Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-02 / 283. szám

N É Pl/ A P 1955 december 2, péntek «» A kulak i«azi arca Vito a társadalmi tulajdon megóvásáról Nem sokkal a kulák tá­vozása után megérkezett a fia, László is. Támogatást kért az apja ellen, akivel kutya-macska barátságban vannak — amint a fia mondta — a mostoha miatt, aki Maczinkó Mihálynak második felesége. A mos­toha hízelgéssel rávette a mostoha testvér apját, hogy csak az anyai örökséget ad­ja ki azoknak. Az apai és az ő hozományából pedig csak új gyermek örököljön: Az első házasságból szár­mazó egyik leány már férj­hez ment Bezzegh Miklós tanítóhoz. László szintén megnősült. A lánynak 4 hold és 490 négyszögöl föl­det adtak ki, Lászlónak pe­dig szóban 7 és fél holdat. Maczinkó László azonban arról panaszkodott, hogy becsapta az apja, mert nin­csen az a föld meg 0 hold sem. Házhelyet se akar ad­ni és a szülői házból is ki akarja dobni őket. Váran­dós feleségével az apja há­zánál csak a pitvarban hú­zódhatnak meg. Jön a tél s most az gyötri, mi lesz a le­betegedő anya és születendő gyermek sorsa. A mostoha gyűlölete vol­taképpen onnan ered, hogy mostoha fia nem az ő hú­gát, hanem egy „szegény kulák“ lányát vette felesé­gül. — Ilyen apám van né­kem! — panaszolta Ma­czinkó László. — Nemcsak a harmadosait és a dolgozó parasztokat csapja be, ha­nem engem is kizsákmá­nyol. Elmondta, hogy Halász j István harmadosát hogyan j csapta be az apja. Három hold burgonyát adott ki a tavasszal Halásznak az öreg Maczinkó. Az első kapálást Halász feleségestől négy na­pig végezte. A gazda azon­ban sokallotta az időt és 3 napszámost küldött Halász nyakára. Ezek egy napig kapáltak, mert Halászék iparkodtak, nehogy a gazda elvegye a földet. A második és a további kapálást Halá­szék elvégezték a maguk erejéből. Amikor a részelés következett, Maczinkó Mi­hály előbb megfelezte a földet.' Aztán az egyik felét három részre osztotta. Egy ilyen részt adott Halászéi­nak azzal, hogy „Nektek még ez is sok“. — Ügy bánt apám velem, mint a cselédjével. Sőt a mostani cselédjével mi g jobban bánik ... Tudtom­mal ugyan SZTK-járulékct nem fizet utána, de egyéb­ként ellátja jól. Amikor megnősültem. Éles jött a helyemre. Én aludtam az istállóban, most Éles alszik ott. Ruházattal, zsebpénzzel jobban ellátja, mint annak­idején engem. Talán még juhot is adott neki. Én nem voltam ilyen szerencsés.. ■ Kérdeztük a földelt dás felől. Nem adott el ő, a fiú, dehogy adott. Nem volt nekik, mostoháknak szavuk volt a gyámjuk, mindent az intézett kéretlenül is. Még1 mostanában is, amióta meg­nősült, „rédiát“ váltott László fia és Bezzegh Mik- lósné lánya nevére s ki tudja milyen spekulációra használta fel. Arról is tud, hogy kosokat adott el az államnak az ap.ia, amelyért 16.000 forintot kapott. Csak­hogy a pénzt öt névre kül­dette le. Maczinkó Mihály, Maczinkó László, Maczinkó György (a kulák unokatest­vére) és Maklári Pálné ne. vére. Persze, a pénzt az apja vette át. Neki ezt Dal­noki postás mondta utólag. Mi volt ezzel a célja a kuláknak? Előny nélkül biztosan nem tette volna! De a postás hogy adhatta ki a pénzt másnak, mii t a a háznál. Apjuk' címzetteknek? Alit mond Pusztai Gusztáv, a másik juhász? Pusztai Gusztáv fiatal ju­hász. ő az a civódó lél, akire Molnár párttitkár elv­társ célzott. A szeme villá­mokat szór, amikor Ma­czinkó Mihálvra ' térül a szó. — Nem tagadom, gyűlő- löm Maczinkó Mihály*. Elő­ször azért, mert kulák, má­sodszor azért, mert olyan gazember-forma. Megfize­tett tanút állított ellenem s el is ítéltek egy esztendőre nem jogerősen. Azt állította rólam, hogy én legeltettem le a ricsikai erdőben a fia­tal facsemetéket. Mondják meg, még mindig az ilyen kupec nagygazdáké a szó? Az erdőigazgatóság Ma- czinkónak adta ki n lege­lőt, őt a kisjuhászt pedig elutasította. Maczinkó üzér­kedik a juhokkal, a község vezetői pedig elnézik. — Kiktől vásárolt Ma­czinkó Mihály juhokat? — Győréről Jánváritól, Szabolcsbákáról többektől; Tinku János, aki Petri ben lakik, panaszolta, hogy rá­szedte a kulák, mert 700 forintért vett meg tőle 8 darab juhot és jóval drá­gábban adta el. A nyerész­kedésből persze, hogy telik bojtárra. (Folytatjuk.) Történelmi hét lesz Kisvérdón A kisvárdai járási kultúrház történelmi szakköre és a TTIT december 12-től december 18-ig történelmi hetet rendez Kisvárdán. A történelmi héten gazdag és változatos program várja majd az érdeklődőket. A hét minden napján igen érdekes és tanulságos előadások hangzanak el a kultúrházban. A megnyitó előadást Csalán Dezső, a nyíregyházi Jósa András megyei mú­zeum muzeológusa tartja „Az avarok Szabolcsban“ címmel. A hét többi napján előádások hangzanak még el a következő témákról: ,,A magyarság első évszázada az új hazában“, „Magyar vártörténetek“, „A k-isvárclai várkutatás eredménye és a jövő programja“, „Szabolcs. Szatmár megyei tánchagyományok“, „Kisvárda 1919 és 1948 között“, „Kuruc költészet, különös tekintettel a szabolcsi kuruc költészetre.“ A megyei tanács végre­hajtó bizottságának kezde­ményezésére vitát rendez­tek a társadalmi tulajdon megóvására. Szallay elvtárs, a legfőbb ügyész helyettese tartott vitaindító előadást, melyet már ismertettünk. Az előadást vita követte. Először dr. Salzmann Zol­tán ügyész ■ szólalt fel. Az ügyészek feladatairól be­szélt, s többek között hang. súlyozta, hogy nem elég a tettek személyes kiderítése, hanem fel kell deríteni a létrehozó okokat is. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az okozott kár megté­rüljön. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy biztosítani kell a bün­tető eljárások gyors lefolyását, mert így na­gyobb a nevelő hatá­suk. Majd arról beszélt, hogy feltétlenül meg kell szer. vezni a termelőszövetkeze­tek jogi képviseletét. Ez hozzá fog járulni a szövet­kezeti tulajdon megszilár­dulásához. A szövetkezeti vagyon védelméről Ezután Rácz elvtárs, a megyei pártbizottság mun­katársa szólalt fel a vitá­ban. Bevezetőül a munka- fegyelemről beszélt és fel­hívta a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy ne nézzék el a kicsiségnek lát­szó szabálytalanságokat, ha­nem intézkedjenek, s akadályozzák meg, hogy a kicsiségek nagy ká­rokká növekedjenek. A vezetőknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy minden egyes dolgozó fed­jen a rábízott anyagért. Nem egyszer találkozunk a szántóföldek mellett üres vagy félig telt benzines hor­dókkal, melyeket a gondat­lan traktorosok hagytak kint. A hordók persze rend­szerint eltűnnek. A szövetkezeti vagyon megszilárdítása fontos fel­adata nemcsak termelőszö­vetkezeti tagságunknak, hanem minden olyan szerv­nek, amelyik kapcsolatban van a szövetkezetekkel. Arra kell nevelni a terme, lőszövetkezeti tagságot, hogy gondozza, ápolja a legki­sebb szerszámot, vagyonda- rabot is. Fontos feladatot töltenek be ezen a téren az ügyvédi munkaközösség tagjai, akik a szövetkezetek jogi pstro- nálásával vannak megbízva. Ez a munka még gyerek­cipőben jár. Sokszor bizony maguk a termelőszövetke­zeti és állami gazdasági ve­zetők sem segítik elő az őket meglátogató jogi sze­mély munkáját, hanem aka. dékoskodót iátnak benne. Rácz elvtárs arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a földművesszövetkezeti el­lenőrök opportunizmus nél­kül végezzék munkájukat és 'következetesen derítsék fel a hibákat, vagy bűnö­ket. Végül hangsúlyozta: nem elegendő az adminisztrációs rendszabályok alkalmazása, hanem mindenekelőtt felvi­lágosító munkával, nevelés- jsel kell tovább szilárdkaoi a szocialista vagyon meg > őrzését és gj'arapítását. Őrizzük közösen a társadalmi vagyont Utána Jeszenszky István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának munkatáisa szólalt fel. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy apróbb szabálytalan­ságok nagyobb bűnök szü­lői lesznek. Az egyik álla­mi gazdaságban az igazgaió megbízást adott a főköny­velőnek, hogy vásároljon fogyóeszközt, mert neki „jó összeköttetései“ vannak. Kezébe adták a csekket, s a főkönyvelő ezt a szabályta­lanul történt megbízatást arra használta fel, hogy cinkosokat szerezve, sik- kasztott. Hogy ilyen esetek ne for­duljanak elő, arra van szükség, hogy minden be­csületes dolgozó őrizze a társadalmi vagyont. Legyen ezer és ezer „társadalmi ellenőrünk“; akik éppoly haraggal csapnak le a tár­sadalmi tulajdon fosztoga­tóira, mint a közönséges zsebtolvajokra. A következő felszólaló dr. Várszegi Mihály, a Tiszán­túli Áramszolgáltató Vál­lalat főkönyvelője volt. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy egyes funkcionárusok nem segítik megfelelően a főkönyvelő munkáját, j es helyeken rossz az ellenőrzés is. A Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalatnak 52 köz­ségben van értékes vagyo­na, de nincs egyetlen ellen­őre sem. Ezután arról beszélt Vár­szegi elvtárs, hogy bár a racionalizálás megtörtént, üzemüknél még sero lett 'egyszerűbb a munka. A 'jköltségvetési rendszer há­romszor változott meg. Jó lenne, ha egy-egy tervidő­szakon belül változatlanul hagynának egy-egy könyve­lési rendszert, mert így egyszerűbb és jobb lenne az adminisztrációs munka. Ez­után az áramlopásokról be­szélt és szóvátette, hogy nagyon lassú a felelősségre- vonás. Van olyan eset, ame­lyet a vállalat márciusban jelentett, és még ma sem történt intézkedés. Kordován János elvtars. a megyei tanács kereske­delmi osztályának munka­társa arról beszélt, hogy növekedett ebben az évben a leltárhiány, s ennek az az oka, hogy rossz az ellen­őrzés. Ugyanakkor egyes kereskedelmi szerveknél, mint a vendéglátóiparnál igen nagy a fogyóeszköz- felhasználás. Ez azt jelenti, hogy sok evőeszköz, tányér tűnik el. Ezután Kordován elvtárs azt javasolta, hogy a keres­kedelmi vállalatoknál állít­sanak munkába belső el­lenőrt, valamint az ügyész­ségek is rendelkezzenek függetlenített könyvszakér­tővel. Ez olcsóbb és jobb lenne, mint a most szoká­sos szakvéleménykérés. A további felszólalások ismertetésére még visszaté­rünk. A falusi népművelési munka néhány tapasztalata A népművelési munka feladata egész dolgozó né­pünk műveltségi, kulturális színvonalának állandó eme­lése, s ezen belül a jelen politikai feladatok népmű­velési munkával való se­gítése. Tehát a népműve­lés az új társadalom épí­tésének szerves része. Vizsgáljuk meg, hogy ezt a feladatot a népművelési munkások megyénk né­hány községében hogyan látják el? Mint ahogy már idéztük, a népművelési munka nagy átalakító po­litikai munkánk szerves ré­sze. Vajon községi párt- szervezeteink munkájuk szerves tartozékának íe- kintik-e a népművelést? Halk igennel felelhetünk erre. Ófehértót például úgy emlegetik, mint ahol igén jó a pártszervezet és a nép­művelés közötti kapcsolat. És mégis: e községben sem illesztették be a pártmunka szerves részének a népmű­velést. A párttitkár elvtárs saját maga is részt vesz népművelő munkában. Igen sokat beszélgetnek is erről. De még nem jutottak el odáig, hogy ezeken a meg­beszéléseken konkrétan a népművelési munka min­den ágáról szó esett volna. Általában leszűkültek e közös megbeszélések, he­lyiség-problémákra és a színjátszás kérdéseire. Tisztázzuk a feladatokat Vaján még ez sem mond­ható el. Nem végezte el a párttitkár, a DISZ-titkár és a népművelési ügyvezető a munkák elhatárolását. Be­szélgettek ők már a nép­művelésről itt is, de ez konkrét feladatot nem sza­bott meg a népművelés számára. Pedig igen sok a tennivaló, és ha jól hasz­nálnák a népművelés esz­közeit, sok segítséget tud­na adni. A felelősség két vállon nyugszik. Egyrészt termé­szetesen a pártszervezetek vállán. Párttitkáraink Öfe- hértón, Vaján és közsé­geink legnagyobb részében jól tudják, hogy szükség van népművelésre, csak nem illesztik bele szerve­sen munkájukba. Megvál­tozna azonban a helyzet, ha nem csak a népműve­lési apparátus helyi képvi­selőivel. hanem a megyei és járási népművelési munkásokkal is alkalmuk lenne elbeszélgetni. A já­rási pártbizottságok nem rendeztek olyan megbeszé­léseket, amelyen konkré­tan a népművelési munka- ról folyt volna vita. Ezért a népművelési apparátust is felelősség terheli, más­részt pótolni kellett volna ezeket a megbeszéléseket, úgy hogy a megyei vagy járási népművelési vezető a község népművelési ügy­vezetőjével, a kultúrotthon igazgatójával felkeresik a párttitkárt, összeegyeztetik elgondolásaikat. Mindjárt könnyebben menne mind­két részről a munka. Er­re nem kerül sor Ófehér- tón, Vaján, Leveleken, s más községekben sem. Arra is kevés példa van a megyében, hogy egy-egy új népművelési ügyveze­tőre, kultúrotthon igazga­tóra több gondot fordítaná­nak a járási vagy megyei szervek, mint a régiekre, alapvetően elmondanák ne­ki, hogv mit várnak tőle. Kiss Zoltánt például Öíe- hértón másfélévvel ezelőtt bízták meg. ö az egyik leg­jobb kultúrotthon-igazgatú a megyében. De mégis rá icil Vuiiiu & öu&iiscgi, mert sok kérdésben még ma is tanácstalan. A megyei népművelési osztályvezető egyizben rövid látogatási tett nála. — A já­rási népművelési cso­porttól többször jártak kint, tekintettel arra, hogy az egyik előadó a Községből való volt. Ezek a találko­zások azonban nem pótol­ták a járási tanács rendsze­res segítségét. Tóth István vajai kultúrotthon-igazgató jai kultúrotthon-igazgató sem dicsekedhet azzal, hogy a népművelési osz­tály dolgozói olyan sokat jártak volna náluk. Az irányítás nagyjából papír­ral történik. A beszámolást jelentés helyettesíti. Pedig a vezetés részéről a legfon­tosabb az élet tanulmányo­zása, a népművelési mun­ka helyszínen történő ta­nulmányozása. Ez azonban nálunk még hiányzik. — Hadd idézzük Kövesi Béla iskolaigazgató mondását: „Ha mindent tudnátok Is a népművelésről, olyan mesz- sziról vajon tudnátok-e se­gíteni?’’ Igazat kell adni a leveleki igazgatónak. Mesz- sziről, az élettől elszakad­va, nem sok segítséget le­het adni. A papír nem él 5 6zó. Hiszen a helyi segítsé­get — a pártmunkagyakor- latából nagyon jól tudjuk — nem pótolja semmi. Elégítsük ki a iáin érdeklődéséi A pártszervezet igényli a népművelési munkát. S hegy nem illesztették be teljesen a munkájukba, mint szerves részt, bizo­nyos mértékig a népműve­lés felelős. Nem bizonyí­totta be legtöbb helyen a népművelési apparátus, hogy mire képes, milyen feladatot tud elvégezni, így tehát építeni nagyon nehéz rá. Pedig a tennivaló ezer­féle. Ha megfigyeljük, hogy milyen sokrétű a falu dol­gozóinak érdeklődése, meg­állapíthatjuk, hogy nagyon sok az adósságunk. Ófe- hértón arról is folyt be­szélgetés, hogy a pedagó­gusok, akik csaknem vala­mennyien népművelési munkások is, milyen sok mindent tanultak az egye­temen, főiskolán, vagy képzőben, s mégis olyan keveset adnak ebből vissza a népművelés frontján. Is­kolai oktatásunkban a tanítás sokrétű, nagysze­rűek az illusztrációk, ezt az ófehértói iskola bizo­nyítja a legjobban. De ugyanezeket nem tapasz­taljuk a népművelési mun­kában. Az ezerféle érdek­lődést kielégíteni: ez a fel­adat. A Szovjetunióban 2—3 külünböző szakterüle­| ten dolgozó (fizikus, iroda- i lom szakos, történész) pe­dagógus összeáll és olyan kérdezz-felelek estéket ren­deznek, ahol az egész falu apraja-nagyja ott van: fel­adja a kérdést és várja rá a választ. Nálunk ezt mi­ért nem merik megtenni jól képzett pedagógusaink? Az érdeklődést kielégíteni, az érdeklődést irányítani, ebben fordulatot elérni a télen, ezt tűzték maguk elé az ófehértóiak. Ha segítik őket a járási és megyei szervek, sikerülni fog mun­kájuk. Az ifjúság körében végzett kulturális munkáról Az ófehértóiakkal kap­csolatban a megyei nép­művelési osztály részéről megelégedés tapasztalható. Mert Ófehértón működik egy jó kultúrcsoport, amely előadta „A kőszívű ember fiaf’-t. De vajon ilyen egy­síkú csak a feladat? Nem. S mégis, Öfehértón ez a legfontosabb. Beletörődnek abba, hogy volt énekkar, s ma' nincs. Vagy abba, hogy a tánccsoport rendszertele­nül végzi munkáját. — Hogy a DÍSZ-fiatalok el­maradoznak a DISZ-kul- túrcsoport próbájáról. Álta­lában egy kultúrcsoport (Folytatása a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom