Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-09 / 289. szám

1955 december 9, péntek N É I* L A P A holnapra is gondolni kell Zárszámadás Ököritúíüipösön Termelőszövetkezeteink eleiének egyik legjelentő­sebb állomása a zárszám­adás. Nemcsak azért, mert világos képet ad arról, ho­gyan gazdálkodtak, milyen eredményeket értek el és hol követtek el hibákat, hanem azért is, mert a kö­vetkező év tervezéséhez nagy segítséget nyújt és a zárszámadó közgyűlések még jobban eggyé ková­csolják a termelőszövetke­zeti kollektívát, új, még na­gyobb feladatok megoldá­sára mozgósítanak akkor, ha a zárszámadó közgyűlé­sek betöltik feladatukat. Az ököritófülpösi Haladó TSZ tagsága tegnap este tartotta zárszámadási köz­gyűlését. Tévedés ne essék, nem azért foglalkozom a zár- szamadó közgyűlés szám­adataival, és nem azért nyúlok ehhez a módszerhez, hegy ezen keresztül bemu­tassam a termelőszövetke­zet gyarapodását, mert nincsen rá más eszköz. Van, hiszen a tagqk jöve­delme, a családok jólété­nek emelkedése világosan mutatja, hogy ez a millio­mos termelőszövetkezet igen nagyot lépett előre ebben az évben. Hanem azért, mert a számok élnek és. sok mindent elárulnak. JÖL JÖVEDELMEZETT EZ AZ ESZTENDŐ A tsz-vagyon 2.115.000 tyrint volt az elmúlt évben. Ebben az évben 3.200.000 forintra nőtt. Az álló ala­pot is 423.000 forinttal nö­velték. Szépen építkeztek ebben az évben. Egy 6 fió­kos dohánypajtát, 600 köb­méteres betonsilót építet­tek, emellett rendbehozták a romos 32 férőhelyes mar­haistállót. Emellett a fa­siszták által felrobbantott malom újjáépítésével 500 vagonos magtára lett a tsz-nek. A számok tükré­ben. így néz ki a termelő- szövetkezet vagyonának nö­vekedése. Ugyanezt mutat­ja az egy munkaegységre eső részesedés is. Ebben az évben 57 forintot ért egy munkaegység. MIT KAPTAK A TAGOK Búzából 4 és fél kilo­grammot, árpából másfél kilót, burgonyából 2 kilót, almából másfél kilót, ká­posztából 1 kilót, takar­mányrépából 4 kilót, lucer­nából 5 kilót, takarmány- szalmából 7 kilót, vegyes zöldségfélét és egyebet 1 kilót, cukorból 12 dekát. — Vida László 20 éven aluli fiatal 452 munkaegységére 20 mázsa búzát, 10 mázsa burgonyát, 7 mázsa árpát, 32 mázsa takarmányszal­mát, 23 mázsa lóherét, 20 mázsa takarmányrépát, 452 kiló zöldséget, ugyanannyi káposztát, 655 kilogramm almát, 54 kilogramm cuk­rot kapott a készpénz, ré­szesedésen felül. Idős Tor- dai Miklós 463 munkaegy­ségére ennél is többet ka­pott. Nem egy olyan tag van, aki a sok természet­benin felül 5—6.000 forin­tot vészel készpénzben. Ezek a tények, amelyek igazol­ják, hogy a termelőszövet­kezetben jól gazdálkodnak, s nemcsak a termelőszövet­kezet vagvona, a közösség vagyona nőtt. ezzel együtt gyarapodnak a term°lőszö+ vetkezeti tagok is. És itt kell fölvetni azt a kérdést, hogy vajon a számadatok csak azt mutatják-e meg. hogy a termelőszövetkezet iól gazdálkodott. Nem. mást is. megmutatnak. GONDOLJANAK A HOLNAPRA IS Vizsgáljuk csak meg a számadatok tükrében, mi adta a termelőszövetkezet jövedelmét? A növényter­melés ebben az évben 264.000 foriniot jövedelme­zett. A gyümölcstermeié? 100.000 forintot, az állatte­nyésztés közel 300.000 fo­rintot, ezen belül a szarvas- marha tenyésztés 97.000 fo­rintot jövedelmezett. Pedig a, 36 szarvasmarhából mind­össze 18 a feiőstehén. Va­jon, ha több lenne a szarvasmarhaállomány, nem lenne-e sokkal nagyobb a jövedelmük? Hiszen a ter­melőszövetkezetben az ál­lattenyésztők jó munkáiét dicséri a 9 és félliteres fe- jési átlag. Persze, ez még nem magas, de az egves termelőszövetkezetek átla­gánál magasabb és bár­mennyire is szén az az eredmény, n-mt elértek, ép­pen ez n tétel mutatna meg. hogy mit kell tenniök az elkövetkezendő években. Ha megfigyeltük, igen sok takarmányt osztottak a ter­melőszövetkezetben és emel­lett több mint 200 mázsa lóherét értékesít a ter­melőszövetkezet szabadpia­con. Igaz, hogy a termelő- szövetkezet végrehajtotta a minisztertanács határozatát, amely megszabta hogy hol­danként hány számos álla­tot kell tartani. De ter­melőszövetkezeteinkben ott, ahol erre lehetőség van, a gazdálkodást úgy kell irá­nyítani, hogy a legmesz- szebbmenőkig kihasználjuk a lehetőségeket. Itt, az ököritófülpösi Haladó TSZ- ben megvan a lehetősége annak, hogy tejtermelő ter­melőszövetkezetté alakulja­nak át. Vagyis, a növény­termesztés egyre inkább az állattenyésztést szolgálja. Igaz, hogy ez a kettő nem választható el égy- mástól. Ahol jó az állatte­nyésztés. ott jó a növény- termesztés is, hiszen bősé­gesen van trágyájuk és a föld jobban jövedelmez. — Nagyon egyet lehet érteni a termelőszövetkezet elnö­kével és vezetőségével, hogy a kukoricát nem en­gedték kiosztani, hiszen a tsz-tagokr.ak bőven ter­mett a háztáiiban. Ezt a sertések hizlalására hasz­nálják fel. Alig pár hete, hogy igen komoly jövedel­met hozott a termelőszövet­kezetnek az a 63 darab hízó, amit eladtak. Ss ezért, állítanak be a közel jövő­ben úiabb 59 darabot hí­zóba. Amit a sertéstenyész­téssel kapcsolatban megtet­tek. azt meg lehet tenni a szarvasmarha állománynál is. Vajon nem sokkal több jövedelmet jelentene-e a tsz-nek, ha takarmányukat föletetnék az állatokkal, vagyis növelnék az állat- állományt, mint az, hogy a meglévő takarmányt sza­badpiacon értékesítik? Helyes, hogy a termelő­szövetkezeti tagok háztáji állatállományának takar­mányozásáról gondoskod­nak. De vajon megnézték-e. hogy a tagok a megkapott takarmánymennyiséget fel tudják-e etetni? Bármeny­nyire is „fiatal” az ököri­tófülpösi Haladó TSZ, a tervek elkészítésénél az 5—6 darab szarvasmarha helyett, amit a meglévők mellé a jövő évben venni akarnak, bátran vásárolja­nak többet, hiszen a ter­melőszövetkezet nem áll meg. a fejlődés útján és a most belépő 4 tag mellett eredményeik láttán újabb- és újabb tagok fogják kérni a tsz-be felvételüket. Sokat fog jelenteni, ha a ter­melőszövetkezet már úgy fogadja az új belépőket, hogy. szép állatállomány- nyal dicsekedhet és meg­mutatja az egyénileg dol­gozó parasztoknak: kifize­tődő az állattartás, ha oko­san gazdálkodunk. Ne fe­lejtsék el, hogy már igen elavult az a közmondás, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A termelőszövetkezet közös vagyona ma is a tagoké és a jövőben is a tagoké lesz. Inkább azt a közmondást tartsák szem előtt, hogy ki mint veti ágyát, úgy alusz- sza álmát! A jövő gazdag­sága tehát csak úgy van biztosítva, ha minél többet ruháznak be. ZS. M. * i Uj helyre költözött a szerkesztőség A Néplap szerkesztősége a Dózsa György-út 5. szám alól a Sztáiin-tér 21. szám alatti épület (volt megyei tanács) II. emeletére költö­zött. Telefon: 11-70. 11-11, 11-76. Szerkesztőségünket eddig is igen sokan keresték fel. hogy tanácsot kérjenek kü­lönböző ügyekben, \ agy el­mondják észrevételeikül. — Most hogy a tanácsadást megkönnyítsük, tanácsadó- irodát rendeztünk be a Zsdánov-uka 1. szám (Vá­rosi tanácsépiilei) alatti ki­i adóhivatalban, ahol min- : dennan reggel fél !>-től j délután 1 óráig szerkesztő­ségünk egy munkatársa 1 tartózkodik JLeoél an&t, hö(pj milyen szép jön e aát tjtjer tue kein kte KEDVES BARÁTOM! Decemberbe érve, új év küszöbéhez közeledve egy csillagos téli éjszalta története jut az eszembe. 18.98 decemberének egyik éjszakája, amikor a nyír karászi parasztok hóból rakott buckákkal jelezve, felparcelláz-» ták maguk között az uraság földjét, mert már nemi bírták tovább az éhséget és szegénységet, mert em­berséges, szép újesztendőt akartak maguknak, gyer- mekeiknek. A boldog újesztendőből akkor nem lett semmi, mert csendőrök jöttek, egy asszonyt halálra szuronyoztak, a többi embert börtönbe hajtották. S csodálatos: a börtönbe tarló rabok az úton zengő han­gon, bátor szívvel arról énekeltek, hogy szép lesz a jövő! Ez az olvasott történet emléke jutott eszembe teg­nap délután és szinte reflex-mozdulattal elővettem két apró fiam fényképét. Eljött a kor, amikor a szép szocialista jövő meg­valósulása az ajtón kopogtat. A mi ajtónkon, Nyíregy­házán, az Egyház utca 15. szám alatt, minden dolgozó ajtaján Magyarországon, az emberiség ajtaján. Tegnap még sírástól és jajveszékeléstől volt han­gos a mi utcánk, városunk, országunk, az egész világ. Kegyetlen és gonosz rend, a fasizmus rendje megölte a nevetést és szépséget, kegyetlen háborút zúdított az anélkül is szenvedő emberekre. S ma, tíz esztendővel azután, hogy a szovjet fegyverek visszaadták az embe­riségnek a jövőbe vetett hitet, nagyszerű életre gon-» dolhalunk. Beszéljünk a holnapról. Arról, hogy a második ötéves terv idején már tel­jes erővel működik a Tiszalöki Erőmű minden turbi­nája és a zizegő drótok a legkisebb tanyára is elviszik a fényt, a világosságot. A széles csatornák éltető vize bőséget fakaszt azokon a helyeken, ahonnan a száraz­ságnak menekülnie kellett, Kultúrházak, iskolák sora épül, szaporodnak a traktorok, kombájnok, vető- és szedőgépek, fogynak a kézi munka gömyesztő kínjai. Megszületnek a szocialista falvak! Beszéljünk a holnaputánról. Nem kell hozzá sole év és az ember megteszi első útját a világűrben a Föld és Hold között — de csak azért, hogy még tovább jusson. Atomerővel műk idő gépcsodák mentesítik a dolgozót a fizikai munka ter­hétől, a legegyszerűbb ember is feljut a műveltség ma­gas kilátójára és a távolságnak századrésznyire sem lesz olyan tekintélye, mint manapság. Az emberek közel kerülnek egymáshoz. A szovjet tudósok azon kísérleteznek, hogy meg­változtatják az Északi Sark éghajlatát és a terméket­len, fagyos jégmezőket termő szántókká, kertekké, gyümölcsösökké varázsoljálz. Feljebb kerül a csodála­tos Földközi tengeri éghajlat határa és Magyarország is az örök tavasz hazája lesz nemcsak tiszavasvári rizs földekkel, hanem gacsályi és balkányi citrom-, narancsligetekkel. A dolgozó emberek boldogságban és hosszú ideig, száz évnél is többet fognak élni. Ez lesz holnapután! Gyötörjön bármi gond és bánat, vedd elő gyer­mekeid fényképét és gondolj a holnapra, a holnap- utánra. Nem így van-e barátom ?! S. 1. c/l eiiiLog,ásztiuu embetek fít'szdtjábuiL A Szaboics-Szatmár megyei küldöttségnek — amely a szovjet-ukrán hét alkalmából Kárpát-Ukraj- nában tett látogatást, — élményeit, tapasztalatait né­hány folytatásban fogjuk közölni. E folytatások termé­szetesen nem tudják visszaadni azt az élményekben gaz­dag három napot, melyet a küldöttség Kárpát-Ukraj- , nában töltött. Felejthetetlenek maradnak ezek a na­pok. Hiszen könyveket lehetne teli írni egy-egy apró­nak látszó, ellesett momentum eredetével, történetével, s a könyv sorozatának azt a címet adhatnánk: „A csil­logó szemű emberek országa.“ A csillogó szemű embe- j rek országában jártunk.! Akármerre tekintettünk,' akárkivel beszélgettünk, mindenütt csillogó szempá­rokkal találkoztunk. Ütünk, mely a záhonyi híd köze­pén kezdődött, emlékezetes, felejthetetlen. A hídon vi- i ágcsokrokkal, s meleg üd­vözlő szavakkal fogadlak bennünket. S ahogy elértük az országutat, egy pillanat­ra valamennyien nagy lélegzetet vettünk a csodál­kozástól. Az országúton „ZlSZ"-ek, ,,ZIM“-ek, ,,Pobjedá“-k. Negyven sze­mélykocsiból álló karaván1 várt ránk. Harmincötén voltunk. Mindegyikünk akár külön kocsiban is me­hetett volna. S elindult a ko­csioszlop. Suhant Uzsgorcd felé. Lassan elhagytuk a ködöt, itt sík a vidék, s tá­volban, messze előttünk a Kárpátok havas vonulatai. Falvak egymás után. Inte­gető emberek. Megkavóan szép egyenruhában, a rend­őrök, mint élő szobrok, úgy irányítják oszlopunkat. Alig egy órával a határátlépés után,, megérkeztünk Uzsgo- rodra. A város ünnepi dísz­be öltözött küldöttségünk, tiszteletére. A város belső í kerületében az utak mentén jmindenütt integető kezek, ]keszkenők lebbentek. As ntzsgorodiak százai jöttékéi, I hogy üdvözöljék küldöttsé­günket. A Verliovina-szál- lónál. a színház előtti téren is nagyon sokan várták az egyenként begördülő gép­kocsikat. Szinte minden egyes küldöttet tapssal üd­vözöltek. Az ünnepi ebéden a vá­ros és kerület párt- és ál­lami vezetői, kolhozparasz­tok és a Kultúrkdpcsofatok Intézetének elnökhelyettese, üdvözölte küldöttség link tagjait. As ebéd utáni pír óra hossza baráti beszélge­téssel telt el. Este hit óra­kor koncertet rendezte}; tisztel etünkre az Uzsgorrdi- Helyőrség Tisziiklubjában, Ez a koncert számunkra r.agy tanulság volt. hiszen olyan kultúrcsoportokkal ismerkedtünk meg, ame­lyek hasonlóan cinek a mi üzemi kultúrcsopor íjaink­hoz és teljesítményük még­is magasan felülmúlja a micinkét. Az esten fellé­pett a Kárpátukrajnai Fil­harmónia együttesének né­hány tagja is. Hétfőn a mukacsevói te­rület Nagylucska községbeli Lenin kolhozba látogattunk el. Ez a kolhoz 6000 hektá­ron gazdálkodik. Olyan szá­mokkal ismerkedtünk itt meg, melyek nálunk még sok tekintetben elképzeVi:- tctlenek. Például több mint ezer egyfajta szarvasmar­hából áll a szarv as mat ha állatállomány. Ladányi An­na, a. Szocialista Munka Hőse 17 hektárról átlagban 103 mázsa szemeskúkcTicát takarított be. De ilyen adat az is, hogy■ a kolhoz­nak saját kórháza van. A kolhozban testvéri fogadta­tásban volt részünk, melyet csak igazi jóbarátoktól vár­hat az ember. As elnök, de mindenki, akivel, csak talál­koztunk, minden kérdé­sünkre szívesen válaszolt. Egyszerű ■ kolhoztagok és kolhozvezetök valameny- nyien csillogó szemű meg­elégedett emberek. Hétfőn este Makacséuóbtin a Helyőrségi Tiszliklubbon a mukacsevói pártbizottság és a szovjet előadást rende­zett tiszteletünkre. Folyta­tódott az a csodálkozás, amely vasárnap este azuzs- goroái hangversenyen kez­dődött. Megcsodáltuk főleg a Zújáról elnevezett Artyej (kisipari termelőszövetke­zet) kvltúrcsopoi íjának tag­jait. A kultúrcsoport főleg lányokból áll, hiszen a szö­vetkezet női szabóság. Oly bájosak, s olyan nagyszerű táncosok, hogy sok hivatá­sos együttessel felvehetik a versenyt. Kedden délelőtt ellátogat­tunk a képtárba, amely az Uzsgorodi Várban van, ahol most Révész Imre, a nem­régiben elhunyt híres ma­gyar festőművész képeiből van nagyszerű kiállítás. De ezentúl mintegy 40—45 ev,répa- és világhíres festő­művész képeiből olyan kép­csarnoka van itt, amely mint állandó kiállítás, egy három-négyszázezres nagy­városnak is becsületére vál­hatna. A képtárból o múzeumba vezet az ütünk. Onnét az egyetemre, illetőleg a Lenin úti orosznyelvű tízosztályú iskolába látogatott el kül­döttségünk néhány tagja. Egy óra után érkeztünk meg az uzsgorodi kerület Gorkij kolhozába, amely­nek székhelye Garbótsg köz­ségben van. E kolhoz tagjai csaknem valamennyien ma­gyarok. As ezerhatszáz hek­táros gazdaság nagyszerű állatállománnyal dicseked­het. A modern istállókban itt is egy fajta az állatállo­mány: zsemlyeszínű és pi­rostarka keresztezés. A gaz­daság megtekintése után a kolhoz vendégül látta kül­döttségünket. Az együtt töl­tött órák számunkra felejt­hetetlenek maradnak. Any- nyi jó tanáccsal halmozlak el bennünket miközben el­beszélték, hogyan keletke­zett kolhozuk, milyen ba­jokkal küszködtek az első években, hogy nőtt ilyen naggyá, erőssé e kollektív gazdaság. A Gorkij kolhoz tagjaitól elbúcsúzva. Csapra ment küldöttségünk, ahol elbú­csúztunk a három nap alatt baráttá vált szovjet elvtár­saktól, s vonatra szálltunk,• hogy hazajőve, tapasztala­tainkkal segítsük az új életért folytatott harcot. H. SZABÓ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom