Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-27 / 23. szám

\ t V \- \ V

1956 január 27, pcr.tel.

PÁRTÉPÍTÉS

_________*

MI TÖRTÉNT EGY HÉT ALATT?

Tapasztalatok a demecseri agiiációs kollektíva munkájáról

A burgonya téli tárolás

A Néplap január 15-i számában ismertettük a tsz- mozgalom helyzetét Deme- cserben. összegeztük az agi- ciós kollektíva munkájának eredményeit, hiányosságait és a január 12-i értekezleten elhangzott javaslatokat. Azóta több, mint egy hét lelt el. Vajon hozzákez- dett-e már a községi párt- bizottság a javaslatok megvalósításához? Ezzel kapcsolatban január 23-i látogatásunk alkalmával a következőket tapasztaltuk:

Mi valósult meg a javaslatokból ?

A községi PB — mindjárt az értekezlet utáni napun mérlegelte a javaslatokat és a népnevelő-felelősökkel megbeszélve módosította a népnevelők szervezeti beosztását. A népnevelő-párokat altként állították össze, hogy egy-egy népnevelő-párba egymáshoz kozellakó üzemi dolgozó és tsz-tag került. Egy ogy pár feladatul azt kapta, hogy a szomszédságukban lakó 5 dolgozó paraszt- családdal rendszeresen foglalkozzanak a téli estéken. Ismertessék meg velük a fontosabb határozatokat és rendeleteket, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos kérdéseket, beszélgessenek el a téli teendőkről, a beadás problémáiról és mindazokról a dolgokról, amelyek ma a falu érdeklődésének központjában állanak.

Január 12.-e óta a tanács- háza falára és a vele szemben lévő áruház kirakataiba újabb ízléses táblák és feliratok kerültek. Ezek hírül adják Gergely András, Varjú Bertalan és Szondi József tsz-lagok zárszámadáskori magas jövedelmét. A plakátok másik csoportja arra hívjafel a dolgozó parasztokat, hogy kövessék Fekete József né, Szabados Sándorné, Éles István és Szilágyi Antal példáját, akik az ősz folyamán léptek a közös útra.

Máris fokozódtak a belépések

8 holdas középparaszt is. A többi belépő, mint Jakab Andrásné, Hajnal András- né. Labanc Gáborné a fiával, Szaniszló István, Lucza János stb. szegényparasz- tok.

Ezek a tapasztalatok bizonyítják, hogy érdemes a népnevelő kollektívával rendszeresen megvitatni a falu legfontosabb kérdéseit, érdemes javaslataikra támaszkodni. Nem kétséges, hogy az agitációs kollektíva értekezletén elhangzott többi javaslat, amelyeknek megvalósítását a községi PB szintén tervbe vette, ugyancsak fokozni fogja a tsz-ek számszerű fejlesztését. (így például szerepel a további tervben február 9-i határidővel a népnevelők részére megtartandó mintaalapszabály ismertetése, májusban az agitációs kollektíva látogatása a termelőszövetkezetekben, júliusban és augusztusban a dolgozó parasztság csoportos tanulmányi látogatása a helyi termelőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek erre az alkalomra kiállítást és műsoros délutánt rendeznek a dolgozó parasztok tiszteletére.)

Néhány jó tanács a további munkához

Az a buzgalom, amellyel a községi PB, a kommunisták és a pártonkívüli népnevelők a tsz-fejlesztéshez fogtak január I2-e után és az a gondosság, amellyel a pedagógusok a szemléltető táblákat készítették — feltétlenül elismerést érdemel. Azonban úgy gondoljuk: egyes részletkérdésekben még elkelne néhány jó tanács. Ezeket a következőkben foglaljuk össze:

1. Az új belépők megérdemelnek annyi figyelmet, hogy népszerűsítsék őket hangos bemondón, vagy a szemléltető táblákon. Hadd

tudja meg az egész falu, kik azok, akik bátran léptek az új útra. Sajnos, a község vezetői sem tudták felsorolni a tíz új belépő nevét. Pedig minden egyes új belépőt méltán megilletne az a megtiszteltetés, hogy a községi PB titkára és a tanács elnöke nevüket zsebkönyvükben is feljegyezzék.

2. Az újabb belépések feltétlenül összefüggésben, vannak a népnevelőmunka megjavításával. Azonban hiba az, hogy az esetek nagyobb százalékában sem szerzett tudomást a PB arról, hogy melyik belépőt melyik népnevelő és milyen módon győzte meg. így ezek az eredményes módszerek elsikkadnak és nem válnak közkinccsé a népnevelők számára. Pedig ezekkel a módszerekkel még jobban lehetne fokozni az eredményeket.

3. A szemléltető agitáció már sokat javult a korábbihoz képest. Azonban azt a célt, amire hivatott, a jelenlegi alkalmazási formájában még csak korlátoltan tölti be. Az a 10—12 tábla, ami eddig készült, valamennyi a tanácsházán és a vele szemben lévő áruház kirakatában van összezsúfolva. Célszerű volna a község más forgalmas helyein is elhelyezni néhányat. Például a malomban, a vasútállomáson és távo- ’ibbi boltok kirakatában. Azonban ezeknek a tartalma is elég szűkkörű.

Célszerű lenne a zárszámadás eredményeit és a most elkészült tsz-tervek célkitűzéseit részletesebben és változatosabban kimutatni. Érdekli a dolgozó parasztokat a tsz-vagy on, az állattenyésztés, a növény- termesztés, a kulturális- szociális alap, a föidjára- dék, a prémiumok, a munkaegység stb. évenkénti fejlődése, az egyes tsz-csalá- dok helyzetének változása, az új belépők rövid nyilatkozatai, az ellenséges nézetek kipellengérezése stb.

összefoglalva, annyit még: az a lelkes munka,

amely az elmúlt hetekben Demecserben megindult, ne csali rövid felbuzdulás legyen. hanem folyamatos munka, mert csak így járhat kellő sikerrel. Z. A.

Párthír

Folyó hó 27-cn, péntek este fél hat órai kezdettel a politikai gazdaságtan propagandistáinak és hallgatóinak ..A tőke és az értéktöbblet” címmel előadást tartunk a Páríoktatás Házában.

Az ország burgonyaszükségletének igen jelentős részét Szabolcs-Szatmár megyében . termelik. — Nagy mennyiségben tárolnak vetőgumót, s tavaszi fogyasztásra szánt étkezési és takarmányburgonyát. A burgonyát tavaszra prizmában és árkosrendszerű verme- lőkben tároljuk. A' tárolással az a célunk, hogy a gumókat — bármilyen célra is használjuk — megvédjük a téli megfagyástól és a vető-, az étkezésre, vagy takarmányozásra szánt burgonyát megóvjuk az idő előtti csírázástól.

A csírázást úgy gátoljuk meg, ha nem engedjük felmelegedni idő előtt a prizmát. Ezért kellő vastagságú szigetelő anyaggal zárjuk el a gumókat a külső hőmérséklettől. Jó szigetelő anyag a szalma. — Földeléssel zárjuk el a külső levegőtől.

Megyeszerte szokásos prizmázási mód szerint 25 —30 centi szalmaréteggel és 20—25 centis földdel védik

Akár esik — akár fúj...

Amikor a házak fényes ablakszemekkel tekintenek a homályba, lassan gyülekeznek a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet szemináriumának hallgatói. Tanulni jönnek. Már nagyon sokan tudják itt is, hogy csak úgy tudnak jól dolgozni, ha látják annak értelmét is. Ezt az értelmet pedig az, elmélet, a tanulás adja meg. így gondolja ezt Iván János és Mihály, B. Nagy Gábor, Pásztor Antal, Vidoven Andrásné, Hidas István elvtárs, a tsz. elnöke Suszta elvtárs, meg a pártszervezet titkára Kostyál elvtál s. Minden foglalkozásra eljön Tóth Mihály elvtárs is, aki pedig 00 évével már emelhetne kifogásokat. De nem teszi. A legszorgalmasabb hallgatója a szemináriumnak, a tananyag mellett érdekli a világpolitika is. Nagyszerű dolog ez.

És mégis vannak olyanok — legtöbben a fiatalok között — akik szembefordulnak az árral. Amikor mások jönnek a foglalkozásra, akkor ők — elindulnak haza. Mennek szemben azokkal, akik tanulni" jönnek.

— Nem érünk rá — mondja Majoros Julianna és Karasz Mária, — esik az eső, menni kell haza. Dehat az ő számukra az eső csak kifogás. Elmennek máskor is. Ha esik — ez a kifogás, ha fúj — ezt hozzák fel ürügyül, mint ahogyan, ha jó idő lesz, akkor azért nem tanulnak.

De vajon gondoltak e már arra ezek a szemben haladók, hogy mi lesz velük akkor, ha végig így járnak'’ Lehet-e szembe fordulni az árral, a tanuló szövetkezeti tagokkal? Gondoljanak csak arra, hogy Tóth Mihály és Suszta elvtárs is, régen a börtönt, az üldöztetést vállalták azért, hogy tanulhassanak. Ma pedig, amikor a fiataloknak ölükbe hullik mindez, készen kapják a jobblétet, akkor a tanulás kezdetekor — elmennek.

Gondolkozzon ezen Majoros Julianna és Kárász Mária. Helyes ez? Nyilvánvalóan nem: Társaik nyújtják kezüket — jöjjenek velünk, tanuljunk együtt.

(balasa.)

a burgonyát a téli hidegtől. Ez elegendő, mert a prizma belső melege is védi a burgonyát a fagyástól. Azonban a csírázás szabályozása, illetve meggátlása ezzel még nincs megoldva, mert az ilyen vékony szigetelő, takaróanyagot a nap könnyen átmelegíti. A nyugalmi időszak megrövidül és a gumók csírázásnak indulnak.

Az idei tél szokatlanul enyhe. A külső hideg levegő vnem „szorítja” vissza a; prizma felmelegedését. Gya-1 kori, hogy a nem egészséges burgonya romlásnak indul, az egészséges gumók pedig már most csírázni kezdenek.

Fokozott gonddal kell tehát ellenőrizni a prizmákat.' Enyhe, 1—2 centiméterre lehatoló fagyok esetén figyeljük meg, hogy a prizma1 felületén nincs-e fagymentes rész. Ha van, az azt jelenti, hogy ott a burgonya felmelegedett, vogy romlik.;

; Ilyen esetben azonnal meg' [kell nézni a prizma belse- j jét, és ha csak felmelegedett, akkor engedjük szel-1 lőzni, ha romlik, akkor á további romlás meggátlá- sára válogassuk át. A válogatást fagymentes napom végezzük.

Ha jól tároltuk a burgonyát, akkor a prizma belső; hőmérséklete a tárolási idő; alatt 3—5 fok között marad. Ha van prizma-hőmérőnk, akkor azzal ellenőrizzük a belső hőmérsékletei. Ha nincs, akkor bontsuk ki, a prizmát — mindig más helyen — és így ellenőrizzük a gumók egészségét.

íla a prizma belső hőmérséklete magasabb 5 foknál, akkor a földtakarót csíkokban húzzuk le. -A- hűtést, akkor végezzük, mb kor a külső hőmérséklet 5; fok alatt, vagy mínusz 2 fok fölött van.

Az átválogatott prizmát: pedig a régi megszokottól eltérően, összenyómottan is 50—60 centis vastag szal- marétcggcl, és 25—00 centis; földdel takarjuk be téli fagyok és a tavaszi felmelegedés ellen.

JHí'ítjpk a (lyőkerek

jEgy megkésett hozzászólás

A népnevelők összevont értekezletére még nem került sor, mert január 19-én az agitációs kollektívát a téli gazdasági feladatok megbeszélésére kellett ösz- szehívni. De a népnevelő- felelősök népnevelő-csoportjaikkal már megbeszélték azt is, hogy az ellenséges nézetekre azonnal figyeljenek fel és azok kitalálóit, vagy terjesztőit leplezzék le. A termelőszövetkezeti mozgalom számára elsősorban azokat a szegenyparaszto- kat igyekeznek megnyerni, akik a kulákokhoz járnak harmados munkára, vagy napszámba. Élő példák alapján mutassák meg nekik, hogy mennyivel jobban járnak, ha belépnek a termelőszövetkezetbe, mintha kulákigába hajtják fejüket.

A demecseri PB az elhangzott javaslatoknak tulajdonképpen még csak a kisebbik részét kezdte el megvalósítani, de már is érezhető a hatásuk. Amíg január 12-ig 4 család lépett be, addig 12-től 22-ig 10 dolgozó paraszt lett termelőszövetkezeti tag. Ezek között van Borbély István

Hétfőn, 23-án a megyei tanács ankétot rendezett a cigánykérdésről. A.z anké- ton a megyei vezetők melleit minisztériumi kiküldöttek, sok orvos, pedagógus, tanács funkcionárius, szociálpolitikai megbízott, és igen sok cigány is résztveit, tanácstagok, munkacsapat vezetők stb. Az értekezleten szó esett sok mindenről. A cigányok lakásviszonyairól, foglalkoztatási lehetőségeiről, népművelési problémákról, egészségügyi problémákról. S a cigánykérdéssel kapcsolatos sok-sok más dologról is.

Az egyik minisztériumi kiküldött még a bizalom kérdéséről is szót ejtelt. No meg arról, hogy a cigányok közül ma már igen sokan vannak kiemelkedett, értelmiségi foglalkozásúak is. Tudomásunk szerint a megyében is van jónéhány ilyen. Érdekes megjegyezni, hogy ezek közül egy sem volt jelen. A jelenlévő cigányok inkább panaszosak voltak, semmint az ankét olyan résztvevői, . akik előrébb segítik a kérdés megoldását. Erről és ennek kapcsán a bizalomról kell beszélnünk. A panaszos cigányok a lakásviszonyokról, a községekben a telek problémákról, az építkezési segély kérdéséről és a munka- lehetőségekről beszéltek. A terv az, hogy általában betelepítsék a cigány családokat a már lakott területekre. A jelenlévő cigányok nem szóltak ez ellen, Általában helyeselték. Hiszen számukra nagy felemelkedést jelent. S mégis megyeszerte igen nehezen megy ez a munka. Az értekezleten beszéltek a cigányok hibáiról, amelyek nehezítik a betelepedést. De igen kevés szó esett arról, — azontúl, hogy megállapították. némely községben idegenkednek ettől, — hogy milyen nagy nevelőmunka, szükséges ahhoz, hogy ezt véghez tudjuk vinni mindkét részről. Nem. csak a cigányok közt kell munkát végezni, hanem a falu lakosai között is. Hiszen inén mélyen gyökér d- zik az emberek jó részében a tiltakozás az ellen, hogy cigánycsaládokkal

szomszédságba keveredjen. Tudunk olyan esetről, hogy azért, mert egy értelmiségi dolgozó félvér cigányról megtudta a felesége, hogy cigány, elhagyta és hosszú idő is eltelt, mire belátta, hogy helytelenül cse’eke- dett és visszatért férjéhez. Tudunk olyanról, hogy kérvényeket írnok a falu lakói a betelepítés ellen. És mégse tartjuk nagy problémának? Pedig nem egy helyen szószátyár pletykák miatt kiközösítették a már beilleszkedő cigányokat is. Ennek az értekezletnek tehát feladata lett volna, nemcsak a bizalomról szót ejteni, hanem példákon keresztül utat mutatni a bizalom megteremtéséhez, hogy a cigánycsaládok, ha szomszédságba kerülnek a falu lakóival, békességben élhessenek egymásai. El kellett volna mondani ezen az értekezleten, hogy menynyire érző ember a cigány. Hogy milyen nagy benső szívfájdalmat okoz a cigi-.

nyok számára a lebecsülés, az, hogy ma még sok helyen foghegyröl beszélnek vele, belegázolnak. — anélkül, hogy gondolnának rá — emberi öntudatára.

A. bizalmon túl e munkában egy igen fontos dolog megtárgyalásáról feledkezett meg az értekezlet: ki kell nevelni a cigányok soraiból egy olyan réteget, amely alkalmas megkönnyíteni ezt a munkát. E célból a már értelmiségi sorba emelkedett cigányokat is jó lenne elküldeni meggyőző munkát végezni a cigánytelepekre. Hogy erre alkalmasok vannak a cigányság soraiban, ezt bizonyították a bentlévö Rézöntők, a Rostások és a többiek. Kell, hogy cigány, tanítók egész sora nőjön fel és harcba szálljon az analfabétizmus ellen, harcba szálljon a ci- gányközerkölcsök megjavításáért. így közelebb érünk a kérdés megoldásához. A cigányság megértése köny- nyebb lesz számunkra, ha

nem akadémikus módon, hanem a paszabi, a nyírcsászári és a többi jó megyei példa alapján az adott helyzettel, az adott emberek segítségével igyekszünk megbirkózni.

E munkához mindkét rész-* ről türelemre van szükség. A cigányságnak meg kell értenie, hogy az állam meg. hoz minden áldozatot, hogy emberi életviszonyokat teremtsen számukra, de idő kell e munkához. A falu lakóinak pedig türelemmel, emberi szeretettel foglalkozni kell a cigányokkal. Rossz tulajdonságaikat emberi módon és megértőén ítéli lefaragni. becsülve bennük mindig azt, hogy ugyanolyan értékű emberek, mint a falu más lakói, s ugyanolyan joguk van az élethez, mint bárki másnak.

Kölcsönös megbecsülés és erőfeszítés meghozza gyümölcsét. Igen sokai nyerünk vele, mert megyénkben IS ezer cigány van, az országban pedig több százezer. E több százezer ember becsületes munkája nagy segítséget jelenthet országunk számára, (H. Sz. J.)

•*