Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-11 / 291. szám
4 NÉPtAP 1955 december 11, vasárnap DiodaLam. DHűixésjtet DCí'iiika A kultúrigazgató fogalma nálunk bizonyos mértékig ismeretlen. Függetlenített funkcionárius, népnevelési ügyvezető, a kultúrotthon, a mozi és az ismeretterjesztő előadások felelőse, és szervezője. A RÉVÉSZ-KIÁLLÍTÁS A falusi kultúrmunkán túl megismerkedtünk Kár- pát-Ukrajna városi kultúrájával is. Mintahogy már említettük, megtekintettük a képtárat. A képtárban a Révész Imre kiállítás van. Révész Imre magyar festő 1945-ben halt meg. Munkácsy Mihály tanítványa volt. Képein — melyek sok tekintetben felemelkednek a Munkácsy Mihály-szintü nagy művészi színvonalra, — látszik, a nagy mester iskolájának hatása. — Finom, de realista az ecsetkezelése. Révész Imre nálunk talán sokkal ismeretlenebb, mint amennyire megérdemelné. Ezen a kiállításon több, mint 100 műve van összegyűjtve. Nagyméretű és miniatűr alkotások egész sora. Mi még nem rendeztünk ilyen nagy Révész Im- re-tárlatot. S egyáltalán Uzsgorod nagyságú magyar városokban talán sohsem volt még ekkora képkiállítás. A Révész Imre-tárlat mellett van egy állandó kiállítása is a képtárnak. Itt Munkácsytól, Sevcsen- kóig több, mint negyven világhíres festő művét taÁ Karácsonyi Könyvvásár elé i láljuk meg. Hrabar szovjet festő, a moszkvai Tretya- kov-képtár igazgatója, 25 művét ajándékozta például az uzsgorodi képtárnak. Hrabar Kárpát-Ukrajnai születésű, szülőföldje megbecsülése jeléül tette ezt. A ZENEKARI KULTÚRA Beszélni kell még a zenekari kultúráról. Úgyszólván alig van nagyobb kolhoz, ahol ne lenne zenekar. Kárpát-Ukrajnában a fel- szabadulás előtt egyetlen szimfonikus zenekar sem működött, ma három van. Köztük van olyan, a be- regovói, amely magyar hagyományokat is ápol. Különben a beregovoi kultúr- csoport műsorán többek között a János vitéz is állandóan szerepel. Az Uzsgorodi Filharmó- iiia megfelel egy komolyabb létszámú, hivtásos népi együttesnek. Az együttesnek kórusa, tánckara, zenekara van. A műsoron Bar- tok és Kodály mellett Zá- dor Dezső és Márton István uzsgorodi zeneszerzők magyar művei is szerepelnek. Itt kell megjegyezni, hogy Zádor Dezső és Márton István példát mutatnak a honi zeneszerzőknek is. Nemcsak tömegdalaikkal, hanem azzal is, hogy Márton István magyar tárgyú operát ír. Bállá László uzsgorodi magyar költő liberettojara. Az opera tárgya a magyar népköltészet egyik gyöngyszemét eleveníti meg. A filharmóniának egy magyar brigádja is van. Nyolc láncosból, hat zenészből, két előadó művészből és néhány énekesből áll ez a brigád. Feladatuk a magyar lakta községek látogatása. KI KELL SZÉLESÍTENI A TAPASZTALATCSERÉT Az egyetemen, s a középiskolákban nálunk sok tekintetben ismeretlen, nagyszerű rend uralkodik. Az uzsgorodi Lenin úti iskolában igen sok tapasztalatot szereztek küldöttségünk pedagógus tagjai. De a helyi tapasztalatokon túl, megállapodást is kötöttek arra nézve, hogy levelezést létesítenek a nyíregyházi Kossuth Gimnázium és az egyik általános iskola pedagógusaival. Az ilyen tapasztalatcsere nagy hasznot jelent majd megyénk oktatásügyének. E néhány példa fényesen bizonyítja, hogy mennyi tanulni valónk van a kultúra f rontján a Szovjetuniótól, illetve közvetlenül Kárpát- Ukrajnától. Kultúrmunká- sainknak meg kell tárgyalni azokat a tapasztalatokat, melyeket a küldöttségben résztvett pedagógusok, kul- túrmunkások szereztek Kárpát-Ukrajnában töltött napjaik alatt. H. SZABÓ JÓZSEF. BECZÁSSY JUDIT: MARIKA 1935 nyarán tragikus szerencsétlenség történi Péchy Dénes birtokán: felrobbant a cséplőgép s megölte Marosi gépészt. A föld- birtokos, hogy elejét vegye a felelősségrevonásnak kártérítésként szakácsnőnek alkalmazza Kastélyában a fiatal özvegyet kislányával, az ötéves Marikával. így kezdődik az út: a cselédházből a nagyúr: kastélyba, Péchynek fényes, előkelő, gazdag világába. De innen még feljebb visz az út: Budapestre, a rózsadombi villába. — „Mindig felfelé törni, minden szívet meghódítani mindenki kedvencévé válni” — ez Marika öntudatos programja s ennek jegyében vívja meg élete első kemény harcát az elismerésért, az elsőségért í rózsadombi zárdaiskolában ahol nem egykönnyen .fe. lejtik el az emberek, hog> szakácsnő a mamája. A múló évek úgy látsz!! egyenes vonalba viszik Ma- rikát, egyre közelebb, leghőbb vágya megvalósulásához, ahhoz, hogy tanítóm lehessen. A német megszállás, majd a felszabadulás azonban sok minden felkavar és megmásít a kislány életében is. Kiderül, hogy Péchyék, akiknek „jóságára” Marika egész jövőjét feltette, akikben egyetlen, mindenható támaszát látta, most ellencÁ uíftmfzi atLaiz iupit A közelmúltban rendezte meg a Magyar Néprajzi Társaság Tiszántúl központjában immár hagyományossá vált vidéki vándorgyűlését. Az ország minden tájáról mintegy kétszázan sereglettek egybe szakemberek, a rokon- tudományok képviselői és a népművelés gyakorlati munkásai. Három napon keresztül vitatták meg a magyar néprajztudomány előtt álló feladatokat, a néphagyomány és népi kultúra szocialista fejlődésének útját. Előadást hallottunk „A magyar tájkutatás néprajzi kérdései” címmel Balassa Iván, a Néprajzi Múzeum főigazgatójától. A debreceni Déri-múzeum igazgatója Balogh István „A magyar település-forma kutatás néprajzi kérdései” címen értekezett. Bemutatkoztak a néprajzi filmeken dolgozó szakembereink is s örömmel állapíthatjuk meg, hogy nagyon sok napjainkban kiveszőiéiben lévő népszokást örökítettek meg már eddig is a jövő számára. Igen értékes előadást tartott Barabás Jenő adjunktus a magyar néprajzi atlasz előkészítő munkálatairól. Pesovár Ernő mú- zeológus a Népművészeti Intézet előadója beszámolt a tánckutatás mai állásáról, ismertette a magnetofon és a filmezőgép együttes alkalmazásának technikáját. Itt értesültünk arról, hogy az 1956-os esztendőben a Népművészeti Intézet szakemberei a megyében dolgozó gyűjtőkkel karöltve elkészítik a Nyírség és Szatmór táncmo- nografiáját. Sajnos, lehetetlen valamennyi előadás summáját adni, mert a terjedelem korlátoz, így inkább a néprajzi atlasz széles érdeklődésre számottartó problémájáról kívánok csupán szóiani. A néprajzi atlasz a néprajztudomány elengedhetetlen segédeszköze, melynek segítségével fényt deríthetünk az ethnogenezis és a recens kultúra eddig ismeretlen területeire is. Az atlasz legfontosabb feladata, hogy a népi kultúra ethnikai jegyeinek rögzítésével földrajzi áttekintést adjon az azt kialakító népcsoportról, közösségről. Ezt a képet bizonyos mérték! az u. n. kartograíikus módszer segítségével tudják megrajzolni a szakemberek. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a térképek szemléltető erejéne felismerése folytán már nemcsak a földfelszín képét vetítik térképre, hanem minden olyan jelenséget, melynek térbeli elterjedése tanulságos lehet. így az ilyen térképek már nem a térnek a képei, hanem a vizsgált jelenség kulturális, gazdasági, társadalmi, történeti stb. momentumok elterjedés rajzai. Hazánkban a két világháború közti időszakban, európai munkálatok hatására történtek atiaszter- vezgetések, melyek azonban anyagi nehézségek, valamint a háború miatt elakadtak. A felszabadulás után most nyílt arra lehetőség, hogy az abbamaradt munkát, új tervek szerint szélesebb alapokra építve folytassák. A tervek szerint mintegy négyszáz kutatóponton, faluban indítják meg a gyűjtést, mely főleg a magyar településekre, de a Magyarországon élő nemzetiségek életmódjának rögzítésére is kiterjednek, az állattartás, földművelés, építkezés, hiedelem, szokások stb. vizsgálata mellett. Gunda Bélának 1940-ben írt szavaira emlékszünk a nagy tervek hallattán, melynek célkitűzéseit méltán tekintheti magáénak a mostani terv is. Itt mondja többek közt „A magyar föld, a magyar népi kultúra, etimológia értékelésére alkalmas tárgyi és szellemi javait fogjuk térképezni, hogy kialakuljanak előttünk a magyar föld kultúrhatárai. kultúr- területei”. Felmérhetetlen jelentősége van az atlasznak a tudomány, de a népművelési munka, a szocialista kultúra kibontakozása szempontjából is. Tanulságos ilyen vonatkozásban a szovjet példákra utalni. A szovjet kutatók 1950 óta az atlaszszerkesztési munkálatoknál a récens kultúrát helyezték előtérbe, mely náluk természetesen azonos a szocialista kultúra vizsgálatával. Bizonyára az a felismerés vezette a kutatókat, hogy a jelen kultúra vizsgálata szempontjából az atlasz a legkitűnőbb segédeszköz. Tudósnak és népművelési munkásnak ezerszerte könnyebb lenne a dolga, ha látná maga előtt az öt érdeklő terület népének századokon át kristályosodott kultúráját — ha lehetne területi és mélységi tagozódásban egyaránt — térképlapokon, magyarázatokkal, sokoldalúan, tudósok által ellenőrzött hitelességben, melyre aztán okszerűbben, biztosabban, nagyobb profitálási lehetőséggel lehetne építeni az újat, a szocialista kultúra em- bertformáló objektumait. Ezért kell itt összefogni tudósnak és kultúrpolitikus- nak társadalmi üggyé szélesítve az atlaszmunkálatokat. Megyénk területén is támogatni kell oktatási és népművelési apparátusunknak a megbízott kutatókat a népi kultúra szerteágazó jegyeinek térképre tevésében, hogy minél hamarabb szemléltetni tudjuk népünk évszázados műveltségének jegyeit a tudományos kutatás, valamint a népművelési munka gyakorlati hasznára. Farkas József. séges indulataikban a magukpusztuló sorsához akarják láncolni környezetüket. A keserves csalódásoknak s az új örömöknek, a bizonytalanságnak s a hirtelen felismeréseknek nehéz útját járja végig Marika. Végül a sehova nem-tartozásból visszatalál az övéihez, megérti régi élete fonákságát s megtalálja helyét a társadalomban. Fordulatos, színes cselekmény, kitűnő meseszövés, a régi világ „felső tízezrének” nagyszerű, apró megfigyelésekben bővelkedő bemutatása, a gyermeki lélek mélységes ismerete teszik Beczássy Judit írását kitűnő olvasmánnyá. LISZT FERENC ÉS BARTÖK BÉLA EMLÉKÉRE (Akadémiai Kiadó) (Zenetudományi tanulmányok III. kötete) (Szerkesztette: Szabolcsi Bence) Liszt—Bartók évforduló megünneplésének méltó irodalmi és tudományos bevezetése a Zenetudományi Tanulmányok III. kötete, mely 20 tanulmányt tartalmaz Liszt Ferenc és Bartók Béla, a magyar zeneirodalom e két géniuszénak életéről, műveiről, művészi fejlődéséről. Külön megemlítendők Szabolcsi Bence akadémikus tanulmányai az öregkori Lisztről és Bartók Béla sokat vitatott balettjéről, A csodálatos mandarin-ról, Esze Tamás tanulmánya a Rákóczi-kor zenéjéről, Gárdonyi Zoltán írása Liszt: Ferenc csárdásairól és ifj. Bartók Béla emlékei apjáról. A kötet érdekességként közli Bartók Béla két kis] Liszt-tanulmányát és Kö-, dály Zoltán három kis ta-, nulmányát Bartók Béláról. Jelentős forrásanyag Prá- hács Margit tanulmánya, aki a teljes Liszt-levelezést gyűjtötte össze és Demény János írása, aki feldolgozta Bartók művészi kibontakozása éveinek kritikai anyagát. Ugyancsak fontos dokumentum Bartók műveinek bibliográfiája, amelyet Szőllőssy András gyűjtött össze, Tóth Aladár, Lakatos István. Lendvai Ernő, Bárdos Lajos, Legény Dezső, Barna István, Várnai Péter, Molnár Antal és Ra- jeczky Benjámin cikkein és tanulmányain kívül Vörösmarty, Vajda János, Juhász Gyula és Devecseri Gábor, Liszt, illetve Bartókhoz írott versei, valamint gazdag kotta és fényképanyag illusztrálja az igen nagy érdeklődéssel várt kötetet, amely mind a szakemberek, mind a zenekedvelő nagyközönség számára igen nagy hiányt pótol a Liszt- és Bartók- irodalom terén, SOK. A TANULNI VALÓ DCultuváiis feqíjzetek a JCárpxit-Qlkraffuil láiúqaiásrél A Szabolcs-Szatmár me-1 gyei küldöttséget kétségkí-' vül a hatalmas kulturális fejlődés lepte meg legjobban Kárpát-Ukrajnában. Ezeken a területeken az Ukrajnával való újra egyesülés előtt alig-alig voltak kulturális intézmények. Egy kevés iskola bizonyította azt, hogy írni-olvasni, úgy ahogy üt is megtanulhatták az emberek. A fel- szabadulás óta eltelt tízesztendő alatt olyan nagy lépésekkel haladt a kultúra fejlődése, hogy szinte megváltoztatta az emberek természetét. Úgy annyira részese a Szovjetunió Kommunista Pártja munkájának, hogy teljesen elválaszthatatlan az újért folytatott harcban attól. A KÓRUSOK A felszabadulás előtt kórusa csak egy-két középiskolának volt az egész Kárpát-Ukrajnában. Ma az egész aprónak tartott üzemekben is énekkar működik. Az alkalmazottak kórusainak versenyén például a kerületi döntőbe 23 kórus jutott be. Az első díjat az általunk megismert uzsgorodi famegmunkáló üzem nyerte meg. Ez a kórus oly kidolgozott s olyan magas énekkultúrával rendelkezik, hogy nálunk hivatásos kő-. Tusoktól sem várhatunk lé-I Ttyegesen többet. Megismertük még a mukacsevói pedagógusok szakszervezetének kórusát. Itt számunkra különösen figyelmeztető példát is találtunk. Idős és fiatal pedagógusok együtt közös énekkarban példát mutatnak szervezettségben, szorgalomban és művészi produkcióban egyaránt a terület kórusainak. Ez feltétlenül követendő példa, a mi pedagógus szakszervezeteinkben is. Ha már itt tartunk, a nagylucskói pedagógusok példáját is hadd idézzük: Nagylucskon tíz osztályos iskola működik. Az igazgatója elmondotta: azontúl, hogy a pedagógusok népnevelők, és az előadások egész sorát tartják meg a kolhoztanfolyamo- kon, résztvesznek a kulturális munkában is. Például énekelnek a kolhozkórusban. S itt 4-5 énekkari tagért felelősek. Az ő dolguk, hogy a rájuk bízott elvtársak mindig megjelenjenek a próbákon. Szó esett az imént a kolhoztanfolyamokról. Kárpát- Ukrajnában széleskörű ismeretterjesztő munka folyik. A pedagógusok, agro- nómusok és orvosok, tehát a falusi értelmiség minden rétege kiveszi ebből a részét. A kultúrigazgatóval, s a kolhoz vezetőségével együttesen kidolgozzák a téli tanfolyamok menetét. A politikai oktatáson kívül vannak agronómiái, egészség- ügyi és kulturális fejlődési szolgáló tanfolyamok. Elmondották azt az elvtársak hogy náluk szinte ismeretlen fogalom a hiányzás Ennek persze az az oka hogy a pedagógusok nemcsak a kórusban éreznel felelősséget a hozzájuk tar tozó kolhoztagokért, hanen ilyen szompontból is.
