Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-17 / 296. szám

ÍW NÉPLAP 1JJ55 december 17, szombat P A I« T ÉPÍTÉS * A taggyűlések jelentősége a szamostatárfalvi Ady Termelőszövetkezet pártszervezeténél As adott ssó és a tett Késő este ért véget a taggyűlés. A sok jegyzet, a cigarettavégek garmada és főként a párttaggyűlés frissen rótt jegyzőkönyve azt tanúsítja, hogy moz­galmas taggyűlés volt a szamostatárfalvi Ady Ter­melőszövetkezet pártszer­vezeténél. Hogy miről volt szó tulajdonképpen, azt ki tudná jobban, mint a párt­szervezet titkára, Székely József, aki a vezetőség be­számolóját ismertette. Am a párttitkárt most később­re hagyjuk. Megkérdezünk helyette egy egyszerű párt­tagot, Bogya Jánost: „Mi a véleménye a pártszervezet taggyűléseiről, a kommu­nisták kollektív munkájá­ról?” A pártmunka javulásának jelei vetkezethez. A pártvezető­ségi ülésen, amit a. taggyű­lés utáni hetekben tartot­tak, több párttag arról szá­molt be, hogy biztató je­lek és megnyilvánulások érlelődtek a Kommunisták népnevelő munkája után. A csattanó: a zárszámadás, á vásárlások még ezután kö­vetkeznek. Az őszi betakarítás és fő­leg az almaszállítás végét­ért. Kapitor József, Fehér Endre, Bogya János, a mi­nőségi felelősök jól működ­tek. A szövetkezet almái­nak javát különleges ex­port céljára vásárolták meg. Alig-alig volt selej­tes alma, ami a szállítás, vagy a szedés közben vált azzá. Idős Péterfi Miklós is jól az emlékezetébe véste a taggyűlés határozatát. A két kiváló diszista: Fehér Gyula és Veszprémi Gyula már is úgv dolgozik, mint két tagjelölt. Rövidesen a taggyűlés elé kerül felvé­teli kérelmük. Ifjú Szeles Endrének is jutott pártfeladat a tag­gyűlés határozatából: a pártoktatás ellenőrzése. — Szeles elvtárs mindig ellá­togat a foglalkozásokra és segít a hallgatók felkészü­lésében is. Észrevételeiről, javaslatairól pedig minden héten beszámol a pártve­zetőségnek. Nem nehéz a kommunis­ták szaván eligazodni és meggyőződni arról, hogy a szamostatárfalvai pártszer­vezet taggyűlési határoza­tának súlya van. Szeles István és Jenei Sándor elvtársaknak — amint már említettük — segíteniük kellett volna a DISZ-nek, hogy végre megalakuljon a községben a kultúrcsoport. A párt- szervezet tagjai tanácsokat és útmutatásokat adtak a két elvtársnak. Ök mégis megfeledkeztek a párt­munkáról és nem tudtak beszámolni a vezetőségnek. Ezért rövidesen felelős­ségre vonja mindkettőjüket a pártszervezet. A legnagyobb szükség pontosan most van a ter­melőszövetkezet pártszer­vezetének kollektív mun­kájára és a kommunisták felelősségére. Az Ady Termelőszövet­kezet busás jövedelme ki­tűnő érveket ad a pártszer­vezet kollektívájának. Idős Péterfi Miidós 51, Bogya János 35, Fehér Endre 23 ezer forinton felül kap ré­szesedést. 47 forinttal szo­roznak meg minden mun­kaegységet. A gazdag jö­vedelem és a pártszervezet kollektív munkája minden bizonnyal rövidesen meg­indítja az egyéniek haj­landóságát a termelőszö­vetkezet iránt. Páll Géza. Sok állami gazdaság, gép­állomás, termelőszövetke­zet és egyénileg gazdálko­dó tett munkafelajánlást az őszi munkák gyors és jó minőségű elvégzésére. A legutóbbi nagy verseny sza­kasz november 7 tisztele­téi-e indult. A betakarítás­nak, szántás-vetésnek most már a vége felé járunk. — Nézzük például a Barabási Állami Gazdaság hogyan tett eleget adott szavának? A talajelőkészítést és a vetést október 31-re 70 holddal túlteljesítette. A simitózást, az osztóbaráz­dák eltüntetését, a vetés utáni gyűrűshengerezést a feltételek szerint teljesítet­te. Ezeknél a munkáknál kitűntek: Géczi József trak­toros, Kőrizs Mihály zeto- ros, Penke Gyula, Orosz István, Dudás János és Veres József fogatos. Az őszi mélyszántásból december 5-én 43 kát. hold hiányzott. (A csapadékos időjárás gátolta a munkát.) A betakarítást november 10-ig végrehajtották a cu­korrépánál, kukoricánál, takarmányrépánál. A ta- karmánynakvalót betakarí­tották, télire megfelelően bekazalozták. 65 hold szőlő termésének. betakarítását és szüretelését november 18-ig fejezték be. A határidő eltolódását a bortermés mi­nőségének fokozása miatt engedélyezte az Állami Gazdaságok Igazgatósága. Ezeknél a munkáknál ki­tűnt: Pősze István és Bán Irén munkacsapata, egyé­nileg: Géczi János, Tári Ida, Tóth István és Csatári István, a szőlőben Székely Sándor munkacsapata, Ko­vács Imre és Bakó Ju­lianna. A szervestrágyázásnál no­vember 15-ig 25 holddal maradtak el. Oka: a rossz, sáros utakon a szállítás ne­hézkes volt. A vemhes igáskancákat kímélni kel­lett. A silózásnál november 15-én 120 mázsával marad­tak el. Rövidesen azonban befejezik a munkát és elő­reláthatólag 2.300 mázsával túlteljesítik a tervet. En­nél a munkánál kitűnt Ko­vács Bálint munkacsapata és Berzsenyi Ernő zetoros. A megdicsért dolgozók va­lamennyien 100 százalékon felül teljesítették, vállalá­saikat. A gazdaság vezetői es dolgozói tehát adott sza­vuknak tőlük telhetőleg eleget tettek és ezzel nagymértékben elősegítet­ték a maguk és az ország lakosságának jobb ellátá­sát. Ismét városunkba érkezik a Budapesti Fúvósötös Vasárnap, 18-án este 8 órai kezdettel hangversenyt ad a Budapesti Fúvósötös a József Attila kultúrház- ban. Az országosan ismert és Liszt-díjjal is jutalma­zott együttesnek ez a har­madik nyíregyházi fellé­pése. Jeney Zoltán fuvolamű­vész, az együttes vezetője mondotta első itteni hang­versenyükön: „A mi est­jeinken először ■ 60-an szok­tak lenni, másodikon már 300-an.” A kezdeti gyenge érdek­lődést valószínűleg az okozza, hogy kevesen is­merik a fúvósötös képes­ségeit. A fúvósok éppenúgy mu­zsikálnak kis együttesben, mint a vonósok (vonósné­gyes). Az öt fúvósból álló együttes összetétele a kö­vetkező: fuvola, klarinét, oboa, fagot (fafúvók) és kürt (rézfúvó). A szimfoni­kus zenekar legegyénibb, legérdekesebb hangszínű hangszerei csoportosulnak a fúvósötösben. Egy-egy dal­lamot felváltva hoznak ezek a más-más hangula­tot adó hangszerek, tehát nem egy harsogó trombita- kar van itt, ahogy sokan hiszik, hanem az egyetlen réz, a kürt a színpad bel­seje felé fordulva és több­nyire hangfogóval játszik. A téves előzetes elképzelés és a hangverseny valódi él­ménye közti különbség a magyarázata az első és a második koncert „létszám- külömbségének”. A sok színben való együttes mu­zsikálás öröme áthatja nemcsak az előadókat, háy-! nem a hallgatókat is. Elő-; zetes képzettség nélküli hallgatók is érezték ezt az örömöt az elmúlt hangver,-; , senyeken, amelyeknek célú­ja az élménynyújtáson fe­lül az is volt, hogy meg- kedveltesse a fúvóshang-, szereket, amelyeken a jű-: ték aránylag gyorsan elsa­játítható. (Kormányzatunk^ segítségével ezeken a hang-, szereken ma már a nyit-' egyházi zeneiskolában is _ tanulhat bárki.) Bach, Mozart klasszikus műver, Mendelssohn szélig-, ' mes Scherzoje mellett cseh' népi dallamokra írt és mo­dern magyar művet hallgathatnak az est részt vevői. A Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség fennállá­sának tizedik évfordulója al­kalmából számos helyen tartottak asszonyaink gyű­léseket. Jól sikerült gyűlés volt Nagykállóban, Nyírbá­torban, Balkányban és más helyeken. Az asszonyok mindenütt kérték, hogy áz MNDSZ a jövőben bőveb­ben tájékoztassa a nőket'a nemzetközi n ószövetség te­vékenységéről. . Becsüljük meg az üregeket Bogya elvtárs magatartá­sából látni, hogy még ma­gában hordozza a legutóbbi taggyűlés hangulatát. Meg­fontoltan ejti ki a szava­kat. Véleménye szerint a novemberi taggyűlés for­dulatot hozott a pártmun­kában. Elmondja, hogy mi­lyen határozatot hoztak a taggyűlésen. — Mindenkinek kijutott a pártmunkából. Minden kommunista tsz-tag sze­mély szerint népnevelő munkát kapott. Az a cél, hogy az a 15—20 család is mielőbb otthont találjon a tsz-ben, amely jelenleg még egyéni gazdálkodást folytat. Frenyó elvtárs csak meg­erősíti Bogya János sza­vait. Eiujságolja a „takti­kát” amit a taggyűlésen vitattak meg. Mindenkinek van rokona, komája, jó ba­rátja, aki még most is az egyéni parcellákat egyen­geti. Megduplázzák a ba­rátságot az egyéniekkel. ■— Még ott a taggyűlésen ha­tározatba foglalták, hogy ki kivel fűzi összébb a ro­koni szálakat. Milyen határozatokkal segítette még a taggyűlés á szövetkezet munkáját? Igen nagy gondot 'okozott a tsz-nél az alma váloga­tása. A pártszervezet segí­tett. A taggyűlésen minden brigádba egy-egy minő­ségi felelőst osztottak be, aki a saját munkája mel­lett, ügyelt arra is, hogy a brigád tagjai az előírt mi­nőségnek megfelelően szed­jék, válogassák és szállít­sák az almát. A párt erősítéséről sem feledkeztek meg a taggyű­lésen. Idős Péterfi Miklós, — akinek a brigádjában két kiváló diszista, ifj. Fe­hér Gyula és ifj. Veszprémi Gyula dolgozik — párt- megbizatásként kapta a két fiatallal való rendszeres foglalkozást. A DISZ-szervezet erőtel­jesebb támogatását is elha­tározták a taggyűlésen. — Jenei Sándort és Szeles Istvánt bízták meg azzal, hogy a DISZ-szel együtt a község fiataljainak részvé­telével egy közös kultúr- csoportot szervezzen. íme néhány adat a tag­gyűlés határozatából. Meg­győződésünk, hogy a leg­utóbbi taggyűlés elérte a célját. 1 taggyűlés határozata után Még két hét sem telt el a taggyűlés óta. Még nem lehet a kommunisták mun­káját a termelőszövetke­zetbe belépő gazdák szá­mával mérni. De a párt- munka már megmutatja eredményét. A szövetkeze­tiek és az egyéni gazdák szorosabb barátsága, a kö­zös disznóölések, lakzik, összejövetelek és a meg­fontolt, komoly beszélge­tések közelebb hozzáír a kívülállókat a termelőszö­Maga a porta nem any- nyira rendezett. Nem mondhatjuk, hogy modern istállók, fiaztató, betonos magtár díszeleg a telep udvarán; Egyszerű minden, kissé régiek az épületek, de takarosak, rendben vannak. Különösen a nagy gond­dal megrakott szalma- és szénaasztagok tűnnek elő­ször fel a vendégnek. Sok szérűben kötésig járnak az elszórt szénán. A nyírbo­gát Rákóczi TSZ szérűjén nem látni ilyesmit. A szalmakazal mögül Idős ember (amint később elmondta 87 éves) bukkan elő, villával, seprővel a hóna alatt. Lassú, kimért léptekkel halad, ahol meg­lát egy szalmaszálat, lehul­lott kukoricaszárat, vagy bármi effélét, gondosan fel­szedegeti, s egy helyre rak­ja. Füse Péter a „majoros”, ahogy nevezik a többiek. A telepien tesz-vesz, állandóan fabrikál. Az ő keze mun­káját dicséri e portán a rend, a tisztaság. Egy kissé morózus em­bernek látszik, első pillan­tásra úgy tűnne, nehéz szó­ra bírni. De hamarosan ki­derül, hogy barátságos, tár­saságot szerető ember. Há­rom év óta tagja e nagy családnak, mely 57 főt számlál. Szívesen beszél, hiszen annyi mondanivaló­ja van. 87 év bizony nagy idő, sok élmény, öröm, ke­serűség, bizakodás és csaló­dás rejtőzik benne. Egy ke­serű sóhaj sokat kifejez, i — A mai fiatalok nem j tudják, mi az élet — mond-j ja fejcsóválva. i Elgondolkozik. — Egy kicsit korán szü­lettem ... — No de kárpótlást ka­pott valamelyest! — Igen, igen — s meg­vakarja hátratolt kucsmá­ja alatt hószínű haját csak itt is van egy bök­kenő. — Mi az? Nevetni kezd. — Hát az, hogy öreg va­gyok. S kényelmetlen olya­nokkal együtt lenni, akik most vannak legjobb erő­ben. — Csak nem éreztetik magával?..; — Nem, nem, dehát mégis. Ügy lenne jó, ha én is ott foroghatnék, ahol a többi. Az lenne bizony jó.., ÉRTÉKES MUNKÁT VÉGEZNEK AZ ÖREGEK Végeredményben azért kerestem fel a Rákóczi TSZ tagjait, mert hallani lehe­tett egyet, s mást róluk, többek között azt is, hogy nem becsülik meg égy az öregeket, ahogy azt a szo­cialista társadalom megkö­veteli. Beszéltek olyasfélé­ket is, hogy néhány öre­get ki akarank zárni ma­guk közül, egynéhány je­lentkezőt pedig nem akar­nak felvenni kora miatt. Az irodában alig voltak ! '.agy hárman. Az elnök- i helyettes, Petrohány Imre t fiatal tsz-tag és Szatmári f Sándor. Arról beszélgettünk, mit ! I dolgoznak az öregek a tsz-11 ben. — Itt van például Kere- : zsi László — mondta Pét- ' rohány elvtárs. — Éjjeliőr. ‘ Egy fiatalember nem esi- ; nálná ezt a munkát. Ö megállja a helyét. Ügyel a telepre, a jószágra, a takar­mányra és mindenre. — Füse bácsinak van mindig mit dolgoznia a portán? — Van. Ha ő nem volna, egy fiatalabbat kellene ene a munkára beosztani. Jobb, hogy ő van itt, ^ert nem kell kivonni a termelő munkából senkit. Amint elmondták, az ál- lattenyésztésnél is dolgo­zik idősebb ember, a nö­vénytermesztésben is. Da az is kiderült, hogy olyan poszton vannak, ahol em­ber kell, munkájuk nélkü­lözhetetlen. Szó sincs tehát arról, hogy a fiatalok dol­goznak az öregekre! Miért van hát az, hogy az öre­gek idegenül érzik magu­kat a fiatalok között? Miért éreztetik velük, hogy bi­zony már eljárt az idejük, öregek? Ez az, amiről nem beszéltek, nem tudtak. Mint ahogy nem beszéltek arról, hogy Sebők Istvánt, akinek tsz-tag a fia, nem vették fel a tsz-be. Sőt, azt állították, nem kérte felvé­telét. Az ilyen felelet azt az érzést kelti az ember­ben, hogy a tagok tudják, hogy hibát követnek el, amikor nem adják meg az öregeknek a kijáró tisztele­tet, vagy nem hajlandóak maguk közé fogadni őket. Vajon elgondolkoztak-e egv kicsit is emberségesei emiatt? Gondoltak-e arra, hogy 10. 20, vagy esetleg 30 év múlva a mai életerős tagok is öregek lesznek és akkor nekik is rosszul esr.e az ilyen bánásmód . ■. KIT KELL KI­ZÁRNI ÉS KIT NEM SZABAD? Hét tagot akarnak ki­zárni a gazdasági év végén. Joga van a tagságnak olyan embereket kizárni, akik nem dolgoznak, bomlasztják ct közösségi rendet, megza­varják a közösség életét. Jogosan zárják ki Tóth Károlynét. Az elmúlt hó­napban 8 munkaegységet szerzett, s emellett azt han­goztatja, hogy ő csak azért jött a tsz-be, mert a ház­tájira van szüksége. Itt megkapja, miért dolgozzék hát, ha a férje is keres? De van egy olyan dolog, ami kissé elgondolkoztatja az embert. Mankó Miklós 11 munkaegységet szerzett. Nem járt dolgozni. Miért? Raktárt s volt és leváltot­ták, ezért megsértődött. Nem járt a tsz-be dolgozni, inkább ment fuvarozni. Ki­zárják őt is. Ha közelebbről megnéz­zük ezt a dolgot, azt látjuk, hogy egy öreg ember a le­váltásából azt a következ­tetést vonta le, hogy nincs rá szükség, hogy ezzel azt akarják mondani: — elme­het. Nem helyesebb lett volna többször elbeszélgetni vele? Értésére adni, hogy szükség van rá, de más munkát ta­lán könnyebbet adnak ne­ki? Ne feledkezzenek még erről, mielőtt véglegesén döntenének! Minden em­berre szükségünk van. min­den embert meg kell be­csülni. ha öreg, ha fiatal!1 KÖZELEBB AZ ÖREGEKHEZ. . Ismerünk jónéhány ter­melőszövetkezetet megyénk­ben is, ahol a tagság a zár­számadásokon nagyobb összeget fordított a munka- képtelen öregek támogatá­sára. A székelyi Békéért Karcoló TSZ-ben is vart' olyan öreg ember, mint Füse bácsi, aki néha elke­seredik, hogy öreg már, s mi lesz vele? De mit tesz ilyenkor a tagság? Meleg szavakkal bátorítja, ne bú­suljon, jó dolga lesz neki is, majd segíti a tsz. Az öregek néha bátorta­lanok, elkeserednek. Ilyen­kor buzdítani kell őket. Jól esik nekik, ha gyöngéden bánnak velük. Megtették ezt a Rákócziban? Nemigen; Ha megtették volna, soha nem érezte volna magát idegenül Füse Péter, vagy Kerezsi- László, aki felelős­ségteljes munkát végez a tsz-ben. Ne feledkezzenek hát meg a legfontosabbról: emberségesnek kell lenni és közelebb kell kerülni az öregekhez. Adjanak nekik való munkát, hallgassák meg tanácsaikat, alkalmaz­zák jó tapasztalataikat, hogy ebből is érezzék: meg­becsült tagjai a tsz-nek, MISKA JÁNOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom