli­kus papok megértjük az idők szavát, s mindent meg­teszünk azért, hogy a béke tartós és biztos legyen.“ A Megyei Békebizottság: elfogadta a beszámolót, el­fogadta az első negyedéves munkatervet, majd Kovács István, a Hazafias Népfront megyei titkárának zárósza- vávaf végétért a Megyei Bé­kebizottság ez évi első ülé~! se. A vágómarha új szabadiéi vásárlási és szerződéses ára kiváló minőségű I. o. 11. o. . III. o IV. o. V«. ökör, tinó és növendék kg-ként 10.— 9.— 8.— 7.— 5.50 4.50 tehén, üsző és bika kg-ként 8.— 7.50 6.50 5.— 4.— Bivaly, ivarra tekintet nélkül i kg-ként 7.— 6.00 5.— 4.— 3.50 3.— Vágóborjú 59 kg-ig — — 7.— 6.— —1 — 60—110 kg-ig — 9.— 8 — 7 — — — Még jobb árakat íhenek a szerződéses üszőkért és hízott bikákért, :et az alábbiakban közlünk: Szerződéses üsző: kiváló minőségű I. 0. II. 0. 350-400 gk 10.— Ft 9.— Ft 8.— Ft 401—450 gk 11.— Ft 10.— Ft 9.— Ft 451 kg-tól 12.— Ft 11.— Ft 10.— Ft Szerződéses bika: 400—450 kg 11.— Ft 10.— Ft 9.—* Ft 451—500 kg 12.— Ft 11.— Ft 10.— Ft 501—550 kg 13.— 12.— Ft 11.— Ft 551 kg-tól 14.— Ft 13.— Ft 12.— Ft , tt A Minisztertanács határozata értelmében 1956. januar 1-tol az egyem ter­melőktől és termelőszövetkezetektől felvásárlásra kerülő vágómarháért és vágó­borjúért az állatforgalmi vállalatok az alábbi — felemelt — szabadfelvásárlási árakat fizetik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom