Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-04 / 285. szám

fOiMg ftFölelá*íai eggejü[}ete%t T » » KII. évfolyam, 285. szám AHA 50 FILLER 1955 december 4, vasárnap A műi számban : A munkásosztály küldöttei (2. oldal) Tagfelvételi vita az ENSZ különleges politikai bizottságában (3. oldal) Éljen és virágozzék a ukrán és a magyar nép barátsága! (4. oldal) Cítdo&ziiifLLk o&tidéjgziviket Kedves vendégek fogadásához illő szorgos készülődéssel zárták a hetet Záhonyban, Nyíregy­házán, Vásárosnaményban. Küldöttek érkeznek hozzánk a hatalmas szomszéd országból, a Szovjet­unióból, annak egyik legnagyobb köztársaságából, Ukrajnából. Ukrajna.. , Milyen gazdag, milyen nagy or­szág és milyen keveset tudtunk róla oly hosszú ideig! Tankönyvek nem tanították, csak háborút járt hozzátartozók mesélték gazdagságát, hogy csépléskor hatalmas dombokat hordanak össze ga­bonából, mert nincs a világon annyi zsák, ameny- nyi befogadná e gazdag termést. Puskin és Gogol könyvei is oly keveseknek beszéltek a múltban a csöndes ukrajnai éjről, az áttetsző égboltról, a re­megő csillagokról, a Dnyeperről, a csodálatos szőke folyamról, Tarasz Bulbáról és hős kozákjairól. Az ukrán fiatalok Petőfit szavaltak, s mi azt sem tudtuk, hogy Sevcsenko nevű költő élt-e egy­általán a világon. Nagyon keveset tudtunk erről az országról, pedig oly közel van hozzánk! Mégis elzárta elő­lünk az a mesterséges válaszfal, amit a múlt tár­sadalom emelt. Mert ki tudja, milyen következ­ménnyel jár, ha a magyar paraszt megtudja, hogy a Dnyeperen már 1932-ben hatalmas erőművet építettek, hogy Harkov a traktorok ezreivel látja el az ukrán mezőket!... Nem tudtuk, de azóta megtanultuk, hogy milyen hatalmas a Lenin erőmű, az új kahovkai vízmű, a novo-krama- torszki gépgyár, a krivojrogi ércbánya, az olaj­kutak hosszú sora ... Sokmindent tanulhattunk 11 év alatt. S iám, még a tandíjat sem nekünk kellett megfizetnünk. Tandíjmentességet adtak azok a vörös zászlók, amelyeket 1944 novemberében láthattunk meg ezen a tájon, a második ukrán front vörös zászlói. Azóta küldöttségek jöttek, küldöttségek men­tek. Történelem zajlott le a szemünk láttára itt Záhonynál és az egész országban. Gazdagodtunk, gyarapodtunk a küldöttségek tapasztalataiból, s megtanultunk tiszalöki erőművet, Sztálinvárost építeni, falvakat villamosítani, termelőszövetkeze­teket szervezni és felvirágoztatni. Gyönyörködtünk szovjet művészekben, meghallgattuk a szovjet tu­dósok tanácsait. Megtanultunk emberi csodákat művelni, új hazát építeni és szeretni ezt az új hazát. Zalka Máté, megyénk szülötte, a legendás hírű szabadságharcos a polgárháború idején sokszor megfordult Ukrajna földjén. Egy alkalommal így írt útjáról: „Poltava vidéke csodálatos módon ha­sonlít a magyar Alföldre. A homokos dombok Szabolcsra emlékeztetnek. Jegenyefák, fehér há­zak, s kéményük mellett gólyafészkek, gémes- kutak, s mindenütt barátságos emberek — mintha csak a magyar Alföldön lennénk. A nemzetközi brigád katonái, kiknek többsége magyar béres- gyerek volt, kerekre nyílt, csodálkozó szemmel nézték ezt a hasonlóságot.” Végtelenül boldogok volnánk, ha ukrán ven­dégeink — közelebbről megtekintve új életün­ket — szintén felismernék a hasonlóságot. A kül­sőségeken túl a belsőt is. Azt, hogy bár az ele­jén vagyunk, bár sok hibával, bajjal kell meg- küzdenünk, de arrafelé tartunk, ama örömteli korszak felé, amelyet a szovjet köztársaságok már megközelítettek. S ha tetszett, amit láttak, vi­gyék el hírünket a hatalmas országba, beszél­jenek rólunk, gazdasági életünkről, kultúránkról, népművészetünkről. Mással nem tudjuk meghá­lálni a sok segítséget, az önzetlen véráldozatot, csak a szocializmus építésével, őszinte, meghitt barátságunkkal, szeretetünkkel. Ezer évvel ezelőtt csak akkor fordultak meg magyarok Kijevben, ha bajban volt az ország, ha fenyegetett a német. A kijevi, halicsi fejedel­mek akkor jöttek hozzánk, amikor pusztítva özönlött a tatár. A bajban testvérek voltunk. Bol­dog kor a miénk, hogy nemcsak a bajban, hanem a jóban is megtaláljuk a testvéri kezet. Hírek a zárszámadásról Merészen terveznek a császárszállásiak A császárszállási Üj Al­kotmány Termelőszövetke­zet dolgozói nem tartottak még ilyen zárszámadási közgyűlést, mint az idén. A szorgalmas munka eredmé­nyeképpen kétmillió kétszázezer fo­rintot osztottak ki a tsz. tagjai között. 45 forintot ért egy munka­egység. Most látják igazán munkájuk jövedelmét a Szamuelli Tibor brigád tag­jai, akik minden erejüket latbavetették a termelés fo­kozása érdekében. Burgo­nyából 160 mázsát termel­1953 őszén találkoztam Bak nénivel s arról panasz­kodott, hogy öreg napjaik­ban milyen nehéz körülmé­nyek között élnek. Kevéske földjük van, no meg a férje is öreg már. 70 éves. A napokban ismét talál­koztam vele. Mennyivel boldogabb, megelégedettebb volt, mint ezelőtt három évvel! Beléptek a cégény- dányádi Szabadság Terme­lőszövetkezetbe, s most a zárszámadásra készülnek. Nagyon várják már ezt a napot, hiszen az évi jöve­Az élenjáró burgonyatermelők értekezlete Tegnap tartották meg Nyíregyházán a 100 má­zsás burgonyatermelési mozgalomban kimagasló eredményt elérő termelő­szövetkezetek, állami gaz­daságok és egyénileg dol­gozó parasztok tapaszta­latcsere értekezletét. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács nagytermében több — Megyénkben az idén 168 termelőszövetkezet és 7569 egyénileg dolgozó pa­raszt csatlakozott a .100 mázsás burgonyatermelési mozgalomhoz. Már a ta­vasz idején úgy kezdték meg a munkát burgonya­földjeiken, hogy eleget tudjanak tenni feladataik­nak. A megye termelőszö­vetkezetei a burgonyater­melés ideje alatt majdcsak minden mun­kát géppel végeztek cl, s alkalmazták a leg­újabb agrotechnikai el­járásokat. A mozgalomban részvevő termelőszövetkezetek majd­csak valamennyien őszi mélyszántásba fészek-mű- trágyázva, vagy géppel ve­tették el burgonyájukat. A kikelés idején nagy gondot fordítottak arra is, hogy a talaj víztartalma megma­radjon s ezt legjobban bi­zonyítja az, hogy a gép­állomás talajművelő esz­közeit a tavalyihoz képest majdcsak kétszer annyi munkaidőre vették igénybe. tek holdanként. Ugyancsak szép termést hozott a kuko­rica, a cukorrépa is. Az évi jövedelemből 120 ezer forintot fordí­tottak a közös vagyon erősítésére, ezenkívül 24. ezer forintot a gyermek­otthon felépítésére. Megvalósíthatják azokat a terveket is, amelyek hosz- szú idő óta foglalkoztatják a tsz. tagságát. A szép kul- túrházba egy filmvetítő- gépet vásárolnak, hídmérle­get, s egy tehergépkocsit; A halastó nagyon szépen jövedelmezett ebben az év­ben. Ügy látta a tagság, ér­Boldeg öregek delem egészét ekkor kapják kézhez. De most is van mi­ről beszélni. Könnyű munkával 270 munkaegységet szereztek. S mennyi terményt kaptak ^•n- eddig is érte! 9 mázsa búzát, 3 mázsa árpát, 3.5 zabot, 1600 forintot az al­máért, meg 400 forintot más egyébért. De ez nem min­den. A háztáji is szépen termett. 20 mázsa kukori­cát, 8 mázsa burgonyát. S boldogan mondja, milyen szép hízójuk van. 150 kilós már most. mint százan hallgatták meg Vincze Józsefnek, a megyei tanács Mezőgazda- sági Igazgatósága igazgató­jának a burgonyatermelés idei eredményeiről, a táj­egységeken kialakult ter­melési módszerekről szóló beszámolóját. Vincze Jó­zsef többek között a kö­vetkezőket mondotta: Előszeretettel fogadták a burgonyatermelésben a kutatók tapasztala­tait, felvilágosításait, tanácsait is, s így elérték azt, hogy az idén már általános volt a 80 százalékos fajtiszta burgonyatermelés. Jó pél­dát mutat a császárszállási Űj Alkotmány Termelő- szövetkezet, amely 100 hol­dak táblán 145, a 25 holdas kisvárdai kinemesíiésű burgonyával bevetett táb­lán pedig 201.80 mázsát termelt holdanként. Mi a titka a többterme­lésnek? Az első dolog ki­választani a burgonyafaj­tának megfelelő talajt. Ne sajnálja az istállóírágyát a szántás ideién. Ha szüksé­ges, tehát humuszban sze­gény talajba vetünk bur­gonyát, akkor feltétlen bő­séges műtrágyával szórjuk meg az előkészített földet. Ajánlom vetésre az eddi­gi fajtákat termésered­ményben jóval túlszár­nyaló Boldog'** Kisvárdai rózsa és Aranyalma fajtá­demes volna kibővíteni. A zárszámadáson döntöttek is. Tíz holddal gyarapítani fogják, hiszen az idei jö­vedelmet véve alapul, ez­zel is növekszik a be­vétel több, mint 20 ezer forinttal. S így kihasznál­ják azt a területet, amely egyébként keveset hoz a tsz. kasszájába. Minden lehe­tőséget megragadnak az Új Alkotmány Termelőszövet­kezet tagjai a föld gazdasá­gosabb kihasználása érde­kében, a jövedelem fokozá­sára. Ennek érdekében gya­rapítják az állatállományt is a következő évben. Várják a zárszámadást, mely a napokban lesz. Nem tudja még, mennyi pénzt kapnak. De minden oka megvan a reménységre, hi­szen úgy beszélik a többi tsz-tagok, nagyon jó értéke lesz egy munkaegységnek. Bak néniék elérték célju­kat. Boldogok lettek öreg napjaikban. Minden vá­gyuk az volt, hogy nyugod­tan, biztos körülmények között éljenek. A termelő- szövetkezetben teljesült ez a vágyuk. Brilla-Bánfalvi Sándor Fehérgyarmat. kát. A vetéskor ügyeljünk arra, hogy lehetőleg 22— 24.000 tő kerüljön egy-cgy hold földbe. Az első pcr- hanyítást fogassal végez­zük el, másodjára és hetenként folyamatosan géppel kapáljuk a burgo­nyát. A hozzászólások A kiváló burgonya! er- melők ezután hozzászólá­saikkal egészítették ki a tapasztalatcsere értekezle­tet. Elsőnek Teichmann Vil­mos tudományos kutató szólalt fel. — Megem­lékezett az első bur- gonyafajtáról, amelyet ez­előtt 25 évvel nemesített ki, s ezen a tapasztalat- csere értekezleten ünnep­ük első jubileumát. Ez­után sok hasznos tanácsot is adott a termelőknek. Kádár István mátészal­kai egyénileg dolgozó pa­raszt arról adott számot, hegy a tavasszal három­szor válogatta meg burgo­nyáját s csak vastag csirá- jut vetett el. Tapasztalata, szép eredményt hozott. Az eddig gyengén termő Gíil- baba burgonyából 120 má­zsás átlagtermést takarí­tott be. Hidas Mihály, a császár­szállási Üj Alkotmány Ter­melőszövetkezet brigádve­zetője elmondta: — Nem dicsekszem a (Folytatás a 2. oldalon). Adósság nélkül Hála a dolgozók igyeke­zetének, sok olyan üzem­mel büszkélkedhetünk, ahol már befejezték az 1955. évi tervet, ahol már a tervek szépítésén és túlteljesítésén dolgoznak. De van olyan üzemünk is, ahol ezekben a hetekben dől el a tervtelje­sítés sorsa. A tervek túlteljesítése mindenütt megmutatja, hogy a dolgozók megértet­ték: a kitűzött feladatokat szívós, jó munkával meg­lehet valósítani. Elsősorban olyan munkával, melynek előterében a termelékeny­ség növelésének, az önkölt­ség csökkentésének, a mi­nőség állandó javításának nagy feladatai állanak. Vállalatainknál sokezer munkás és vezető látott még serényebb munkához a KV novemberi határozata után. A Dohányfermentáló­ban, a Nyírbogdányi Kő­olajipari Vállalatnál, a Me­zőgazdasági Gépjavítóban, az Alkaloida Vegyészeti­gyárban, a Megyei Építő­ipari Vállalatnál és másutt is közös nagy „haditaná­cson“ vitatják meg a mun­kások a vezetőkkel a mű­szaki fejlesztés kérdését és azokat a teendőket, ame­lyek a termelékenység eme­léséhez, az önköltségcsök­kentéshez és a minőség ja­vulásához vezetnek. Meg­újult erővel folytatják a munkaversenyt például a Dohányfermentáló-gyárban és mindenütt, hogy ne csak globálisan, de részleteiben is teljesítsék felajánlásukat, a brigád, az üzemrész és a vállalat 1955. évi tervét, A legjobban dolgozó vál­lalatnál sem lehetnek azon­ban elégedettek a dolgozók. A hibák kijavítása, a sike­rek továbbnövelése állandó feladat. Minden egyes dol­gozó, aki segít megszilárdí­tani a fegyelmet, aki taka­rékoskodik, aki mindig pontosan megtartja a tech­nológiai utasításokat, aki kifogyhatatlan az ötletek­ből és hasznos újításokból, — egyszóval, aki becsület­tel akarja szolgálni a nép javát, a maga javára is van. Adósság nélkül befejezni az 1955. évi tervet, adósság nélkül kezdeni majd el az 1956-os esztendőt, ez a cél vezérli vállalataink dolgo­zóinak munkáját. Ne ma­radjon el a buzdítás, a di­csérő és bíráló szó a válla­latok vezetői részéről. Ver­senyezzenek együtt a dolgo­zókkal, hogy velük együtt mondhassák majd el az esz. tendő végén: becsülettel ele­get tettünk kötelességünk­nek, jól dolgoztunk 1955 évben. Vincze József elvtárs beszámolója m W§ ifi Illír m. I 1 B JH M mmmm Wm B> 1 • m B ü w I fl I k H mtiKr H Wm* * V B ist "ff m ■ wk SB B m em m

Next

/
Oldalképek
Tartalom