Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

4

NÉPLAP

1955 december 35, vasárnap

'-Jtűdalem

Jll(ínészét

DCrítika

Ebédhez ültek Jósa Pé- teréknél. Mátécska, az öreg inas behozta a levest, a tekintetes úr legkedvesebb ételét, aranyszínű zsírfol- tocskás tyúkhúslevest. Szokatlanul kevés vendég volt ma az asztalnál — egyetlen egy, Irinyi János, a család rokonfiatalja. A huszonnyolcéves ifjú magára erőszakolt hallgatag komolysággal ült a széken. Mint egy gyáros — azazhogy, ahogy valaki magát gyárosnak képzeli el. Éppen az előbb újságolta a házigazdának, hogy Pesten gyárat alapított. Gyuszergyá- rat a Városháza téren, a Tajnai-házban.

Jósa Péter a hírre csak bólintott. Nem mondott semmit.

Egyébként ők ketten nemcsak termetben, hanem gondolkodásban, világfelfo- gásban sem hasonlítottak egymáshoz. Éppen ellenkezőleg, meglehetősen szemben álltak. Ez teljesen érthető volt. Jósa Péter ekkor már tehetős birtokosnak számított évi harmincezer váltóforintos tiszta jövedelemmel. Rangos hivatali és társadalmi tisztséget is szerzett magának. Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök jogtanácsosa és a Bihar megyei konzervatív párt vezérszónoka volt.

És Irinyi? Lángoló, lobbanékony ifjú, Kossuth híve.

Karolina asszony unszolva kínálta a vendéget.

— No tessék, szedjen.

A leves kanalazása alatt nem esett sok szó, annál inkább az első pohár bot után, a pecsenyénél. Akkor már kényelmesebben evett mindenki, megindulhatott a beszéd folyása.

— Szóval nagyhírű feltaláló lettél, öcsém — mozdított a szótlanságon a házigazda.

Irinyi nevetett.

— Ördögöt, Péter bátyám. Csak annak neveztek ki itthon Magyarországon, illetve Pest-Budán.

— Ide is eljött ám a híre a zündhölclni nek — bókolt felé Karolina asszony.

— Bár sose csináltam volna! — szaladt ki a szó a vendég száján.

Péter úr, meg Karolina asszony ránéztek, de nem szóltak semmit, mert nvil- vánvaió volt, hogy Irinyi kérdezés nélkül is folytatni fogja.

Irinyi hátradőlt a székén és eltolta maga elől a tányért.

— Amikor még a bécsi Polytechnikum hallgatója voltam, Meissner, a kérma tanára az ólom hiperoxid- járól tartott előadást. A barna port kén virággal dörzsölgette üveg mozsárban és az ígérte, hogy a kén meg fog gyulladni. Ez nem történt meg, nekem pedig eszembe jutott, hogyha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne. Ebből áll a találmány!

— Hm ... — mordult ei a házigazda, mintha mindent értene.

— És aztán egyik társamnak, akinek az apja Fünfhausban gyáros és az István téren boltos volt, mondám: hozzon nekem

ólompapírt, választóvizet, mert zündhölcnit akarok csinálni. A foszfort forró vízben granuláltam, kihű lés után barna porral, ragadós arabmézgával össze

SOLTÉSZ ISTVÁNs

A NYÍRI DOKTOR

(Irinyi János Jósáéknál)

kavartam és tíz szál pálcikára rákentem a keveréket A fácskákat az ablak párkányára tettem száradni.

Andriska egészen elfeledkezett az evésről, ellátottá a száját és úgy hallgatott. Érthetett belőle valamicskét, mert izgatottan kérdezte:

— És meggyulladtak?

Irinyi mosolyogva bólintott. Jósa Péter zordonan rántotta össze homlokát és szeme is haragos villámot küldött a kotnyeles- kedő felé. Andriska rögtön meghúzta magát, csak a fülét tartotta nyitva.

— Meggyulladtak. Aztán valaki azt javasolta nekem, hogy vegyek rá magamnak privilégiumot. Én azonnal kész voltam rá a válasszal: osztrák szabadalom nem kell!

A házigazda • felkapta a fejét.

— Mi?!

Irinyi észbekapott, és mert nem akart vitát a fehér asztalnál — gyorsan folytatta.

— Másnap összehoztak egy Römer István nevű Bécsbcrx lakó magyar kereskedővel, aki meg akarta venni a találmányomat. Én azt mondtam: adjon három garast, mert nekem ennyibe került a foszfor. Ö meg azt feleié: ha valamely szegény családtalan ember meghal, vénasszonyokat fogadnak, hogy a temetésen sírjanak, pedig a halott annak semmi hasznát nem veszi. Ö pedig az én találmányomnak hasznát fogja venni, ingyen tehát nem fogadhatja el és felkínált ezer forintot. Én aztán megörültem neki, mert eszembe jutott, hogy egy garasom sincs, amivel haza tudnék utazni.

— Nem rossz ár —mondta Jósa.

— Nem. Csakhogy Römer István egy év leforgása alatt egymillió forintot keresett vele.

— Irgalmas isten — sóhajtott Karolina asszony — egymillió forint!

Még Mátécska is megállt egy pillanatra a tálhordozás közben és úgy nézett Irinyire, mint egy másvilági csodaemberre.

— Hát akkor te milliomos lehetnél, öcsém.

Irinyi elfordította az arcát.

— Mindig a szememre lobbantják a butaságomat. Egyszer fel is mérgesedtem és azt mondtam: ki- fundálok én különb dolgot is. Csináltam egy kenőcsöt, amelyik a kopott piros csizmát egyszeri bskenésre új- donat újjá varázsolja. Gondoltam, Debrecenben jó üzletet csinálok v~ie, >■ ei\ ott még piros csizmában járnak az asszonyok, lányok. De nem adtam ei egyetlen skatulyával sem, met a debreceniek azt mondták: nem kell nekünk oh an s •- bick, akit nem kell kefélni.

A házigazda felkacagott, a könnyei is kibuggyantak. Aztán, amikor kinevette

(REGES YRESZLET)

magát, újra a feltalálóhoz fordult.

— Most mégis gyáros let-' tél;:.

— Rábeszéltek. Nézze csak bátyám.

Előhúzott a zsebéből egy hírlapot és mutatta a hirdetést:

„Irinyi J. gyuszergyára,

Jakab óta a Városháza téren 9. szám alatt. Kéntelen gyufák tokokban s csinos tolaszokban készülnek.“ tIí

Délután elcsendesedett a ház. Jósa Péter visszavonult iratai közé dolgozószobájába, Karolina asszony a konyhában adta ki a vacsorái utasításait, a lányok lefeküdtek pihenni, Andriska meg szabadon csatangolhatott a nagy kertben, az udvaron. És kivel találkozott? Irinyi bácsival. Ö maga nem merte volna megszólítani, de a vendég magához intette.

— Merre sétálunk, legényke?

Andriska hallgatott.

— Gyere velem, öcskös — és nyújtotta a kezét. Andriska szívet dobogtató boldogsággal markolta meg Irinyi tenyerét és elindultak. Dani kutya is csatlakozott hozzájuk.

Irinyi az istállók felé tartott, ahol érdekesnek ígérkező dolgot vett észre.

Mihály, a kocsis serénykedett ott. Hatalmas kondér volt felállítva vályogból rakott szabad-tűzhelyre és, a katlan alatt máglya l:mo- gott. A vasedényben nagy puffogással, sistergéssel Totyogott valami. Andriska már tudta, hogy Mihály ként olvaszt.

— Kingyertyát csinál Mihály! — újságolta a barátjának.

A kocsis verítékezve kavarta a kénlevet, krákogva köhögött a felhőző mérges gőztől, aztán lekuporodott és ügyes csapásokkal vékony pálcikákat hasogatott lehántolt tölgyfakéteg- böl.

Sarokkő támasztotta az istálló sarkát, arra ült Irinyi. Figyelmesen vizsgába az ember munkáját és félhangosan suttogta.

— Kingyertya ...

Jócskán eltelt az idő a

bámészkodással. Akkor Irinyi rászólt Mihályt a.

— Jöjjön ide, kend.

A kocsis megtörő! te izzadt homlokát és odalépett.

— Gyújtson nekem egy gyújtót.

Mihály bement az istállóba, kihozott egy fidibuszt, meg kovát, taplót és hozzákezdett tüzet csiholni. A fidibusz vége már rétibe volt mártva és amikor a tapló parázslani kezdett, Mihály rátartotta a kénespálcikát. Lángot vetett. De ekkorra eltelt már egy fertály óra. Irinyi a zsebébe nyúlt és kivett c-gy saját gyártmány ú gyújtót.

— Ezt.fig/űje meg kend.

A kocsis, aki egészen kifáradt a kingyertyával való kínlódásban, letelepedett eléjük a porba és varia, mit mutat az úr.

— No figyeljen.

Végigsercelte a szálat a

papíron és a pálcikácsKa, azon nyomban meggyulladt. Szép, sárga fénnyel égett, mint egy kis fáklya.

Mihály eltátotta a száját, mintha Szűz Mária szállt volna alá. A zündhölcni meg szépen végigégett, kc- rülnyalta a lángocska a pálcikát, aztán elparázslott a lekonyuló kormos végén.

Mihály bajuszos feje majd kiesett a száján.

— Hát ez mi, tekintetes úr? — ocsúdott fel később.

— Zündhölcni! — nevetett Irinyi a parasztember álmélkodásán.

— Csudatalálmány — motyorászta még mindig csodálkozva Mihály.

— Zündhölcni gyára van Irinyi bácsinak Pest-Budán — magyarázta Andriska, de

ö is a váratlan élmény szülte lelkendezéssel.

A parasztember bólintott— Derék dolog tekintetes úr, derék dolog.

— Ez azért van — kezdte magyarázni Irinyi János —, hogy ne kelljen ezután kingyertyával kínlódni. Magának se, másoknak se.

A kocsis elgondolkodott és megvakarta a fejét. Felállt.

— Értem uram, értem, dehát nekem egy komen- cióból sem kerül ki az ilyesmi ára. •

— Most még nem. De ha több lesz belőle, olcsóbb lesz. Ezért nyitottam én gyárat.

— Hallott már kend Kossuth Lajosról?

Mihály ijedten rezzent meg.

— Mintha ...

— Hát szóval Kossuth Lajos mondta nekem, hogy építsek gyárat, mert arra szükség van. Sok-sok gyárra, mindenfélére. Akkor olcsóbb lesz a zündhölcni, a gúnya, kalap, miegymás. Nagy ember Kossuth Lajos, valósággal apja ennek a szegény országnak.

Hirtelen Andriskához fordult.

— Még az ükapádnál is nagyobb!

Azt hitte, hogy ezzel pontosan megmagyarázta Andriskának, hogy kicsoda tulajdonképpen Kossuth Lajos, de a gyerek nem szolt semmit, mert nem értette, miért emlegeti Irinyi az ükapját. Ellenben Mihály azon nyomban felkiáltott, mintha megcsípték volna.

— Jaj, tekintetes úr, arról nem szabad beszélni a házban, tilos név.

És ijedten nézett körül, nem hallotta-e meg valaki, nem áll-e a közelben a tekintetes úr, mert akkor mennydörgős haragra gerjedne. De nem volt ott senki.

— A tekintetes úr tiltotta meg?

A kocsis intett a fejével, hogy igen.

Irinyi elkomorodplt, felállt, néhány lépést tett, mint aki latolgatja, mpnd- jon-e valamit. Megsértse vajon az atyai tekintélyt, a házi tilalmat, túilépje-e a vendéget megillető jog határát? Néhány percig töprengett csupán, utána újra leült a kőre. Magához vonta Andriskát.

— Hát én elmondom .;: ükapádat Miklósnak hívták, Jósa Miklósnak, Kuruc volt, Zrínyi Ilona nagyasszony kuruca és udvarbi- rája. Akkoriban I. Lipót volt a király, aki a magyarok ellen egy Caraffa nevezetű vérszomjas tábornokot küldött. A generális gyilkolt, pusztított és vérpadra hurcolta Miklós bácsit is. Szó nélkül ment a vérpadra, igaz magyar ember volt. Kuruc.

Andriska pontosan olyan áhítattal és csendben figyelt, mint amikor Irinyi a gyufa feltalálásának történetét mesélte az asztalnál. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy az a vásott gyerek, aki azelőtt néhány órával még az új ruhát szabdalta az asztal alá bújva, most ilyen nagy figyelmet tud fordítani komoly dolgokra. Hiszen igaz, hogy Andriska már olvasni is tudott, ideje előtt megtanulta és hogy már az idén a hetedik esztendejébe lép, de mégis csak gyerek, nyiladozó értelmű gyerek volt. De lám! Egészen kipirult az arca, amikor Irinyi ükapjáról me. sélt neki s alig fejezte be az utolsó mondatokat, a kis fiú nagyot kiáltott.

— Irinyi bácsi, én is kuruc leszek!

— Jó.

Andriska felbátorodott.

— Kossuth Lajos is kuruc? — kérdezte gyorsan.

A feltaláló elmosolyodott.

— Igen. Ö is kuruc.

— Áldja meg az isten .: ? — szalad ki Mihály száján, do nagyon megijedt, mihelyt rajta kapta magát azon, hogy tilos nevet dicsér. Ügy zavarba jött, hogy beszaladt az istállóba. Pedig Irinyitől igazán nem volt mit félni. És Andriskától sem.

DCurdeseni/tiapi ízekdsek flipünk éleiében

A téli napforduló, világszerte a kérészién,v kultúrát megelőzően, a „pogány" világban is számtalan kultusz forrása. Az ókori ember szokását a „pogány“ világot a keresztyén egyház körültekintő okossággal felkarolta legendáival, szentségeivel, áldásaival fűszerezte, vagyis egyházi köntösbe öltöztette. De ha szemügyre vesszük a karácsonyi szokásokat, nem sikerült teljesen az egyháznak, mert majdnem minden esetben megtaláljuk a kereszténység előtti élet egyszerű, de sok melegséget árasztó népi gúnyáját.

Egy-két motívum bemutatásán keresztül a gondolkodó ember előtt megvilágosodik a manapság már sokszor értelmetlen szokás. Karácsony estéjén állítják fel az ünnep kifejezőjét a karácsonyfát. A karácsonyfa állítás szokása a néprajzosok szerint német eredetű. Nálunk, mintegy száz esztendővel ezelőtt találkozunk legelőször ezzel. E szokás eredete a középkori paradicsomjátékokra vezethető vissza. Ezt őrzi az almának és egyéb gyümölcsnek a fára akasztása. A népi felfogásban bizonyos tekintetben az alma erotikus jelkép, egyben varázslószer is. Országszerte még ma is meg van az a szokás, hogy karácsonykor piros almát dobnak a kútba, vagy ivópohárba, s erről isszák a vizet, vagy itatják az állatot. Ezt. azért

teszik, hogy egészségesek maradjanak a következő esztendőre.

Karácsony második napjához kapcsolódik a híres regőlés, amely a Dunántúlon ma is fellelhető. A játék-szereplőinek öltözése nagyjából állatbőrös jelmez. Nevük ennek megfelelően, bika, disznó stb. Énekükben emlegetik a csodaííú- szarvast is. Énekük mesz- sze korok emlékét őrzi, ilyen szavakat is tartalmaz. „hajdina köntös“, ..kéregbocskor“. A néprajzosok kimutatták, hogy a zajütésben és a regő rejtem féle szavak ritmusában, ismétlődésében, a finn-ugor sámán varázslás csökevényeit lelhetjük fel.

Szólnunk kell még a karácsonyi ajándékozás

szokásáról is. Ennek az ajándékozásnak nincs mélyreható gyökere a néphagyományban. Az ajándékozás ideje különböző. Erdélyben például Ü,jév napja. Alsó-Fehér megyében az ajándékot nem az angyal, hanem a csitkó hozza csizmaszárban. A karácsonyi ünnep gazdag szokás világában egyre inkább a népi elemek kerekednek felül. A történelem folyamán bármennyire is igyekeztek e népi gyökeret elvagdosni, vagy átollani, nem járt sikerrel, ősi szokásaink ma is a régi korok emlékét őrzik, csak külső máz rajtuk sok esetben az egyház ügyeskedő, átalakító szertartása.

Farho-s Sóshv{>