Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-22 / 274. szám
N E P L A !' november 22 5 kedd pillanatkép. a Baktolórántházi Járási Tanács DiSZ-szervezetének életéből Kevés helyen dolgozik annyi vidám fiatal, mint Baktalórántházán a járási tanács DISZ-szervezeténél. űrről a lelkes Ms gárdáról, mióta Juhász Miklós elvtárs került a DISZ-szervezet élére, sok jót beszélnek a fiatalok. Pedig nincsenek sokan a diszisták. Ahány, annyi helyen dolgozik, mégis mindig összetartanak, közösen dolgoznak, mint egy népes család. A „család” feje a mindössze 19 éves Juhász elvtárs, a DISZ-szervezet titkára. — Jó kis együttes, a legjobbak között mozog a járásban — mondja elismerően a diszisták munkájáról Vinczicki elvtárs, a járási DISZ-titkár.' Mégis a legtöbbet nem Vinczicki elvtárstól tudjuk meg, hanem a fiataloktól. Az elismerés hangján szólhatunk, a DlSZ-szervezet- nek a legutóbbi hónapokban végzett munkájáról. Kevés DISZ-szervezet dicsekedhet olyan Petőfi iskolával, mint a baktaló- rántházi. Az iskola vezetője, Hogdán Tibor elvtárs kiváló előadó, a Petőfi- iskola valamennyi hallgatójából kiváló tanulót nevelt. A diszisták serény munkájának számlájára kell jegyezni azt is, hogy a járási tanács dolgozói — akiknek nincs érettségijük — nagy szorgalommal tanulnak a vásárosnaményi általános gimnázium levelező tagozatán. Éppen a napokban érkezett levél az iskola igazgatójától, a levelező oktatásban részvevő diszisták előmenetelétől. — Tisza Valéria, Majláíh Marcella, Szabó László. Végső Jolán az iskola első tanulói között halad. A színjátszás és a sport is jelentékeny szerepet tölt be a DISZ-szervezet életében. Mostanában még mindig a legutóbbi klubestéről folyik a beszéd, melyen mindenki jól érezte magát. Vajon jelenleg mivel foglalatoskodik ez a fiatal „együttes”? Mi most a legfőbb tennivalójuk? Igen nevezetes napra, a hélybeli ÜttÖrő TSZ zárszámadására készülnek a fiatalok. Kultúrműsort adnak elő. Ünnepi hangulatot teremtenek majd a zárszámadáskor. Ezért van most a szokottnál is nagyobb mozgolódás munkaidő után. Előkerülnek a legépelt színdarabok, a versek ... A tavalyi tapasztalatok sok mindenre megtanítottak bennünket. Időben előkészítettük a pártoktatást — 22 elvtárs, aki részt vesz. a pártoktatásban, nagy szorgalommal sajátítja #ei az anyagot. Igaz, nemcsak időt és lehetőséget, hanem segítséget is adunk a felkészülésükhöz. A pártoktatási csoport azért küzd, hogy valamennyi hallgató kiváló minősítést szerezzen a vizsgán. A jelenlegi tanulmányi színvonal és az eddigi foglalkozások biztatóak. — Egyre kevesebb a hiányzó, a későnjövő. Jól folyik a jegyzetelés ts, az anyag tanulásával együtt. A termelőszövetkezet pártszervezeténél működő pártoktatási csoport Fiatalos, lendület jellemzi a DISZ-tagok munkáját Juhász elvtárséknál. A művelődés, szórakozás és vidámság mellett azonban nem feledkeznek meg az időszerű feladatokról sem, mint a tagkönyvcsere alapos előkészítése. A vezetőség már a múlt héten megkezdte a munkát, kidol- I gozta a tervet, mely szerint időben elvégzik a DISZ-tagkönyvek cseréjét. Helyes lenne, ha a szomszédos alapszervezetek is kedvet és fiatalos lendületet kapnának ettől a szervezettől. Közös erővel — és a nevelőtestület érdemlegesebb támogatásával még életerősebbé és elevenebbé válna a községben a DISZ-élet. (P. G.) nulasukban a napi eseményeket közlő újságokat. Séra Gergely Vaja. * Az Építőipari Vállalat pártszervezel énéi az egyik legjobb pártoktatási csoportnak ismerik az Sz. K. P. történet II. évfolyamát, amelyet Bezerédi Antal elvtárs vezet 13 hallgatónak. Jelenleg a nyolcadik fejezet tanulmányozásánál tartanak. Ennél az anyagnál különösképpen kitűnt a tanulásban Török Miklós és Pokrovenszki Pál. A hallgatók a javasolt irodalom kijegyzetelésével és tanulmányozásával készülnek a foglalkozásokra. A pártoktatás hírei Jól lialad a párloktatás a vajai Kuruc TSZ-ben hallgatói felhasználják taÄ Minisztertanács rendelet© o haszonbérleti szerződések érvényesítéséről A Minisztertanács rendeleté alapján az 1955 július 1-e után megkötött haszon- bérleti és részesbérleti szerződések érvényességéhez a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak jóváhagyása szükséges. A jóvá nem hagyott szerződéseket a földnyilvántartásokon nem vezetik keresztül és így a beadási, az adófizetési kötelezettség megállapításánál figyelmen kívül hagyják. A községi tanács VB a szerződést csak akkor hagyhatja jóvá, ha a szerződés nem kizsákmányoló jellegű és azt a termelés érdekei, valamint a felek személyes körülményei indokolják. Ezeken kívül a jóváhagyás feltétele még, hogy az 1955. évi gazdalajstromban feltüntetett terület nagysága és kataszteri tiszta jövedelme alapján megállapított termény, beadási kötelezettség ne csökkenjen, illetőleg csökkenés esetén a különbözet beadását 1956. évtől kezdődően a szerződés időtartama alatt az új használó írásban köteles vállalni. A szerződéseket a rendeletben előírt formában írásban kell a tanács VB-haz benyújtani. Az 1955 október 25-e után kötött tulajdonátruházási szerződések jóváhagyásának ugyancsak feltétele, hogy a terménybeadási kötelezettség ne csökkenjen, illetőleg a különbözet beadását az új tulajdonosnak kell vállalnia. A rendelet a továbbiakban kimondja, hogy a szántó és rét művelési ágban nyilvántartott földrészleteket legelőre, szőlőről pedig bármely más művelésiágra átvezetni csak a járási tanács VB mezőgazdasági osztályának engedélyével lehet. Az egyéb művelési ágváltozások átvezetése továbbra is az érvényben lévő szabályok szerint történik. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szőlő kivágásának engedélyezésére. A művelési ágváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet a községi tanács VB-hez kell előterjeszteni. A rendelet végül kimondja, liogy a földhasználók személyében és a földek művelési ágában bekövetkezett változást csak akkor i lehet az 1956. évi beadási ; kötelezettség megállapításá- j nál figyelembe venni, ha a változást a tulajdonos (használó) legkésőbb november 30-ig a föld fekvése szerint illetékes községi tanács VB-nél bejelenti. Minden termelőnek érdeke tehát, hogy az 1935. évi gazdalajsíromban feltüntetett területhez képest be-* következett változásokat — okmányokkal igazolva — az előírt határidőre bejelentse. Megyei Begyűjtési! Hivatal. Antal István zongoraestje A Bártólc-év hangversenyeinek sorozata vasárnap este Antal István érdemes művész önálló estjével folytatódott Nyíregyházán. Műsorán Bach és Brahms képviselte a nyugati klasszikus, illetve romantikus muzsikát, Bartók, Liszt, Weiner és Gaál Jenő a magyar zenét. A sajnos, kevésszámú de igen lelkes közönség három ráadást is megkövetelt a művésztől, ami teljessé tette az est meleg hangulatát. Antal István elmélyült érett művész, kiváló ismerője és megszólaitatója a különböző stílusoknak, különböző művészi mondanivalóknak. Nem külső hatásokra vadászik, megjelenésében és előadásmódjában nem hivalliodó. Káprázatos technikai készségét meg tudta csillogtatni anélkül, hogy ez az elmélyülés, a belső tartalom feltárásának rovására ment volna. Mértéktartó eszközökkel tudta. nagyvonalúan megformálni az előadott, igen igényes műveket, amelyek nem tartoznak talán a nagyközönség legnépszerűbb hangversenydarabjai közé, de kevésbé ismert mivoltuk melleit is tetszésre találtak. Különösen a késői romantika nagy mesterének, Brahmsnak fisz-moll szonátája volt nagy élmény száj munkra. Bartók robusztus i erőteljes, népi ritmustól | duzzadó román tánca mellett érdekesen hatott Weiner Leó finom, aprólékcs- sággal, de igen ötletesen feldolgozott parasztdal-sorozata. A merészebb, nyersebb, eredetibb szellem egészen más módon tette magáévá a népzenét, mint a hagyományokra támaszkodó kulturált, zenei ötvösmunkára, .ötletes kidolgozásra építő másik művész. Gaál Jenő, mai magyar szerző Szonátájának második té-> tele mondott talán legtöbbet, első és utolsó tételének motivikus kidolgozása kissé egyhangú volt. A zongorával szinte egy* beforrt, a hangszeren fölényesen uralkodó művészt a virtuóz darabok mutatták meg leginkább. Liszt döbbenetesen hatalmas Don Juan-fantáziájához, valamint a ráadás Brahms* variációhoz hasonlóan lenyűgöző hangzású, csillogó, ragyogó zongorar.xűvet évtizedek óta nem hallhattunk Nyíregyházán. A sokat „meggyötört“, öreg Blüth- ner-hangversenyzongora mintha újjáéledt volna az avatott kéz érintésére, nemcsak a nagy, technikás műveknél, hanem az egyszerűen, közvetlenül kedves Schubert-keringőknél is. STRAKY TIBOR. Szives Annának még soha sem volt ennyi pénze, sem azelőtt, hogy férjhez ment, sem azóta, csak most. örül is neki. Ott ül a tűzhely előtt a krumplihámozó kis- széken, térdei közt a kosár, előtte vízzel a tál, de csak egyetlen krumpli fehérük benne. Annától jobbra az ágy, annak a végébe van dugva a pénz. Odanyúl és kiveszi. Leengedi térde közül a kosarat, kibontja a kendőruha csomóját és beletúr az sok aprópénzbe. Ki tudja miért, ennek nagyon örül, a nagy papírpénzeket t— mart azokból is van sok <— összefogja és maga alá teszi, ráül. Aztán újra beletúrja két szétnyílott ujjú tenyerét a kendőruhába, egészen csuklóig és élvezi a fémek csiklandós hűvösségét. Arca pirul, szája mosolyog, két szeme sarkáig nyílik és érzi, valami ber- zongósan jó hűvösség csiklandozza a hátát — le egészen a székig, aztán fel kontyos tarkójáig. Majdnem mozdulatlanul ül, csak két válla rúnául meg néha és meghajlott karcsú dereka rázkódik bele. Sok pénze van, kereken hatezer forint és búzával, gabonával, kukoricával tele a padlás, burgonyából is, jóval több van, mint ami egész esztendőre kell, eladni is jut. Kelten dolgoztak \erte a férjével, de az most j nincsen itt, katona. Ami egyedül is megállja a he-1 lyét. Sarkára áll még ha csak 20 fillérről is van szó. Ami jár az jár, ami az övé, az az övé. Anna még a vezetőséggel is szembeszáll. A zárszámadáson is így csinált. Amikor az elnök a beszámolóban azt mondta, hogy két kiló kukorica helyett, csak egy kiló nyolcvan dekát osztanak ki, elsőnek ő vágott bele az elnök szavába, pedig még fiatal tag, egy éve, hogy férjestől beléptek. — Hát a többi hova kell? — Harminc darab disznó hízik, azoknak kell... szerződőit jószágok... — magyarázta az elnök, de Anna nem figyelt rá. — Tartsa el, aki szerződte ... maguk szerződték nem a tagság, hát tartsák maguk... — kiáltotta. Az elnök nagyon dühös lett, de csak annyit mondott: — Nagy a nyelved, de inkább gondolkoznál... vagy nem tudsz? Egyéb sem kellett. H.rte-\ len lobban az Anna haragja, különösen ha mások is tüzelnek mellette. — Nem? Hát nesze, hogy el ne felejtsd... — mondta és az asztalon lévő pohái vízzel szemközt öntött? az elnököt. Az elnök lángvörös lett, az asztalra csapta a jegyzeteket. — A jó úristenit neki... — kiáltotta és kilépett az asztal mellől. Nem tudni mit akart, talán... A második lépésnél azonban már nevetett. (Hiába, mit tehetne mást!) Majd máskor elintézik a dolgot. — Na, tartsd csak a kötődet Anica ... látom száraz ... — mondta a menyecskéhez lépve. Ekkor már az is nevetett és engedte, hogy az elnök megtörölközön a kötényébe. A tagság sem veszekedett tovább, a nevetés feloldotta a hirtelen támadt indulatokat. így aztán elintéződött a kukorica dolga. Anicának ez most mini eszébe jutott és nevetet*, nevetett, majd meg hasadt, de azért azt mondta: — A fene egye meg... a göndör bárány... éppen olyan ... Ivhihi ... Saját hangos szavától megijedt, szája elé kapta a kezel. — Csak nem hallotta meg valaki?... Nyomban fel is állt, odavitte a pénzt az ágyhoz. Letette. Ekkor azonban nyílt az ajtó. Anica röppent a lcisszékhez, felvette az ösz- ezzgyürődött pénzt, betette a kendöruhába, letakarta. Azután fordult csak az ajtó felé. Megkönnyebbülten fellélegzett. Az öreg Nyiriné lépett be. Fél kezét a kötő alatt tartotta (egy darabka\ deszkát dugdosott, az udvaron vette fel, majd hazaviszi). — Én vagyok lelkem azért jöttem, hogy hallót- j tam, írt az urad? — Jaj, dehogy írt, de- j hogy írt... nem irt az a múlt szombat óta ... De az öreg asszony to- j vább beszélt. •— ... Mondom, hátha az j én nejemről is irt, mert j együtt vannak... — Nem irt az Jucsa né~\ ném, nem írt... De én irokj neki, éppen ma este írok ... I — mondta. írok, igen írok, megírom, hogy... hogy tudja ö is mennyi pénzünk van... — gondolta és móri mondta is, milyen a menyecske nyelve, akár a töretlen papucs, minden lépésnél klafog. — Megírom neki, hogy... de nézze Jucsa néném, mennyi pénz... nézze... — mondta és mutatja is, meg is rázza a kendőruhát, bele is túr, hogy csak úgy cseng- bong, muzsikál a sok forint. A vénasszony közelebb lép, fonnyadt álla is leer- nyed, keresztet vet. Ránéz a menyecskére, azt kérdi a tekintete: „Jó lélekkel nzgy te Anna?“ Aztán újra a pénzre tekint. Szeme kitagul, kezét lecsúsztatja, elszabadul a kötő, a kis desz- ltadarab két lábafeje közé esik. Nyúlna a pénz után, de nem mer hozzáérni, hátra lép és elképedt kétkedéssel, de cinkosi, együttértö ravaszkodással azt kérdezi halkan: — Oszt hol tettél rá szert? A menyecske megérti a gyanút, hangosan felnevet, kebléhez kapja a kendőruhát, két karjával, magához öleli, ringatja, mint a gyermeket szokás. — Na hol? Hihihi... vajon?... A vénasszony még jobban elképed. — Uram Jézus, te Anica... te ... — mondja ijedten, — Mit szól az urad. ha megtudja? A menyecske újra nevet és a kendöruliát hlég jobban magához szorítva, forgolódni kezd. fejét ráhajtja a pénzre és dalolva felel: — A szö-vet-lce-set-bcn... | kap-tam ... hat-ezret... ha- j tot... Aztán arcát befúrja a pénz közé. rászorítja és emeli, emeli a kendőt. Érzi, hogy meleg nyaka körül, válla perecén, két melle vályúján, hátán csúsznak lefelé a hűvös pénzdarabok, végig suhannak a derekún, két lábán és körül lepik a cipőjét. Folyik a pénz, folyik, csiklandoz, cseng, muzsikál, a ház forog, elsötétül, aztán arcok villannak, hangtalanul teli ruhásszekrények nyílnak, új ruhák suhognak, végül valami csattan és bezáródik. Anica magához tér. Megáll. Körülnéz. Már egyedül van. Kifújja magát, levegye* nesedik és most olyan a pénz közt, mint a fiatal ie~- nyőfa, ha magáról a havat leszórva, tövét fehérrel terítette. Az öreg Nyiriné ekkor már az utcán van, összegörnyedve siet, csak úgy seper utána a ráncos szoknya, kezét lapos mellén összefogva tartja és motyog. — Óh, szűzanyám. . ■ teremtő istenem.,, ez az Anica, ez az Anica ... belezavarodott a pénzbe... a sok pénzbe... Alikor belép a konyhába, az ajtót sem zárja be maga után, a sietéstől elfulladva lerogyik a székre, láloa, két kezét teregeti a mellén. — Mari te. Mari... — li- hegi. A lánya ijedten ugrik hozzá, nem tudja, mi baja az anyjának, ecetes borogatás kéll-e, vagy nagyobb baj van. (Folytatjuk.) ■** SZABÖ GYÖRGY: A MENYECSKE PÉNZÉ
