Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-25 / 21. szám
19őG január 25, szerda fiÉPL A P ÚT KÖZBE AI NYITOTT SZEMMEL A szél esővel szántja végig a síneket, a nyírteleki vasúti megállót, amikor le- szállunk a vonatról. Ennek a kis állomásnak néhány év alatt négy neve is volt. Régen Királytelek, majd Dó- zsapuszta, aztán Sőrekút lett, most Nyírtelek. Igaz ugyan és hiszem, hogy hem sokáig, mert biz itt is, mint az ország minden kis zugában, nagy a fejlődés, s a ..telek“ szó úgy gondolom, itt némileg máris érvényét vesztette. Van gépállomása, állami gazdasága, s egynéhány jól működő termelő- ; Szövetkezete, többek között olyanok, mint a bedőbokori ' Szabad Nép iíEzt az ulóo-it kerestem. Nem mondom, kissé aggo- . dalommal, mert amikor erre jártam — idestova másfél esztendeje — akkor sár- tenger volt. — Régen volt az, kérem — válaszolta a sorompót kezelő vasutas büszkén. S megmutatta az új kö- ■ vesutat. 1 — Látja az elvtárs::, 'egészen a téeszig vezet. De •különben arra megy ez az ' elvtárs is — mutatott egy bundába öltözött emberre — majd ő megmutatja. A szél mintha alábbhagyott volna, s az eső is inkább csak cseper- pergett, amikor elindultunk. Egyideig nem szóltunk. Végül aztán ő törte meg a csendet. — Mi járatban? — Megyek a Szabad Népbe. ■ Fejével int. Középkorú szőke, kékszemű vasutas. Látom rajta, mondani akar valamit, hát tovább szövöm a szót. ' — Mi újság errefelé? — Nem nagyon tudom én Kérem. Egyszer Csengerbe szolgálok, másszor meg Szálkán ..: az állomásvezetőket helyettesítem. Ritkán vagyok itthon. De azért már — mondja — haladunk, haladunk — s ezt úgy mondja, mintha ő is a téesz tagja volna. — A kívülállók ; : -. ? Mosolyog. — Nem sok van itt Mindössze hét, vagy nyolc család. Nincs itthon és milyen jól van informálva. — Hogy élnek benn az “0| etnberek? nö:<ú_ Láthatja az elvtárs "— ■ mutat az út két oldalát sze- 4 gélyező új házakra. — Ez itt mind a fsz.-tagoké. Valamikor itt puszta volt. Most egy kis falu épül itt. — De azért mehetne job■ ban is. . — Hogyan? — Baj van a példamutatással. Ez itt — mutat a balkézfelöli első házi 3 (TI. Mokánszki Józseféi ö r dohányt termelt a háztáji. . ban. _, t Rám néz. A munkaerőre nagyobb szükség van oda , ben!... Nem? Tudom én. hisz az én feleségem i-: járt amikor nem volt beteg. — Még a párttitkár s. rgen! Bólogat fejével. — Mi van vele? — Ö is (Nagy Lajos) dohányt termelt a háztáji égj löszében. Szerződöttet. — nyomja meg a szót. — Ez valóban nem jó példa — mondom. — Hisz biztos odabenn is volt dohány, ami sok munkát követelt, — Volt hát. Úgy tudom 25 holdra szerződtek. (Igaza volt az útitársnak, mert amint később megérdeklődtem a tsz-be a könyvelőtől, Tóth Imrénétöl, ő is 25 hold dohányt mutatott ki.) — Rokonok. Takáccsal, meg Mokánszkival — folytatja. — Biztos rávitíe egyik a másikat. — Nem az a fontos, hanem a lényeg — válaszolom. — Igaza van. Pedig jól gazdálkodnak. Nem olyan jól, mint a tiszalöki kisfás- tanyaiak. Jártam már sok helyen, de még olyan jó szövetkezetét nem láttam. — Jól ismeri a kisfásta- nyai Szabadság TSZ-t. — Hogy ne ismerném, hisz a szüleim is tagjai — büszkélkedik. — Azok étnek csak igazán jól. De dolgoznak is valamennyien becsületesen... Az elágazáshoz érünk, ahol elkanyarodik az út a tsz. központja felé. — Itt lesz mindjárt, ahogy} befordul — mondja és bú-; csúzóra nyújtja kezét. Benes József vagyok. *5Szó ami szó, de sok mindenben igaza volt Benes elvtársnak. A Szabad Nép kommunistái a napokban a vezetőségválasztó taggyűlésen meg is mosták ezért a fejét a párttitkár elvtársnak is, meg a többieknek is. Az én. vasutas útitársammal folytatott beszélgetésből pedig vonjuk le azt a tanulságot, hogy nemcsak az egyénileg dolgozó parasztok figyelik, hanem még a másfoglalkozású embereket is érdekli az, hogy falujában hogyan halad előre az. élet, hogyan gazdálkodik a termelőszövetkezet. (s. K.—) Versenyben a nyirmadai 1 Állami Gazdaság központi üzemegységének dohánytermelő munkacsapatai Dolgoznak, szórakoznak az aranyosapátiak Aranyosapáti Északi TSZ-ében a téli estékre is bőven akad munka. A dohányt csomózzák minden este. Két teremben is vidám a hangulat. Az egyikben az idősebbek, a házas emberek és asszonyok tréfálkoznak munkaközben, a másikban fiatalok dolgoznak, mókáznak. Aranyosapátiban a régi kastélyban van az Arany János kultúrház, ahol aranyosapáti lakosainak százait szórakoztatja a mozi szerdán, szombaton és vasárnap. Péntek este a gazdasági tennivalókról van előadás. Kár, hogy kevesen látogatják, hiszen sok olyat hallani ott, ami segítene a terméshozamok növelésében a jövedelem fokozásában. A tanács nemrég a minisztériumhoz fordult, hogy adjon segítséget egy új kultúrház építéséhez, mert a jelenlegi már kicsinek bizonyul. Az ara-1 nyosapátíak kultúrigénye egyre nő, s szeretnék kielégíteni. Nem is maradt el a segítség. 500.000 forintot kapták. Az aranyosapátiak társadalmi munkával, szekérfuvarral, az építőanyagok szállításánál s az építésnél is segítenek. Az új kultúrház építését nem sokára megkezdik. Iskolájuk és óvodájuk is épül. Rajtuk 13 múlik, hogy mikor lesz kész. Molnár Tibor levelező. A nyirmadai Állami Gazdaság központi üzemegységében Végső István dohány- termelő munkacsapata versenyre hívta K. Tóth István munkacsapatát. A verseny alapja: a munkafegyelem pontos betartása, a rendre való fokozottabb ügyelés és a legjobb minőségi munka végzése. K. Tóth István munkacsapata a versenykihívást elfogadta. A két munkacsapat külön-külön végzi a csomózást, a bálázást és a báláknak a dohánymagazinba való beszállítását. hogy így megfelelően ellenőrizni, illetve értékelni lehessen az elvégzett munkát nemcsak meny- nyiségileg, hanem minőségileg is. A két versenyre kelt munkacsapat a gazdaság vezetőségét kérte fel az időnkénti és a végleges értékelésre. A versenykihí- vási jegyzőkönyvet mind a két munkacsapat vezetője és összes dolgozója aláír’aCziegler Elek, a Nyirmadai ÁG dolgozója. 1955. Szabolcs-Szalmarban A Finommechanikai és Gépjavító Vállalat 1955-ben 100 százalékkal több csikótűzhelyet készített, mint 1954-ben. CfceiecLtüiiek tiíLkül Kinn sincs nagy hideg, de benn, az ófehértói Szabadság TSZ irodájában simogat a meleg. Az alacsony, szikár arcú ember beteszi maga után a. fehérlakkos ajtót s az asztal elé áll. Sok fog híja miatt az álla kerekebb, eloreug- róbb. Két tenyerét az egyik szék kerek karfájára ereszti. Köszönt is már, de egyelőre nem mond semmi többet, Megvárja, míg a könyvelő összeolvassa a négy hosszú számoszlopot. — Adamcsek elvtárs! — Tessék, Moldván bácsi — néz rá a könyvelő. — Avégett léptem be. hogy mi van az én munkaegységemmel? — Melyikkel? — A mostanival. Mert differencia van abban. — Már hogy lenne az? \ — Ha Mondom, akkori van — lép el az asztaliöl| Moldván bácsi. — a szerint ni — mutat a falon függő munkaegység kimutatásra. — Moldván László — olvassa onnan a saját nevét, — novemberben huszonkilenc egész ötvenhárom, decemberben huszonhárom egész kilencven. Ez együtt nem negyvenhárom, ahogy itt van, hanem több ötvenháromnál is. A kiírás havonta jó, de együvé adva. nem jó. — Á-Á ... Tudom én azt, Moldván bácsi — bólogat a könyvelő. — lit a naplóban jól van beírva, meg a könyvében is. Ott azonban elírtam, De kijavítom. Persze, hogy igaza van. vatták magukat. Ha kellek is maradok, ha'nem kellek is maradok — azt tartották. — Hogy látta maga azokat? — Látni nem láttam én életbe egyiket se, csak azt lehetett érezni, amit csináltak. — Mi a tapasztalata azokból ? — Megmondom én. Az, hogy amit nem tudtak elverni a többi urákkal együtt, abból háborúkat csináltak. De azt is úgy, hogy mindig megfnataggyanak az urak. A nagyobb baj az lelt: mindbe sokan odamaradtak. Többnyire a szegény katonái:. — Mást nincs fejedelem. — Náiunk nincs. A Rákosi elvtárs nem fejedelem. Ö úgy van a vezetésben, választva. Érdeméért, meg a hűségéért. Ahogy a jót akar. ja. Dobi se fejedelem. Mink meg segítünk nekik. — Eszerint jobb fejedelmek nélkül. Kicsit elgondolkozik Moldván László, aminek az c vége, hogy jobb mutató é: hüvelykujját bakar-zszhely- zeiből mind összébb húzzc \ nyírott bajuszán. A derese üö szálak csak úgy serceg r.efc a nyomás alatt, — Jobb — indítja továbl a szót. — Könnyebb így 1 boldogulás, fejedelmek vél kül. — Ez pedig miből ál! ahogy maga látja? — Először is abból, hog 1 minden arravaló ember tűi építeni a családjának ji }>n ilp.k.nt. Itt is több táv ci Makara Mihály etömim- kás: — Én társaimmal mindent megteszek, hogy havonta 15 tonna export parafint, hazai ellátásra kerülő parafinból pedig 2 tonnával többet tudjunk termelni. Mindehhez azon-; ban nagyon fontos, hogy rend és tisztaság legyen az üzemben. Azt javaslom, hogy mivel Cs. Nagy elv- társnál két asszony is dolgozik, mellettem pedig két férfi, egyik asszonyt adja' át nekünk. Az asszonyok jobban tudnak tisztaságot teremteni. Zsíros Tibor: Én versenyre hívom üzemrészünk minden csil- lerezőjét. Meglátjuk, ki ér el jobb eredményt? Cs. Nagy József eW*mun— Azért mondom. Kém mindegy az, mint látnak engem a többiek. Ezt akartam megmondani. Moldván László menni készül, de az újságíró marasztalja : — Ha engedi Moldvár bá. esti az ideje, maradjon még egy kicsit, — Kern mondom éppen, hogy űznek a rendörök — azt mondja és kék szemével hunyprít hozzá. — Hanem, reggelre elláttam a tehenek gondját, ilyenkor meg hazamegyek. Akad tennivaló otthon. Pihenek is egy kicsit. Délutánra, vissza kell jönnöm. — Node, egy kicsike időt csak engedhet magának. Beszélgetésre. Arról szóljon, amiről akar. Ott kezdje, ahol maga jónak látja. Erre előveszi a pipáját a dohányzacskóval együtt. Pipájának kicsi tajtékja és rövid, egyenes szára van. Amikor megtörni, belegyújt, mire két pofacsontja alatt gyors iramlással megmozdul a bőr ... Mindezt látni, de azt már nem, hogy a fejében mit csinál. Nem is szól mindjárt, hanem néhány szívás után: — Eddig három fejedelmet értem meg, pedig még hatvan se vagyok egészen. A legjobbat pediglen e hozta, ami most van. — Ki volt az a három fe. fedelem? — A Ferenc Jóska, Károly király, meg Horthy. — Nem igen fejedelmek voltak azok. — Mindegy a, minek hiNekem annyi a mondanivalóm, hogy sok mindent elérhetünk, ha gondosan dolgozunk: figyeljük a kamrák munkáját és ügyeljünk arra,, hogy minden csepp olaj lefolyjon. így a kellő tisztaságú és minőségű export-parafinból még havi 15 tonnánál többet is tudunk termelni. Javaslom, hogy a savasrendszert javítsák meg. Lőkös Ferenc, erőmű telep vezetője: i Mi is segíteni akarjuk a parafingvár munkáját. Azt vállalom az erőműtelep dolgozóinak nevében, hogy március végéfe megjavítjuk a régi MÁVAG szivattyút. Ezzel a levegőellátás terén függetleníteni tudjuk az olajháztól a parafingyárat. így született meg a hozzászólásokból a paraíingyá- riak felajánlása; Havonta legalább 15 tonna parafint, a hazai ellátásra készülő parafinból is havi 2 tonnával többet gyártanak, es félszázalékkal csökkentik a feldolgozási költséget. Exportárú gyártását vállalták a Nyírbogdányi flsványolajipari Vállalat parafin üzemrészének dolgozói A Nyírbogdányi Ásvány-1 olajipari Vállalat parafin ■ üzemrészében ezen a réggé- j len csak a gépek végzik a I munkát. Egy-egy figyelő I szempár fordul feléjük — ellenőrzi, minden rendben van-e? Maguk a munkások, a gyárrészleg előcsarnokában gyűltek össze. Csáki I. József elvtárs, művezető beszél: — Már ismerjük tervünket elvtársak. Gyártanunk kell 50—52-es parafint. Ennek gyártását csak az elmúlt évben kezdtük meg. de műszakunk minden dolgozója lelkiismeretesen ki- velle részét ennek az előállításából. Az országnak szüksége volt erre az árura — mi megcsináltuk. — Most azt kérik tőlünk, hogy továbbra is készítsük! De nem szabad olyan hibának előfordulnia, mint az elmúlt esztendőben. — Volt itt nálunk is 120. 149 százalék tervteljesítés. — de mi volt mögötte? Elsietett, elkapkodott munka. Rossz minőség. Ezt nem engedi meg becsületünk, a munkásbecsület. Rossz munkát ezután nem fogunk kiadni üzemrészünkből. Csáki elvtárs beszélt még arról, hogy a jó munkának meg • van minden alapja. Olyan félkész árut kapnak, ami lehetővé teszi, hogy a megfelelő minőségű anyagot nyerjék belőle. HOZZÁSZÓLÁSOK A terv és feladatok ismertetése után a műszak dolgozói hozzászólásaikban mondották el, hogy mit vállalnak magukra a feladatokból. új ház, mint a régi. Másodszor pediglen: sok a gép. Van nekünk például olyan, amék nemcsak levágja a takarmányt, hanem meg is forgatja, amikor úgy kell. — Amint ez utolsó szót befejezi, mosolyogni kezd, úgy magának. Aztán azt mondja: — Hanem most én kérdeznék valamit, ha már így j összejöttünk. — Tessék, Moldván bácsi. Egész nyugodtan, — Én a múlt év májusában jöttem be ide a téeszbe. Mire vége lett az évnek, huszonegy mázsán felül kaptam kenyérnek valót. Meg egyebeket. Összejött 1 minden elég jól. No már 1 most. megtudná-e mondani ! az elvtárs, hogy ilyen alanyon mi nincs nekem? — j Ezt elmondva, a nézésében •az van: nocsak, hadd lás-\ I sam a fejét. Nem kell sokáig gondol- i kozni, vélem, hiszen erre \ biztos a felelet. És kimon- j dóm: — Nélkülözése. I Élne veti magát és azt feI leli: j — Közel talált a felelet, de még se e lenne. Hanem I az, hogy nincs meg az a 1 gondom, ami sólcat nyagga- \tott a négy és fél hold löddel. Igaza van. Nagy igaza. } Miután újra belegyújtott j rövidszárú pipájába, elkö- I szönt. Elment, hogy tovább ,J szépítse az életét*— fejedelmi mek nélkül. ASZTALOS BÁLINT.
